Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-06-30 / 26. szám

6 T Logy folyik a tengeri csata a ugyan akkor Port Artur is ostrom alatt áll. A szárazföldi haderő egyre jobban előre nyomul Manchuriában. A hely­zet orosz részről nem a legbiztatóbb, noha Szentpétervárott a katonai kö­rök bíznak abban, hogy Kuropatkii előbb letöri Kuroki-t, mielőtt ezzel Oku serege egyesülhetne. Lián, Yang közelében legalább háromszor annyi sereg fog részt venni az ütközetben, mint ez ideig Chu-Lien-Cheng, Kin- Ghau vagy Wafangou-nál. Az esős időszak közeledte kikerül­­hetetlenné teszi az összeütközést. A Balti tengeri orosz hajórajjal in­dul a messze keletre hatvan szállító - hajó is. Az angol király s a német császár a kiéli hadihajó-szemlén beszéltek és — ittak a világbéke érdekében január‘iö-én. Perdicaris görög és veje kiszaba­dultak a marokkói banditák kezéből és el is hagyták ezt az országot. Erre amen itai hadihajók is távoztak Tan gerb' 1. A kivándorlás Oroszországból kezd óriás mérvet ölteni. Különösen zsi dók, s oros-ok ez évben 50 ezernél nagyobb számmal jöttek ki, ennek négy ötödrésze Amerikába vándo tolt. HAZAI HÍREK. Országgyűlési tudósítások. Budapest, junitts 10. A képviselöháznak ma csendes ülése volt. Első sorban nehány apró törvényjavaslatot szavazott meg a Ház, közte több vasútépítési enge délyt. Ennek során Yárady Károly megkérdezte a kereskedelmi minisz­­tért, hogy mi van a vicinális vas ’ utakra vonatkozó törvény reviziójá val.Bieronymi Károly azonnal'felelt s kijelentette, hogy kalendáriálb ígéretet nem teher, de biztosítja a Házat, hogy a minisztérium igye kezni fog a kérdés mielőbbi üdvös megreformálásra. Azután a borvám ügyében feltár jeszr^tt kérvényekké/, foglalkozott a itáz. A fontos gizdasági vitában Babó Mihály, Szederkényi Nando:'. Darányi Ferenc, báróKaas Ivor, Visontai Soma, Yancsó Gyula és Rakovszky István vettek részt, az ellenzéki felszólalásokra a kormány részéről Hironymi Károly miniszter adta meg a kellő, kimerítő felvilágo sitásokat, a jobboldal helyeslésétől kisérve. Budapest, junius 11. A t. Ház mai ülésén a közgazdaság predominált. Az olasz borvám és az és az önálló vámterület kérdésével foglalkoztak a kérvények tárgyalása során. A tegnap elfogadott több apró törvényjavaslat harmadszori olvasása után az olasz bor beözönlése ellen ina gróf Batthány Tivadar és Bernátlr Béla szólaltak fel. A kabinet részéröl gróf Tisza István tett megnyugtató kijelentést, hogy a kormány meg tudja majd védeni a magyar érdeke­ket. Ezután a függetlenségi párt ha­tározati javaslatának mellőzésével a Ház többsége úgy határozott, hogy a kérvények a pénzügyi kereske­delmi és földmivelésiigyi miniszte reknek adandók ki. Mielőtt az önálló vámterület érdé j kében föl terjesztett petíciókra került volna sor. Nyári Sándor honvédelmi miniszter felelt Darányi Ferencz egy régebbi interpellációjára, a melyben ez azt tette .szóvá, hogy miért lettek ama csendőrök kitüntetve, akik Pin­czehelyen a nép közzé lőttek. A miniszter kimutatta, hogy a csendő­rök csak a végszükségben használták a fegyvert az őket támadó, feldühödt tömeg ellen. Higgadtságukért és