Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-09-15 / 36-37. szám

HU

ivaslut elfogadása közben teljesen edett s a delegátusok egy jól, becsüíunkával eltöltött nap után szállátértek s este pedig a mükedvelöat szinielöadását tekintették meg, előadás éppen a konvenció tiszteletére tartatott.

Életnek kenvere.

Horniét, Géházi 1

♦ II. Kir. V. r. 25. v.

E kérdést Elizeus próféta intézte az ö hűtlen szolgájához.

A történet rövid, de tanulságos.

A próféta kigyógyitja Naámánt, a szi'riai király hadnagyát a bélpoklosságból, Uadd tudja meg Izrael királya, hogy van [próféta Izraelben. Ezért meg akarta jutalmazni Elizeust nagy gazdagsággal, de semmit el nem fogadott,

Ezt látván Géházi, a szolga, igy gondolkozott magában: Ha az a Naámán olyan 'bőkezű, miért ne kérjen tőle ajándékot ö ? Utána futott, minekutána Naámán elment. Ez észrevevén, azt kérdezte tőle, rendben van-e minden ? Géházi azt felelte: rendben. De hazugságot is toldott hozzá, ezt mondván: Az én uram küldött engem. íme, most ez órában jött hozzám két ifjú, a [próféták fiai közül, adj kérlek azoknak egy talentom ezüstöt és két öltöző ruhát, -A gazdag ember kétszer annyit adott és ezt Géházi után vitte a két ifjú, ugyde ezektől élvévé az ajándékokat a maga ítészére s elrejté szokat egy házban.

IS a mint a történet fölmutatja, a Naámán iszonyú betegsége átszállt a kincsesei a hütelen Géházira. Ez lett bűnének szörnyű büntetése.

A bizalom, a meghittség az a társas életben, a mi a cement az épületben; ez tartja össze az egészet. Géházi nem csak szolgája volt Elizeusnak, hanem egy igen beavatott és meghitt társa is. Hogy azt a magas, független állást, a melyben a prófétával együtt részesült, még tisztesebbé tegye, neki se lett volna szabad elfogadni a pogányok pénzét, még kevésbbé lett volna szabad megtenni azt, a mit elkövetett. Elizeus annál szigorúbban büntethető, Géházit, mert tudta, hogy Istennek a na nagyságos jótettét, a miben Naámán részesült, pénzzel mintegy megfizetni nem lehetett s a próféta ekkor csak az Ur lelke által indítva járt el; magának semmit ti

'(*> NEW YOKE. HAZLETON. WILKES-BAKJiE.

Kémem Jáms

Magyar bankár és közjegyző.

Az amerikai magyar bankárok között az egyedüli férfiú, a ki egy császári és £1 királyi konzulátusi űgyvivőség vezetésével bízatott meg Amerkában, és sok éven t w át kifejtett igen üdvös szolgálataiért a magas császári és királyi kűlűgy minisz- TÄ, terium köszönetét kapta. Tehát kifogástalan jellemű s teljesen megbízható.

V? Pénzeket küld a világ bármely részébe, gyorsan és pontosan. Továbbit T?

rw készpénz betéteket a magyarországi pénzintézetekhez, a magy. kir. postatakarék- '%b

?[&, pénztárhoz kamatozás végett s az eredeti betét könyveket a feleknek pontosan Ál

kiadja. _ T)

PtCadéjegr^T-eüret «lad gyors hajókra : Bréma, Hamburg, Antwerp, Rotn terdam, vagy Angolországon keresztül utazásra, ugyanolyan árban, mint a hajó- Ál ( társulatok. Kinek hajójegyre szüksége van, Írjon hozzá árért.

ÜSIállit mindenféle meghatalmazásokat, adás-vételi szerződéseket s bármilyen szükséges okmányokat a hazai törvényeknek megfelelően. j>'

A ki egyszer hozzáfordul, biztos pátfogója marad. Magyarok ! A legtöbben r®- ismerik őt személvessen. Keressétek fel bizalommal és írjatok hozzá árakért és jft, levélboritékokért. Levél cim : Ál

John Németh, 457 Washington St., New York.

nem fogadhatott, sőt csak ennyit mondott: Eredj el békességgel!

A szolga balga eljárása három fontos dologra tanit: 1. Fékezze az ember testi vágyait, hogy a vétek hálójába ne essen; 2. El ne feledje, hogy a vallási dolgokban legnagyobb jártassága meg nem védheti öt a vétkektől; 3. Nincs nagyobb kincs annál, mintha valaki feddhetetlen igazságban jár.

Es még vonjunk el egy pár rövid vonásban más gyakorlati tanulságokat is.

Honnét jösz, Géházi ?

Hány esetben volna illő föltenni e kérdést az emberekhez! Azokhoz, a kik nyilván a próféta szolga bűnében szenvednek: a kapzsiság, a pénz vétkes szerelme, a mi a léleknek gyötrelme. Ha visszafordulnak és talán szokásból leülnek a prófétát lábainál, vagyis a vallás dolgaiban is akarják magukat forgatni, nem lesz-e méltó szemrehányás rájuk nézve, ha eme kérdés hangzik föl előttük: Honnét jösz, Géházi? Mit keressz itt, mikor a te szivedhez a világi vagyon túlságos szerelme tapadott ?

