Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1904-06-16 / 24. szám
24. szám. V„ évfolyam. Bridgeport, Conn. 1904 Jnnins 16. (H UNti A RIAN-AMERICA N REFORMED SENTINEL.) riegjelen minden héten csütörtökön. | lEIäfi-setesi á.i eg'y éu-re: Amerikába $2, Magyarországba $2.50. í AZ AMERIKAI MAGI. REF. EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. A LAP TISZTA JÖVEDELME AMERIKAI MAGYAR REF. EGYHÁZI CZÉLOKRA FORDITTATIK. Published every Thursday by the HUNGARIAN-AMERICAN SENTINEL PUBL. 00. Cor. Howard Ave A Pine St., Bridgeport, Conn. ENTERED AT THE POST OFFICE AT BRIDGEPORT, CONN. AS SECOND CLASS MAIL MATTER. Az egyház tagságról. Az amerikai magyar ref. lelkészek johnstowni értekezletén szóba került az egyházközségi tagság kétdése is. Td. Harsányi István tőledoi lelkész ur vetette fel e kérdést s kivánta annak a tárgyalását. Úgy de az indítványozó inkább egyetemes szem pontból, t. i. a közegyházhoz szóló tartozásnak szempontjából óhajtotta a kérdést tárgyalni s nem az alapon, amely bennünket amerikai magyar refotmátusokat közelebbről érdekel. Itt van azonban az ideje annak, hogy a kérdést is megbeszélhessük, remélvén, hogy elfog jönni az idő, a mikor ebben is ogy .Cgre juthatunk. Ez az egységes megállapodás bizo nyara elő fogja mozdítani egyház községeink fejlődését, elöha!adását * talán a sokfelé szét szúrt csontokba ás életet fog lehelni. Magyarországon mindazok a refor mátus egyház tagjának tekintetnek, a kik a református egyház szertartása szerint kereszteltettek meg. Bár ez a jelenleg érvényben levő törvényben nincs világosan kifejezve. Az Egyesült államokbeli református egyháztörvénye könyve is így határozza meg az egyháztagságot ,, All persons baptized by the church are members thereof, under its care and subject to its government and discipline.“ Mi magunk is ezeket tartjuk az egyház tagjainak, bár óhajtandó, hogy abból a sajátos helyzetből ki ■ folyólag. a melyben mi magyarok itt élünk az egyházközségi tagság alap feltételének ne egyedül a keresztse get tekintsük. A keresztség ugyanis olyan sakramentum, a mely által az illető meg keresztelt egyén a keresztyén egyház kebelébe vétetik fel, de a keresztség maga senkii keresztyéné nem t'eszen. Keresztyén csak az a ki Jézus rende létéit, parancsolatait híven megtartja. Erről mondja az Írás, -— a ki Mend -- üdoözül. . ríitét azonban ki ki ónk tett*- i, egész élet folyása által mutathatja, meg. Ezért, bárumly felekezetitek c-;ik az a valódi és iga/ tagja, a ki híven teljeski az egye te mes keresztyénség követelményeit, — s példa adása által un inéi több. embert hoz a Jézus Krisztushoz. A mi hitünk alapja a szentirás lévén, egyházunk megköveteli, hogy a tagok engedelmeskedjenek azoknak a törvényeknek, a melyek mi a tanulságunkra Írattak meg Mint vallás felekezetitek, - nekünk is vannak az atyák által megállapi tott törvényeink, a melyek azt céloz zák, hogy a gyülekezetben mindenek ékesen és szép renddel folyjanak. Ezek a törvények, mivel az egyes gyülekezetnek s magának az egyháznak is meg vannak a maga szükségei: ki terjednek arra is, hogy az egyháztagok tehetségük szerint segélyezzék az egyházat. Magyarországon a kötelező egyházi adózás van tekintetben. Amerikában, a szabad vallás gyakorlat hazájában, azonban a kötelezett egyházi adózást nem ismerik. Magyar gyülekezeteinkben több helyen meg vau szabva az egyház tagsági dij, de az egyház tagsági jogra nézve ezek eddig elé semmiféle befolyást nem gyakoroltak. Tényleg úgy állunk ma, hogy hittestvéreink közül sokan egyház tagsági jogot gyakorolnak a nélkül, hogy a megfelelő kötelességeket tel jesitenék. Azzal pedig tisztában kell lennünk