Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-03-24 / 12. szám

I

változatos volt. Negyven év telt el addig, amig keresztül mentek a Jordánon. Mégis volt közöttük valaki, aki első volt a menetben Ramától-Succathig.

Mikor teszi meg az ember az első lépést arra, hogy a bűntől s a világtól megszabaduljon ?

Akkor, amikor először imádkozik szívónak teljességéből ?

Minden épületben le kell tenni az első "követ s meg kell tenni az . első kalapács ütést. A bárka a feljegyzések szerint 120 éven át épült. De még is volt idő, mikor Noeh az első fát kivágta. Salamon temploma nagyszerű épület volt, de mégis volt idő, mikor az első követ elhelyezték a Moriah hegyén.

Mikor kezd épülni a léleknek épülete az emberi szívben ?

Akkor, amikor valaki először tárja fel imában a szivét Isten előtt.

Ha tehát valóban óhajtod az üdvöt s azt akarod tudni, hogy miként nyerheted meg azt ; úgy jöjj még ma Jézushoz. A legelső helyen, hol elrejtőzhetek imádkozzál szívből, igazán,hogy mentse mega te lelkedet. Mond el Ö előtte, hogy hallottad, hogy Ö magához fogadta a bűnösöket; mond, hogy hallottad, hogy 0 [hívja magához a megfáradtakat, mond el, hogy egy szegény, nyomorult bűnös vagy s te hiszed, hogy hallottad az Ö hivó szavát. Mond el, hogy te egészen neki adod magadat, érzed, hogy nála nélkül semmi vagy s minden reményedet egyedül csak benne veted s hiszed, hogy egyedül csak Ö menthet meg téged. Kérjed, hogy szabadítson meg téged a bűnnek büntetésétől ; kérd, hogy bocsásson meg neked s mosson meg az Ö ártatlan vérével ; kérd hogy adjon neked uj szivet s terjészsze ki reád a Szentlélek áldásait. Kérd, hogy adjon neked kegyelmet és hitet és erős akaratot, hogy igazán az O tanítványa légy mától fogva mindörökké. Oh, kedves olvasó, ki igazon óhajtod az üdvét — jöjj Jézushoz, jöjj és mondd el neki mindezeket a dolgokat.

Mond el úgy, a mint tudod, a saját szavaiddal. Ha beteg vagy az orvosnak csak magad mondhatod el, mi bajod van. Ha lelked fáj, csak magad tárhatod fel Jézus előtt. Ne kételkedj Ö benne, ha bűnös vagy is, megszabadít. Hiszen a Krisztus hivatása épen az, hogy megszabadítsa a bűnösöket. Ö maga mondja:

Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket a megtérésre.

Ne várakozz, azt mondván, hogy nem vagy méltó. Ne várj semmit és senkit. . . A várakozás az ördög munkája. A milyen vagy: úgy jöjj a Jézushoz! Ne félj, hogy •imád meghallgatásra nem fog találni, ha szód gyönge s a nyelved szegény. Jézus megért téged. Az anya megérti gyermeke gögicselését. Jézus is megérti a bűnösöket Ö tud olvasni egy sóhajtásból is.

Ne ess kétségbe, ha nem kapsz is mindjárt feleletet. A mig imádkozol: Jézus figyel reád. Ha vár a felelettel, bölcs okokból cselekszi, csak te tarts ki és ne fáradj el az imádkozásban, a feletetet bizonyára meg kapod előbb vagy utóbb, de biztosan.

Oh, kedves olvasó: ha valóban óhajtod lelked üdvösségét, emlékezzél meg ezekről a tanácsokról. Kövesd ezeket becsületesen és szived teljességéből s bizonyára megmegszabad ülsz!

(Folyt. köv.

Életnek kenyere.

Jézus lecsendesiti a vinart.

Márk ev. 4 r. 35—41 v.

Megálittja a szélvészt és megcsendesednek a habok (107 zsolt. 29 v.)

A mikor Jézus Kapernaumba volt, a tópartján tanította a sokaságot. Rendeseu egy hajóban ült s igy több nép meghallhatta beszédét. Az nap is, midőn estve lecsendesité a vihart, példázatokban tanitá a népet. Tanított a magvetőről, a mustár magról stb, a melyekben Istenországának egy—egy szép jellem vonásai vannak felmutatva. Mikor későre járt az idő, érezte, hogy pihenésre van szüksége, hajóra szált tanítványaival, hogy átmenjenek a túlsó oldalra.

Akkor támadt nagy szélvész, szinte hallani véljük a szélvész moraját a mélység zúgását. Egy magános sajkát ragadnak s dobálnak ide s tova a haragos hullámok. A benne ülök remegéssel vannak eltelve. Csak egy nyugodt köztük, a ki a természet háborgása közt is nyugodtan alszik s mikor a kétségbeesettek felköltik, akkor sem indítja meg a veszély közelléte,söt feddözve igy szól: mit féltek, óh kicsinyhitűek. És felkelvén megfenyíti a szelet és tengert és minden csendes lön.