bátor magatartásukért megérdemel­ték a kitüntetést. Az ellenzék nem vette tudomásul a választ, a többség azonban mellette szavazott. Az ülés végéD azután rátértek az önálló vámterületet sürgető kérvé­nyekre. Szatmári Mór a 48-as párt álláspontját fejtegette, s végül katá- j rozati javaslatot nyújtót nyújtót be az autonom vámtarifa mielébb való beterjesztése ügyében. Hieronymi ATároly tartalmas, szakszerű beszéd­ben felelt Szatmárinak, s a határo zati javaslat ellen nyilatkozott. Budapest, junius 13. Ma délelőtt folytatták az indem­­nitás fölötti vitát. Neményi Ambrus előadó, elfogadásra ajánlván a javas­latot, utána Komjáthi Béla beszélt a pártja nevében s ki jelentette, hogy a javaslatot nem szavazza meg. Simonyi Semadam Sá idor a néppárt nevében beszélt a javaslat ellen. Egyik megjegyzése tiltakozásra kész­tette Lovászy Mártom; beszédének befejezésével Rátkay László lépett sorompóba az indemiiirás ellen. Ezek után rövid házszabály vita volt. Budapest, junius 14. At. Ház ma folytatta a két hó napra Szóló indemnitás tárgyalását. Az ellenzék részéröl Olay Lajos, Sághy Gyula, Marjay Péter ésYárady K. adtak kifejezést a kormány iránti bizalmatlanságuknak. A ké utóbbi egy vidéke lap hire kapcsán a pénz­ügyminisztert megkérdezte, mi igaz abból, hogy a nagy trafikok bérbe­adásánál helytelenségek fordulnak elő? Lukács László felelt, s minden pontjában megcáfolta a vádat, s ki mutatta hogy a pénzügyministerium mindig, s a Marjay által félhozott konkrét esetben is teljesen korrektül járt el. Az ülés elején Darányi Ferencz néppárti képviselő napirend előtt tiltakozott az ellen, hogy a pince­helyi választás dolgában csak azért ntmpeüált, mert öt ezért állítólag meszelték az érdekeltek. Budapest. junius 15 M i nagy, érdekes napja vo]i a kép­­viselöbázu ik. A indem mtárí vitában ma ugyanis gráf Tiv/a Islván minisz­terelnök és Polcnyi Géza vettek részt, mindenegyik másfélórásnál hosszabb beszéddel. A honatyák seregestöl ellepték padjaikat, s a karzat is fe szült figyelemmel kisérte a nem min dennapi mérkőzést. Ebben azonban végül mégis a győztes gróf Tisza Ist­ván maradt, aki maró gúny nyal tor­kolta le ismételt felszólalásában a mindenáron kellemetleukedni akaró Polónvit, — ennek szavahihetőségét szembeállítva a magáéval. Polőnyi különben ma vad csatakiáltásokat hallatott, müdühvel csikorgatta a fugái a kormányra,obstrukcioc igéit. Bánífyt és A pponvii a keblére ölelte, — de hogy miért egyszerre ez a nagy felbuzdulás, azt bizonyára csak ö tudja maga. az ülés az obiigát házszabály vitá­val végződött. — József főherceg az alföldi sze gény tüdőbetegek népszanatoriuma javára 10.000 koronás alapítványt tett, mely összeg már meg is érkezett Lukács György főispánhoz. A föher cegnek ezt a nemeslelkü emberbaráti tettét a Szanatórium Egyesület rend­kívül örömmel és lelkesedéssel fo­gadta. Az egyesület vagyona ezzel a nagy alapitványnyal 110.000 ko­ronán felül emelkedett. A közel jö­vőben ujjabb nagy alapítványokkal fog az egyesület vagyona gyara podni, úgy, hogy az első népszana­­torium építése legkésőbb az ősz folya­mán megkezdődik. — Nyitráról távirozzák, hogy éjjel a