Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-04-14 / 15. szám

9

jengössé vált vitának, Csutoros Klek amaz indítványa vetett végett, hogy a magyarországi ev. ref. egyház egyetemes kon ventje kéressék fel, hogy a segélyező egyházak illetékes hatóságaival lépjen érintkezésbe s kérje a magyar ev. ref. egyházaknak a hazai egyházak fenhatósága alá való elbocsátását.

Ezt az indítványt az értekezlet egyhangúlag elfogadta. Mindenki megnyugodott, mert ez az egyedüli helyes ut, a nagy cél elérésére. Hiába mondjuk mi ki, hogy elszakadunk, ha hatóságaink nem enged*el el, meg kell maradnunk a jelenlegi egyházi kötelékben. Ha azonban a felettes hatóságok elengednek, úgy a legnagyobb örömmel kell elfogadnunk a hazai egyháznak szívesen felajánlott támogatását, segítségét.

Ennek az értekezletnek jegyzője Virág István, trentoni lelkész volt.

1. Délután az értekezlet a Csutoros Elek elnöksége s Bassó Béla jegyzösége mellett folyt tovább s fö tárgyát, mivel a presbyterianusok által segélyezett lelkészek is teljes számmal jelen voltak, a youngstowni megegyezésnek a tárgyalása képezte, amelyet pontról-pontra közösen elfogadtunk. Nevezetesen, mindnyájan az ev. ref. nevet használjuk; templomaink bárkinek a segítségével épüljenek is magyar ev. ref. templomoknak neveztessenek; a gyülekezetek tulajdonjoga biztositassék s egyik magyar ev. ref. gyülekezet sem lehet egy másik angol egyházba beolvadva s ha önálló lelkészt tart fenn, úgy önálló anya gyülekezet legyen. Sikerült ez értekezleten olyan alapokat lerakni, amely a békés együtt munkálkodást biztosítja. Reméljük is, hogy vége lesz annak az áldatlan harcnak,amelynek elkezdődnie sem lett volna szabad s nem is kezdődött volna el, ha a legfőbb harcos méltónak tartott volna bennünket arra, hogy valamikor^ velünk közösen tanácskozzék.^5*,

2. Az egyetemes értekezlet nevét állapítottuk meg ezután, mely az amerikai magyar ev. református lelkészek egyetemes értekezlete leend s egy alapszabály készítő bizottságot küldöttünk ki Csutoros Elek, Bassó Béla, Harsányi István és Hankó Gyula szei. élyében.

3. A harmadik pontot a tisztviselők választása töltötte ki. Meg lett választva az egyetemes értekezlet elnökének, Csutoros Elek, a jegyzöségre azonban absolut többséget senki sem kapott s igy a legtöbb szavazatot nyert Kuthy Zoltán és Viráglstván között újabb szavazás rendeltetett el, de miután Virág István vissza lépett, az utána legtöbb szavazatot nyert Bassó Béla és Kuthy Zoltán között kell ^választani a szavazatot junius 1-ig kell beadni az elnökséghez.

4. A lelkészi körök megállapítása a lelkészi körökhöz tétetett át.

5. Az egyháztagság s a tagsági elbocsátó bizonyítványoknak a rendezése azzal fogadtatott el, hogy annyit, a mennyit lehet ebben a dologban cselekedni, minden lelkész tegyen meg.

Több kisebb fontosságú tárgy megbeszélése után az értekezlet tagjai szétoszlottak a szélrózsa minden irányában, hogy Youngstownban ezévoktób. havában újra találkozzanak. *

Adja Isten, hogy az értekezlet munkálkodása gyümölcsöző legyen s azok, kik arra vannak hivatva, ,hogy építgessék az Istennek országát, valóban betölthessék nagy és magasztos hivatásokat.-----------*. » -------r

Életnek kenyere.

Krisztus színének dicsőséges elváltozása.

Márk. 9. r. 2-13. v.

Jelentős mozzanat volt ez Jézus életében, bár sok tekintetben titokzatos, mintha az ó-szövetségi idők újultak volna fel, midőn ködben és siiriin fellegben közepette közöltetett a parancs a néppel.

