Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-04-07 / 14. szám

2 Jeruzsálem ama részének, a melyet bemutatni akar. Tizenegy holdnyi területen fekszik s látható benne minden, a mi egy bibliában és a Jézus élettörténetében jártas embert csak érdekelhet. Mikor a kiállítás megnyittatik, az egész város készen lesz. A házakban való­ságos jeruzsálemiek fognak lakni. Körülbelül ezer jeruzsálemit hoznak Saint-Louisba, hogy hét hónapon át ebben az ,,Uj Jeruzsálemben“ lakja­nak. Makomedanok, zsidók és ke­resztyének lesznek e lakosok, mivel ma ezekből áll Jeruzsálem lakossága. Mindenik a maga vüllása szerint imádja majd istenét s mindenik meg­tartja honi szokásait. A mohamedánoknak meg lesz a saját isteni tiszteleti helyük, a zsi­dóknak zsinagógájuk, a keresztyé­neknek templomuk. A távolban is ismerős utcáikra juthatnak, saját házukban lakhatnak s ugyanazt a mesterséget, foglalkozást folytatják a mit oda haza. Bizony tanulságos lesz az mind­azoknak, a kiknek lesz módjuk és alkalmuk e város megtekintésére. Maga a fal, a mely a Jeruzsálemet körül fogó falnak a hü utánzata lesz, az első megfigyelésre méltó dolog. Fából készül — de kőnek látszik. Nagynevű épitész mérnökök mentek át Jeruzcálembe, hogy a legnagyobb gonddal tanulmányozzák a falak, a tornyok, s az összes épületeket s azok bei sö berendezését. Így ez tény­leg é rdemes lesz a megtekintésre. K\ ne vágynék megismerni Jeru­zsálemet? Bizonyára mindazok,a kik lélek szerint való keresztyének, sze­retnék látni azt a helyet, a melyhez a keresztyénségnek annyi sok ese­ménye fűződik. Ha valaki Jeruzsá­lembe akar menni,hajón megyJaffaig Jaífatól Jeruzsálemig már vasút vo. nal vezet. A zarándokok azonban, kik ma is nagy számban jönnek e városba, a régi szokáshoz hiven teve és szamár háton vagy pedig egysze rüen gyalog teszik meg az utat.Ebbe az uj Jeruzsálembe is a. jaffai kapu vezet, hova a szép művészeti palotá­ból lehet eljutni. Ez a Kapu képezi a főbejáratot. A kapun belépve a Dávid utcába jutunk, a mely a legszélesebb utcája az egész városnak. Jobb olda Ián vannak a lakó házak — s két nagy vendéglő, hol azok laknak, a kik a kiállításnak ezt a részét veze­tik. A David utca keresztül megy -a ,, Via Dolorosa“ utcáD, a melyen a Jézus keresztje alatt meggörnyedve haladt a Golgotha felé. Itt látható lesz az ,,Ecce Homo“ emelvény, a' melpröl Pintius Pilátus állott, mi ­kor oda kiáltotta a népnek: „Imé a*; ember !“ Ezzel szemben van a búza vásár, hol a zsidó alkuszik a? po­gánynyal s igyekszik arra,„hogy, kifejtse az üzletben való ügyességét. A keresztyén utcán“ délfelé van a Szent síi temploma, magával a szent­­sírral. Ez a templom sok vitára adott okot századokon át a tudósoknak ,s az egyház kormányzóknak. A ka gyomány szerint ez a megfeszítés helyén épült. E helyen legelőször Constantin császár építtetett temp­lomot, de ez elpusztult, azonban nem sokára újra építtetett, bár a városért a keresztyének és mohamedánok eros harcokat folytattak is. Mikor a keresztes ha lak elfoglalták Jeruzsá­lemet, a templomot megnagyobbítot­ták. A jelenlegi templom a 19-ik század elején épült, de a középkori építészetnek némi jellemző sajátsá­gai e templomon is megmaradtak. A templom udvarán láthatók azok' a mélyedések, a melyeket a zárán dokok láb nyomai okoztak. A temp­lom föhajójában, a melyet a görög keleti keresztyének építettek újra— látható a szent sir. Itt látható a kö, a melyen az angyalok ültek, mikor az asszonyok előtt kijelentették : „Nincs itt az Ur, feltámadott!