Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-02-26 / 9. szám

2 f lo'c.ó:: « , t ..v.«; Ének: LXV ik'- ^olián; j'f Imák: mint fentebb eníKtve Voltak. Olvasandó: János ev.: I: 35—51. Jézus, miután megkeresztelkedett, azok közül, a kik bizonyságot tettek mellette, tanítványokat választotta maga számára. Első tanítványai a Keresztelő János tanítványai sorá­ból kerültek ki. Egyszerű . emberek voltak, a kik halászattal, keresték meg mindennapi kenyerüket. De mi­­' kor a Jézus hivó szavát meghallot ták, nem tanácskoztak a testtel és vérrel, h,antm híven kővették öt, a ki őket emberhalászatra hívta el. Szent leckénkben öt tanítvány el kiválásáról van szó;-ti; mV á" Jánös, András, Péter, kilép és Nathanael vagy Bertalan elhivatásáról. A Máté ev. IV: 18—23 veráben* szintén le van ina ez az esemény, de'nem olyan kő­­íülményesen, mint János ev. Maié felemlíti a Jakab élhivatását is, de hallgat a Fi lep és Bertalan kiválasz­tásáról. János, az evangyéíista, a kit “sze letett tanítvány”’név alatt isme rönk, Jakabnak a testvére és Zebe deusnak a tia volt. Mesterségükre nézve halászok voltak. 1 * * * S * * 8 Simon, akinek Jézus adta a Pé­téi- vagy kőszikla nevét, szintén test vére volt Andrásnak, .kik szintén halászattal foglalkoztak. . Filep Péternek és Andrásnak a fa Injából Bethsaidabób való volt. Jézus összesen 12, tanítványt vá­lasztott magának. E fentebb említet teken kívül még Máténak a vám­­szedönek élhivatását ismerhetjük. (Máté IX: 9—10), meg az evangyeli umbol, de hogy a többi tanítvány miként került a Jézrustközvetlen kö­­/elébe,.apt, nem tud jók« • ,j -i — Az a tizenkét tanítvány, A kiket Jézus magának ki választott: képezte a M ester közvetlen környezetét: ezek ve]« voltak életének minden körül­inél'vei között. Ezek az egyszerű fér­fiak voltak a Jézus országának legel­ső terjesztői: az úgynevezett aposto­luk. Közülök csak az égy János halt meg természetes halállal, a többi-.A,’* 1848=1849. V* • atHÁr tizenütödikőrt: szavalati darab gyanánt.) Irta: (Isik Dániel.' ' V Kietlen íj volt... ('sillagfépy.Behol, ~ Kabszolgaságban küszködött a nép. A gondolat rég szenvedő fogoly*' Bilincseit még ín m törhette szét. 11 iába járt a gyönge s! üldözött 'v ’ ’ Védőt keresni emberek között! * . Ifi 'kél a hajnal... oszlik á sötét, A nap sugara végre felragyog: A gondolat elhagyja börtönét S büszkén kiáltja: már Bzabad ^pgyok. Megnyalt a menny és messze szárnyal» A szent szabadság drágá angyala. , • ' ■•-•>'1-' •*’ Es küld az két lángoló kebelt,, ,, Hogy angyalát megértse a házal .. 8 inT, egy dicső nap'ínár visszhangra lelt, A “Talpra magyar” mindenik szava! Az ég örömben úszva kőnyezik, Midőn a földön népe esküszik. 8 ha szólt az ország nagy Washingtoné, A pór kezéről a bilincs lehullt. : . • ■ A népszabadság hősi bajnoka .«■ 8. auira úgy megédesűlt a múlt, » 1-. . .Ive lett a régi fájdalom, mert hiszen megváltozott a honi ■ . jdi-:**/;'. 1 fi- elborult a láthatár megint. . . . A 1 ölkelő nap gyászba öltözött! A nemzet nagyja és'kicsinyje, mint ' Elszáijt oroszlán, harcba költözött. . . Kard lett a láncból, gyilkoló acél, .- Meghalni mind, vagy gyöznj volt a,, cél! Ott volta dalnok ... elhagyó-nejét, 1 ■ mind vértanúi halált szenvedett a Krisztusért. k.) Mit tett Jézus, mikor megkez­dette tanítói munkálkodását? f.) Tanitványokat választott maga nak. H f:; ö -Mi ;i k.) Hányat? f.) Tizenkettőt, k.) Kik voltak azok? f.)Péter volt az első, kit követett András, Jakab, JánoP; Filep, Berta­lan és Tamás; Máté, Jakab, Simon, Thaddeus és JndáB. így nevezi őket renddel a szentirás. k ) Miijén foglalkozású emberek voltak ezek? f.) Halászok, vámszedök, vagyis egészen egyszeiü emberek. % k.) Mit tettek ezek a Jézus megdi­csőülése után? f.) Terjesztették itt. a földön az Is tennek országát, k.) Mi lett ezért a jutalmuk? f.) A földön szenvedés, a legtöbb esetben vértanúi halál, a mennyben pedig őrök életi.* Pál és Apollód. Apóst. Cselek. 18. r. 24. v. töl 19. r. 6. v.