Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1904-09-22 / 38. szám
Y. évfolyam. Pittsburgh, Pa. 1904. Szeptember 22. 38. szám. ílmeeiküi (HUNGARIAN-AHERICAN REFORHED SENTINEL.) Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési ár egy évre Amerikába: 2 dollár, Magyarországba: 2 dollár 5()c. AZ AMERIKAI MAGYAR REF. EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. A LAP TISZTA JÖVEDELME AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZI CÉLOKRA FORDITTATIK. Published every Thusday by the HUNG.-AMERICAN SENTINEL PUBL. CO. Bates St. OldHarig. Ref. Church Applied for Secomd Glas Mail Matter at the Post Office at Pittsburgh, Pa Mint a lapunk mult heti számában olvasható felhívásból kitetszik, E gyesületünk ez évi nagygyűlését Youugstowu, Obioban, október hó negyedikén és következő napjain fogja megtartani. Miután már tudjuk az időt, annál inkább kötelességünk az. hogy mind nyáján elmondjuk, a mit az Egyesü let jóléte, fejlődése érdekében elmondandónak tartunk. Lapunk múlt heti számában egy egyesületi tag abban látja az aluszékonyságnak az okát, hogy a vezér testület félévenként gyülésezik. Sze rintem nem ez az igazi oka a vissza fejlődésnek. Hiszen a vezértesfület, ha havonként gyülésezik is, nem ta Iái többet, csak annyit, a mennyit az osztályok által kiállított jelentő ivek mutatnak. A baj az volt a félévi vezértestületi gyűlés alkalmával is, hogy ezek"t a jelentéseket több osztály elmulasz tóttá beküldeni s igy rendes könyv vizsgálatról szó sem lehetett. Én, jelenleg tagja a számvizsgáló bizottságnak, abban találom a hibát, hogy némely osztályok csak immel-ámmal végezik kötelességei két s fel is kérünk minden osztáiy,jegyzőt, hogy jelentéseiket legalább most, a 12 ik órában küldjék be a vezértestületi jegyző úrhoz, hogy igy mi becsületesen bétől thessük az eskü alatt elvállalt kötelességet. Re méljük is, hogy ezt meg fogják ten ni mindenek nemcsak most, hanem a jövőben mindenkoron. En, a helyett, hogy a költséges vezértestületi gyűlések számát szaporítanánk, inkább azt ajánlom, hogy u a pénztáros, mint jegyző mellé, azokból az osztályokból, ame lyekböl az illetők választatnak, vá lasztassék két-két ellenőr, kiknek az lenne a feladata, hogy minden hónapban a beadott jelentések alapján átvizsgálnák a könyveket, s ha eset leg egyik másik osztálytól jelentés nem érkezett, úgy azt sürgősen, még a havi jelentések kiadása előtt felszólítanák, kötelességének teljesítésére. Azok az egyesületek, a melyek székhelyhez vannak kötve, ebben a tekintetben szerencsések. A mi székhelyünk azonban változásnak van alávetve — tisztviselőink különféle helyekről vannak választva: igy havi gyűlésekről szó sem lehet, de ha egy bizottság kezébe teszszük le az ellenőrzést, úgy lakhatik az illető tisztviselő bárhol is; az ellenőrző bi zottság utján az Egyesület érdekei mindenkor szem előtt tartatnak. Ha azonban a nagygj ülés a régi negyedéves rendszert visszahozza, abba is bele egyezem. Mert ezt is alkalmasnak tartom arra, hogy az osztályok ellenőriztessenek. Nem csak arról van szó, hogy a tisztviselőket ellenőrizzük, hanem arról, hogy az osztályokat is. Lesz egy esetünk a nagygy ülésen, a mely világosan meg fogja mutatni, hogy erre is szükség vagyon. Egy elhalt egyénről van szó, kiről mindenki azt hitte, hogy tags állítólag fizette is az illetékeket: de a haláleset bejelentésekor tűnik ki, hogy nem szerepel a jelentöivekben. Meg nézem az osztály könyvét s minden rendben lesz, gondoltam. De a könyv úgy van vezetve, hogy nincs ember a földön, a ki abból kiokosodjék. Ezért mondom, hogy szükség van arra is, hogy az osztályok ellenőriz tessenek, Az Egyesületnek pedig