Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1904-05-19 / 20. szám
V. erfolyam. Bridgeport, Conn. 1904. májns 19. 20. szám. (HUNGARIAN-AMERÍCAN REFORMED SENTINEL.) riegjelen minden héten csütörtökön. Elöfi-zetési ár egrsr érrre: Amerikába $2. Magyarországba $2.50. i AZ AMERIKAI MAGY. REF. EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. A LAP TISZTA JÖVEDELME AMERIKAI MAGYAR REF. EGYHÁZI CZÉLORRA FORDITTATIK. Published every Thursday by the HUNGARIAN-AMERICAN SENTINEL PUBL. CO. Cor. Howard Ave & Pine St., Bridgeport, Conn. ENTERED AT THE POST OFFICE AT BRIDGEPORT, CONN. AS SECOND CLASS MAIL MATTER. Pönköstben. A szentléleknek veletek való közöl tetése legyen mindnyájan ti veletek, (üforintk 13. r. 13. v.) •Az apostol eme szavaival köszöntjük e jeles ünnepben lapunk olvasóit s valamint ö szive teljességéből ki vánta a kotinthusi híveknek, úgy mi is tiszta szívvel kívánjak. A szent léleknek veletek való kezeltetése le gyen mindnyájan ti veletek. Ez alatt nem érthetjük amaz első pünköst tájándékokért való esedezést hanem azokat, melyekre mais mindnyájunknak szükségünk van Legyen részünk a lélek amaz ajándékában, mely próbáink és kísértéseink közt bátorít és vigasztal, a hitet erősíti és az erény követésére serkent. ITa valamikor szükség volt erőnek, bátorságnak lelkére, a hit,a remény, a türelem eme forrására : napjaink egyenesen feltételezik a lélek eme fegyvereit. Ma az emberi sziveket féléiéin és csüggetegség foglalja, a közönyösség, vallástalanság is mind jobban-jobban felemeli fejét s az erKölcstelenség. mint sebes árvíz kiáradt mindenfelé. Fordítsuk tekintetünket a szülő hazára. Bizony megnehezedtek a magyar nemzeten Istennek látogatásai, a nyomorúság egyik esztendejét a másik nyomban követi. A sok nemzeti veszedelem miatt,igy kell neveznünk, mert érte első sorban magok a magyarok hibáztathatok — sii'almas már a kenyér, siralmas az ital, a melylyel a haza népe táplálkozik. Minden ajkon panasz, minden arcon csüggetegség és levertség, aggodalom, félelem és rettegés. Mit hoz a jövő ? Nem roskad-e le a magyar nemzet a nyomorúságok terhe alatt ? Megvan ez a panasz, de nem ama pünkösti lélek szüli ezeket. A kiben ama lélek munkálkodik, egészen másként érez és beszél. Ereznünk kell az élet viszontagságait, de azt is tudni kell, hogy az üres panasz még nem segit senkinek a sorsán sem. 3izzuk hát Istenre ügyünket s ö nekünk szemlátomást nyújt kedves szabadulást. Fel a szivekkel! Gyávaság volna elcsüggedni a kér. embernek. Váltsa fel a zúgolódás helyét az Isten akaratán való csendes megnyugovás ! Imádkozzunk és dolgozzunk ! Te is, jó lapunk s ennek érdemes szerkesztője s mondhatnánk: jó min denese nektek is csak ez adhat némi könnyebbülést, hogy lesz még egyszer más gondolkodás és érzület is, melynek tapasztalása igaz öröm köny - nyet fog fakasztani, ama sok töprengés és emésztödés után. Beszéljünk magunkról. A mi protestáns, vagy hangzato sabban mondva kálvinista öntíudaíkba némi édes kesernyés közönyösség, nem bánomság lopod zott be. Volna itt Amerikában vagy 23 magyar lelkész, a kik bizonyosan azért jöttek ide, hogy véreik előtt zászló és fáklyavivök legyenek. És fájdalommal kell kijelentenünk hogy mintha megizetlenült volna egy némelyik collegában amaz evangyéiiomi só/Nincs talán még elfeledve a dal, melyre azok a dicső főiskolák tanítottak ifjú Thiniotheusok ? Ott a zászló az „Amerikai Magyar Ref. Egyesület“,lobogtassuk csak, vagyis toborzunk köré minél több lelkes tagot s a ki vezető létére még nincs benne, magára vessen, mert bizony ott inár valami hiba van a lelkipásztori hivség körül ! Ott az oltári tűz, ez a mi szerény lapunk. Élesztgessük ez oltár tüzéí. A világosságot ne rejtse senki véka alá, mert ezzel hivatásának ellenkezőjét nyilvánítja. Ha valaki azt hiszi, hogy valami kor igy megbántottak — annyira kicsinybe vettek : nem csinálok semmit. Vagyis a közöny karjaiba veti magát. Hadd bajlódjanak átok, kik köz.