Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-10-27 / 43. szám

V- évfolyam.

Pittsburgh, Pa. 1904. Október 27

43. szám.

iLMEEIZiLI l^L J?L Gr TjT-ZG ES

(HUNGARIAN-AHERICAN REFORHED SENTINEL.)

f Megjelen minden csütörtökön.

‘ Előfizetési ár egy évre Amerikába: 2 dollár, Magyarországba: 2 dollár 5l)c.

AZ AMERIKAI MAGYAR REF. EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA.

A LAP TISZTA JÖVEDELME AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZI CÉLOKRA FORDITTATIK.

Published every Thusday by the

HIING.-AMERICAN SENTINEL PUBL. CO.

Bates St. Old Hung. Ref. Church

Entered as Second Class Matter Sept 2. 1904. at the Post Office at Pittsburgh, Pa. under the Act of Congress of March 3, 1879.

Október 31-ike.

E nap Spntos mozzanatot jelez nem -csupán az egyház, hanem a világtörténelemben is. E nap fényes tanúbizonyság az Ur gondviselő jósága mellett, ki az övéit, el nem Ing'yja. ■teremt uj világosságot, pír mmol. -második ragyogó pünköstür. mikor erre szükségünk van. E nap hálaadásnak napja, óh jertek hát, örvendezzünk az Urnák, vigadjunk a mi szabaditásunk kősziklájában.

Te már keresztyén embertársam, •bizonyára tudod, hogy október 31- ike miért az örvendezésnek és Isten jósága iránt való hálának ünnepe. Megtanultad az iskolában, hallottad újabban is igen gyakran lelki tanítódtól, hogy egy ilyen napon nyerte vissza Krisztus evangvelioma hát ■térbe szorított jogait a keresztyén .anyaszentegyház azon részében, a melynek neve 1517 október 31-töl ikezdve evangéliumi protestáns egyház. S a kivívott győzelem vezérei, Luther, Zwingli, Melanchton és Kál vln e napon tűnnek fel különösképpen előtted olyanok gyanánt, minta kik a nemes hnrcot megharcolták, a hitet megtartották s elvették Istentől az életnek koronáját.

De míg mi ekként gondolkodunk a múltnak nagy dolgain s áldjuk mennyei atyánk jóságát, ki a meggyujtott gyertyát kivétette a rejtekhelyből és a gyertyatartóra tétette szolgái által, hogy mindeneknek világítson s mig kegyelettel gondounk vissza a kitjavitás XVI. századbeli bajnokaira; addig a keresztyén egyház másik pártja, mely nem jöu el és nem örül velünk, mikor ékké pen hívogatjuk: örülj én velem, mert 1517 október 31 én megtaláltuk a drakmát. mely elveszett vala, ez a másik felekezet gúnyosan kiált át hozzánk: .‘csak ünnepeljetek magatok, ünnepeljétek Luthereteket és Kálvinotokat, kik számotokra lopott agyagból vallást és egyházat fabrikáltak.“

De hát hogyan áll a dolog? Október 31 én Luthert, avagy Kálvint ün. népétjük, mint a hogy ünriepekeszokás tartani Szt. Antal vagy Szt Patrik tiszteletére? Oh uem, okt 3 i .íke az isten iránt való hálának és tiszteletnek napja, mint emliténk, e napon ekképen kiáltunk fel: nem nekünk Uram, nem nékünk, hívjanak bármily néven bennünket, hanem nevedre térjen dicsőség. Büszkék vagyunk ugyan a reformátorokéra, de nem imádjuk őket; nem akarunk bölcsebbek lenni, mint Isten, ki őket nem cél, hanem pusztán eszközök gyanánt alkotá és rendelé; beismerjük róluk, hogy erényeik mellett hibáik is voltak, mint emberek nél lenni szokott s még csak a szentség bibliaellen^s és érthetetlen dicsfényével sem veszszük őket körül; tanításukat nem azért fogadjuk el, mert tekintélyüknek föltétlenül hódolunk, hanem mert beigazolták elöttünk, bogy az ö szavok n-m uj, hanem a régi, ös evangélium; e na pon hálákat mondunk Istennek, hogy őket nekünk adá, de még inkább megteljesedik szivünk háladatossággal, ha arra gondolunk, hogy Lt-n nem csupán velők ajándékozta meg az ö népét, kik utóvégre is csak emberek voltak, hanem mindenek felett az ö szent fiával, amaz örök és romolkatatatlan funda mentőm mai.