az a kötelessége, hogy megadja a módot arra nézve, hogy az osztályok ügyeiket pontosan vezethessék- Ez a mód pedig az, amit Tomcsányi pénztáros ur régen hangoztat, hogy az osztályok számára egyforma pénztári könyvek készíttessenek a jelentő ivek mintájára Ajánlom ezt a módot is az elfoga dásra. A pontosság, rendesség: már féleredmény. Mindezek a módok azonban csak közvetve mozdítják elő az Egyesület fejlődését. Egyesületünknek azonban arra van szüksége, hogy olyan módot találjon ki, a mely közvetle niil mozdítaná elő a tagok szaporo dását. Ilyen közvetlen mód volna az, a melyet lapunk múlt heti számában “egyesületi tag“ ajánl: dijak kitü zése azok számára, a kik a legtöbb tagot, hozzák be az Egyesületbe. En ezt nem tartom elégnek. Hanem Egyesületünk tagjainak a számát csak úgy szaporíthatjuk s valóban nagygyá csakúgy tehetjük, ha lesz egy emberünk, a kit nevezzünk szer vezönek, vagy utazó titkárnak vagy bárminek, ki a szerte szét szórt ma gyarságot felkeresse, azokat egyesü létünk céljairól felvilágosítsa s őket szervezze, osztályokba tömörítse. A már meglevő osztályoknál a gyűléseken beszédeket tartson, ha valahol hiba fordul elő, azokat kijavítsa s a helyes kezelésre, a hol arra szükség van, a tagokat bevezesse. Én ezt az eszmét, igaz, hogy csak a fehér asztalnál, de már áprilisban felvetettem. Mosi itt lesz az ideje, hogy bővebben beszélgessünk felette: s ha jó, léptessük életbe. így bizonyos, hogy egy év leforgása alatt egy ügyes ember még egy szer annyi tagot szerezhet, mint a mennyien most vagyunk! Tapasztalásból beszélek! A népet csak buzdítani, felvilágosítani kell: dolgunk szépen halad előre, mert bizony még sokan vannak, kik hirt se hallottak egyesületünk felöl. Gondolkozzunk tehát ez eszme felett is. Megérdemli a komoly meg fontolást. Kalassay Sándor. A református egyház hittérítői munkálkodása Japánban. „A Ref. Church Messenger*' után : SzSayi Sándor. Japánnak a neve ismeretessé lett a föld mindazon népei előtt, a kik ismerik a betűvetés és olvasás mesterségét.' A messze kelet Amerikája bátran szembeszáll az orosz medvével s a roppant és legyözhetlennek hitt orosz hatalom meghajlik, eltörpül a japánok halálmegvetö bátorsága előtt. Mi emelte fel a japánokat erre a magaslatra? Hiszen testvére Khina bár az ember anyagot tekintve a leghatalmasabb országa az egész világnak, még ma is falai közé zárkózva él! Bizonyára az evangyelium volt az az erő, a mely a japánokat a hazafiasságnak, a hősiességnek arra a fokára emelte, amelyen jelenleg állanak. A mi segélyező egyházunknak is van része ebben a munkában s nem lesz érdektelen, ha most e lapok olvasói is megismerik, minő áldásos munkát végez egyházunk ä vitéz japánok között. 1878-ban a ref. egyház zsinata külmissloi bizottságának elnöke Dr. Van Horne Dávid megbizatott, hogy véleményt terjeszszen be arra nézve, hogy vájjon tanácsos volna-e hittérítői munkásságot kezdeni Kbinában vagy Japánban. Az eredmény az volt, hogy 1879 Junius elsején Gring lelkész és neje kikötött Yokohamában. Ugyanekkor a gondviselő Isten más alkalmat is mutatott egyházunk számára. Niigataban, a mely városnak kikötője szintén meg volt nyitva a külföld előtt, egy Dr. Palm nevű skót orvos folytatott hittérítői munkálkodást. Segítője egy Oshikava, Dr. Brownnak, a hollandi református missionáriusnak a tanítványa volt. Ezek körében volt egy fiatal ember, Kamotaio Yoshida. Ishinomaki kikötővárosnak a szülötte, ki naponként imádkozott azért, hogy az evangyelium világossága jusson el az ö szülőföldjére is. 1878-ban Oshikava és Yoshida két ízben utaztak át északi Japánon. 