mindnyájunknak, hogy ha most se gélyt kapunk is, abban a jó remény ben kapjuk, hogy idővel a magunk lábán óhajtunk járni. Nem mondom én hogy a mi népünk nem áldozik az egyház javára. A tét tek bizonyságot tesznek a mi népünk mellett. . . A nehéz munkával kere sett, véres verejtékkel szerzett fillérekből sokan segélyezik az egyházakat, de nagy bej az, hogy az adakozásban, az egyházi terhek viselésé ben nincs semmi rendszer. Egyik ember tehetségén felül is áldozik, a másik könnyen veszi a dolgot s egy cent adásával nyugtatja meg lelkiismeretét. Egyik ember fut, fárad, küzd éjjelt nappalt egygyétesz egyháza javáért. A másik a kényelem puha párnain még ki is kacagja a buzgó munkást. Hát ez nem jól van igy! Ezen változtatnunk kell! A lelkész! körök beszél jék meg ezt a dolgot s alapítsák meg az egyház tagság feltételeit. Ha igy koz megegyezés folytán megállapodás történik az egyház tagságra vonatkozólag, s az egyháztanácsok, s a gyülekezet buzgó, áldozat kész tagjai ama törekednek, hogy az egyház ,a. szentek ügyessége' legyen : úgy a jó eredményei rém maradhat, lesz munkánk való áldásos és gyümölcs hü/.i *.... y —t. barátom? Kollektálunk a N. N.-ben építendő ev. ref. uj magyar emplomra: ha a Tisztelendő ur is szives lenne a szent célra áldozni ? Szent célra nagyon szívesen, ha csak lehet; de barátaim — különben foglaljanak helyet — előbb valamit kérdezem. Tegyük föl, hogy egy valaki egy könyvre valót írna s abban különösen az édes anyjukat gyalázná, hogy ilyen meg amolyan hazug becstelen egy személy ö. Most ö azt a kéziratát ki szeretné nyomatni s a könyvpiacra vinni, de nincs elég költsége hozzá, úgy, hogy kénytelen ismerőseihez némi pénzsegélyért folyamodni; kérdem most: valljon jöhetne-e ö magukhoz is ? s ha mégis csak jönne, aclhatnának-e maguk, mint édes anyjuk igaz gyermekei, az anyjukat gyalázó könyv költségeire pénzsegélyt ?, Ugy-e nem ? No hát lássák: a mai1 guk templomában tagadni fogják az én szent anyámat, a kath. egyházat, a tanítását gyalázni, hazugnak mondani fogják s babonának hirdetni még a gyónásunkat és az Oltári-Szentségünket is: ne vegyék tehát rósz néven, ha én mint katholikus hivő, a maguk prot. templomára nem adakozhatom. Hanem azért üresen el nem bocsátom. Mondják csak, van-e a községükben valami elhagyatott árva, vagy nagyszegény beteg, vagy munkaképtelen öreg, vagy valami világtalan, vagy. béna ? Igen, van egy, ki egyik lábát vesztette s csak könyöradományokból él. Helyes; itt van barátim; bajesetén küönbségeket nem ismerünk ; vigyék ezt neki meg; amit a templomukra nem adhatok, ö neki adom. így tettem, mikor egyszer egy ref. tiszteletes jött hozzám az építendő uj templomára kollektálni s igy teszem most. Köszönjük alássan, át fogjuk neki szolgáltatni és j&l fog neki esni; és ne tessék rósz néven venni, hogy ide is jöttünk, mert ha nem is katholikus, de mégis magyar templomról van szó. Jah, barátim; nem minden, anti magyar, egyúttal igaz és jó. Például: valaki magyarul káromkodik: hát biz az csak ,,káromkodás“ marad és én csak nem vehetem azt talán imádságnak, ha mindjárt debreceniesen magyarul is hangzik az. Ha egyszer a hitemet tagadják, azt becsülettel nem pártolhatom, hangozzák az bár magyar nyelven is. A rósz ház, ha magyar is, mégis csak rósz ház; s a téves hit, ha magyar is, mégis csak téves hit s az azt tartóknak nem üdvösségére, hanem kárhozatára van. Hát eszerint mi kálvinisták se adakozhatnánk esetleg kath. templomra? Az ugyan igen kevés, amit a magyar reformátusok kath. templomokra adakoznak; de ha adakoznának is Istennek tetsző dolgot növelnének vele, csak mert amint a hősiességet illő az ellenségben is