S tovább menve: Luther és Kálvin csinálták e a mi vallásunkat? Van e abban csak egy szemernyi is, mely a bibliából igazolható nem volna s van e benne olyan, a mit a szent könyv nem parancsolna?.

Hiszen ott van az apostoli hitvallás, az ősi kor hitvallása; hasonlítsa össze bárki azzal egyházunk hitelveit, hát nem azonosak e?

kí meri hát mondani, hogy a mi vallásunkat Luther és Kálvin csinálták, mikor az a bibliából pontrólpontra igazolható?

Nem vallásalapitók voltak ók, hanem vallásjavitók, hittisztitók, kik a oibliát tartották kezökben mérleg gyanánt s a mi könnyűnek találta tott, mert nem Krisztustól eredt, azt kihányták, s a mi súlyos vala az evangelium szerint, azt érvényre juttatták, hogy Krisztus legyen minden mindenekben.

Hát a mi egyházunkat a reformátorok alapították? Valami uj és a XVI. századig ismeretlen intézmény volt az, mint állitani szokták?

A római egyház hivei azt kérdezik:

; hát ha a ti egyházatok nem a reformátorok alkotása, hol volt akkor a XVI. század elötr? Azt beismerjük j szivesen, hogy a mi egyházunk nem azonos a XV. vagy XIV. századbelivel, de azonos az első században alapitott'ös, apostoli egyházzal, az igaz egyház mintaképével. Nem csupán egyszerűsége tekintében, hanem szervezetére, bibliai tartalmára nézve egyaránt. S uekünk elég azt tudni, hogy a XVI. században létrehivott protestáns evangéliumi egyház az ősi első századbeli egyház visszaállítása volt; a reformátorok csak kertészek voltak, kik az Isten ál tál elültetett s kezdetben virágzó, pompás fát, mikor ez hervadásnak indult, körülnyesegették, hogy oly életteljes legyen, mint földbe plántálása után. Elég nekünk azt tudni, hogy a mi egyházunk az apostoli egyház evangéliumát hirdeti, sakramentornait osztogatja. S épen ezért á

mi egyházunk papjai is Istennek szolgai, a mi templomaink is templomok; mert ha nem igy áll a do log, ne merje senki sem lelkipásztornak ava^-y lelkitanitónak nevezni Pált, Pétert, Jánost vagy a többi a postolokat, hiszen ök sem voltak a római egyház szertartása szerint ordinálva; s ne nevezze ez esetben senki sem templomoknak az első keresztyének imahá/ait. a honnan hiányzottak a cifra oltárok, a misemoudó áldozárok és egyéb felesleges találmányok.

Okt. 31 én teljesedjék meg szivünk hálával Isten iránt és önérzettel, jól eső büszkeséggel, hogy az e napon kivált evangéliumi egyház az apostoli kor üditö vallását és egyházát juttatta diadalra más keresztyén felekezetek körében is.

Ha ök minket elvesztettek, mi reménykedjünk, hogy Isten megnyeri őket az evangéliumnak. S ha elérkezend azon időpont, a mikor a római egyház is egyedül az apostoli egyház mintája szerint módosul s annak örökségét fogadja el: akkor lesz a szónak valódi értelmében katholikussá, közönségessé: akkor majd leomlanak a válaszfalak a kér. felekezetek között s hogyhizelegjünk az evangélium mintájára majdan megifjodó, ma még római nevet viselő egyháznak, Ígéretet teszünk, hogy ha az apostoli egyházat tekinti mintaképnek és formának, visszatérünk az igaz katholikus egyház kebelébe, mert ez egyház ez esetben evangeli umi, bibliai és krisztusi leend. Addig mi haladunk továbbra is a magunk utján, meg lévén győződve a felöl, hogy a mi vallásunk és egyházunk a Krisztus tanitásaiu nyugo szik s azon fonnák szerint alakult, melyeket Krisztus első tanítványai elé tárt.

