Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1904-04-21 / 16. szám
mek a legszomorubb napját beragyogja az igazság fényes napja. Azért azonban nem szabad csudálkoznunk, hogy a bűn uralmat vesz az ember felett s Kain megöli Ábelt. A bűn igen gyorsan végzi halált •kozó, örök kárhoztatot szerző munkáját »a is. Ha ma valamely napi lapban azt olvassuk, hogy egy testvér megölte a másikat, méltán döbbenünk meg ekkora omlottság felett. Ezért fájdalmasan esik olvasnunk, hogy a bűn mindjárt ilyen iszonyú tettre vezette az embert, de a bűn pusztító láng. Egy percnyi felindulás s az ember már elveszett. A bűnnek az alapja és forrása az önzés. Éva nem tartja meg az Istennek parancsolatát, mert a gyümölcs jó volt a test táplálására, kellemes volt a szem előtt s az volt mondva róla, hogy bölcseséget ad. Éva azt remélte, hogy ha eszik a fának gyümölcséből — ismerni fogja a jót és gonoszt egyaránt. Az vezette tehát a bűnre, hogy önzését kielégítse. Kain gyilkos kezét i* az önzés vezette. Bizony jól mondják, hogy az önzés a pokol. A bibliában sokszor fel van jegyezve, hogy mint jön össze ütközésbe az emberi önzés az Istennek akaratával. Az önzö embe előre haladhat egy ideig, de végre is a bűn kárhozatra vezeti. A Kain ivadékainál látjuk ezt. Kain várost épit s nevezi azt Enochnak az ö fia után, de ebben a városban nem volt’oltár ranelve az Isten nevének imádására. E városban élt Lamech, aki először gyakorolta a több nejüséget; itt lakott J u b a 1 az első muzsikus. E város után városok épültek s a városok lakói a műveltségnek magas fokára emelkedtek, ipar, kereskedelem, művészet fejlődött ki közöttük, de a vége még is csak az özön viz volt. A hűn olyannyira uralmat vett az emberek felett, hogy özönvízben mutatta ki Isten az ö haragját az emberiség iránt. Noé volt az, aki romlott műveltségben Bem felettkezett meg az Istenről s aki a «ivilizátiót nem akarta isteníteni. Ezért ö hordta magában az emberiség tovább fejlődésének biztos zálogát, amely nem volt • nem is lesz soha egyébb ; mint az I sttsnekf élelme, amely minden bölcseségnek kezdete. Ez tűnik ki az Ábrahám életéből. Ö is vétkezett olykor-olykor, de élete folyama mégis az Istenhez vezette öt. Ezt bizonyítja Izsák élete, ki hű maradt Atyának szokásaihoz s tisztelte s félte a Jehovát. Jákob s fia József ezt az irányt képviselik. József hű a Jehovához a Potifár palotájában, a börtönben s akkor is, mikor a Farao után első embere lesz Egyiptomban. A teremtés történetéről s a zsidóság ös történetéről Írott könyv végén egy koporsóról olvasunk. De a koporsóhoz a legerősebb remények fűződnek, mert József meghagyja, hogy az ö csontjait vigyék ki Egyiptomból, mikor Isten megszabadítja az ö népét. Ezért, bár a halál uralkodik is felettünk s ha a világ koporsókkal van is tele, a keresztyén Jézusra tekint s várj a, hogy halsten megszabadította Egyiptomból a zsidóságot, minket is meg szabadit a föld nyomorúságaitól s teszen a menynek lakosává. Isten teremté s kormányozza a világot s ebben az emberiséget : ez a biblia legelső könyvének a tanítása s a világ akkor lesz boldog, ha istentől el nem távozik. Presbyter. Életnek kenyere. A hetven tanítvány kiküldése. Luk. 10. r. 1-16 v. Az aratásra való gabona jóllehet