Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1904-04-14 / 15. szám
mm ■ fp» ^mmrnmmmrnm V. évfolyam. Bridgeport, Conn. 1904. április 14. 15. szám. (HUNGARIAN-AMERICAN REFORMED SENTINEL.) flegjelen minden héten csütörtökön. Előfizetési á,r eg~y é-a-ie: Amerikába $2, Magyarországba $2.50. AZ AMERIKAI MAGS’. REF. EGYESÜLET HIYATALOS LAPJA. A LAP TISZTA JÖVEDELME AMERIKAI MAGYAR REF. EGYHÁZI CZÉLORRA FORDITTATIK. Published every Thursday by the HUNGARIAN-AMERICAN SENTINEL PUBL. GO. Cor. Howard Ave & Pine St., Bridgeport, Conn. ENTERED AT THE POST OFFICE AT BRIDGEPORT, CONN. AS SECOND CLASS MAIL MATTER. Gondolatok a johnstowni lelkészi értekezlet után. Nagy érdeklődéssel tekintettünk az amerikai magyar református leiké széknek johnstowni értekezlete elé. Tolt is elég okunk reá, meit a johnstowni értekezlete, a melyen agy a Reformed Church in the United States által, mint a Presbyterian Church in the U. S. által segélyezett lelkészek csekély kivétellel megjelentek, méltán mondhatjuk, hogy ez volt az amerikai magyar reformá tus lelkészek egyetemes értekezlete. Nagy kár volt. hogy némelyek a kik elmaradtak, akadályozva voltak a megjelenésben. Úgy lett volna szép, ha mindnyájan, kik az Ur oltáránál forgolódunk, megjelentünk volna ezen az értekezleten, a mely valóban egy újabb s reméljük jobb és dicsőbb korszaknak az alapjait rakta le. Egy újabb és dicsöob korszakot remélünk első sorban is azért, mert ezen az érteklezleten üdvözölhettük a magyar ev. ref. egyház egyetemes konventjének hivatalos kiküldöttét. Gróf Degenfeld József ö méltóságát, a legnagyobb magyar ev. ref. egyház kerületnek, a tiszántulnak fögondnokát s az egész magyar ev. ref. egyházunk egyik legbuzgóbb vezér eir, bérét, ki bár már túllépte az egy em beröltöt, ellátogatott hozánk, kik az idegenben és hivek vagyunk magyar ref. egyházunkhoz és hazánkhoz. Ö méltósága, hogy küldetésének megfeleljen, nem törődve az utazás okozta fáradsággal, sorban felkereste egyház községeinket, mindenütt egyháztanácsi gyűlést tartott s a hol az Urnák napjára esett látogatása, résztvet a nyilvános isteni tiszteleten is. Nem tudjuk, nem tudhatjuk, hogy minő hatást gyakorolt Ö méltóságára az amerikai magyar református egyházakban tapasztalható buzgóság, áldozatkészég, s az erős hit élet! De reméljük, hogy mindezek meggyőz ték ö méltóságát arról, hogy az ame rikai magyar reformátusság tényleg érdemes a legmesszebb menő figyelemre és buzdításra, sőt a pártfogásra a hazai ev. ref. egyház részéröl. Igaz, hogy bár a gyülekezetek egyháztanácsai a legnagyobb részben elfogadták a hazai egyháznak az itteni gyülekezetek bekapcsolására vonatkozó tervezetét, de mégis az egyetemes lelkészi értekezlet, számot vetve azzal a sok akadálylyal, a melylyel a a bekapcsolásnak tervezett formája járna, s tekintetbe véve főként azt, hogy az eddigi segélyező felekezetek iránt a legnagyobb mérvű hálátlanság volna, ha most egész egyszerűen oda hagynánk őket, kik eddig olyan nagy áldozatokat hoztak egyházainkért, arra kérte fel ö méltóságát, hogy az egyetemes konvent lépjen érintkezésbe a segélyező egyházak illetékes hatóságaival s ha ezek nem görditenek akadályokat a kebelükből való kiválás elé, úgy történjék meg a bekapcsolás. Minő álláspontot fognak elfoglalni a konventnek átirátával szemben az itteni égj házi hatóságok, azt senki nem is sejtheti, de mi, a kik ismerjük, hosszas itt működésűnk ideje alatt sokszor tapasztaltuk, hogy a segélyező egyházak ama legfőbb cél mellett, hogy a magyarokban és ma gyarok által is épitessék az Istenuek