-lebb vannak a tűzhöz. Nem jól van ez igy ! S mit tesznek a gyülekezetek és a hivek ? Tisztelet a kivételeknek, a lap olvasásban, vagy nem olvasásban snem pártolásban indulnak és haladnak a he yteien nyomon. Jövel pünkösti lélek ! minden hi degséget űzz el ama mennyei szent tűzzel. Legyen mindnyájan és veletek a szentléleknek közöltetése, hogy ez vessen gátat a gyülekezetekben terjedő lágymelegségnek s szerezzen mindenekben okos hitet, igaz egy háziasságot. De szükség van a léleknek ama közöltetésére azért is, mert lehetetlen nem latnunk, hogy a társadalom minden rétege meg van mételyezve sok mindennemű erkölsstelenségtöl: a testnek cselekedeteitől, ezek : há zasság törés, paráznaság, tisztátalan ság, bujálkodás, haragtartások, ver sengések, irigységek, haragok, patvarkodások, visszavonások, gyűlöl ségek, gyilkosságok,- részegségek, dobzódáso-v és ezekhez hasonlók. Legyen mindnyájan tivelet^k ama léleknek közöltetése, hogy megláttasanak a lélek gyümölcsei, a melyek: a szeretet, öröm, békesség, békességes tűrés, kegyelmesség, jóság, hit, alázatosság, mérsékletesség. Jövel szentlélek Isten,téríts és’jobbíts bennünket. Jövel gerjeszd fel ssivütik ben szent szerelmednek tüzét. Rontsd el a gyűlölséget, Hogy mi gyesek lehessünk Isteni szerelmedben, Jövel mi lelkűnknek Nagy vigassága ! [43 d; 4 v,] -V. 1. munkatárs. Hogyan irtok a hazai lapok gróf Degenfeld József amerikai egyház látogató körútjáról s mi a hazai félhioatalos egyházi sajtó helyesbitese. A „Budapesti Hírlap“ a tevékeny fögondnok utazásáról New Yorkból keltezve egy eredeti összefoglaló tudósítást közöl amelyből közlünk egyet-mást. „Dégenfeld gróf azzal a céllal, jött Amerikába, hogy megvizsgálva az itteni ev. ref.magyar egyházak állapotát,viszonyait, módot találjon arra, hogy az amerikai ev. ref. egyházak a magyarhoni egyházak keretébe kebeleztessenek be.“ Ezután megemlékezik a közlemény gyülekezetek meglátogatásáról. Dégenfeld grófot minden egyházközség ünnepiesen fogadta s régi jó magyar szokás szerint, megérkezésekor nemcsak zenével’és zászlókkal várta, hanem ünnepi gyűlést és bankettet is rendezett tiszteletére. Dégenfeld gróf amerikai utjának eredményével, úgy látszik, meg van elégedve. az itteni papság reméli, hogy célját eléri s már a legközelebb összeülő egyetemes konvent kimondja, hogy az amerikai ev. réf. egyházak a magyarországi ref. egyházak kebelébe kebeleztessenek. Érdekes tudni, hogy az amerikai ref. papságnak nem minden tagja óhajtott a honi egyházak kebelébe visszatérni. Voltak olyanok is, akik puszta hálából meg akartak maradni az amerikai ref. egyházmegye kötelékében, úgy okoskodván, hogy az őket- dotációkkal ellátó amerikai egyházmegyéknek tartoznak annyi köszönettel, hogy az egyházmegye kötelékéből’ ki ne lépjenek: lehetvén úgyis jó magyarok, ha az amerikai egyházmegyék kötelékében maradnak. A többség azonban óhajtja a hazai egyházak kebelébe való visszatérést, ami leginkább Kuthy Zoltán, new yorki lelkész érdeme, aki fáradhatatlan buzgalommal dolgozott azon, hogy az Johnstownban, majd később Trentonban Dégenfeld gróf elnöklésével tartott papi értekezleten a többség a hazai anyaegyházhoz