“ Bel­jebb van a szent sir. Aranyból és ezüstből készült lámpák világítják be e helyet örökösen, a mely be van füstölve jó illatú füstölő szerekkel. A mohamedánok itt is feltalálják az Omár mecsetjét, amelynek tornya messze kiemelkedik a város fölött. Mig a szent sir helye felett még ma is foly a vita, addig az egészen bizonyos, hogy az Oraár mecsetje a Salamon és Nagy Herodes templo­mának a helyén épült, a melyből a Jézus kiverte a kufárokat s a hol felforgatta a pénz váltók asztalait. Jeruzsálemnek ezt a nevezetes ré­szét a keresztyének „templom terű létnek, a mohamedánok Haram és Scherifnek“ nevezik. Ezt a helyet szentnek tartja az emberiség egy része négy ezer esztendő óta. Temp­lom, templom után épült itt, bár többször elfoglalták is a nagy hódító nemzetek, ’itt imádják az Abrahám istenét, itt imádkoznak a JézusKrisz­­tus Követői, itt végzik szertartásaikat Mohamednek fanatikus követői. Hodraiah még pogány templomot is építtetett ide,a mely Salamon fényes templomának helyét foglalta el. Volt idő, mikor ezen a helyén csak temp lomok romjai voltak láthatók, de jelentőségét nem vesztette el s min­dig valami csudálatos vonzó erőt gyakorolt egyik vagy másik vallás rendszer követőire. A kör falakat gyakorta nagyobbitották, ujitgatták mert vagy pusztító háborúk folytak itt s a birtokos vallás rendszernek nagy erőt kellett a védelmére fordi tania. A falakat vérboritotta s a környéket elesett harcosok holtteste bontotta sokszor. Most a saracenusok majd a keresztes vitézek uralták ezt a teret. A török félhold helyét a kereszt foglalta el, mig nem Szaladin újra a félholdat tűzte a mecset or mára. Jelenleg is a mohamedánusok bir ják ezt a földet. Ök imádkoznak a" Omár mecsetjében. A mecsetbe csak a legnjabb időben léphetnek be a keresztyének és zsidók. Sokszor megpróbálták lefényképezni a me­cset belsejét. De ez csak az örök meg - vesztegetésével történhetett meg ez alkalommal is. A st.-louisi „Uj-Jeruzsálemben“ az „aranykapu“ teljesen helyre lesz állítva. Ez a kapu vezet erre a terű letre. A Szent-István kapu a fal nyugati szögletén lesz. Itt kövezték meg Istvánt az első vértanút. Ez a kapu vezet a Via Dolorosán. Ezen az utón lehet élj ütni egy diorámába, hol az olajfák hegyét lehet majd látni azokkal az eseményekkel együtt, a melyek a Jézus életére olyan jel­lemzők.Itt mutatják be a Getsemanne kertet is, s más érdekes szent em­lékű helyeket. E hely körül épülnek azok a házak a melyek Jeruzsálemnek amaz utcáit alkotják, a melyek a helyt veszik körül. Körülbelül háromszáz ház fog felépülni s ezek tizenhét utcát fognak alkotni. Ezeken az utcákon benszülött egyének fonják űzni ren­des foglalkozásukat. Hogy a kép teljes legyen 50 tevét, számos szamarat hoznak át ebbe az Uj Jeruzsálembe. A ki nem akar gyalog járni, bérelhet tevét, szamarat, akár csak Jeruzsálemben. Ilyen lesz röviden a st.