tisztelni, úgy az isteni igazságot illő, sőt kötelesség a kath. egyházban is elismerni és megbecsülni. így elmehet a protestáns; isteni tiszteletre kath. templomba is, inig katholikus ember protestáns templomba ájtatoskodni nőm mehet, sem gyermekét nem engedheti járni prot. iskolába, avagy prot. úgynevezett ,,szundé-skul“-okba. A hajdani pogányok, mint a Szent bibliában olvassuk, az igazhitű zsidók jeruzsálemi templomába jártak imádni az Istent s helyesen cselekedtek; igy tesznek maguk is helyesen,ha ami istentiszteletünkre eljönnek, csak igaz hü szivvel tegyék. A többiben pedig az Ur' Jézus szerencsésen vezérelje haza a családjaihoz. * * * Egy keresztes vitéz ludtollából került ki e dialog a „Magyarországi Szent Erzsébet Americai Hírnöke“ c. közlönyben, illetve üdvárjegyzékben f. évi április 21-én, mint ref. lelkész, annyival is inkább,mivel épp az én egyházam hivei uj templomunk javára gyűjtő kollektoraim voltak azok, kik azt gondolván, hogy a clevelandi magyar rom. kath. plébánia tonsurás lovagja is az ellenségben is tisztelvén aztán a hősiességet, meghajlik a ref. egyház isteni igazságai előtt, hozzá is betértek, kiket aztán a nagy tudományu plébános körmönfont, fanaticus okoskodásával, az ö hite szerint sarokba szorított, kötelességemnek tartom, hogy e helyen is védelmükre keljek enyéimnek s az itt közlött dialog provoeálóját teljes megvilágításban helyezzem az amerikai magyarság szemei elé. Csodálom, hogy az americai magyar kath. lelkészkar egy ilyen egészségtelen gondolkozása kollegát is megtűr a maga kebelében, mint a milyen a clevelandi plébánián Szt. Erzsébet gyártásával szerzi kenyeret s magát képzett, tudományos parochisnak tartván, nem restéit egyszerű, alig normális iskolai képzettséggel biró szegény emberekkel dogmatica polémiába bocsátkozni. Bár az általuk föltett kérdések bizonyságot nyújtanak úgy vallásos képzettségükről, mint igaz magyar voltukról. sőt nyíltságukat, egvénességöket tekintve az azokra adott nyakatokért s hamis logikával összetákolt feleleteket jóval felülmúlják: én is szólok egy pár szót. Hát én bizony a magam részéről a rom. kath. egyház vallásos tiszteletének objectumait, szentségeit, melyeket Lombard Péter és a vaticani zsinat mondva csinált, avagy saját tetszése szerint gyártott: nem ■hiszem. Egyedül csak ama két saeramentumot, t. i. a keresztséget és az úri szt. vacsorát, melyeket maga Idvezitö urunk szerzett. Ha pedig a kath. egyházat üdvigazságainál fogva vizsgálom, az nem egyéb, mint rideg, holt és emberi kezek által mesterségesen egybealkotott hivatalos mechanismus, mely még határozottabban kitűnik, ha az objectio tanforrásokon kij vül figyelembe veszem azt a subjectio orgánumot is, mely az egyházilag garantirozott tantartalmat felveszi. Ebből a szempontból bírálom én el azt a hitet, melynek Clevelandban Böhm ur aranyszáju szószólója, mely ö szerinte olyan hevégzett és minden, okoskodást kizáró igaznak tartás, melynek fundamentuma nem a szít, lélek és meggyőződés, hanem a legitimált auctoritás. Sem én, sem az én hiveim nem kérünk abból a „depositum fidei“-böl, melynek folytán az ember, mint valami hulla, szabad rendelkezésére áll az egyháznak, hogy az operációkat végezhessem’rajta : annyit azonban jó lélekkel kommendálok, hogy jó kést vegyen elő Böhm ur, ha kálvinista nyakán akar eret vágni. Ami nagyszivü adományát illeti, azt a beeteg gyermek édes atyja,ki bár szegény, de becsülettel keresi mindennapi kenyerét s a gyógyító orvosság árát, már visszaküldte abba a bizonyos zsákba, honnan nagy verejtékezés közepette kiszurkoltatott, nehogy az adományt kísérő „acternum anathema“ tanyát verjen édes övéi között.