radosnai postahivatalba ismeretlen tettesek betörtek s a hivatali pénz­szekrényét elrabolták. A vizsgálat során kiderült, hogy a rablók, aki­ket idáig nem sikerült, kézre­­keríteni, a vasszekrényt a mezőre vitték, ott felbontották s úgy szed­ték ki a tartalmát. Az elrabolt pénz mennyiséget eddig még nem sikerült megállapítani. A tetteseket a csen­­dörség nyomozza, de.eddig inig nem akadt nyomukra. — A „Toronta'er Zeitung“ Írja: Nagybecskereken az urnapi kör me­net ünnepségén résztvett a 29.gyalog­ezred egyik diszszázada is Dittl fő­hadnagy vezetésével. Mikor a zene kar a Hymnusztintonálta, melyet az egész közönség kalaplevéve hallga­tott meg, Dittl főhadnagy a száza­dát, mely eddig „vigyáz“ ban állott, pihenésre vezényelte. Mikor a Him­nusz elhangzott, ismét fölharsant a „habt Acht“. Ezt az esetet keményen megbírálta Fehér Aladár, a „Toron­­taler Zeitung.“ felelős szerkesztője a lap hasábjain. A cikkért Dittl fö­­haduagy provokáltatta Fehért. A segédek hosszasan tárgyaltak; Fehér hajlandó volt elégtételt adni.de csak azzal a föltétellel, ha a főhadnagy kijelenti, hogy nem volt a szándéká­ban a Hymnuszt megsérteni. Mikor Dittl erre hajlandónak nem mutat kozott, Fehér megtagadott minden elégtételt azzal a uiegokolással,hogy „oly embernek, ki a magyar nem zeti Himnuszt ily durván megsérti, tartalékos tiszt létére sem ad semmi féle elégtételt.“ Az ürügy állása eddig ez s most érthető nagy izgatott­sággal várják további fejleményeit N agybecskereken. — Szécsi Antal meghalt. Képző művészetünket súlyos veszteség érfe. Egyik legkiválóbb művelője, Szécsi Antal szobrász, a fővárosi Baross­­szobor megalKotója hosszú, kínos szenvedés után elhunyt. A művészt már esztendők óta cukorbetegség gyötörte, de ennek dacára lankadat­lan szorgalommal dolgozott és szebb­nél szebb alkotásokkal gazdagította fővárosunkat. Legutolsó munkája az Erzsébet-térl hatalmas szökőkút volt, amelynek közeli befejezése elöl ra gadta ki a vésőt kezéből a halál. — Szeged ünnepe. Tegnap volt huszonöt esztendeje, hogy Tisza Lajos mint királyi biztos bevonult Szegedre, s hozzáfogott a nagy mun­kához: kiemelni hullámsirjából ezt az elpusztult, nagy magyar várost. Azóta Szeged már újjászületett, s ma szép és virágzó. Népe az alföld Dg józanabb elemei közzé tartozik. Tár sadalmát oly tiszta, demokrácia jel­lemzi. aminövel széle« Magyarország uak — sajnos — csak Kevés városa sem dicsekedhet. Diplomás ember, iparos és föld népe osztály, vagyon és felekezeti különbség nélkül a leg­szebb egyetértésben, egymásnak közös kölcsönös őszinte megbecsülés­ben élnek itt egymás mellett. Maga a város a borzasztó pusztulás után aránylag nagyszerűen kiépült. Pom­pás sétaterei, hatalmas sugárutai, modern középületei s általában a benne mutatkozó mozgalmas élet jól­eső érzettel tölti el a szemlélőt s igaz elösmerést fakaszt az iránt, aki élete munkásságát ennek a nagy és ma­gasztos célnak szentelte s a kitűzött célt ily meglepő sikerrel oldotta meg. Ez az elösmerés, ez a hála vezette Szeged városát, amikor gróf Tisza Lajosnak szobrot emelt, s azt a vas­kezü királyi biztos bevonulásának huszonötödik évfordulóján — a