Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1904-08-04 / 31. szám
31. szám. V. évfolyam. Bridgeport, Conn. 1904. Augusztus 4. (HUNGARIAN-AMERICAN REFORMED SENTINEL.) riegjelen minden héten csütörtökön. lElöüzetési ár egry é-srre: Amerikába $2, Magyarországba $2.50. AZ AMERIKAI MAGA. REF. EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. A LAP TISZTA JÖVEDELME AMERIKAI MAGYAR REF. EGYHÁZI CZÉLORRA FORDITTATIK. Published every Thursday by the HUNGARIAN-AMERICAN SENTINEL PUBL. CO. Cor. Howard Ave & Pine St., Bridgeport, Conn. ÁTERED AT THE POST OFFICE AT BRIDGEPORT, CONN. AS SECOND CLASS MAIL MATTER. Paduai Szent Antal. Irta: ^Nánássy Lajos sou ./chicagói ev. ref. lelkész.) (Folytatás.) IX. Antal Páduában telepszik meg. — Utolsó napjai. — Halála. Körülbelül az 1229—ik esztendőt Írhatták Krisztus halála után, mikor Antal olaszországi kőrútjával megelégedve, viszszament Páduába, mely város neki uj nevet ajándékozott. A rendelkezésünkre álló adatok száma sehol sem gyér annyira, mint éppen élete utolsó esztendeire vojíatkozólag; még a csodák is eltűnnek 1»$' időre. Páduában, Írói szerint, prédikált nem csupán a híveknek, hanem az eretnekek ellen is; innen gondolhatjuk, hogy az itteni működése is a többihez lehetett hasonló. Ha természetellenes csodákkal nem találkozunk is e korban, de csodaszámba megy azon hatás, a mit e szent beszédeivel a hagyomány szerint elért. A kereskedők bezárták boltjaikat, az iparosok odahagyták műhelyüket, a földmivesek szántóföldjüket és tömegesen tódultak hallgatására. Előkelő lovagok, urinök már éjjel bementek a templomba, hogy alkalmas helyet szerezzenek. Beszédjének nem csak a hívőkre, hanem az elvetemedett tömegre is volt hatása; egy hírhedt rablóbanda álruhába öltözködve hallgatta végig prédikációját, mely anyínyira szivükhöz szólott, hogy elöbbeni életükkel szakitva, gyónni mentek Antalhoz. Beszédei népiesek voltak és főleg Máriáról szólották, legszívesebben a gög, gyönyörök és kincsvágy ellen kelt ki. Ez időben a tanítás terén is foglalkozott, hallgatói között nők is voltak, kiknek lelkében vallásos tudományával mély nyomokat hagyott. Abban az időben III. Ezzelino zsarnok volt Pádua ura, kinek túlkapásai ellen Antal igen gyakran kikelt, úgy hogy az uralkodó olyan nyilatkozatot tett, hogy jobban fél a ferencesektől, mint bárkitől mástól az egész világon. Egy alkalommal merész szavakban ostorozta a zsarnoknak visszaéléseit s a többek között „vérengző {kutyának •' nevezte. A poroszlók várták urok jeladását, hogy a barátot megkötözzék, de nagy volt meglepetésük, midőn a kényur nyájas hangon ígért javulást Antalnak, mert úgy tetszett neki, hogy isteni sugarak áradtak szét arcáról. Az 1231-ik esztendő volt életének utolsó éve. Ez időben, böjt korában a kísértő csábitólag lépett föl ellene, mint már korábban ifjúságának első éveiben. Antal Máriát hívta segítségül, keresztet vetett magára, mire a gonosz szellem eltűnt és világosság töltötte be a házat. Ez volt az •első, csoda, mely utolsó napjaiban hoszszabb szünet után újra bekövetkezett, persze a hagyomány szerint-Junius 13-án következett be halála. Ezt megelőzőleg tizenhárom nappal elhagyta a várost s ennek határain kivül egy dombon töltötte idejét folytonos szemlélkedéssel és imádkozással. Az a hely egy Tisó nevű ember tulajdona volt, ki a ferenceseket nagy kegyben tartotta. A domb" fákkal volt ékesítve, melyeknek árnyékában Antal szívesen tartózkodott s e helyen a tulajdonos cellát építtetett a szent számára. Elérkezett ez évnek föntebb említett napja, junius 13-ika. A szent ebédhez ült és szédülés vett rajta erőt. Midőn ez állapota nem változott, sőt mindig erőteljesebben lépett föl elannyira, hogy ágyba kellett feküdnie: kérte barátjait, hogy