Mint több más mozzanat a Jézus életének, ez sem hirtelen eltűnő, de tartós volt s jobban bevésődött a tanítványok emlékezetébe. Látták a Krisztus mellett Mózest és Illyést, a törvények és prófétaság képviselőit az evangyeliom mellett. Máté, Márk és Lukács evangélisták csekély eltéréssel jegyezték fel ezt.

Nem sok idővel történt a Péter nevezetes vallomástétele után. Az a magas hegy, ahol ez végbement, a Hermon hegye lehetett.

' Jézusnak egyedüli indító oka, hogy felmenjen a hegyre, az imádkozás volt. Az alatt történt ez, mig ö imádkozott.

Nagy nap volt az a három tanítványra, midőn mintegy uj eget és földet láttak magok körül; Jézus országa fényes volt,’ miként a nap, ruhái fehérek, miként a j

fényesség s feledték az akadályokat és fogyatkozásaikat, Péter elragadtatással mondá; „Uram, jó nékünk itt laknunk ; ha akarod, csináljunk itt három hajlékokat!“

Rokon lelkek találkoztak Jézussal ; ma is, hol Jézus megjelenik, átváltozik, fényes, meleg lesz minden. Igen jó ott lakni! Az első pünköstben a Krisztus lelkének a szent léleknek jelenléte, nemes elhatározást, lelkesedést, tettre készséget támasztott.

Eme szép erényekre az evangyeliumi egyházaknak minden időben nagy szükségük leend. Mivel Jézussal áll, vagy nélküle esik egyházunk jövője, építsünk mi is ma három hajlékot: egyet Jézusnak, vagyis a vallásnak, a másikat a hazaszeretetnek s a harmadikat az egyetemes emberbaráti szeretetnek.

Mi lenne a világ vallás nélkül ? Egy óriási pusztaság, egy óriási csoda szörny, mely az emberiségnek halálos ellensége, vagy egy szép virágos kert, de amely mérges kígyókkal van tele.

S mi lenne az ember vallás nélkül ? Mint sebzett szarvas, kit vadász sérte nyíllal, keresi az üditö forrást s mindenütt kiapadt kútfőkre talál, nem lel pihenést otthonában, árnyas ligetben is kigyófószekre hanyatlik a feje. így él az, aki kicsinylöleg szól a vallásról. Ezt nem tanulhatja a gyermek jó szüléktől és hü testvérektől, mert a ki tud szeretni, az vallásgunyoló nem lehet. S ha az ég m egdördül, naég az erdők vadai is meghunyászkodnak. A vallástalanság nem emberi, nem állati, de ördögi ferdehajtás az emberben.

Mi azért csak épitgessük azt a nyugalmas és boldog hajlékot, hol a vallás megállója és megszenteli foglalkozásainkat s egész életünket. Sokan elférnek e kicsiny hajlékban, a család, bármennyi tagja legyen is, a rokonság, a jó barátok, mindezek a vallás gondviselő karjaira vannak bízva. E hajlék felépítéséhez az Ur félelme, egyező akarat és őszinte szeretet kívántatik s ha az Ur akarja, felépül e hajlék.

Jézus szent színének dicsőséges elváltozása másodszor arra indít, hogy mint az első tanítványok készek lettek volna hajlékot emelni Jézusnak, Mózesnek és Illyésnek, vagyis a kik az Isten félelem mellett a hazát is szerették, úgy mi is tartsuk folyton éberen keblünkben a hazaszeretetei. Szent név ez mielőttünk,

olyan zászló ez, melyért utolsó csepp vérünkig kell küzdenünk. A szent könyv igen sok és szép példával int a honsxeretetre. A keresztyén erényeknek a hazaszeretet a legszebb virága. Jézus maga a leghívebb hazafinak bizonyitá magát. Hazáját szeretheti valaki nemcsak azzal, ha kész érte csatatüzhe menni,de azzal is, ha a tiszta erkölcsöt ápolja s a fölött őrködik, hogy minden honfi féltékenyen megőrizze azt: Minden országnak támasza s talpköve a tiszta erkölcs. Hazádhoz, nemzetedhez légy hiv halálig s neked adatik az életnek koronája.