Természetes volt tehát a tanítványok részéröl a kérdés „Kicsoda ez, hogy mind a szelek, mind a tenger engednek neki?“

Mily sok tanúság van e történetben ! Az ember hányatik, mint a gyenge sajka ide s tova az élet tengerén.

A sors viharai borzadálylyal töltik el, vagy a betegség miatt vagy földi anyagi javaiért remeg aggódik. Több más próbák közt is ott áll a keresztyének körében Üdvözítőnk szellemében ajbiztatás: „mit félsz kicsinyhitű?“ Boldog, a ki meghallja ezt és lecsendesül szív szorongása. De még boldogabb az, a ki magától mutathat ilyen nyugalmat, sőt embertársainak is osztályrészül adhatja ezt a rendületlenséget.

Ember teljes mértékben nem képes erre, de mégis megközelítheti.

Gondolkozzunk azért a fölött, hogyan őrizhetjük meg Jézus szavai és példája szerint lelki nyugodalmunkat a nehéz próbák közt is.

Fordítsuk figyelmünket Istenre, ki mindenütt ■ közel van hozzánk s kinek gondviselése alatt állunk mindenkor. Az élet viharaiban is ö kormányoz és velünk van, ha szivünk félelemtől retteg, tudja utainkat, mit mielölünk sötét homály rejt el s karjait védöleg tartja felettünk. Mert hatalmas ö minket megtartani,még nyavalyáink is jónkra fordítani. A csüggedő szivében uj remények csiráit kelti fel. Hol a veszély legnagyobb, ott van Isten legközelebb, gyöngét felemeli s a ki könyörög ö hozzá, meghallgatja. Igen az Ur mindenütt közel van, világot gyújt a sötétben, örömet szerez a benne bízók szivének mindenkor. Miért bánkódol tehát én szivem és mit kesergesz ennyire ? »Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk ?

Azért volt olyan nyugodt az isteni mester. Nem félt a viharban, de nyugodt volt akkor is, midőn a dühöngő nép öt meg akarta kövezni, nyugodt volt a kétes hozsánna kiáltás közben is, nyugodt volt akkor is, midőn a hálátlan tömeg a feszítsd meget kiáltozta, nyugodt volt az öt sirató Jeruzsálem leányai közt, nyugodt volt haldoklásában is.

Ezzel a példával szüntelen arra intmindny áj unkát: mit féltek óh kicsiny hitüek ?

Fel azért a szivekkel atyámfiái! Az Isten a mi reménységünk. Erős várunk nékünk az Isten és paizsunk ellenség ellen.

Jézus, a láthatatlan fővezér ott van a hajóban s ö nem késik a szabaditással.-----Adj vidám órákat nékünk azt jónak látod. Békességes tűrést, ha vessződet ránk bocsátód.

\

Vigyázz híveidre, s hab közt hánykodó hajódra, Hogy az igazság [és békesség. Egymást csókolva ölelgessék. (Dics. l[r. 6—8 v.)

Virág István

Egyházi és egyleti élet.

Gyászjelentés.

Az Amerikai Magyar Ref. } Egyesület vezértestülete szomorodott szívvel jelenti Katona Jánosnak a homesteadi, Pa. osztály utján volt tagtársunknak folyó év február hó 21-én történt gyászos elhunytat.

Továbbá Ur Ferenczné a willkesbarei, Pa. osztály utján volt tagtársnönk folyó év február 22-én történt gyászos elhunytat.

UgyszinténHoffmanJánosnénak a johnstowni, Pa. osztály utján volt [tagtársnönk folyó év 28-án]j hosszas szenvedés után történt gyászos elhunytat. \ 3

v Legyen álmok csendes az idegen hantok alatt.

Cleveland, 0. 1904. márc. hó 15-én.

Csutoros Elek, Papp István,

v. t. elnök v. t. jegyző.

A Woodbridgei, Garter et- Port- Readingi és South-Riveri magyar ev. ref. egyházak szeltemi és anyagi állapota, 1904: márc. 10-én.

Mind három egyházról azt mondhatom a kezdet nehézségeivel küzd. Lelkész január óta általános látogatást tett s ez óta szemmel látható az eredmény mindenütt. A templomba járók s^áma is folyton nö, sót ki kell emelnem, miszerint jelenben róm. és gór. kath. vallása hívek is buzgón keresik fel templomunkat.

A hivek látogatásában nagyban támogatnak, segítenek egyházaim presbyterei, kik mind józan életű a becsületes munkás hivek.

Az isteni tiszteleten a gyülekezeti

TÁRCA.

Mese...

Az “Am. Magy. Ref. Lapjának” eredeti tárcája.

Egyszer volt hol nem volt, volt egy ország. Hatalmas ország volt nagyon és a körülötte fekvő országok mind féltek tőle, mert nagy hajóhada és erős hadserege volt.

