Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1904-03-24 / 12. szám
V. évfolyam. Bridgeport, Conn. 1904. március 24. 12. szám. (il INGA RIAN-AMERICAN REFORMED SENTINEL.) Hegjelen minden héten csütörtökön. Előfizetési ér egfy ézrxe: Amerikába $2, Magyarországba $2.50. AZ AMERIKAI MAGA. REF. EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. A LAP TISZTA JÖVEDELME AMERIKAI MAGYAR REF. EGYHÁZI CZÉLOIvRA FORDITTATIK. Published every Thursday by the HUNGARIAN-AMERICAN SENTINEL PUBL. CO. Cor. Howard Ave & Pine St., Bridgeport, Conn. ENTERED AT THE POST OFFICE AT BRIDGEPORT, CONN. AS SECOND CLASS MAIL MATTER. Lesz-e hát békesség? Igen sajnálom, liogy a ,,Reformá tusok Lapja1' f. hó 9-ik szama csak is a mai napon kerül, kezemhez s igy csak is most olvashatom belőle ama békességre intő és hivó szavakat : „kicsinyes érdekeknek most nem szabad előtérbe nyomulniok, ha sokszor nem vagyunk is egy véleményén stb“. Hát tulajdonképen kinek is isszóllanak ezek a szavak ? Nekünk-e, akik magunkat, ,magyar református presbyterieknek mondjuk,[vagy pedig egyedül azoknak, akik a „Re .formed Church of U. A “ hatáskörében működnek, mint magyar ref. lelkészek ? Ha nekünk is, örömmel nyújtok béke jobbot, annyival is in kább, mivel már a bibliában is meghatott : „Szép és gyönyörűséges dolog az atyafiaknak békességben élésük“ ; Örömmel nyújtok béke jobbot annyival is inkább, mivel haragra, békételenségre, a magyar reformátusság 8zétszaggatására és igy gyengítésére nincs is ok, annyival inkább nincs szüiseg, sőt, aki ezt cselekszi, hunt követ el. Nincs ok, mert közöttünk és a Reformed Church of U. S, hatásköre alatt működő magyar ref. lelkészek között csakis annyi a különbség, hogy ökannak, mi pedig az angol presbyterianusok segélyét vettük igénybe, mivel Önerőnkből megélni, egyházainkat fenntartani itt az idegenben mindannyian képte lenek vagyunk. De mi éppen úgy a meghamisittatlan és a zsinati törvények által szabályozott ref. vallás tanait tartjuk fenn híveink kebelé ben, mint ök. Én, aki már otthon 19 éven át működtem; mint ev. ref. lel kész, ebből sem egy jottát elvenni, sem egy jottát hozzá tenni nem en gedek s ha meggyőződésem és hitemben bárki által is háborgattatnám, legazonnal ott hagynám azt. Az angolok azonban nem hábor gatnak minket, sőt teljesen szabad kezet engednek, hogy isteni tisztele teinket az otthoni szokások és törvények szerint gyakorolhassuk és gyakoroljuk is minden legkisebb el térés nélkül. Magunkat, magyar református presbvteri egyháznak nevezzük ugyan, de ezt azért tesszük, hogy a presbiteri elnevezés által egyrészről leróvjuk hálánkat a sok jótétemé nyert, másrészről, hogy ez legyen az összekötő kapocs.*) Liturgiánk a magyar ref. egyház liturgiája, mint azt már fentebb is jelzém és igy nagyon természetes, hogy simbolicus könyvünk sem lehet más,mint a heidelbergi káté (2) amelyet különben — mellesleg mondva — ma már otthon is csak minden 50—60-ik lelkész ismer, amennyiben az a hazai theologiákon nem tanittatik, mert ma már egyedüli zsinór mérték a zsinati törvénykönyv. Hogy pedig egyházaink vagyona más valaki nevére lenne telekkönyvezve, mint a „magyar református presbyteri“ egyházra, azt hiszem ilyen örült dolog megengedésére, még halálos ellenségünk sem tarl képesnek bennünket. Ott van különben élő bizonyságul a „peckvillei Pa. “ egyház filiáival, ahol már temp lomaink vannak, tessék megnézni, kinek a nevére vannak telekkönyvezvet(3. Nincs tehát ok a szétvonásra ! És ha a jelzett békére hivó szózat mine künk is szól, — úgy légyen ! Én csak örülnék neki, ha egyiit tesen és*közös erővel működhetnénk szeretett anya szentegyházunk felvi rágzásán és boldogulásán. Hiszen ha részekre