a Pádua városában levő Szent Mária zárdában szeretne meghalni. Barátai engedtek is kérésének, de nem juthatott el teljesen a kivánt helyre, hanem Pádua külvárosában egy másik zárdában helyezték az ágyra, mely klastrom szintén a ferenceseké volt. Antal érezvén, hogy halála közeledik, ^himnuszt énekelt Máriához s igy szólt kaByezetéhez: „Látom Jézust“\ Barátai fölajánlották neki az utolsó kenetét, de Antal nem tartotta oly szükségesnek, mint a többiek, mert azt felelte, hogy a kenetet bensejében hordja. De mégis meg engedte magát kenni s egy félóra múlva meghalt. A hagyomány tér nészetesen gondoskodott róla, hogy halálát más emberek hasonló sorsától megkülönböztesse; a legenda szerint teste holta után is teljesen’ép és ragyogó maradt. A szentnek nevezett Páduai ekként fiatal korában, harminchat évi pályafutás után hazát cserélt. Az ó-testamentomi fölfogás szerint az Ur övéinek hosszú életet ad ajándékul. A középkor rajongó fölfogása szerint az a nézet volt elfogadva» hogy a föld úgyis csak nyomor és bűn hazája s ezt minél előbb a mennynek örömeivel kell fölcserélni. Ez a fölfogás jut kifejezésre az Antal történetében, korán bekövetkezett halála az isteni kegyelemnek egy különös jele. X. Antal eltemetése. — Szentté avatása. Halála hirére szerzetes-társai gyűlést tartottak és temetése felöl intézkedtek. Vitára keltek afölött, hogy hol adjanak nyugvóhelyet az Antal porainak, mert a két zárda tagjai egyaránt óhajtották, hogy a szent templomukban temettessék el Végre is a tartomány főnöknek kellett közbelépni, a ki az xintal utolsó óhajtására való tekintettel, a Szent Mária zárda és templom pártjára állott. Halálának hírét nem akarták a közönséggel tudatni, de minden elövigyázat hasztalan volt. Érdekes az a nyilatkozat, a mit a hagyomány szerint a közönség felöle tett, midőn a szent, kimúlását megtudva, igy kiáltott föl: „Meghalt a szent atya, meghalt szent Antal!-! íme, halála után pár óra múlva szentté avatja a nép hiszékenysége, a mit aztán a pápai parancs szentesit. A nép özönlött holttestéhez nem csupán a városból, hanem a vidékről is. El kellett zárni azt a helyiséget, hol kiterítették, de az intézkedés nem használt. A néptömegekben tódult holttestéhez nem csupán az ajtón, hanem az ablakokon át is, mert a közelében levő betegeket meggyógyította a holttest jelenléte. A szent halva is csodákat tesz! Ez különben nagyon hétköznapi dolog a szentek történetében, csaknem mindegyiknél föltaláljuk a gyógyításnak e különös nemét. A gyászolók és k nem is maradtak háládatlanok az iránt, a ki még haló poraiban is áldólag gondoskodik testi jólétükről. Olyan hatalmas viaszgyertyákkal emelték a gyászszertartás fényét, hogy nem lehetett őket bevinni a szobába, hanem el kellett tördelni. Hogyne, hiszen tizenhat ember hozta be és négy ökör húzta. Végre elérkezett a temetés napja. Ilyen esemény még nem történt Páduában! Ezerek meg ezerek sereglettek össze, a zsarnok és püspök vezették a menetet, az engesztelő misét a püspök maga mondotta. A Szent Mária templomba’ helyezték el nyugalomra, de nyugton azután se hagyták. A betegek tódultak tömegesen hozzá, a hagyomány szerint még Német- és Magyarországból is, mert a halottból kisugárzó titkos erő még mindig gyógyitóképes volt. Itt említjük meg azt a csodát, ho£y midőn félszázaddal később tetemeit áthelyezték, tagjai már feloszlásnak indultak ugyan, de nyelve, melylyel oly sok eretneket téritett meg s oly sok hívőt tartott jól lelki eledellel, teljesen ép volt, úgy hogy megcsókolhatták és tisztelték. Nem is hagyták a koporsóban, hanem ereklyetartóba helyezték s a páduai székesegyháznak adományozták. íme egy másik érdekes jelenség, ilyen formában akarja a hagyomány szentesíteni elmondott, beszédeit, melyeknek egyikét-másikát pedig nem éppen keresztyén szellem lengte át. (Folytatjuk.) A pittsburgi és vidéki magyar ref. egyházi és segélyzö-egyiet központi tisztviselőségének Il ik negyedévi gyűlése Múlt vasárnap, július hónap 31 én tartotta a f3ntnevezett egylet tisztviselösége a második negyedévi gyűlést, a melyen a monongahelai ősz tály ki ldöttsége is megjelent. Leg először is az elnök üdvözölte a tagokat az uj gyüléstereoiben és Isten áldásának kérése után megnyitotta a számvevő gyűlést. 