De tartsuk irrásban a felebaráti szeretet oltár tüzét is.

Sok ember ilyen alkatrészekből áll : agya elfogultság, szive részvétlenség, szükkeblüség, pedig hát mindnyájan a mennyei Atya gyermekei volnánk és igy testvérek és Jézus sem tett különbséget az emberek közt, személyre, nemzetiségre való tekintet nélkül mind részese lehet az ö váltság érdemének. A vigasztalás igéit a tanítványok mindenjembereknek hirdették, megszegték a kenyeret házanként, azaz igyekeztek kielégíteni mindenkinek testi lelki éhségét és szomjúságát.

Tegyünk mi is igy. Lakozzék körünkben az atyafiui szeretet.

Virág István.

Egyházi és egyleti élet.

IHIImuLteit áts

az amerikai magyar ref. egyesület vezértestületi pénztárának 1904. évi március havi állapotáról.

Bevételek március hóban.

2. Vulkán.............................$ 8.40

Dickson........................... 10.00

Thacker ........................ 3.00

3. Kearsarge ........................ 31.00

Eleanor ........................... 12.50

Throop............................. 8.40

7. Pittsburg női oszt............ 14.50

8. Wallingford ................... 4.00

Bridgeport ...................... 42.35

Cleveland.......................... 241.60

Elisabethport................... 25

Siverly............ 7.50

Goven (febr. 10)............... 1.75

Whitsett.......................... 9.60

Peckvilla.......................... 19.75

TARCA.

A kisértet.

Az “Am. Magy. Kef. Lapjának” eredeti tárcája.

Irta : Toi.eboi 1 stvan.

Az Egyesült Államok nyugati tengerpartján fekvő egyik világvárostól mintegy negyven angol mértföldnyire fekszik egy katonai erőd, mely arra van hivatva,hogy a varost es a kikötőt védje az ellenség hajóhadának esetleges támadásaitól.

— A spanyol-amerikai háború kitörése alkalmával ezen erődben voltam köztüzér minőségben és szolgáltam a csillagos és sávos lobogót. Ütegünk az erőd mögött felállított sátrakban volt elhelyezve és az ebédlőt és a tisztilakást kivéve nem volt más épület az egész garnizonban.

— En, más hét társammal együtt, egy kör alakú sátorban voltunk elhelyezve. Társaink ,,ördöglyuk“-nak nevezték el, mert az volt az egyedüli sátor, a melyben nem volt altiszt és a honnan mindenféle csíny és pajkos tréfa eredetét vette. Ha megkisérlette az őrmester, hogy valamelyik káplárt odaküldte lakni, nem maradhatott egy-két napnál tovább, mert az ,,ördöglyuk“ lakói addig boszantották, hogy kénytelen volt más helyet kérni. Azt megtiltja a szokás, hogy valamelyik megmondta volna a valódi okát a kérelmének, mert tréfálni tud az amerikai katona, nehéz egy kicsit, vastag is a tréfája, de árulkodni nem fog egymásra, ha ketté vágják sem.

— Az ,, ördöglyuk “-nak egyik lakója egy fiatal fickó volt, Édes anyja egyCuster tábornokkal elesett huszár özvegye volt és e szerint katona gyerek volt. Volt neki tisztességes kereszt és családneve is, de mi csak ,,bogár“-nak hívtuk. Bajos volna megtudni, hogy hol szerezte ezt a nevet, elég az ahoz, hogy ö volt az egész ütegnek a legelevenebb katonája, ö követte el a legtöbb akasztófáravalóságot és öt szerette legjobban mindenki.

— Egy szép nyári nap délutánján szokatlan csönd volt az „ördöglyuk“-ban. Mi lehetett az oka, nem tudta senki sem megmondani, mert aki adott valamit az arca épségére, az nem igen mert az ördöglyuk ajtaján benézni.

Az volt ugyanis a szokás az,,ördöglyukban“, hogy amikor idegen arcot vettek észre az ajtónyiláson, akkor abban a percben repült a mindenféle lövegek zápora a szerencsétlen fejéhez. Ha aztán az illető kapott pár komisz bakancs, kefe, bajonett vagy söprünyél ütést a fejére, az bizony az övé volt olyan igazán, hogy még azt sem tudta, hogy kire haragudni hát érte.

