Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1904-06-30 / 26. szám
— Kfify hírlapi cikkre kell röviden cáfolatot adni, a mely bizonyosan összefüggésben van a fenti eseményekkel. . A Magyarok Csillagá ban, a 26-ik számban, hihetőleg tisztelendő szerkesztője tollából egy hosszabb cikk foglalkozik alulírottnak, junius 4 én a trentoni Kossuth Ferenc-egylet zászlói felett mondott íölavató beszédével. Előzetesen olyan állításokat koc káztat meg a protestáns magyarok ellen, a mire a nevezett lap szerkesztőjét tekintve, nem is érdemes a szót vesztegetni. Kötelességemnek tartom cikk sorait is közöljem ezen lapok olvasóival. Hadd tudják meg legalább ök, hogy hol az igazság ? „Legutóbb Trentonban volt egy zászlószentelés — igy ir a Magyarok Csillaga, — az egylet, mely fölszentelte zászlóját, nem római katolikus jellegű egylet volt; igy tehát egyházunk törvényei szerint az ilyen egyletnek „templomban nem is igen van megengedve“, hogy fölszenteljék a zászlaját. De úgy látszik, hogy a trentoni római katolikus Likes fiatal magyar lelkészt, bizonyos mesékkel félrevezették, mert az belement abba-Nosza, nyomban ki is használták ezt az ottani kálvinista magyar prédikátor, mert hát az ünneplő egylet megtette azt a tapintatlanságot, hogy „a katolikus templomból nyomban a kálvfciista imaházba“ vitte a fölszentelt zászlót. És itt tűnt ki, hogy Amerikában miért nem lehet béke a vallásfelekezetek között. Virág tiszteletes ur ugyanis megeresztő szavainak áradatát és hogy kimutassa, hogy a kálvinista vallás még egy magyar zászló alatt se képes önmeg Dagadó lenni; igen, hogy az legalább annál simítsa el a valláskülönbségszülte félreértéseket, hát a római katolikus templomban végzett fölszentelésre célozva ekként ereszté meg a saját imaházában a katolikus hit szentelménye értékének gyalázatát: És önök azt his-ik, „hogy ez a zászró már föl van szentelve ? Nem ! Ezt semmiféle más ember és semmiféle ceremóniával nem szentelheti föl senki, „mert azt önök maguk fogják felszentelni!“ És a többi nagyhangú cikk, a mit ez alkalomtnal szó nélkül kell hagynunk.“ Eme téves információval szemben hivatkozom a református lapban közölt beszédembe, a hol is ez van mondva — s ezt ne feledje Kovács K. föur — én a leirt beszédet meg is szoktam tanulni s úgy mondani el. (Lásd a 24. számban.) Sokan azt mondják, hogy ez zászló seentelési ünnep ! Csalódnak és tévednek a megkülönböztetésben, a kik azt hiszik, hogy ezeket a lobogókat az egyleten kívül állók megszentelhetnék, vagyis mindenekelőtt köztisztelet tárgyává tehetnék. Ezt ne várjátok mástól, hanem ezt ti magatok cselekedjétek meg, ne szóval, ne egy pár percnyi szertartással, hanem tettel, élettel, olyan egyleti élettel, a melyben az igazi egyetértés, testvériség, egymás iránti tisztelet, becsülés, szeretet nyilvánulnak ........ igy meg lesz szentelve a zászló. “ Ez a valóság és nem az, a mi a Magyarok Csillagában olvasható, hogy a katolikus egyház tanait — mintegy kapva a jó alkalmon — célzatosan sértettem volna, azt nem ismerem el. Ha nem is igen van megengedve az olyan egylet, mely nem római katolikus jellegű, hazafias ünnepélyén való részvétel, miért ment el oda és illetve engedte be az „imaházába“ a trentoni plébános ezt a profán egyletet '{ Célzatosan irtani ezt igy, mert Trentonban a református magyarok igenis már templomban tartanak isteni tiszteletet, mig a katolikus atyafiak még csak egy Haliból átkeresztelt szűk imabázban szoronganak. Lehet talán, egy kálvinista gyülekezetnek is temploma és nem csupán a McKeesporti fejedelmi tem plom van Amerikában, vagy mi a szösz! ? Ezzel rámutatva a Magyarok Csil laga beletört méregfogára, bizony csak annyit kell mondänem, hogy ennek érdemes birtokosa igen sokat haladt ama nevezetes Szávay-lakoma óta. Akkor, 1900 novemberében ked vés kollegák voltunk, 1902 október 25 én South-Berhlehemben már nem ismert meg és ma, 1904 tavaszán már kész volna betenni az öröktüzbe. Sserencsém, hogy nincs szükségem az ö oltártestvéri utolsó kenetére, mert ezt tőle a fentiek után már nem is remélhetné egy kálvinista imaházas, szóáradatos/jprédikátor! Trenton, N. J./ 1904 junius 27-én. f...Virág István ev. ref. lelkész. „m idegesnek és iiwiewtt' Pe-ru-na kitűnő hatású a szenvedő nők gyógyítása. Miss Celia Harrington, 303. 