fogjuk szaggatni a máskülönben is — valljuk meg őszintén — a hitben bizony-bizony gyenge, a templommal és Istennel nem sokat törődő ref. híveinket ; ha egymás működése Ó3 személye ellen ádáz harcot fogunk folytatni, akkor mi fogjuk megsemmisíteni hitünket, mi fogjuk a hívek kebeléből erőszakkal kiölni még azt a kis vallásosságot is, amely abban meg van ; mi fogjuk őket a salonok testet és lelket egyaránt megölő bűzös légkörébe még inkább mélyebbre betaszitani, holott pedig az ö lelki üdvösségükért némi részben mi is felelősök vagyunk s azért állíttattunk pásztorokul, hogy őket meg védjük, megőrizzük, szere tett hazánk jólétéért vérüket is ontani megtanítsuk és Istenhez vezéreljük. Nincs tehát ok a szétvonásra ! Hiszen elegendő, sőt igen is sok a tér, hol munkálkodásunkat ki kell fejteni, hói dolgoznunk kell szivvel lélekkel, hogy a veszni induló és kihatló félben levő hitet felgerjeszthessiik. Csakis az összetartó, egymás mun káját elősegíti, testvéri szeretettel párosult működés fogja a kívánt sikert megteremtenni, fogja a hívek mindenikét Istenhez vezetni ! Bár adná a mindenható Isten « testvéri egyesülés minél előbbi és örök időkre fennmaradó megtörténtét. (4. Kozma József, perth amboyi m. ref. presb. lelkész. *) Engedjen meg cikkíró kollegám, ha itt egy megjegyzést teszek. Miután a youngstowni újabb szervezkedésnél nem csak a segélyzö presbyterianus egyházak, hanem a Presbyterianus Board of Home Missions is megengedte, hogy a magyar református név használtassák, nem látom át, miért kelljen a „magyar református presbyterianus“ nevet használni. Hiszen, a mint kifejtettem már régebben a magyarokat segélyzö presbyterianus egyház a ,’Presbyter ián Church in t h e U. S. nevet viseli nem azonosa Reformé d-P r e s b yterian Church csel. Ha ez a hatalmas egyház tényleg ilyen engedményt is ad : úgy önöknek kötelességük azt a békés együtt működés céljaiból felhasználniok. 2) Ez se annyira természetes, mint collegám gondolja. Ha önök a Presbyterian Church in the U. S.-töl fogadnak el segítséget, természetesen annak az egyháznak symbolykus könyvét kell elfogadniok - de a youngstowni egyezményben az is benne van, hogy a fent nevezett egyházi hatóság semmi kifogásolni valót nem talál abban, ha az általuk segélyezett gyülekezetben a Heidelbergi kátét használják. Bárcsak használnák is igazán! Most már van jogalap erre, de eddig nem volt. 3) Ezt a dolgot nem tudom, hogy van. Az ellenkezőt hallottam, de nagyon szívesen veszem, ha az itt mondottak igazzágáról hiteles adatokkal győznek meg. ) E cikket a legnagyobb lelki megnyugvással teszem közzé, mert azt mutatja, hogy Írója bár dr. Kacziány utódja, nem áll a Kacziánismus szolgálatában. Gondolom, hogy a cikkíró nem olvasta, hogy minő hangon felelt a „Magyarok Csillagában“ nekünk dr. Kacziány ; azt meg biztosan tudom, hogy nem tudja, hogy minő hangon Írott levélben berzenkedett ellenem Hámborszky Pál. De hát a lelkűk rajta . . . Tényleg igaz az, hogy e férfiak soha sem azokat keresték, amelyek egyesítenek, hanem azokat, a mik szét választanak. De már egy jobb kor jön. A vihar után megtisztul a levegő s. a lefolyt vita is végeredményében hozzájárul ahoz, hogy az amerikai református magyarság helyzete élénk megfontolás tárgyát képezze a legfelsőbb körökben'is. Mi már megadtuk az alkalmat a békés együtt működésre. Nincs más hátra, mint az, hogy amint Bassó Béla, Kozma József s mint hallom Csekes Béla is velünk együtt óhajtanak a youngstowni egyezmény alapján működni, úgy a többiek is ezt az irányt kövessék. . így meg lesz az óhajtott békesség és egyetértés! Legyen is meg! Az imádkozásról. (Folytatás.) Szoktatok-e imádkozni ? Oh, mennyin vannak, kik erre a