Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-03-24 / 12. szám

éneklésnek minden sorát éneklés ve­zeti s mégis — csodálkozni sem lehet ra]ta, ha elgondoljuk, hogy a hivek nagy része 10—15 évig templomban nem volt, az éneklés nem folyik egy •öntetüen s a hivek az 6 hazának külömbözö vidékeiről jöttek. A vasárnapi iskola szervezése mindhárom egyházban tanácsgyülés tárgya volt, azonban alkalmas helyi ség hiányában e kérdés megoldása a közel jövőbe halasztatott el, valamint a ref. bs. egylet alakítása is. A mi egyházaink anyagi állapotát illeti, a hivek nem késnek itt sem a szükséges áldozatot meghozni, az egyházi járul, tagsági dijjakat az egyház pénztárába beszolgáltatják, igy anyagi kötelezettségének minde­­nik egyház eleget tehet. A woodbridgei egyház f. évi febr. 6-án, épitendö temploma alapjavára egyházi mulatságot rendezett, mely­nek tiszta jövedelme 120 dollár. A templom számára gyűjtő collectorok pár héttel ezelőtt mentek ki a vidékre ez ideig még csekély eredménynyel jártak. Ennek oka abban rejlik, hogy csaknem minden magyar kolóniában templomot építenek s velünk egy és ugyanazon időben collectálnak. A gyűjtő ivek a külömbözö egyletekhez testületekhez most vannak elküldés alatt. A templom telek most van alku­ban. Erre két alkalmas telek kínál­kozik, egyik terület 5 lot, dombos s alkalmasabb hely 1500 dollátra.a má­sik lapályosabb (120 láb széles 220— 230 láb hosszú) 600 dollárra van hagyva. A Carteret-port-readingi egyház ugyanezen irányban halad előre. Sa­ját, pénzéből urvacsorai és kereszte­lési edényeket szerzett. A templomra a gyűjtést úgy a cartereti, mint a South-iiveri egyház a kellő időben fogja megkezdeni. Woodbridge, N. J. 1904. márc, 10. Vajó Sándor, ev. ref. lelkész. tartani a föurat meg a bankárt, mert annyira tolakodtak a tudóssal együtt hogy elsők lehessenek és bejuthassa­nak a „Menyországba. “ — „Várjatok csak, nem úgy van az, a hogy ti gondoljátok — szólt szent Péter — hanem mondjátok el, hogy kik vagytok és micsoda érde­­nifetek van hogy olyan nagyon siet tek bejutni! — „Én egy hatalmas föur vagyok és azt hiszem, hogy ősi jogomnál fogva bemehetek. Családomat a 12 ik századig le tudom származtatni, hát mint ilyen ősi família sarja jogot tartok a „Menyországba“ való be­menetelre. — Mit tettél az emberiség érdeké­ben? kérdé szent Péter, mert ö volt a nagyszakállu öreg. — Mit tettem ? válaszolt kevélyen a föur, inkább azt kérdezd, hogy az emberiség megtette e kötelességét én irántam, ki oly nagy és régi név tu lajdonosa vagyok. — Állj félre—szólt haraggal Péter — hát te ki vagy ? kérdé a bankárt. — Én egy milliomos bankár va­gyok, a ki millióimat önmagam ke­restem és a saját szorgalmamból lettem azzá, a mi vagyok — felelt az öntelt milliomos. — Tettél-e valami jót az emberisé gért ? kérdé Péter. — Óh igen — válaszolt a bankár adtam egy egyetemnek elegendő NEW YORK, HAZLETON. WILKES-BARRE. Magyar bankár és közjegyző. m Az amerikai magyar bankárok között az egyedüli férfiú, a ki egy császári és Al királyi konzulátusi űgyvivőség vezetésével bízatott meg Amerkában, és sok éven át kifejtett igen üdvös szolgálataiért a magas császári és királyi kűlűgy minisz­­terium köszönetét kapta. Tehát kifogástalan jellemű s teljesen megbízható. Ál npéüzel^et küld a világ bármely részébe, gyorsan és pontosan. Továbbit készpénz betéteket a magyarországi pénzintézetekhez, a magy. kir. postatakarék­­pénztárhoz kamatozás végett s az eredeti betét könyveket a feleknek pontosan Ál kiadja. tETajojegryelset elad gyors hajókra : Bréma, Hamburg, Antwerp, Rot­­terdam, vagy Angolországon keresztül utazásra, ugyanolyan árban, mint a hajó- Ál társulatok. Kinek hajójegyre szüksége van, írjon hozzá árért. tECiállit mindenféle meghatalmazásokat, adás-vételi szerződéseket s bár­­milyen szükséges okmányokat a hazai törvényeknek megfelelően. A) A ki egyszer