sok, de a munkások kevesen vannak: kérjétek azért az aratásnak urát, hogy bocsássa ki az aratókat az ö gabonájába. (2. v.) -Az egész szent írás arról tesz bizonyságot, hogy Isten, úgy a látható, mint a láthatatlan szellemi világban ott van az eszköz, az ember világ mögött, ö építi Istenországát a kegyelem világát s az smbert választá eszközéül, akiben s aki által elvégezze e dicső munkáját, hogy minden térd az ö nevére hajoljon meg, minden ajak az ö szent nevét dicsőítve • igy legyen egy akol s egy pásztor. A világ evangelizálását azldvezitö kezdé meg, a midőn hirdette az evangyéliomot, amaz örvendetes izenetet s ez a munka szakadatlanul folyik. Hogya hetven tanítvány kiküldése, mely időben történt, teljesen meg nsm állapítható, az valószínű, hogy Galileábél lett eltávozása s a Samaritánok részéröl való megtagadás után esett, mielőtt megkezdte volna az Ur az ö útját a Jordánon túl eső tartományban Pereiban. Hogy miért bocsátotta ki a hetven tanítványt az Idvezitö, errs megfelel ö maga az isteni Mester: Az aratásra való gabona jóllehet sok, de a munkások kevesen vannak. Vagyis, hogy hirdessék az evangyéliumot minél több embernek. Jézus tudta, hogy az ö prófétai, tanítói pályája rövid, mivel ö kész a rálteág munkáját elvégezni s a kereszthalálig engedelmeskedni a mennyei Atya iránt. Az idő rövid, a feladat nagy s hozzá csak olyan kevesen értették meg és tették magokévá az evangyéliomot, hogy Isten országa fenséges igazságairól bizonyságot is tegyenek honfitársaik körében! Ezt maga Jézus is kijelentené, midőn arra intette a keveseket, kérjétek azért az aratásnak urát, hogy bocsássa ki az aratókat az ö gabonájába. Ami meghatott, minden idők tanúságára és intézésére íratott meg. Tehát ama munkából a mai időkben nekünk mindnyájunknak ki kell venni a részünket. Keresztyén férfiak és nők gyógyitgassák az «gyeseket és a társadalmat sokféle lelki betegségeikből. Nem kell rendkívüli, különös •rvosságot keresnünk, meg van erre a gyógyszer: az evangyélium. A jelenések könyve (3. r. 18. v.) szeaént igy szól maga amaz első és utolsó: Adom néked tanácsul, hogy végy én tőlem tűzben megpróbáltatott aranyat, hogy gazdag légy és fejér ruhákat, hogy öltözeted legyen. ... és szemgyógvitó irral kend meg a te szemeidet, hogy láss. A személyes példaadás és jó útba igazítás és vezetés által lehet az embereket kivenni a bűn sötétségéből. Szerető szívvel, valódi keresstyén életfolytatással sok embertársunkat vissza vezethetünk az útra, mely az életre mutat. Ha birtokában vagy ama ara»y»ak, a ■ rendíthetetlen bitnek, azon légy k. t., hogy minél több felebarátod lszávében lángra gyújthatod a szikrát, mert att esendereg az, csakhogy a közöny vastag hamurétege fedi s ezt a hatalmas Isten sokféle uton-módon, de egyszer elhárítja a lelke által. Azért ne csüggedjünk, jó munkánkban az Ur velünk van. A váltság célja első sorban az egyes ember lelki üdvössége s ezzel együtt az is célja, hogy az evangyeliom hirdettessék mások közt: Hasonlatos a mennyeknek idő kellett. így ért fel a tetőre. Hosz szu sóhaj szaladt ki az ajkán,túlesett már a zajcsapó, zörgös utakon. Ráült egy öreg bükk törzsére, megtörülte e homlokát. Majd ölbe vette a puskát, felhúzta a kakast és