kérdésre tagadólag válaszolnak. Bizonyára sokan vannak azok között is, akik e sorokat olvassák, kik elhanyagolják ezt a fontos kötelességeket. .Ti hozzátok akarunk szólani ezzel az alkalommal. Oh,hajtsátok füleiteket ami szavunk felé. Akinek füle van a hallásra, hallja meg ! Én testvérem ! Veszélyben vagy. Iszonyatos örvény fenyeget. Kérlek, mond meg nekem, tudod-e, hogy életed meddig terjed?! *Ugy-e bár élted határát az Ur mérte ki! Bizony, ha olyan állapotban halsz meg, a milyenben most vagy, a lelked elveszett. A feltámadás nagy napján is csak örök nyomorúságra ébredsz! Nincs számodrasemmi mentség ! Oh mond, hát mivel tudnád kimenteni azt, hogy nem szeretsz imádkozni ? Hiába mondod: nem tudok imádkozni! Az imádkozás a vallásosság legegyszerűbb cselekménye. Nem más az imádkozás, mint az Istennel való beszélgetés. Nem kell ahoz tanults ig, bölcseség, könyvismeret. Semmi sem szükséges hozzá csak szív és akarat. A leggyöngébb csecsemő is tud sírni, ha megéhezett. A legszegényebb koldus és kitudja nyújtani kezét alamizsnáért, senki sem várja tőle, hogy finom szavakban adja kérését elő. A legközönyösebb ember} nek is van valami mondani valója Istenhez, ha van lelke s szivében érzelmek lakoznak. Hiába mondod, hogy nem találsz alkalmas helyet az imádkozásra. Az imádkozásra minden hely alkalmas. Az Ur Jézus a hegyen imádkozott, Péter a háztetőn, | Izsák a mezön, Nathanael a figefa alatt, Jónás a cethal gyomrában. Minden hely alkalmas arra, hogy Isten előtt feltárjuk ami sziveinket. Azt is hiába mondod: nincs időm. Ideje mindenre van annak, ki az időt igazán megbecsüli. Az idő lehet kevés, de az imádkozásra mindig elég. Dánielre egy egész országnak kormányzása, ügyesbajos dolga nehezedett, mégis háromszor imádkozott napjában. Dávid egy hatalmas nemzet felett uralkodott, mégis reggel, estve, délbe imádkozott. Ha tényleg szükségünk van az időre, azt mindig feltaláljuk. Hiába hivatkozol arra, hogy az imádkozáshoz uj hit s uj szív szükséges s neked erre kell várnod. Ez a beszéd csak bűneid számát növeli. Elég baj az, ha meg nem térsz s igy pokolra jutsz, de százszor nagyobb haj az, ha büszkén azt mondod ; tudom, hogy bűnös vagyok, de nem imádkozom kegyelemért! Oh, halljátok meg a hivó szót. „Hívjátok segítségül az Urat, mig közel vagyon!“ (Ezsaiás 55: 6) Ne féljetek, ime a próféta int: Vegyetek ajkatokra jajj szavakat! Térjetek vissza az Úrhoz. Mondjátok neki: Vedd el minden vétkeinket ! (Hoseas. 14: 3.) Simon mágust igy inti Péter apostol: Térj meg a te gonoszságodból s kérjed az Istent, hogy megbocsátassék te neked a te szivednek goi tdolatja. (Csel. 8: 22,.) Azért ha erős hitet s uj szivet akarsz, eredj he a te titkos szobádba és imádkozzál. Az imádkozás már sok szivet kiemelt a halotti fásultságból. Oh te, ki imádkozni nem szoktál: ki és mi vagy te, hogy nincs semmi kérni valód az Istentől? Talán szerződésed van a hallállal és a pokollal? Nem félsz a férgektől és a tüztöl, az örök Ítélettől? Nem vágyói a mennyei boldogságra? ! Oh bizonyára el fog jönni az idő, midőn zörgetel az ajtön: Uram! Uram! nyisd meg nekem, de már akkor késő lesz! Sokan fognak kiáltani a rajok szakadt szikla alól, az Úrhoz azok, akik soha nem hívták segítségül az Ur nevét. . . Vigyázz-vigyázz! Ilyen ne legyen életednek vége. Az üdv közel van hozzád. . . Ne veszítsd el az eget azért, mert imádkozni nem akarsz! Sokan vannak olyan emberek is aközöt— tünk, akik valóban óhajtják az üdvösséget, de nem tudják, hogy miként kezdjék el azt á nagy munkát. Ezek számára is szolgálunk jó tanácscsal. Minden utón kell lenni egy első lépésnek. Az üléstől a megmozdulásig nagy a változás. Izrael utazása Egyiptomból Ivanaáig nagyon hosszú és