— Gondolták pedig, hogy nem lesz jó vége a nagy csöndességnek. Olyan volt az, mint a tengeri vihart megelőző szélcsend. Mennél csendesebb, annál nagyobb viharnak az előjele.*:; .

— Csakugyan vihar lett a vége, még pedig iszonyú kutyanyávogás képében. Volt ugyanis a kapitányunk feleségének egy nagyon kedvelt pudli kutyuskája. Szép, göndörszörü, fehér kutyus volt, de rettenetesen kényes. Hát az instentelen

„Bogár“ ezt az. elkényeztetett kedvencet csípte nyakon és egy hatalmas bádog kannát kötve a sarkára, szabadon bocsátotta.

— A kutya rettenetes vonitással iramodott a tiszti lakás felé, az üteg legénysége pedig aggódva várta, hogy mi következik. Mert hát tiszt a tisztáz am.hadseregben is és rendesen keserű szokott lenni az olyan tréfa vége, mint ez is volt.

— Alig telt bele tiz perc, mikor jött a kapitánytól az üzenet, hogy az „ördöglyuk“ összes lakói azonnal jelenkezzenek nála kihallgatáson. Készen voltunk mindnyájan, hogy tagadni fogunk százegyik és ha kell, hát inkább becsukatjuk magunkat mindnyájan, de vallani nem fogunk.

— Nem ért a tagadás semmit, mert az őrmester látta a konyha ablakból, mikor a kutya az „ördöklyuk“ zárja alól kibújt a farkára kötött kannával.

Csak azt kellett még megtudni, hogy ki kötötte rá.

Hanem azt már nem tudta meg a kapitány!

— Kaptunk érte két heti őrszolgálatot és harminc napi gamizon fogságot.

— A büntetést kiáltuk szó nélkül, hanem a „Bogár“ a pokrócba került érte és büntetésből neki kellett azután az ördöglyukat minden reggel kiseperni.

Persze, ezt az utóbbi büntetést nem a kapitány, hanem Toben, a „föördög“ szabta rá.

* * *

— Alig egy hét telt még csak le a ránk szabott őrszolgálatból, mikor a „Bogár“ táviratot] kapott valahonnan. Nagyon elszomorodott, mikor elolvasta és ^csak

hosszas unszolásra vallotta ki, hogy meghalt az édes anyja és hogy a táviratban a másnap tartandó temetésre hivják.

— Hát hiszen menni csak elment volna ö, csakhogy nem igen lehetett ám neki. A mija büntetést illeti,' a felöl ugyan mehetett, mert a kapitány bizonyosan eleresztette volna, hanem azért nem mehetett, mert nem volt hozzá meg a mindenható pénz. Valami egy héttel volt az idő fizetés előtt, már pedig az amerikai katonának három nappal a fizetés után sincsen már abból a mindenható portékából,nem hogy fizetés előtt lenne. Nem is volt több egy árva huszonöt centesnél az egész ütegnél, az is a suszteré volt. Soha meg nem fejthető talány maradt mindig, hogyan tudta addig megtartani; de meg is járta, mert a mint megmutatta, azonnal el konfiskáltatott és vitetett a kantinba, ahol is rendeltetése szerint elbscsáttatott útjára a nagyvilágba.

— Soha még ilyen kemény dióba nem harapott az „ördöglyuk“ nagyérdemű lakossága. Az tisztán állt előttünk, hogy a „Bogárnak“ menni kell, mert hát kötelessége, hogy ott legyen az édes anyja ko. poszójánál, mikor azt utolsó útjára viszik. De, hogyan?

— Meg lesz, ha nem tudom mi lesz is — gondoltam magamban. Délben eftgem vitt ki az ör«égi tizedes az örállásra és azzal hagytam ott az „ördöglyukat“, hogy lesz pénz, mire visszajövök.

— Ott sétálgattam le, fel és lestem, hogy mikor jön a kapitány vissza az ebédről. Mikor láttam, hogy jön, úgy intéztem a dolgot, hogy találkozzam vele, mielőtt még a hivatalba ért volna.