hallgatózott. Negyedórája is múlott, amikor gyenge szellő simogatta arcát. A lágy fuvalom valami gyanús hangot hozott s a hang mind közelebb ért. Már egészen közel jött. Néhányat roppantak a szárazlevelek, ngy, mintha csöves ostyára hágott volna valaki.... A zaj hirtelenében megszűnt __ És megjelent Achilles. Ö maga, az özbakok fejedelme, teljes valóságában. Megállt, kiegyenesedett, azután megfordult és újra kiegyenesedett. Megrázta a szarvait. Nem tetszett neki valami. Figyelt__ A vadászarcához emelte a fegyvert----A másik pillanatban azonban ijedten lekapta azt__ Mintegy ötven lépésnyire szintén puska csöve villant meg a szürkületben. — Ki az ? Suttogta magában a meghökölt vadász. A fa, amely mögé rejtőzött, eltakarta ugyan az idegent, de a hatalmas szikrásszemü alakot nem fedte még sem annyira, hogy ne lehetett volna megismerni a tilos puskást... a jalonai íöerdész gyilkosát: Gyegyina Ondris rettegett vadorzót. Két halálos ellenség került egymás országa a kovászhoz, melyet az asszony vévén elegyít hárem mérce lisztbe, mig megposhad az. A tészta minden részecskéje, miután a kovászt magába vette, eszközzé vált a másik részecske átalakítására s igy végre az egész tésztát áthatja a kovász ereje. Kegyelmet nyertél,közöld azt másokkal. Az első tanítványok ama szava: megtaláltuk a Messiást, hadd hangozzék ma is minden keresztyén szájából. Ezt hirdetni lehet nem annyira szóval, mint sokkal inkább cselekedettel, az evangvéliom szerinti élet folytatással. Ez alól felmentés nincs, aki hazudozik, méltó az ítéletre. Ez minden jó keresztyén embernek személyes és olyan kötelessége, amit mással el nem végeztethet. Ha anyagiakkal segíthetsz, arra is szükség van azUr mezején fáradozó aratóknak, de a Jézus Krisztus első sorban személyedet, szivedet, munkádat kéri s nem ment fel az anyagi segélynyújtásért. •Q Menjetek el, ime én elbocsátlak titeket. Valamely házba bementek, először ezt mondjátok: Békesség ez háznak! Es gyógyítsátok a ^betegeket, akik ott lejéndenek és ezt mondjátok nekik : Elközelitett hozzátok az Isten országa. AAi titeket hallgat, engemet hallgat és aki titeket megvet, engemet vet meg, azt veti meg, aki elbocsátott engemet. Virág István. Egyetértő magyarok ünneplése-En amióta emlékezetem a múltba vissza száll, az Isten bocsássa meg bűneimet, ha vétkezek, a husvét ünnepekben legnagyobb örömömet találtam még idáig, mert ac nem csak a felnőtteknek, hanem még a serdülő gyermekeknek is határtalan örömöket hoz. De hogy megbotránkozom az Egyesült Államok törvényeiben, arra magyaros megszokott szokásom és kálvinista vallásom kényszerít. Alig hogy elsírtuk a nagypénteki siralmas gyászt, & felserkent a feltámadás öröm napsugara és a kunyhók szegényeitől kezdve a paloták lakójáig, -sorba mentek hirdetni, hogy Urunk föltámadott! Ünnepi ruhákat öltve, siettünk oda a hol az apostolok már félelmet nem ismerve, ' fenhangon rn agy árazzák a hitetleneknek, hogy micsodák az Ur Jézus feltámadásának bizonyságtételei. Ba elé. A közös cél, az őzbak leteritése még inkább szította bennük az elkeseiedés ‘tüzét. Niagara egy közeli bükk mögé surrant s a zajra megugrott a felriadt Achilles. A dicsőségre igy hát hiába vón a vetél kedés.Most már egyedül voltak. A néhány