Okt. 31-ike azt juttatja eszünkbe, hogy az evangyelium hatalma a XVI ik század folyamán a keresztyén világnak csaknem felét juttatta az apostoli egyház javainak birtokába.

Legyen tehát az okt. 31 ike a re ménységnek és biztatásnak napja a jövőre is, tudván azt, hogy az Ür szent ügyét elöbb-utóbb diadalra juttatja. Reménykedjünk, hogy más kér. felekezetek körében is terjedni fog az evangéliumi szellem, testvéri szeretet és jóindulat. Okt. 31-ike tanítson bennünket imádkozni e szavakban: “Jöjjön el a te országod.“ Én hiszem, Isten megcselekszi, hogy a kikegykor okt. 31-én elváltak egy mástól, e nap áldásainak további aknázása által uj ra találkoznak. És leszen akkor egy akor, egy pásztor.

Nánássy Lajos,

Tempiomavaias Homesieaflap.

Az 1904-ik esztendő mindig nevezetes helyet fog elfoglalni az amerikai magyarság történetében.

Az alatta 13—14 év alatt, a mióta magyar egvnázi életről lehet szó A- meiikában: egyetlen egy év sem volt olyan termékeny; mint az 1904-ik esztendő. .

Eddigelé négy templomot avattunk fel az isten nagy nevének di csöségére. Két legrégibb gyülekezetünk templomai melleit büszkén ma gaslanak ki az újabb, de hasonló erös és buzgó ifjabb gyülekezetek pompás templomai s ezek között az ötödik, a hom-steadi legifjabb, de buzgóságban s áldozatkészségben első gyülekezet uj temploma.

E templom avatására seregük öszsze a jövő vasárnapon, a Monongahela völgyén s az Allegheny hegység völgyeiben lakozó ezernyi ezer magyarság. Megzendül az ajkon a buzgóságos ének s az őszt szél zúgása messze elviszi az ének hangjait, hogy megértsék mindenek, kiknek kebelében érző szív dobog:

“Erős várunk nekünk az Isten.“

Igen! Erős várunk nekünk az Isten. A valláeujitás emléknapján, a melyen egy magyar templomot avatunk fel Amerika földjén, jusson eszünkbe mind az az áldás, mely a reformációval szállott a földre, s mind az a szenvedés, gyalázat, üldöztetés: a melvekátment hitének védelmében a magyar protestáns egyház.

És a mig emlékezünk, mi Amerikában szétszórtan élő magyar protestánsok tegyünk szent fogadást, hogy egyházunkhoz hívek maradunk mindenkoron. Nem azt a hivséget értjük, a mely a hűségért fizetést húz, hanem azt, a mely olyan munkálkodás kifejtésére képes, a melyből tanulniok kell mindazoknak, kik a Bethesda tavának mozdulását még nem észlelték.

Azt a hűséget értjük, a minőre olyan szép, kimagasló példa a homesteadi magyar ref. egyház. A kezdet nehézségeivel küzd, hiszen még alig másfél esztendős, de önállóságra törekszik s magát hami? jelszavak által megtévesztetni nem engedi, hanem küzd, munkálkodik, követ hord a kövekhez, hogy temploma legyen bizonysága annak, hogy minket amerikai magyarokat nem megmenteni kell, hanem mi tolunk tanulni kell.

Tanuzni kell faj szer etetet es vallásos huzgóságot.

Az a magyar rnformátusság, mely egy év alatt 5 templomot épit, példa gyanánt szolgálhat az édes anyának. Az a homesteadi gyülekezet, a mely fennállásának másfél esztendeje a-