hozzáfordul, biztos pátfogója marad. Magyarok I A legtöbben ismerik őt személyessen. Keressétek fel bizalommal és Írjatok hozzá árakért és levélboritékokért. Levél cim : Á. John Németh, 457 Washington St., New York, — Istentisztelet West-Leisenring­­ben, Pa. Lapunk szerkesztője a múlt vasárnap West-Leisenringen tartott istentiszteletet, a mikor a három LeisenringDunbar s környéki test­vérek közül mint egy hatvanhatan jelentek meg az Urnák szent aszta­lánál is. Miután már hosszabb idő óta nem volt ezen a helyen istentisz­telet : a hivök serege egészen meg könnyebbült és megvigasztalódott, énekelvén szivbeii szent buzgósággal s hallgatván az evangyeliumot. Az isteni tisztelet alkalmával keresz­­teltetett meg Elek András és B. Ko­vács Zsuzsánna első szülött gyerme­kük, András. Keresztszülei voltak Lipták Márton és neje Mihály Anna. A keresztelési lakomán megjelentek a boldog nagy szülék, B. Kovács János és népes, szép családja. Nö­velje fel azUr a kisdedet a szülék és anya szent egyház boldogitására. Az istentisztelet végeztével a lelkész az amerikai magyar reformátusság tő rekvéseiröl tartott rövid beszédet, miután a templomot délutánra nem lehetett megkapnunk. A beszédnek volt is foganatja, amennyiben meg­alakult az A. M. R. E. Leisenringi osztálya. Egyelőre ugyancsak kilen­cen iratkoztak be tagok gyanánt, de jó reménységgel vagyunk, hogy ez az osztály is növekedni fog s a nagy vidéken szétszórtan élt, testvérek csatlakozni fognak hozzánk. Az ősz tály alapitó tagjai a következők: Id B. Kovács János,B. Kovács Jánosnéj ifj. B. fTovács János, B. Kova Miklós. Czakó János, Czakó Lajoi Szabari Sándor, Mató János, Kovác Mihály. Az osztály azonban csak akkor kezdi meg működését, mikor a tagok beküldik az orvosi bizonyít­ványt is. Orvos ugyanis West Leisen­­ringben nincs, de ez a vizsgálat még e hét folyamán meg fog történni. Mi őszinte szívből kívánjuk, hogy ez uj osztályunk által is növekedjék drága, szeretett Egyesületünk. — Áldozat a Biblia-alapra. Je­leztük lapunk múlt heti számában, hogy chicagói és pittsburgi egyhá­zunk már meghozta a maga áldoza tát a Biblia alapra, arról is van ma­gán utón tudomásünk, hogy a keleti lelkésztársak legközelebbi értekez­­lete.elfogadta azt az indítványt,hogy minden egyházközség legalább négy dollárt adományozzon erre az alapra s az igy begyült pénzösszeg egy ősz­­szegben küldetik el az illetékes hazai hatósághoz, a héten azonban nagy örömet okozott nekem egy régi ki­pénzt, hogy egy nevemről nevezendő könyvtárt állítsanak fel. Itt van a tudós ur megmondhatja, hogy igazat beszélek. — Hát azokért a szegény munká­sokért tettél-e valamit, a kiket a a széngáz megölt egyik bányádban. — Nem voltam vele köteles, mert nem én voltam érte felelős. — Állj félre, felelt Péter, h át te ki vagy ? kérdé a tudóst. — Én a tudós Akadémia tagja vagyok, felelt a tudós nagy szerényen — Mit tettél az embériségért ? — kérde Péter. — Én derítettem ki és egy mun­kámban meg is Írtamba magvak esi raképességét, a levegőben való vila­­nyosságot és ezeket előidéző és a kettőnek egymásra való hatását. — Hát aztán mit használ az az emberiségnek ? — Én a tudományos oldalát vizs gáltam és nem értem reá az emberi­séggel törődni. Állj félre, szólt Péter, hát ti kik vagytok? kérdé a két szegény embert — Szegény emberek vagyunk — válaszolt az egyik, én egy gyárimun­kás, társam pedig szénbányász1 — Tettetek-e valamint az emberi­ségért? tette fel a kérdéstjujraPétér. —Bizony nem sokat tehettünk mi, mert sem időnk, sem tehetségünk nem volt hozzá, válaszolt a bányász. — De legalább tiszta ruhát vehet­tél volna magadra. — Nem lehetett, mert muukaköz­­ben ért az Ur szava és nem volt időm ruhát váltani. — Nemde, nem te voltál-e az a bányász, a ki az égő bányában bent rekedt társadat próbáltad megmen­teni és ezen munkád közben szólított el az Ur ? — Én vagyok