Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-05-26 / 21. szám

regényt az egész nemzet közkinesévé tette. Báró Eötvös és Kemény, habár rajongó szeretettel fordul is a nép felé s regényeiben is hatalmas védője a népszabadságnak, nehéz irályánál fogva nem gyakorolt olyan hatásta közönségre, mint Jókai.

Nem pedig azért, mert a. w.ok megértéséhez irodalmi képesség kell, Jókai pedig úgy Írja regényeit, mint Petőfi költeményeit, egyszerűen, könnyen megérthető módon. Szóval J 6 kai a regény irodalomban a n é p i e s i r á n yxi a k a^k 4p v i s e 1 ö j e.

Hatásának ez az első titka.

Jókai a nemzeti szellem édes gyermeke. A nép teremtő fantáziájával az elbeszélés egyszerű báját s a humor zamatosságát vegyíti. Eredeti, mint maga a nép, szeh leme épen olyan hatalmas, mint a népé. A tárgyak, alakok, viszonyok sokfélesége, az ismert eseményeknek az újság varázsával leirt sorozata, a hangnak és a hangulatnak gyors váltakozása, az érdeklődés művészi felkeltése s a népies nyelv mellett a hazafias lelkesedés s általába a sirvavigadás azok a tulajdonságok, amelyek az olvasón lebilincselő hatást gyakorolnak.

így érthető, miért lett ö a magyar nép legnépszerűbb regény írója. Róla valóban el lehet mondani, hogy müveit mindenki olvassa. Ott pompáznak azok a föurak szalonjaiban s díszét képezik az egyszerű földműves hajlékának is.

Abban rejlik Jókai varázs ereje,amiben a népies irány költője, hogy a n é p et édes gyermekeként szereti s a nép költészetét tartja az irodalmat m e g i f j i t ó forrásnak. Az „Epour si mouve“ Tóth Mátéjában a légsikerültebb rajzát adja a magyar földművesnek. E képben egyesítve vannak mindazok a vonások, amelyek a magyar nép jellemét alkotják.

A magyar nép élet egy sajátságos osztályának, az alföldi pásztoroknak életét iró még szebben nem jellemezte, mint Jókai ,,A sárga rózsában“ s iró tollán nemesebb egyszerűséggel még nem jelent meg a magyar nyelv, mint e munkában.

(Folyt, köv.) '

2__________________________

Életnek kenyere.

A pünköstről pünköst után.

Apóst. Cselek. II. r. 1—11. v.

Megtelének pedig mindnyájan szentlélelekkel és kezdenek szólani más nyelveken .... (4. v.)

Ez a szó, hogy pünköst görög szó, azt jelenti (pentekoste), hogy ötvenedik s a görögnyelven beszélő zsidóság használta ezt a jelzést a 2-ik zsidó föünnep az aratás ünnepe jelzésére, ez a páska ünnepe után 50-ik napra esett. Ez örömünnep volt Izraelben,'egy napig tartott, azon senkinek sem volt szabad dolgozni.

A béke és az égő áldozatot egyszerre mutatták be az Urnák. A keresztyénségre nézve ez a nap a szentlélek kitöltetésének ünnepe® Egy felházban valának együtt az apostolok s velők a hívek, úgy 120-an férfiak és nők. Várták a megigértett csodás ajándékot.Meghagyta nekik a mester, hogy maradjanak Jeruzsálemben s ök gyermeki bizalommal és engedelmességgel várakoztak. Ha kimentek volna, az ünnepre az egész világ minden tájékáról összegyülekezett tarka népcsoportokban gyönyörködhettek volna. Egy Nero császár korabeli népszámlálás szerint egy paskha ünnepénkét millió hétszázezer látogató fordult meg Jeruzsálemben, még nagyobb szokott lenpi ez a szám pünköstben, mivel az nyári időben esett. Azonban ama kis csoport nem sokat törődött az utcán le és fel hullámzó néptömeggel, az ö figyelműk magasabb és nem földi dolgokra volt irányozva. Elég volt nekik a millió emberek helyett az az Egy a menyben s imádságokban igyekeztek minél közelebb jutni ö hozzá.

A megígért lélek ajándékait meg is nyerték.

Igaz, hogy az nem váratlanul történt. Már megmondá Joel próféta: Kitöltők az én lelkemböl minden testre és prófétáinak a ti fiaitok és leányitok és a ti ifjaitok látásokat látnak és a ti véneitek álmokat elmodoznak. (17. v.) Maga az Idvezitö is megmondá még halála előtt: Ama vigasztaló Szent lélek, kit az Atya az én nevemben elbocsát, az megtanít titeket mindenekre és eszetekbe juttatja mindazokat, amelyeket mondottam nektek. (Ján. 14. r. 26. v.)

Feltámadása után mennybe menetele

előtt ismételten szólott igy tanítványaihoz. Tehát az Ígéretnek he is kell töltetnie.

Ez történt meg pünköst napján.

A lélek kitöltésénél az alkalmazkodott a mennyei Atya az emberi erőtlenséghez. Jelekre, látható jelekre volt szükség, hogy az a kicsiny társaság elhigyje, hogy a lélek közöltetett velők.