Ennek a hatalmas országnak az ogyik nagy városában élt együtt egy hatalmas four, egy gazdag bankár, egy tudós tanár és izét szegény ember

Sehogy sem tudtak összeférni egymással, mert mindenik jobbnak tar tóttá magát a másiknál és utoljára is abban egyeztek meg, hogy útra kelnek mind az öten és együtt utazva fognak egy olyan helyet keresni, a hol békében megférhetnek egymás mellett.

Mentek, mendegéltek sokáig. Az utón mindig a gőgös four ment elöl, mert sokkal jobbnak tartotta magát a többieknél, mivel az ö ősei több századon keresztül mindig urak voltak.

Utánna a gazdag bankár ment, mert Ö meg azt állította, hogy a valódi érdem nem a születésben, hanem a gazdgaságban van. Sok milliók fe lett rendelkezett s különösen arra volt büszke, hogy azt a sok milliót

mind ö maga ktreste. Hanem azért a gögös föur társaságát nagyon kereste és boldognak látszot lenni, ha kifi zethette a föur adósságait.

Utánnuk a tudós tanár ur következett. Szegénynek egészen meggör bűit már a háta a sok tanulástól és szemein is szemüveget volt kénytelen viselni, mert nagyon gyenge szemei voltak. Szörnyen alázatos volt min iig,haa;kót előtte haladó szólt hozzá, de annál mérgesebb volt akkor, ha az utánna kővetkező két szegény ember szólt hozzá.

Legutolján ment a két szegény ember. Nem igen sokat szólt egyik sem, csak néha váltottak egy két szót, azt is csak lassan, nehogy megzavarják úti társaikat.

A mint igy mentek, mendegéltek, egyszer csak odaértek egy ódon várkastélyhoz. Magas falak és mély árok környékezték a várkastélyt és csak egy felvonó hídon lehetett a kastélyba bejutni. Mikor a kapuör meglátta a föurat, azonnal leeresztette a felvonó hidat és kalapját levéve alázatosan hívta fel, hogy kerüljön beljebb.

Bementek mindnyájan, de a két szegény embert még a kapunál figyelmeztették, hogy merre van a kony hába vivő ut. A másik három bement és egy hosszú folyosón át bejutottak a várur szobáiba. Nagy társaság mulatott együtt a fényes termekben és a belépőket is udvariasan fogadták, de székkel csak a föurat kínálták

meg, mert a másik kettőt nem tartották magukhoz méltónak.

A bankár és a tudós nagyon megharagudtak a kevély urakra és nagy haraggal távoztak el és a kastély kapujában várva be, mig társaik is kijöttek. A két szegény emberre nem is soká kellett várniok, mert azokat mihamar elküldték a konyhából, de a gazdag föur soká mulatott ám, mert nagyon jól érezte magát a maga fajtája közt.

Innen tovább indulva egy nagy városba jutottak. A város végén egy gyönyörű kerttel körülvett nyári lak állott, nem igen messze az úttól. A bankár azt ajánlotta, hogy ide menjenek be. mert ott neki egy jó barátja lakik, egy gazdag gyáros, a ki milliókat szerzett már és igen jószivü ember hírében állott.

A mint a gyáros meglátta, hogj kikkel van dolga, a föurat és ban kárt. valamint a tudóst is bebocsátot.ta, a két szegény embernek pedig adott egy-egy pénzdarabot, hogy menjenek el a legközelebbi vendéglőbe és egyenek valamit.

Nem sok idő telt bele, hogy a tudós ur haraggal jött ki a gazdag gyáros házából és pár perc múlva a föur is ott hagyta a gyönyörű kertet és házat, mert a ház gazdája csak bankár barátjával beszélgetett és őket semmibe sem vette.

Nagysokára kijött a bankár is és tovább folytatva útjukat, bementek a városba. A mint egy nagy fényes

térre értek, a tér egyik oldalán egy nagy, komor épületet vettek észre a melynek homlokzatára nagy betüktel volt felírva, hogy „Tudományos Akadémia.“

A mint a tudós tanár észrevette az épületen levő feliratot, örömmel indult az épület felé és társait is felszólította, hogy menjenek vele, mert ott van az igazi hely, a hol mindnyájukat szívesen fogják fogadni.

De nagyon csalódott a tudós ur, mert az épületben ievö tudósok csak öt méltatták tiszleletre és a többiekhez még hozzá sem szóltak, úgy hogy azok megharagudva a hideg fogadtatatáson, ott hagyták a tudós társaságot.

Most már a két szegény emberen lett volna a sor, hogy bezörgessenek valahova. De-bizony a két szegény embernek nem igen voltak barátai, mert úgy van az ezen a világon,hogy a szegénynek a barátai halva születnek.

A mint igy men tek, mendegéltek, odaértek egy nagy táblára csak egy szó volt felírva, de az az egy szó tiszta szinaranyból készült betűkből volt kirakva és úgy fény lett, hogy majd meg vakultak tőle. „Menyország“ volt a kapu feletti felírást, örömmel kezdett rajta zörgetni.

A zörgetésre csakugyan kinyílt a kapu és egy nagy szakállu öreg ember állt előttük egy nagy kulcsosai a kezében.

— Szegény öreg alig tudta vissza-