Tegye föl e kérdést minden ember és igyekezzék szabadulni a szolga bűnétől, sőt inkább erösbödjék a mester példájának gyakorlásában, hogy meghallhassuk ama szavakat: Eredj el békességben és hogy tettetés nélkül elmondhassuk: ,,Nem ment a te szolgád sehová“. Vagyis híven meg' álljak helyünket, kerestyéni hivatásunkat és bármikor hangzik a fölhivó szó,

elmondhatjuk: „Szólj Uram, jól hallja a te szolgád“ és nem csak meghalljuk, de követjük is, meg is tartjuk amaz aranyszabályt, mely az életre mutat.

Viráa Istmn.

Leteszi értekezlet PiusBurgDan.

E lapok olvasói, de általában az egész amerikai magyarság is jól tudja, hogy a magyar ref. egyházak, főként pedig a lelkészek uincsenek egy véleményben az édes hazai egyházhoz való csatlakozásnak a kérdésében.

Az egyik párt hirtelen akarja végrehajtani ezt a végtelenül fontos dolgot; a másik higgadtan s a mi fő, tisztességesen akarja megoldani a nehéz kérdést. Az egyik párt erőszakot alkalmaz, a másik a hála érzelmeit veti a mérő serpenyőbe.

Tudósítást adtunk a new yorki gyűlésről, már a mennyiben ezt tehettük, most tudósitnnk azoknak az értekezletéről, kik egyedül ajohnstowni al ajp o u tart’ ják a csatlakozást véghez vihetönek.

Aug. 31-én tartatott meg ez az értekezlet Pittsburghban. Megjelentek Harkányi Sándor, Dömény Zoltán, Kozma József, Bassó Béla, Virág István, Hankó Gyula, Kovácsi M. István, Kalassay Sándor s a new yorki értekezleten megj elentek közül Csutoros Elek.

volna haza, hiszen kis testvére betegen fekszik és ki tudja, hogy viselik gondját.

Mig ott állott tétovázva az utca közepén, a villanyos kocsi és a jár da közt, egy gözkocsi közeledett fe léje. Valami gondatlan fiatal kamasz volt a kocsisa: mert nem törődve az utcán járók életével, rohanva köze ledett. Mikor az utca közepén á’ló leány észre vette a közeledő vészé delmet, annyira megijedt, hogy n^m volt ereje odább mozdulni. Sokszor jár ugv az ember, mikor váratlan ve szély vagy meglepetés éri, hogy jól látja a közeledő bajt, mégsem képes magán segíteni, mert tagjai felmond ják a szolgálatot.

Sietve ugrottam felé. de jól tudtam hogy már el fogok késni és nem segíthetek rajta, mikor egy nyúlánk fiatal ember ugrott hirtelen mellé és ölébe kapva a könnyű leánykát gyorsan félre lépett a rohanó kocsi elöl. A szegény leányka ájulva esett karjaiba.

Magas csontos fiú volt s zöld nyak kendője és széles szalmikalapja elég gé bizonyították falusi származását. Mikor a járdára lépett a karjai közt ájultan fekvő leánykával, bambán nézett körül s nem tudta, hogy mit csináljon vele. A kiváncsi nép gyorsan tömegbe verődött körülötte és még ha akart volna, sem tadott volna odább menni.

Gyorsan utat nyitottam neki a tömeg közt és intettem, hogy köves sen. Bevittük egy közel levő gyógy szertálba, a hol a gyógyszerész mihamar felélesztette. Falusi barátom érdeklödv s nézett a sápadt szép leánykára és úgy látszott, mintha ott ebben a percben dőlt volna el két é let jövendője. A leányka fáradtságról panaszkodott és a vége az lett. hogy falusi barátunk kocsit hozatott és egészen haza kisérte.

Pár nap múlva a napi lap házassági rovatában olvastam, hogy MissX. és Mr. Y. —a minapi eset hőse — házasságot kö öltek.

Két év múlt el azóta és csaknem elf*-lejtkeztem a divatüzlet elárusitó nőjéről. Ugyanazon üzlet előtt állót tani, mik< r egy csinos kétüléses ko esi állott meg az üzlet előtt és a két szép pej kocsisában a szalagárus leányka megmentöjét ismertem fel. Ö is felismert, mert barátságosan intett és elbeszélte, hogy boldogan élnek és hogy a sápadt leányka azóta egy piros kis huncut inas mamája lett. Ö maga is megváltozott és a

szabad mezei levegő és nyugodt élet egészen megváltoztatta. “ Különben láthatja, mert épen ott jön a háta mögött“ tette hozzá.