Nagy hirtelenséggel lön az égből, mintegy sebesen zugó szélnek zendülése.... és láténak kettős tüzes nyelveket és . üle mindenikre azok közül.

A szél felfrissíti nyárban a nagy melegben ellankadt állat és növényvilágot. így van példázva a léleknek is felfrissítő az emberiségnek. erkölcsi életét ujja szülő ereje.

Másik jelképe a tűz. a tiiz pedig világit, melegít, ami romlásnak indult, azt kiégeti és igy gyógyít.

A tanítványok ama lélek vétele előtt félénkek, ingadozók, azután bátrak valának oroszláni elszántsággal, igaz buzgalommal és lelkesedéssel. Sem üldözési, sem kard, sem éhség, még maga a halálrettentése sem hüté le buzgóságokat.

Itt merül fel a kérdés, hát nem volt-e az a lélek ott az emberiség közt a Krisztus földön jártában, hiszen a lélek már a teremtés kezdetén ott lebegett a vizek felett, hiszen évezredek és századokkal előbb ez lelkesíti a patriarchákat és prófétákat, az is bizonyos, hogy Jézus amaz egyszülött örök időtől létezett, mielőtt Bethlehemben született s mégis az idő teljességében alájött a földre, hogy a váltság munkáját elvégezze.

A lélek is ott lebegett a teremtéskor a vizek színén, mégis ama pünköst napján öltöt testet ez egyházban.

S amint kitöltetett a tanítványokra, azok kezdenek más nyelveken, a hallgató ■ ságból, kinek-kinek anya nyelvén szólani. Általánosan azt tartjuk, hogy az anyanyelvéh csak ért minden ember, pedig sokszor csalódunk, hallja a szavakat s érti is azt, de nem tudja teljesen átgondolni. Amaz első pünkösti sokaság is ezt bizonyitá. Mikor hallották a beszédeket, azt kérdezték: mi dolog ez? Es többen azt fe élték: édes bortól részegedtek meg. De akik gondolkoztak a hallottak felett, azok megértették e beszédet, mert váltságok nagy titkát jelenté ki nekik ama mennyei Atya.

Akik meghallották s megértették már a

hit nagy .titkait, világoljanak mások előtt is, a kiket pedig még eddig rabul ejtett a világ lelke, kérjék ama világositó, jóra vezérlő, megszentelő lélek ajándékát, ne hogy ez ünnepek elmúltával még mindig olyan vallomással kelljen elöállaniok. Sőt azt sem hallottuk, ha vagvon-e Szent lélek !

Vvrá'j !sínén.

—----------g» éti—----------------Egyházi és egyleti élet.

Ot? öt

Pünkösti ünnepek egyházainkban

A pünkösti ünnepek alkalmával is, mint minden úgy nevezett sátoros ünnepnapon híveink nagyon szép számmal jelentek meg a templomokban s éltek az úrvacsorájával. Oh, bárcsak az a lelkesedés, amely e napon megnyilatkozott híveinknél, állandóan megmaradna, hogy igy általunk is épülne azlstennek országa. Érdekes volna tudni, hogy egyes egyházainkban mennyien járultak az ur asztalához, mert ez megmutatná, hogy van bennünk erő.

— Egyházmegyei gyűlés. A ref. egyház Allegheny egyház megyéje az elmúlt héten tartotta Pittsburgban rendes évi gyűlését. Éhez az egyházmegyéhez a pittsburgi és homesteadi egyházközségek tartoznak, de a gyűlésen csak az előbbinek képviselete jelent meg. A gyűlés második napján tartott missioi gyűlésen a magyar missiók mellett lelkesült beszédek hangzottak el.

— Szép ünnepély.Pittsburgban a,,Grace Reformed Church “-ben szép ünnepély folyt le a múlt vasárnap. Az egyházközség ünnepelte fennállásának 50 éves jubileumát s a lelkész pedig 24 éves lelki pásztori működésének évfordulójáról emlékezett meg. E lelkész Dr. Prugh, ki a magyar missiói munkálkodás édes apjának nevezhető. Főként a pittsburgi egyházközség volt az, amely eredetét neki köszönhette s ezért az egyházközség elöljárósága egy küldöttség által üdvözölte e napon az ünnepelt lelkipásztort, ki meghatottan köszönte meg a magyarok jó kivánatait s biztosította őket további rokonszenvéröl és szeretetéröl.'

TÁRCA.

A tövis koszorú.

Az Am. Magy. Ref. Lapja számára irka: Felsberg Dávid, angolból fordította : TOLEDÓI ISTVÁN. (Folytatás.)

Csendes volt mindem és egyetlen egy zsidó cimtábla sem látszott sehol. Lassan ballagott az utca árnyékos oldalán, mert a nap melegen tűzött alá. Egy magas szakállas ember kö tötte le a figyelmét, amint az utca másik oldalán felé közeledett.Hirrch kíváncsian nézett rá. Magas selyem kalapja és hosszú kaftánja volt és óh Izrael! füle mellett az elmaradhatatlan hosszú hajfürtök. Hirsch keresztül futott az utcán és az idegen karjaiba borult.