-louisi Uj- Jeruzsálem, a mely reánk magya­rokra annyival inkább érdekes, mert tervezője, építője egy honfitársunk Konta tiándor. ki bár nem vesz részt magyar ügyekben, a magyarok iránt nagyon érdeklődik s ilyen módon is hirt szerez a magyar névnek. Életnek kenyere. Téter vallomástétele Krisztusról. Márk. ev. 8. r. 27-38. v. Te vagy a Krisztus, az élő Istennek fia. Azaz emlékezetes jelenet Caesare-Phi­­lippi vidékén folyt le, mikor a vak ember szeme világának visszaadása után Jézusról szép bizonyságot tett Péter. ■ 5 A farizeusok és a sadduceusok jeleket kívántak Jézustól, hogy ezekből megtud­ják azt, hogy kicsoda Jézus. Sőt a Keresz­telő János tanítványai is azt kérdezték tőle: te vagy-e az eljövendő Messiás, vagy mást várjunk? Ezek után tette fel Jézusa kérdést az ö tanítványai előtt: Kinek mondanak engemet az emberek? Azok pedig feleiének Keresztelő Jánosnak, némelyek Illyésnek, némelyek pedig egynek a próféták közül. Es ö monda né­kik: Ti pedik, kinek mondotok engemet? felelvén pedig Péter, monda néki: Te vagy ama Krisztus. A fenti kérdéseket csak azért tette fel az Idvezitö, hogy meg­lássa, vájjon tisztában vannak-e a tanít­ványok a Mester magasztos küldésével. Péter felelete azt bizonyitá, hogy Jézus tanításai nem voltak hiábavalók. Azt ne-TARCA. Az aggteleki barlang. Az Am. Magyar Reformátusok Lapjának számára. Irta : Omikron. A múlt nyáron egyik barátom szi vés meghívása következfébenGömör­­megyében töllöttem pár hetet szün­időmből. Természetes,hogy nem csu­pán arra voltam kiváncsi, hogy az egykor Mátyás és az ö udvara által kapált szőlők terméséből hány hordó bor van még egyik-másik pincében s nem is a kisvárosi szépségek érde­keltek az ö szerelmes pillantásaikkal, hanem igyekeztem e rövid idő alatt annyira, a mennyire lehetett, ezt a természeti szépségekkel és sok gaz­dagsággal megáldott megyét minél jobban megismerni. Láttam a dob sinai jégbarlangot, megbámultam a sztracenai völgyet; lelkem messze szállt Murány láttára s Krasznahor­­kán a „Lőcsei fehér asszony“ szo­morú, felséges históriája vonult e! lelki szemeim előtt.... Egy ilyen kirándulás után,a mikor egy kedélyes társasággal, ifjú lea nyok. ifjú emberek s legfeljebb egy pár mama, visszatértünk a pelsöci Magas hegyről, mely egy remek ki­látást nyújtó, terraszszerü fensik : kérdezősködtem, hogy nem volna-e lehetséges megnézni az aggteleki barlangot is. A jószivii gömöriek azonnal készek voltak az útra s meg lett állapítva a tanító ur nagy eper­fája alatt tartott tanácsban, hogy másnap reggel ki-ki becsületbeli kö­telességének tartsa, hogy a csordás kürtjének első szavára elhagyja a puha ágyat s lehetőleg k@rán ké szén legyen s barlangkutató ruhada­rabokkal lássa el magát. Hogy a készülődés komoly volt, azt leginkább a baromfi udvarokban kiütött pánik árulta el s az az orriz­gató szag tette bizonyossá, mely a jó öreg tanító néni konyhájáról rövid fél óra múlva kipárolgott s a legna­gyobb reményekre jogosított a hol­napi napot illetőleg. Még egy dara­big tervezgettünk s hallgattuk a cir­­pelö tücskök álmositó muzsikáját — s aztán ki-ki aludui tért. Még a csordás fel sem ébredt, már én felkeltem s lehetőleg úgy intéztem az egész öltözésemet, hogy