Csakugyan ö volt. de alig ismer hettem volna meg a boldog arcú fiatal anyában a vézna sápadt leányt. Karján egy lurkó gyereket hozott, mig utána egy ötévesnek látszó egészséges fiúcska közeledett. Helyet foglaltak a kocsiban és férje bemutatott neki. Mikor elmondtam neki, hogy régen ismerem már és hogy figyelemmel kisértem élete sorsát, meglepődött s meghitt falusi tanyájukra vendégül.

Már épen indulni akartak, mikor a menyecske azt kérdezte férjétől, hogy nem mennek e fel sógrához, a ki szeretné nejét és gyermekeit pár napi vakációra náluk küldeni.

“Nem, csak ö legyen ott, a hol van. Az én házamba be nem teszi a lábát, sem ingyen, sem heti három dollárért“ — mondá és elhajtott.

.Az értekezlet tagjai Harsányi Sándort elnökké,- Hankó Gyulát pedig jegyzővé választván meg,megkezdődött a tárgyalás.

Csutoros Elek felkéretett, hogy olvasná fel a dunamelléki egyházkerület átiratát, a mely kétségen kivül nemcsak azoknak szól,a kik ezt a csatlakozást hirtelen akarják végrehajtani, hanem szól az összes egyházaknak s a lelkészi karnak általában.

De miért, miért nem, a mint a trentoní gyűlés jegyzőkönyvét nem tudtuk megkapni, úgy erre nézve is azt jeleutette Td Csutoros ur, hogy a new yorki értekezlet jegyzője Td. Berecky László ur többszöri felszólításra se küldte el hozzá. Az átirat helyett Csutoros lelkész ur megírta röviden a régebbi szervezkedési törekvéseket, a melyekkel azonban ez a mostani mozgalom összeköttetésbe nem hozható.

Egy köriratból azonban nyilvánvaló lett, hogy a dunamelléki egyházkerület elnöksége tényleg a trentoni értekezlet amaz igazságtalan határozatára helyezkekett, hogy azok a lelkészek, kik 1905. Julius hó 1-ig nem csatlakoznak, nem pályázhatnak haza.

Tehát száműznek bennünket, a miért az egyetemes magyar ref. egyházat nem akarjuk bele engedni egy keresztyénieden s bátran mondhatjuk, igazságtalan és a tisztesség legelemibb szabályait is mellőző eljárásba.

Gondolja csak el mindenki, hogy illő, szép dolog-e az, hogy mi azt az egyházat, mely bennünket tizenhárom éven át segélyezett, most minden szó nélkül elhagyjuk, a nélkül, hogy hivatalosan megkérdeznök őket: mit szólnak ehhez a dologhoz. Bizony szégyen az mindnyájunkra, hogy ezek megtörténhetnek.

Képzelje el bárki is, hogy mi történnék, ha mi az angol egyházi lapokban ezeket a titkos gyűléseket megismertetnök s közzé tennénk az erőszakos határozatokat? — Bizony nem a legjobb vélemény támadna az angolul beszélő protestánsok között az egyetemes 'magyar ref. egyház keresztyéni érzületéről. Dr. Kuyper, a holland miniszterelnök úgyis azt tartja, hogy mi nem vagyunk kálvinisták, hát azt akarjuk, hogy az angol testvérek azt mondják, hogy még keresztyének sem vagyunk?!

Ilyen és ehez hasonló érvek alapján elhatároztuk, hogy átiratot intézünk a newr yorki gyűlésen megjelentekhez s felkérjük őket, hogy ök maguk is kérelmezzék a hazai egyházi hatóságnál azt, hogy a kérdés megoldásánál ne a trentoni törvénytelen, igazságtalan és keresztyénietlen végzések alapján, hanem a johnstowni közmegüyugvást és megelégedést keltő határozatok szerint igyekezzék a csatlakozási mozgalmat végrehajtani.

E végből a dunamelléki egyházkerülethez a gyűlés mindazok aláírásával, kik hivek a johnstowni alaphoz, egy feliratot Intéz, a melynek elkészítésére lapunk szerkesztője kéretett fel.

Miután pedig a zsinat a tervezet szerint foglalkozni fog az amerikai magyar reformátusok helyzetével, a kellő és igazságos informálás végett egy lelkósztársunk haza küldetik, a ki az illetékes tényezőkkel ismertetni fogja az amerikai lelkészek jogos és törvényes kívánságait.

A gyűlés azzal a megnyugtató érzéssel oszlott szét a késő délutáni órákban’ hogy kereste az igaz utat, a melyen a nagy kérdés megoldható s a békesség létrejöhet.

Azzal, hogy a trentoni gyűlés elhibázott lépés volt, mind többen kezdenek tisztába jönni s örömmel értesülünk arról, hogy Csutoros Elek lelkésztársunk is kivált azok közül, kik bennünket száműzetni akarnak s kijelenti, hogy visszatér a johnstowni alapra. Az egyházak közü! eadigelé Johnstown, Mt Carmel és Bridgeport nem óhajtják a trentoni alapon a csatlakozást: igy kár tovább erőltetni a dolgot.

Térjünk vissza mind a johnstowni alapra. Az igazság keresééében ne akadályozzon senkit a hiúság.

ri