országa. — azt a célt is szem előtt tartják — és pedig helyesen — hogy munkájok, áldozatkészségük által saját felekezetűk is növekedjék tagokban: abban a véleményben vagyunk, hogy a teljes kiszakitás nagyon nehezen fog menni s nem is egészen célszerű. Nehezen fog menni azért, mert munkájának eredményét,gyümölcsét mindenki óhajtja. Egyházaink is azért segélyeztettek, mert a, reánk fordított munkának eredményes,gyümölcsöző voltáról meg volt győződve s most ime egyszerre vége minden reménynek. Bizony a segélyező egyházak méltán úgy érezhetnek mint a szántó vető em bei, ki már készen van az aratásra, s a jégverés egy óra alatt tönkre teszi az egész évi mun kál kodását. A teljes kiválás nem is célszerű. Nem pedig azért, mert végtelen sok zavarnak s politikai fondorkodasnak képezi alapját, s azt, a mit elérni szándékozunk, teljesen úgy sem érhetjük el. Ha a segélyező egyházak a segélyezés ideje alatt csak egyetlen egyszer kivánták volna valahol,hogy szakítsunk magyar voltunkkal, ha nem engedték volna meg alelkipász torkodásban,a gyülekezeti életben és a hitelvek terén a legteljesebb és legmesszebb menő szabadságot, ha korlátozták volna azt, hogy gyermekeinket a magyar nyelvben tanitsu k, oktassuk, úgy feltétlenül s minden habozás nélkül el kellett volna fo gadnunk a hazai egyháznak igazán nemes ajánlatát, de igy mikor a legmesszebb menő szabadságot élvezzük minden téren, mikor tőlünk semmi néven nevezendő önmegtagadást nem kívánnak : úgy a dolgot még nagyon megkellett fontolni s az egyedül helyes útra terelni. Ha az a cél, hogy Amerikában a lehető leghosszabb ideig megmaradjunk magyaroknak és reformátusoknak, ezt a tervezett bekapcsolás nélkül is elérhetjük. Arra ugyanis, hogy a magyarság megőrizze nyelvét, első sorban is tanitók és iskolák kellenek. Erre kellene a fösulyt he lyezni. mert erre nem igen ad segélyt sem egyik sem másik felekezet s ez az, a mi biztosítja a magyar reformá tusság számára a jövőt is. A lelkészek, a mig idegen segélyt fogadnak is el, híven fogják teljesíteni kötelességeiket, de a legtöbb helyen a gyermek nevelés és oktatás terén, éppen lelkészi kötelességeik teljesítése miatt, célr nem érhetnek. Ez a segély is csak egy bizonyos időre biztosítja a magyarság fen maradását, mert az a szomorú valóság, hogy az amerikai szellem és szokások s maga a nyelv, olyan átalakító hatást gyakorolnak az idegen ajkuakra, hogy a második nemzedék már teljesen amerikaivá lesz szellemben, szó kásban, nyelvben egyaránt. Ha az a cél, hogy az amerikai magyar reformátusság megmaradjon a hazai ev. ref. egyház kötelékét en, úgy azt a teljes kiválás nélkül is meglehetne valósítani. Miután egy specialis esettel állunk szemben, azzal t. i. hogy mi amerikai magyarok vagyunk, ezt a dualismust meglepet ne tartanunk egyházszervezetünkben is.E kérdésnek a fejtegetése azonban nem annyira minket, mint inkább hazai egyházunk közönségét érdekli, azért majd ezt valamelyik hazai lapban fejtjük ki. Ha meg az volt a cél, hogy a be kapcsolás által lerontassanak azok a válaszfalak, a melyeket mestersége sen emeltek a reformátusok és prés byterianusok közzé, úgy a teljes kiszakitás felesleges, mert a két egyházhoz tartozó lelkészek, most a mi kor már hazai okleveles lelkészek is vannak a presbyteriauusok között, a lehető legszebben megegyeztek s olyan pontokra alapították a megegyezést, a melyek, ha mind két részről igazán és őszintén betartatnak úgy a békés együtt munkálkodás örök időkre biztosítva van. Ha azonban felettes hatóságaink megegyeznek, mi a legteljesebb erővel arra törekedünk, bogy