2 ave. Detroit, Mich.-ból Írja: „Több hónapon át gyengélkedő és szenvedő voltam. Vigyázatlanság foytán erős hülést kaptam 2 év előtt, melyből catarrh fejlődött, a mely nagyban megzavarta testszerveimnek rendes működését és engem idegessé és ingerlékenynye tett. A Pe-ru-nát használtam és pompás gyógyszernek tapasztaltam, a mely véremet megjavította és egész szervezetemet helyre hozta. Nincsenek fájdalmaim többé és mindig jól érzem magamat-“ A női gyengesség a legtöbb esetben a gyöogédebb testszervek catarrusának következménye. Pe-ru na meggyógyítja a catarh-t; bármely testrészben iegyen is az. írjon felvilágosításért Dr. Hartman, a Hartman sanitarium elnöké hez Columbus. Ohio ba. — Becsből írják : Az orvosi egylet legutóbbi ülésén Jacobi tanár, a a Charité főorvosa a tüdövész nj gyógyítási módjáról számol be. Első sorban kifejti, hogy a tüdövész gyógyításánál használatos gyógyszerek azért hatástalanok, mert a legtöbb esetben el sem érik a betegség lesz két, a tüdőt. Jakobi tanár tehát arra törekedett, hogy az orvosságot egyenesen a tüdőbe juttassa. Már előtte is kísérleteztek ebben az irányban, de kevés eredmény nyel A belélegzési mód nem kielégirö, a gyógyszernek a borda közt a tüdőbe való befecskendezése veszedelmes. Jacobi tanár tehát megkísértette, hogy a gyógyszelt egyenesen a tüdőbe fecskendezze. Először állatokon kísérletezett és meggyőződött arról, hogy az állatok a befecskendezéseket jól bírták. Az el járás egyszerű és n inden orvos által eszközölhető. A műtétnél első sorban a torkot és a légcsövet kell érzéketleniteni, ezután a beteg száján, torkán körüskörül vékony gumicsövet vezetnek a tüdőbe s ezen át befecskendezik az orvosságot. Az egész műtét nem tart tovább tiz percnél. Az orvosságot illetőleg Jacobi tanár a creozotban állapodott meg. Ennek segítségével 4—8 hét alatt teljesen elpusztította a bacillusokat. Ezideig csak öt beteget gyógyított sikeresen, de reméli, hogy az uj gyógymódnak most mi sem áll útjában. — Egy angol folyóiratban egy hölgy keserűen panaszkodik azon, hogy az angol törvények mennyire igazságtalanok a gyöngéd nemmel szemben. Mig a férfiak — úgymond — minden korban mind nagyobb szabadságot arrogáltak maguknak, addig a gyönge nem valóban gyönge maradt, noha saxon ősei nem tettek semmiféle különbséget a jogok szempontjából férfi és nö között. A nők részt vettek a tanácskozásokban, a hol határoztak a háború és béke dől gában ; megjelentek azokban a gyülekezetekben, a hol az ország ügyeit intézték és épp úgy aláírták a nyilvánosságnak szánt iratokat, mint a férfiak. Főleg VIII. Henrik alatt történt és a reformáció következnie nve volt, hogy a nőket megfosztották kiváltságos jogaiktól. Attól kezdve a szabadság csak puszta szó volt a nőre nézve. A szóban forgó cikk Írónője azt állítja, hogy az ország igazságosan mindaddig nem lesz képviselve az országgyűlésen, a mig kizárják onnan a nőket, a kik a népességnek majdnem a felét alkotják. — Bécsben mostanában ezen a történeten nevetnek sokat : Egy katonatiszt, a mint éjfél után hazatérőben volt, a hős Tegethoff szobra előtt haladt el, látja, hogy két izraelita polgártárs ott áll a szobornak talapzatánál és nagyban gesztikulál. A tiszt urnák nagyon tréfásnak tetszett a dolog és hahotázva utánozni kezdte az érdemes polgártársakat. A két zsidó összenézett, azután az egyik igy szólt: — Minket utánoz a hadnagy ur ? Inkább azt utánozza !........ És Tegethoff alakjára mutatott. — A nagy esemenyek fölizgatják az emberek lelkét, idegeit és fantáziáját. Látományaik támadnak és sejtéseik, mindenben jeleket keresnek, értelmező hajlandóságuk roppantul megerősödik. Most Japánban egyébről se beszélnek, mint a császárné álmáról. A mikádó feleségének, a ki tudvalevőleg verseket is ir, néhány nap,előtt jelentőségteljes álma volt. Almában egy tengerész tiszt, egy admirális jelent meg neki, a ki mélyen meghajolt: , — Felséges császárné, ne aggódj! Én vigyázok a seregre és minden sikerülni fog ! A császárné ezt az álmát elbeszélte a mikádónak, a ki erre az összes admirálisok arcképét megmutatta a feleségének; nem csak az ólökét, de az elhaltakét is. Az élők között a császárné nem találta meg az álom hősét, hanem mikor az elhunyt admirálisok arcképét tették eléje, hirtelen fölkapott egyet és eágy izgalomban kiáltotta : — Ez az ! A kép Szakomolo hires japáei admirálisé volt, aki ezelőtt hajnalt a; - nyolc esztendővel halt meg. Az esetnek természetesen hamar Imre futott az egész országban s a japása újságok most azt kívánják, hogy Szakomolo arcképét minden hr.ni hajóban helyezzék el. De azért j© lesz a robbanó aknákra is vigyúxidu — /fremneitz angol orvos a aetc sokára Lredsten megtartandó orvosi kongresszuson sajátságos indítvány nyal fog előhozakodni. Indítványa aligha fog örömet szerezni az a Eg»! kalapgyárosoknak s azoknak » &a~ lapkereskedöknek, a kik évenkiníí meglehetős számú kalapot szállítanak Angliába. Kremneitz ugyanis állást foglal a kalapviselés ellen,, azzal az egyszerű megindokoiáísa3, hogy a kalapviselés egészségtelesí. A kalapviseléstöl szürkül meg' az embernek idő előtt a hajp, & a, kopaszsárnak is rendszerint kalajj az oka. Hogy a kongresszus orvosai minő arccal fogják végighallgatni a jeles doktor indítványát, azt keményen el lehet képzelni. — A francia katona pokla. Ez ä cime, Jean de la Hise francia isv> szenzációs müvének, amely megjelenése idején egész Franciaországban óriási feltűnést keltett. A könyvbe® a francia katonai kórházak söteát nyomora van megrajzolva. A könyv nem régiben jelent meg német fordításban. Egy kiváló német, kritika.« ennek ötletéből a következő érdekes részleteket írja de la Hise müvéről Az iró kegyetlen igazsággal irjpiisejg a francia katonai kórházak töméntelen bajait, a kórházakban uralkoctó állapotokat éles tollal birálja és a kát a katonák poklának nevezi. Ez intézetek alapos reformálásérit küzd de la Hise, s azért bevezetésében nyílt levelet intéz a hadügyminiszterhez, amelyben kifejti, hogy nem pampetet ir, hanem egyedüli s kizárólagos célja az, hogy a minister figyelmét a kórházakban uralkedc» állapotokra felhívja s igy a tűrhetetlen helyzetet minél előbb megszimtesse. Az első hibát mindjárt a csekéi? orvosi létszámban látja de la Hise Az orvosokat az egészségügyi esföpc tok helyettesítik. Megrázó szinekksfesti ezeknek a tudatlanságát, felír letességét, ahogy hazudnak, es- ;jsu nak, a cinikus nyugalommal küldik, másvilágra a beteg katonákat, s igy gyilkosskká válnak. A szerző-azután rz orvosok durvaságát, kemény modorát, zsarnoki kegyetlenségét festi-. A mü regényszerü keretében egy történet játszódik le, a mely a francia kórházak erkölcstelenségét,, züllőt állapottát, az egész idézet megmérgezett levegőjét tárja elénk. Ä műnek meg is volt a kellő hatása. André hadügyminiszter megjelenése után nyomban hozzáfogott a katonai kórházak sikeres reformáláshoz. ül INGYEN ! ÜL. EgT3r orrrosi Jsőnyv férfiak, nők, és gyermekek részére rendkívül hasznos tudnivalókat és utasításokat tartalmaz. Bárkinek elkfíldetik, ha beküldi címét az alanti cimre: ^ivE.&.G-'sr.zs.rR,“ r. o. b. 268, M adison Sq. Ne w Y ork «S9H INGYEN I A világ folyása. Orosz.japán háború. Junius 21-ike óta a japán esáas földi erő mindjobban szorítja vissft. az orosz sereget, városokat és hegy* szorosokat foglal el. Az orosz: Sfetsachen és Kai Chau felé vonni visssáL Az orosz tengeri haderő Fort Alv thurnál igen érzékeny veres%ft* szenvedett. Egy hadihajó elpusztuld* kettő harcképtelenné lett téve, viöai mint egy páncélos is. Chefoo 75 mértföldnyire esik 5 folyton halljuk itt hadihajók óriá ágyúinak a bömbölését. Valószínű