uram, felelt a bányász. — És te ugye az a gyárimunkás vagy, a kit munkád közben szólított el az Ur, mikor a gyár kazánja fel­robbant ? — Az vagyok Atyám,felelt a gyári munkás. — Ti ketten bejöhettek, ti pedig hárman maradjatok kint, mert min­den embernek csak annyi az érdeme, a mennyit az emberiségért tesz. Ti pedig csak magatokkal törődtetek mindig, hát most tegyetek a mit tudtok, de ide be nem jöttök. — Bizony kint rekedt a három el­bizakodott : a föur, a bankár és a tudós és talán még most is keresik a helyett, a hol befogadnák őket. Angolból : Toledói István. "7W vemnek levele. Soha sem éreztem még a jól végzett munkának azt a felemelő fmtását, m.nt e levél olva­sásakor. Egy nö irta, kinek lelkét a szent lélek ihlette meg,mikor olvasta a magyar Bibliáról hozott közlemé­nyünket. Ide iktatjuk a levélnek: legérdekesebb részét. Óh, bár mások is fel lelkesülnének ennea olvas á sára ! íme a levél: „Itt küldünk egy dollárt a Tiszteletes úrhoz a Biblia Társulat részére, mert szere­tem. nagyon szeretem én, hogy ol­vashatjuk a Szent könyvet. Méltó tehát megemlékeznünk a megáldot­takról, kik fenntartják ezt a szent munkát. Kértem is a férjemet, hogy adjunk mi is abból, amit nekünk az Isten adott. Kcvésböl-keveset. Száll­jon mindnyáj unkralstennek áldása“. Szeretettel : Tóth Andrásné. Szálljon reád is édes leányom s egész családo­tokra az Istennek áldása, hogy meg­mutattátok, mit kell tenni az egész magyaí-reformátusságnak. /—A,, Magyarok Vasárnapjának‘‘ Korteskedése. Minden lap arra törek szik, hogy elveim körül minél több előfizetőt csoportosítson. Ez a mi cé­lunk és ez a „Magyarok Vasárnap­jának a célja is. A Magyarok Vasár­napja azonban nagyon szemérmetlen ormában ad kifejezést ennek a tö­­ávésnek. A március 10-iki szám­ban": Nem igaz e f Cime alatt liosz­­szabb cikket közölt, amely megjelent a Hírnök egyik számában is. A fele­kezetien, vagy magyarul'szólva a világi lapokat tamadja s azoknak legfőbb bűne gyanánt azt rójja fel, hogy mi rólunk protestánsokról is megemlékeznek. Azt mondja ugyanis Böhm Károly ; azt veszem itt (Bo­csásson meg neki az Isten a magyar nyelvnek ezért a megtaposá3áért), hogy ök (t. i. a világilapok) minden­kinek akarván tetszeni, az emberek állította felekezeteket egy rangba helyezik az Isten alapította egyház­zal, a téves vallásokat (már mint miénket)egy rangba az egy igaz kath. hittel, az eretnek és a szabadár pré­dikátorokat (már mint minket) val­lásilag is egy rangba, az Isten igaz hivatott s arra képesített szolgáival (t. i. Böhm Károlylyal, Kovács Kál­mánnal, stb.) De hát minek Írjam le minden támadását! Elég ez is ahoz, bárki is meggyőződjék arról, hogy mikor felekezetien lapokról szól Bőm ur, tulajdonképen minket rá­galmaz, minket üt. No, hát nekünk ez nem fáj! Hozzá' vagyu nk szokva hiszen ezek a t. urak egyebet se csi­nálnak, csak háborúságot támaszta­nak. A lelkűk rajta. Reméljük azt a célt nem fogják soha elérni, hogy az amerikai magyar lapok egyedül az ö céljaikat szolgálják, bár nekünk úgy tetszik, hogy van lap már, amely sokszor teljes célzatossággal hallgat a protestáns mozgalmakról. De min­dennek eljön az ideje. Mi arra kérjük olvasóinkat, hogy lapunkat minél nagyobb körben terjeszszék, de nem gyalázunk, nem ocsárlunk senkit, nem főként olyan módon, mint ezt Böhm Károly teszi! Husvét másodnapi bál Homesté­­adón. Szép mulatsághoz készülődik újra a hatalmas homesteadi I. M. B. S. E. Husvét másodnapján fogja tartaui az egylet tavaszi nagy mulat­ságát Homesteadon a Saenger Hall hatalmas termeiben. Miután e mu­latság tiszta jövedelme a homesteadi és vidéli reformátusok épitendö uj temploma alapjavára lett felajánlva, ez eggyel több ok arra, hogyMonon­­gahela Jvölgye magyarsága egyértel mü lelkesedéssel pártolja a husvét másodnapi homesteadi magyar mu­latságot. Reméljük úgy lesz ! r.djLirJi. *

Next

/
Thumbnails
Contents