arról a még mély álomban szendergő háznép tudomást vegyen.Célo mat csakhamar elértem, mert nemsokára a kis Ilus felsírt s nem sokára talpon volt az egész ház. A kocsik nemsokára előálltak s az ismeretes gyorsasággal elhelyezked­tünk a különféle alakú és nagyságú kosarak között, amelyek már látásr ból jó ismerőseim voltak. Arcomon a türelmetlenség és az izgatottság tüze égett, amit a társaság csakhamar igyekezett is kihasználni. De hát ök nem tudják azt, hogy minő gondo­latai lehetnek egy alföldi embernek, ha barlangi látogatáshoz készül. A gömörieknek az ilyes fajta kirándu­lás nem ritkaság; de nekünk, kik előtt az alföldi homok buckáiban fúrt rókalyuk is barlang, izgatóbb az ilyen kirándulásnak még a gondo lata is, mint pl. a spanyol bikavia­daloké. ... Mert az bizonyos, hogy spanyol bikaviadalt nem fogunk látni; mig az aggteleki barlang nem­sokára el fogja szemünk elöl rejteni a bárányfelhös kék eget, a ragyogó nyári napot---- Ilyenféle gondola­tok csalták arcomra az izgatottság rózsáit, úgy, annyira, hogy a társa­ságban levő leányok olyan szemek kel néztek reám, mintha valamelyik­kel szemben elintézetlen szivbeli ügyeim volnának---- Barátaim ré­mitö, iszonyú képet festettek előt­tem a barlang szellemeiről — regéit azt hiszem szaporították is — s én végre is a csúfolódás ellenében nena tehettem mást, mint meghúzódtam a legterjedelmesebb mama árnyéká­ban, aki elég hatalmas is volt arra, hogy egyetlen szavára végre-vaU hára meginduljunk, a jó öreg patri­archa áldás kívánása mellett__ Gyorsan haladtunk a hüs regge­len. A lovak negédesen kapdosták fejüket, oldalukon vígan szólották a csengettyűk. A mezön már a mun­kásnép sürgótt-forgott; a pacsirták reggeli imájukat végezték ; a bíbor felhők alól kibukkant nyári nap ké jesen fürdött a kövér harmatcsep­­pekben... Amint a legelső felhágóra folkapaszkodtunk, egy hosszú völ­gyön át látni lehetett a hármas ha­lomnak hó borította bérceit, amelyek mint hatalmas királyok tekintenek végig azon szép országon, amely ami népünket ezer évvel ezelőtt keblére ölelte s azóta dajkálta. A remek tájkép egészen elfoglalt. A védelmet szolgáltató mama bizony nem valami hires lovagra talált ben­nem. Alig tudtam nehány szót szó­­laoi. Gondolataim messze, idegen tájon kalandoztak. Egyikét éltem át azoknak a rövid perceknek, amelyek alatt a legjobban érzi az ember, hogy közel van Istenhez, amikor elfeled mindent, leginkább pedig az ész­bontó filozófiát. Nem érdekelt ebben a pillanatban semmi földi dolog, csak az a véghetetlen erő, a minden­tudó mindenható Isten, akit mindig magunk mellett kellene tudnunk, de akit mi oly sokszor elhagyunk az életnek utain__ Szerencsére az első szekér megái - lott, hogy a lovak kissé kifujjákma­­gukat egy meredek kapaszkodó előtt. Nehányan leugráltak a kocsikról s egy cigarettának az elszippantása visszatérített köznapi hangulatomoa. Jókedvűen baktattunk felfelé. A fe­kete szemű, piros arcú Jegyző Gizi elkezdte dúdolni az ö kedvenc dalát, a menyecskéről, aki pogácsát süt, Stomfay Pista valami bus-keserves nóta fütyülésébe kezdett; amely bi­zonyságot tett arról, hogy valaki rája sem nézett__ Ezeket elte-

Next

/
Thumbnails
Contents