Jó barátom, kezdé, jó barátom, ments meg engem és családomat. Te zsidó vagy, látom, hogy zsidó vagy !

Na, na ! zsidó hát! Mit csinálsz itt az utcán ? Légy csendbe és hadd hallanom, mi lelt ?

A zsidó szó hallattára Hirsch zo kogni kezdett.

Gyere barátom, szólt az ismeretlen elvezetlek egy barátom házába, ahol az árnyékkan megpihenhetsz és leülsz egy kicsit.

Úgy látom, riapszurást kaptál.

Pár lépés után beléptek egy bolt

oldal ajtaján. A barátságos tulajdonos, egy veres szakállu, örömmel üdvözölte őket.

Nagyon kegyes vagy Rabbi, hogy jösz. Épen akartam........

Hsz ! Élőbb adj ennek a zsidónak valami hideget inni és székeket, hogy leülhessünk.

A veres szakállu sietve vitt nehány széket a boltba, mely egész nap zárva lévén leghüvösebb része vMt a háznak és kis idő múlva, jeges vizzel, pálinkával és egy legyezővel tért vissza. Mikor kissé felfrissült a fekete szakálla szólította meg.

Minek nevezed magad ?

— Lewi Hirsch Lublinner Winni cából.

— Lublinner ! Az nem igen jó név Philadelphiában.

— Nem jó név ? Én csak pár napja vagyok itt és egyet sem ismerek.

— Becsáss meg. Nem téged értet telek. Más Luhlinnerek is vannak a világon. Van nőd és gyermekeid ?

Van nőm és hat gyermekem, Ötöt magammal hoztam Winnicáből. Egy már régen itt él. Most pedig barátom, mond meg nekem, hogy hívnak és ki ez a jó zsidó itten ?

Az én nevem Náhum Reuben Rederovics és az Ezékiel fiai nevű egyháznak a rabbija vagyok, Smolenskról való. Ez pedig itten Mr. Wolf Tannenbaum, minden jó ember barátja a városban.

Óh ! jó barátaim, mentsetek meg

engem és családo nat, mert olyan nagy bajba estem, mint a milyen nagy a tenger. A legidősebb fiam, ki már évek óta itt él, itt van az arc-Nazáretbeli könyvét és elvitt bennünket a templomba azt mondta, hogy szombat van és a zsinagógába j megyünk.

képe.____

Mojsi Lublinner, a hitehagyott a te fiad ? kiáltott fel a megborzadt) rabbi.

Az én fiam hitehagyott ? ügy mondod ? Hát te ismered öt ? És az öreg ember visszaeset' székébe.

Ismerem-e ! Hát ki nem ismeri ? A hittehagyott ! Bocsáss meg, jó barátom. Megmérgeskedtem, ha nevéről szólítom.Átka és szégyen foltja j a philadelphiai zsidóknak.

Szegény öreg Hirsch ! Szegény apa! Ez volt álmaid vége !

Lassan és erőlködve kél fel székéről és gombolta szét felöltőjét és meg fogja öltönye szélét hosszú repedést. szakított rajta, mondván: Áldott leg7en az igaz biró neve.

Leült a földre és gyászolta megholt fiát. A barátai megpróbálták szavakkal vigasztalni, de ö csak a fejét csóválta.

Hitehagyott és reám nézve halott. Most már értem az egészet. Hallgassatok meg, barátaim. Ide hozott bennünket es elhitette velünk, hogy Amerikában minden zsidó és keresztyén egyenlő. Olyan utcába vitt lakni, ahol nincsenek zsidók.Elhozta keresztyén barátait az én házamba és azt akarta, hogy barátkozzam velük. Ide adta nekem és gyermekeimnek a

És én és feleségem és gyermekeim egy padban ültünk és az emberek mind le vették a kalapjaikat. É« énekeltek ismeretlen énekeket és egy ember prédikált hosszú ideig, melyből csak egyetlen szót értettem : a Jehovah nevét. És mikor mindennek vége volt én és nőm és gyermekeim két sor nép között mentünk ki, akik kezet szorítottak velünk.

És én úgy éreztem, mintha álmodnék és nőm csaknem elájult. És mikor visszatértem házamba, elfutottam onuan, hogy találjak egy zsidót, kinek elmondhassam lelkem terhét.

És a gyászoló zokogott a földön fetrengve. A barátai csendben ültek mellette és vártak,míg keserve alább hagy. Sokáig ült ott, önmagához beszélve. Végre leikéit és a rabbihoz fordult.

— Jó barátom,, el]ösz velem a házamhoz (

••— Bizonyosan és Mr. Tannenbaum is eljön.

Villanyosra ültek és lementek a Watkins utcára. Körülbelül hat óra volt, mikor odaértek. A felesége az ágyban volt és a leányok jártak körülte, de a fiú te nem voltak otthon. Hirsch megköszönte barátainak, hogy elkísérték és oda ment nejéhez. Nem volt szükség szavakra közöttük;