1889-ben egy nagy tűz miatt a Niigatában folytatott munka megszűnt s mindketten Sendaiba mentek s ott munkálkodtak Dr. Palm segítségével. ki néhány év múlva visszatért Skóciába. Sendai főhelye Japán északi részének, a melyet a benszülöttek Tohokunak neveznek. Ez a fővárostól, Tokiótól északra 00 mírtföld nyíre kezdődik s egész a sziget északi végéig terjed. Tokiónak öt millió lakosa van, kiknek főfoglalkozása a rizstenyésztés és a selyemszövészet. A tengerparton halász faluk terülnek el. Sendain kivül még vagy féltucat város van, a melynek 30 ezernél több lakosa van. Sendainak 80 ezer lakosa van, a helyőrségen és a közeli falvak lakosain kivül. A két ifjú evangélistát az Isten legelőször is megpróbálta. Betegség gyötörte öket s a honfitársak pedig üldözték. Mig Oshikawa betegen feküdt ágyában, kinoztatva a kínos tífusztól: szemeit az ágya felett függő térképre függesztette s a lelke -egtelt forró vágygyal, hogy szülötte földje jusson el az üdvösségnek az útjára. Orvosát elvezette a Krisztushoz. Felgyógyulása után a munka gyorsabban haladt előre. 1880 őszén a mostani gyülekezetnek a magva hintetett el Sen— daiban és három közeli helyen 200 tagja volt egyházunknak s e gyülekezet a két evangyelista részére havonként 20 dollárt fizetett. Oshikawa minél előbb haladta munka, • annál inkább meggyőződött arról, hogy segélyre van szüksége. A hollandi református egyház adott ugyan némi segélyt, de ez nem volt elég. Gring lelkész, Moore társával együtt a legjobbkor érkezett meg s Tokióban kezdett el munkálkodni. 1885 ben Hog lelkészünk ment ki Japánba s találkozott Tokióban Oshikawaval, ki arra kérte, hogy Sendaiban telepedjék meg s 1886-ban Japán északi része jelöltetett ki egyházunk számára a munkálkodás mezejéül. Hog és Oshikawa szervezték azt az iskolát, a melyből később a “North-Japán collegium” fejlődött ki. Miss Ault, jelenleg Dr. Hog felesége és Miss ^Poorbaugh küldettek ki Senelaiba egy leányiskola alapítására. Schneder lelkész pedig a fiúiskolába küldetett' ki segítőnek. a harmadik mező, hol egyházunk egy ideig munkálkodott, Ezo szigete volt, a melyet most Hokkaidónak neveznek. Ez egy egészen uj tartomány, a melyet a japániak csak akkor kezdtek betelepíteni, a mikor az ország ■megnyitotta kikötőit a külföld előtt. Jelenleg is kevesebb lakosa van, mint egy félmillió, de ezek fogékonyak, szabad szelleműek, úgy hogy a térítés munkája közöttük aránylag gyorsan megyen. Egyházunk mintegy tíz évig folytatta • itt a munkát. Jelenleg a presbiteriánusok folytatják itt a munkát. Egyházunk a neki kijelölt téren munkálkodik. A munkálkodás székhelye Sendai s ma a fővárosban nincsen hittérítőnk. Gring szervezte az egyházat Nihonbashi ban s később Moto Daikuchoba költözött s majd mikor Dr, Moore 1897-ben átvette a munkát, átment Kandába, hol szép templom épült. A Dr. Moore által megtértek s az Eastlake fogorvos lakásán gyülésezö keresztyének egyesültek, egyházközséget alkottak, melynek lelkésze Umura lett, ki azóta szolgálja az Urat. Dr. Moore lelki gyermekei közé tartozik Báró Nakajimo, a japán képviselöház elnöke. Dr. sioore harmadik gyülekezetét is szervezett Koishikawa kerületben. Tokio környékén van négy "térítői állomásunl A legismertebb ezek közül Koshigaya, egy Kaneshaburo .Yoshida nevű gazdának az otthona, kit Gring lelkész 1884 ben keresztelt meg. Jelenleg mint evangyelista működik. Ez a család egészen ke resztyén. Ifjabb testvére Californiábai, evangyelista; nővére biblia olvasó no; fia Tairaban evangyelista; egyik leánya egy japán evangyelista felesége, a másik tanítónő a leányiskolában. A működés főhelye Miyagi és Fakushima északi tartományok. Az előbbiben fekszik Sendai s az utóbbi Sendai és Tokio között esik. ,, (Folyt, kóv.)