1 1. Kurucz Bertalan főjegyző föl-, olvasta az első negyedévi gyűlés jegyzőkönyvét, a mely hitelesíttetett. 2. Elnök bejelenti, hogy az Önállóvá lett homesteadi osztály bizottságával a leszámolásra nézve megtörténtek a tárgyalások, de még eddigelé, bár az Ígéret megtétetett, a leszámolás nem történt meg. 8. Elnök fölolvassa az egylet második negyedévi működéséről szóló következő jelentését : Tisztelt központi tisztviselői kar! Második alkalommal jöttünk össze most, hogy egyletünk működését megvizsgáljuk s tanácskozzunk azokról, a melyek az egyleti tagtársak bizalmából első sorban is reánk tartoznak. Az Istennek legyen hála, egyle tünk a lefolyt három hónap alatt is hiven teljesítette kötelességét s azo kát, a kiket betegség látogatott meg, a szabályokhoz képpest segítette és igyekezett minden tekintetben köteességének úgy tagjaival, mint általában az egész társadalommal szemben eleget tenni. így pl. a mellett, hogy a pittsburgi magyar ref. templomra 225 dollárt adományozott, testületileg vett részt ez uj m:gyar ref. templomnak a fölszentelésén. Erre az ünnepélyre megjelentek a monongahelai, willocki, van meteri, whitsetti, star junctioni, beaver falisi osztályok testületileg, mig a lordi és butleri osztály küldöttségig képviseltette magát ezen az ünnepen. Nem csak igy áldozott azonban egyletünk az összmunkálkodás terén, hanem más módon is. Egy fölmerült esettel kapcsolatban tárgyalás alá került az a kérdés: lehetnek-e egyletünknek tagjai azok, a kik nem tagjai a református egyesületnek ? A kérdésre egyletünk egyhangúlag azt határozta, hogy nem! Nem pedig azért, mert egyletünk hü kivan maradni ahhoz az alapelvhez, hogy csak egységben van az erő; de azért sem, mert egy ilyen engedmény esetleg aláásná égj esületünk alapjait. Ezért e helyen is fölszolittatnak az egyes osztályok, hogy a tagok között csak azokat tartsák meg, akik tagjai a ref. egyesületnek. Egyletünk elvárja és óhajtja, hogy ez az intézkedés minden osztálynál tiszteletben tartassék. A mig a tagok havidijaikat pontosan fizetik, addig az előttem fekvő jelentésből szomorúan látom, hogy némelyek a haláleseti díjjal, a januári közgyűlés által kivetett báli ticketek árával hátralékban vannak. Nem akarjuk itt ezeket az osztályokat megnevezni, de minden hátralékos osztály megkapja az intést és reméljük, hogy annak a közel jövőben eleget is tesznek. Csak úgy várhatjuk, hogy egyletünk fejlődjék és virágozzék, ha mindnyájan egy szivvel-lélekkel teljesítjük kötelessé geinket. A munkaviszonyok miatt több társunk az óhazába utazott, igy megszűnt tagja lenni egyletünknek; de azért nincs okunk a panaszra, mert egyletüuk tagjainak létszáma ezidő szerint 330, kik tizenöt osztályban kezeltetnek. E lefolyt negyedév folyamán több tagtársunk buzgóik odása folytán egy uj osztályunk alakult Broughtonban, Pa. Ehhez az osztályhoz tizen mentek át a willocki osztálytól, de már az alakuláskor tizenegy uj tag csatlakozott hozzájuk, így uj osztályunk egyike lenne a leghatalmasabb osztályoknak. Szives örömmel üdvözöljük őket e helyen is gylétünk körében s kivan juk, hogyteljesedjék be rajtuk, mint osztályunknak az Ábrahámmal adott isteni áldás. Emez örvendetes esemény mellett egyesületünket a lefolyt negyedév