percnyi, csendet, melyet az özbak szökése okozott, hatalmas dördülés szakította meg. A vadorzó lőtt. De nem talált. A megelőzött Niagara beljebb húzódott r ej tekébe. Majd hirtelen ötlete támadt. Kalapját a fegyver agyára akasztotta s kidugta a fa mögül, mintha az ö feje lett volna. Egy öreg erdöörtöl hallotta ezt régen. A fogáé sikerült. Egymásután két durranás is hangzott vissza az Osztrá Horán. És mind a kettő talált. A kalap öszszesörétezve, szétszaggatva repült 1« a földre. Gyegyina Ondris nyomban a lövések után kiugrott búvóhelyéből Eleinte megdöbbent. Különös érzés, a győztes és a gyilkos érzete fogta el szivét. Kis ideig állt egy helyben, majd pedig ledobta a fegyverét a földre s a holtnak vélt ellenfélhez sietett. Vesztébe rontott, mert az ellenfél élt. A hatalmas szál ember ijedten tántorodott vissza. Elakadt a lélekzete, mikor látta, hogy ellenfele él. Annyira hitt lövéseinek biztosságában. Hátranézett a fegyvere TÁRCA. Harc a vadorzóval. Irta: Ifj. Lukais Gyula. Későre járt az idő. A nap is már megfürdött a Garam vizében. Mikor pedig megelégelte a lubickolást, fázósan bujt egy nagy felhőbe, óriás, szürke hálóköntösébe. Aludni ment. Amint igy jobban és jobban távolo dott, a köntös, mint valami végtelen uszály, húzódott utána. Végtére is nvugvóbelyére ért a nap, lerázta magáról a szürkeséget s ott hagyta heverni az égen, amolyan , szokása szerint való rendetlenségben.... Este lett. Niagara, a segédjegyzö megvizs gálta a fegyverét,azután buzgón neki látott a töltések készítéséhez. Siet ségében egyik pajzánkodó sörétje le is pottyant az asztalról s a szekrény felé gurult. Niagara megfülelte az útját, oda ment a szekrényhez s nagy érdeklődéssel félre is húzta azt. De bizony nem volt ott a kis szökevény. Vagy három bútordarab széthurcolása után akadt csak reá. Óvatosan tette a töltésbüvelybe, azzal a megelégedett biztos tudattal, hogy ez az ólomgömböcs találja el majd a vadat. Különben nem is gurult volna el csúnya szerepe elöl. Mikor pedig végére járt volna a vadász a töltési munkálatoknak, maga is felkészülödött. És neki vágott a köves útnak, fel, Osztrá Hóra felé. Hova is ment volna mái merre 1 Az Osztrá Hóra, a minden környékbeli vadak legkedvesebb helye, ugyan kit nem csábítana titokzatos, bűbájos, édes ölelő karjai közé.Ott lakik a daliás Achilles is, az özek Achillese. A nevezetes özbak, melyre boldog boldogtalan rásütötte fegyverét, meg is sebezte, de elejteni még senki vadászfiának nem sikerült. 0 acélozza, ö csigázza fel a vidéken a vadászi szenvedélyt. Megjelenik a vágás tetején__Dobbant egyet a lábával s ilyenkor oly hatalmas és megigézö----Délcegen körültekint az özi hölgyekből álló kíséretén, amely szolgamódra követi öt, megfigyeli minien tekintetét, mert valamennyi bolondul utána, valamennyi szerelmes belé. Az Osztrá Horára igyekezett hát a vadász. Merész remények hullámai ragadták el a lelkét. A szive is úgy ficánkolt, tán ki is ugrott volna a helyéből, ha nem lett volna begombolva Niagara erős, börforma kabátja. — A vadász tudniillik Achillesért jött. Olyan körültapasztalással lépegetett a hegyen, a rozsdás falevekre, mintha csak beretvákon járt volna. Ide figyelt, oda fülelt s minden mozdulásához pár percnyi gondolkodási