való csatlakozás mellett foglaljon állást. Dégenfeldgróf napról-napra gyülésezett, tárgyalt, alaposan, mélyen vizsgálva még a legkisebb ügyet, ha egyháza szempontjából szükségesnek, fontosnak tartotta. Nyájas, lebilincselő modora, nemes egyszerűsége vonzott mindenkit, aki vele érintkezett.1 ‘ Eddig a new yorki tudósítás rövidítve. Hogy ebben mennyi téves inferniáció van, felesleges ismételnünk. A Prot. Egyházi és Isk. Lap Budapesten szerkéztől megjegyzésben ezt fűzi a fenti közleményhez. A tudósító azt írja, hogy Dégenfeld grófot az egyetemes konvent azzal a megbízással küldte Amerikába, hogy megvizsgálva az ottani egyházak állapotát, viszonyait, módot tatáljon arra, hogy az amerikai ev. ref. egyházak a magyarhoni egyházak kere ébe^kebeleztessenek be. Ebben a tudósitó aligha nem téved, mert az egyetemes konvent megbízottjának egyáltalában nem tette céljává, hog módot találjon a bekebelezésre. A gróf mandátuma a helyzet tanulmányozására, megvizsgálására szorítkozott. Bekebelezésről azért sem lehet szó, mert az amerikai magyar reformátusok egyházait két amerikai egyház missiói alápja szervezi, templomait ez építteti, lelkészeit ez a két testvér egyház fizeti a Reformed Church és a Presbyterian Church. Ha az egyetemes konvent ez egyházak kötelékéből ki akarná venni s a magyar konvent hatósága alá akarná helyezni, ez azt jelentené, hogy annak a 21 szervezett és még számtalan szervezendő egyházközségnek szervezési és fenntartási összes költségeit magára akarná vállalni, ami pedig oly enormis költség (évenként százezrekbe menő kiadás, amit az egyetemes konvent el nem bir. Aztán jogilag a kérdés: vájjon az Unió kormány megengedné-e, hogy az ö területén egy idegen állam alattvalói idegen egyházi főhatóság alá bocsáttassanak ? Nem erről, hanem valószínűleg csak arról van szó, hogy az amerikai magyar (ref. lelkészek képesítés, szolgálatuk beszámítása, gyámintézeti jogviszonyuk tekintetében milyen szervezetet nyerjenek, hogy ha vissza akarnak jönni hazá’okbaitt zavar és fennakadás nélkül folytathassák lelkészi működésűket; továbbá arról van szó, hogy az amerikai két egyházi hatóság, mely ami hitfeleinket ott egyházilag szervezi,fentartja: milyen jogviszonyba lépjon a magyarhoni ref. egyház konvent jé vei. Ez a dolog érdemére vonatkozó meg jegyzésünk. Tegyünk hozzá, hogy higgadtan gondolkozó s mindent mérlegelő amerikai magyar ref. lelkészek is ilyen véleményen vannak. Itt a többség nem szavaz s nem dönthet a többi sorsa felett. Életnek kenyere. A tékozló ifjú. (Folytatás.), Lukács ev. 15. r. 17—32. v. Valaki megvallja bűnét és elhagyja azt, irgalmasságot az nyer. Úgy történt a tékozlp ifjúval is. Visszavágyott oda, az apai házba, hol Ö egykor s nem is olyan sok idővel ezelőtt olyan boldog volt. Most érezte annak szerető melegét s védelmét, mikor eldobta magától. Tudta ö, hogy sem vagyonra, sem fiúi jogra nem számíthat, de úgy gondolta, hogy szolga lehet atyjánál is. S otthon még a legutolsó cselédnek is bőven jut a kenyérből s tőle meg a disznók eleségét is sajnálták az idegen földön. Meg volt tehát téve az első lépés: az. alázatos önmaga megismerése. Éhez jött a bizalom, az az ősi lelki erő, mely még mindig ott található az emberi szívben, ha az egyszer gyarlóságát megsiratta és megbánta. .r Már nem remélt az idegenektől semmit s nem tudott a maga erején boldogulni, ügy tetszett neki, mintha előtte állana az az ö ősz édesapja s megcsendülne annak szelíd hivó szava! Bízik ebben a szerető apai szívben, hogy ha beösmeri előtte vétkeit, meg fog neki bocsátani, I