teg­napi n pou — ünnepélyesen lelep­lezte. A szobor, amelyet nemrég elhunyt nagy szobrászművészünk, Fadrusz János készített, megkapó, gyönyörű művészi alkotás. A szobor polgári ruhában, uotjára támaszkodva ábrá­zolja Tisza Lajost, amint összevont homloka alól gondterhes tekintettel kiséri két, követ hengeritö munkás­nak és egy kubikosnak nehéz mun­káját: — igen, aj, szép, modern vá­rost fogok teremteni a romokból! — Megrendítő esemény hírét írják Karczagról Dr. Szentesi Tóth Kál­mán, Karczag város polgármestere, már hosszabb idő óta nagyfokú ideg­bajban szenvedett, az utóbbi időben meg az elmezavar tünetei is mutat­koztak rajta. Szombaton hajnalban 3 órakor kiugrott ágyból, a falon függő revolverét lekapta és azzal a felesége ágyához lépett. — Asszony ! Kelj fel! — kiáltott az álmábói fel­riadt asszonyra. Majd a revolvert őrjöngve az asszony fejének szegezve, azt hatszor egymásután elsütötte. Mind a hat golyó talált és a boldogtalan asszony összeroncsolt fejjel, holtan roskadt össze. A lövések zajára berontottak a házbeliek, akik a polgármestert a felesége holttestére ülve kacagva ta­lálták és egyre kiabálta: — Ez a hősi tett! — A szerencsétlen asszony dr. Hajdú Béla kir. járásbiró testvére. Tragédiája az egész városban mély részvétet és nagy megdöbbenést kelt. A megörült polgármestert hidegviz­­gyógyintézetbe szállítják. — Zrínyi Miklós emlékezete. A Dunántúl és az pgész országnak ün­nepe volt junius hó 12-én Csáktor­nyáit, ahol Zrínyi Miklós halhatat­lan szellemének emelt emlékoszlop­nak volt ünnepélyes fölavatása. Az ünnepi szónoklatot Wlassics Gyula titkos tanácsos a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsának elnöke tartotta a Tudományos Aka­démia felkérésére, s képviselve vol­tak az ünnepélyen az ország összes tudományos és közművelődési egye­sületei. Régészeti leletek a délvidéken. A forontálmegyeiOrcszlámos környéke igen gazdag a legkülönbözöbbfajta régészeti leletekben. Valaha az orosz­­látuosi berkek táján vívták István király alatt a magyar pogányság ellen a döntő csatát. Később e tájon állt Oroszlános vára, a mostani Maj­dani község helyén. A múlt század­ban, amidőn Magyarországon az arclielogiával igen keveset törődtek, a tájékról külföldi gazdatisztek és vasútépítő mérnökök révén tömérdek értékes tárgy vándorolt a bécsi és sveiezi múzeumokba. De azért még mindig adja a föld, s a szegedi mú­zeum is birtokában van egy tekin­télyeskollekciónak, amelynek anya­ga Oroszlámosról, Majdánról, Rabé­ról, Sas-ülésrcl s a változó Anka­­szigetröl került elő. Majdánou a na­pokban odavaló magyar asszonyok sárga agyag ásása közben egy edény régi pénzt találták. Több százra menő vegyesházikorab di ezüst dénár kö­zött egy Mátyás korabeli és egy Zsig­­mond idejéből való Szent-László ara­nyat találtak. A csongrádmegyei kötörésen, amely Percsóra mellett van, szintén kerültek elő már bronz­leletek az avarkorból. Van köztük tiz darab edény, vas hadicsákány, sár kantyn; régészeti szempontból érde­kes egy diszcsatt, amelynek a szege és járója bronzból való, maga a csatt finom munkával borostyángvantábúl van faragva. ÉMMr

Next

/
Thumbnails
Contents