az össsze köttetés a legjobban sikerüljön. * * * A fögondnok urö méltóságát talán kellemetlenül is érintette, hogy csak ennyiben történt megállapodás, de meg vagyunk arról győződve, hogy a fögondnok ur, a ki annyit tapasztalt, aki látó szemmel lát mindene két, teljesen tisztán látja, hogy az aggodalmaskodók éppen olyan jó magyarok., mint azok, a kik minden feltété1 nélkül elfogadták akonventi tervezetet. Sajnos, hogy ez az értekezlet nem előbb történt, akkor, a mikor ö mél tósága megérkezett. Akkor bizonyára egyöntetűen tudtunk volna eljárni s nem lett volna közöttünk egy hajszálnyi disharmonia se. De a mi megtörtént, meg nem tör téntté tenni nem lehet. Egy bizonyos hogy az amerikai magyar reformátusság soha se fogja elfeledni azt, hogy a hazai egyház egykor egyik legnagyobb fiát küldötte el hozzánk látogatóba. Az Ur áldja meg egyházunk képviselőjét. Vigye át bizton, minden veszélytől mentve a tenger mélységei felett, vezérelje haza, hogy munkálkodhassék egyházunk és hazánk javáért, boldogságáért az emberi kornak a legtávolabbi határáig. Ti pedig amerikai magyar reformátusok ne feledjétek el soha, hogy odahaza is tőrödnek velünk, gondolnak reánk s igyekezzetek továbbra is, hogy matassátok meg a ti hiteteket a ti jó eS'-Uk.edeteltekkel. így leszünk méltók a pártfogásra és szeretet ív ! Az amerikai magy. ev. ref. lelkészek jlsstownl értekezlete. Április hó hatodika örökre nevezetes nap lesz az amerikai magyar reformátusság történetében. Ekkor tartották meg ugyanis az amerikai magyar református lelkészek azt az értekezletet, melyet, gróf Dégenfeld -József, az egyetemes konvent kiküldött képviselője hivott össze. Az értekezleten megjelentek: Csuteros Elek, Harsányi Sándor, Kuthy Zoltán , Virág István, Harsányi István, Kovács Béla, Bereczky László, Kuthy Elemér, Kozma .József, Hankó GyuirC Csekos Béla, Hamborszky Gyula, Bassó Béla, Kovácsy Miklós István, üjlaky János és Kalassay Sándor, az angol reformátusok részéröl megjelentek Rév. A. C. Whitmer, A. D. Sonders superintendensek és H. A. Mickley a helybeli angol református lelkész. Az értekezlet a johnstowniak csinos templomában folyt le, hol jóval a kitűzött időn tol, Csutoros Elek imája után gróf Dégenfeld József ö méltósága üdvözölte az egybegyűlteket s előadta, hogy mi volna a gyűlésnek a tárgya, az nevezetesen,hogy miután a legtöbb egyháztanács oda nyilatkozott, hogy a magyar ev. ref. egyházzal szorosabb, összeköttetésbe kivan lépni miként lehetne végrehajtani ezt az összekapcsolást ? Mielőtt a tárgyalásba belementünk volna Rev. A. C. Whitmer az amerikai magyar reformátusságnak egyik legjobb barátja szólalt fel röviden s ismertette azokat a nehézségeket, amelyeknek ki lesznek téve egyházaink, ha a magyarországi egyház joghatósága alá mennek át. Úgy látszott beszédjéből," hogy* nagyobb akadályokat felettes hatóságainak, segélyzö egyházaink nem gördítenek a kebelükből való kiválás elé, de mégis sajnálnák, ha ez a lépés megtörténnék. ügy látszik, hogy az értekezletre hatott a rövid angol beszéd, amelyet Harsányi István fordított és tolmácsolt, mert a felszólalások, bár a tulaj donképeni tárgy a bekapcsolás módozatainak megbeszélése lett volna, csak azon elszakadás körül forogtak s az egyes felszólalók részint a a nehézségeket, amelyek e miatt támadnak, részint pedig az előnyöket, amelyek ebből származnak, mérlegelték s a módozatokról csak annyiban történt említés, hogy egyesek az itteni egyházakkal is óhajtották volna a szerves összeköttetést fenntartani. Már jól elmúlt dél, mikor a szinte tér— '»■Xj , ♦ . V ti