-ig. “Én plántáltam, Apollós öntö­zött.” Pál nem sokáig maradt Antiochiá­­ban, mert lángot vetett szivében a vágy, hogy ismét meglássa az általa alapított gyülekezeteket. A Krisztus egyháza hasonlatos egy kerthez, a melyben nem elég csak plántálni, de öntözni és ápolni is kell az ültet­vényeket és plántákat. Ezért mondja az apostol a korinthusi első levélben: “Én plántáltam, Apollós öntözött, de Isten adta annak előmenetelét (I. Kor. 3, 6.) E szavaival bizonysá­got tesz a felöl, hogy azok között, a kik Isten országának dolgaiban fára doznak, nincs helye a féltékenység­nek, dicsekvésnek, irigy kedésnek. Vaj ha ez a lélek vezetné a keresz­tyéneket, hogy i?y végezné minden ki híven a maga dolgait, azon kör ben, a hova öt a gondviselés állítot­ta, a kik jó munkát végeznek, az ö eljárásaikban e lélek által volnának lelkesítve. Isten az, a ki előmenetelt ad, s hogy mindenki az ö mmnkája Átkos nevet zug, harsog a moraj........ S a hon nemtője gyászba öltözött! 8 kit istenite árva nemzete, Távol vidéken volt csak menhelye! Halotti dalt zug-bug az esti szél Az ágavesztett fák s bokrok között .. A honfi szive fáj .. alig remél 8 könyezve áll a tetszhalott fölött. Lantját a dalnok megpihenteti,« ■ 8 fölvévé is .. . csak sirva pengeti . . . Elég .. pihenj toll.... kőnyezik szemem Ne bántsd tovább a múlt történetét. — Vigasztalódjunk — súgja a jelen, A honszerelmi tűz még egyre ég ... Addig pedig ....—óh én szentül hiszem Megőriz Isten, drága nemzetem!..... Három vitéz hajdú. Irta: Vértesi Arnold. Hárman voltak a hajdúk hadna gyai közzül valók, akik egymásnak fogadást tettek nagy vitézi cseleke­detre: Gáspár János az egyik, Ííagy Ábrahám a másik, mezö-madarasi Székely Lőrinc a harmadik. Ifjú legény yolt mind a három. Bocskay urunk zászlója alatt vitéz­kedtek, de hogy immár meglett a béke némettel, törőkkel s a fejeöel met is elölték méreggel némely go­noszok, nem volt már becsülete a hajdú névnek, latornak zsiványnak csúfolták, kergették, üldözték török bégek, magyar urak, német kapitá­nyok. A. tűzbe vitte honszerelme őt. /> • Hullatta lantja lelkes énekét, Karddal kezében a golyók előtt! De pattan a húr ... véré festi be. 8 meghalt a költők legdicsőbbike! Egy villanat még ... s elnyomott sóhaj Vegyül a légiié a -.erők között; Hiába mondta az > öreg Illésházy nadorispán: — Nem kell megvétni á vitézlö né­pet, akik országunk szabadságáért kötötték fel a kardot. ö felségének is inkább kellett hol­szerint nyeri el jutalmát. Miután a felső tartományokat be­járta, ment Efezusba, és több évig ott működött. Ez a város kiváló mis siói központ volt, a legfontosabb és legtekintélyesebb városok egyike keleten. Az efezusi Diana — pogány templom — szobráról az a téves hit volt elterjedve, hogy az egyenesen az égből esett alá. Mivel igy a po­gány vallásnak s a kereskedelemnek központja volt, joggal lehetett várni, hogy az ifjú keresztyénség is, ha itt megveti a lábát, innen gyorsan fog elter jedni á város vidékére. Pál mű­ködésének s majd a János apostol tevékenységének is központja volt. Már Pál előtt voltak itt keresztyé­nek, a kik a Keresztelő János ke­­resztségére merittettek volt be. Egy zsidó pedig, kinek neve Apol­lós volt, Egyptomból való ékesen szóló férfiú, jőve Efézusba, ki az Írá­sokban tudós vala. Már szülőföldje is hires volt, Alexandria központja volt a zsidó tudományosságnak; majdnem egy millió zsidó lakott ott, leghíresebb volt a Philo féle iskola, valószínűleg ebben az »iskolában nyerte Apollós is kiképeztetését. Nagy tudomány és ékesen szólás: dagy és szükséges kellékei az evan gyeliom hirdetőjének. S ö lelkében buzgó lévén, szólja és tanítja vala nagy szorgalommal az Urnák tudományát. Azt akarta te­hát, hogy mások is tudjanak, a gyér tyát nem rejté a véka alá, hanem hogy fényeljék mindeneknek. Pe dig ö csak a János keresztségét tnd­­ja vala. Olyan volt Apollós, mint azok az emberek, a kik a hajnalt lát va, szép napokat jósolnak. Kezde nagy bátorsággal szólni és midőn tanításait hallotta volna Ak­­villa és Priscilla, megtaniták őket a-z Istennek útjára. Megértették vele Istennek útját. S ö széjjel járván nagy buzgósággal, jobban-jobbaff meggyőzi vala a zsidókat, megbizo­­nyitván az Írásokból, hogy a Jézus volna ama Krisztus. Előbb csak jelképesen, most pedig igazán s lelkileg látta az Idvezitöt. Isten a Krisztusban engesztelődön meg az emberi nemzethez. Jézus je­mi német, rác, vallon katona, mint az igazi magyar hajdú. • Még a nemeslevelüket is elvették volna, amit vérük hullásával sze reztek, ha lehetett volna. Káliét is elvették tőlük. Meghalt Bocskay, nem ér semmit a donatiója. Vitézi tettekre sincs már alkalom. A király kapitányai fenyegetik a hajdúkat, hogy ne zavarják meg a békét a két császár közt. A török is üzenget nekik. Előbb szép szóval: Mi vezér Ali Pasa becsületes hajdn városbeli vitézeknek fejenkint, mind a kik vagytok, jóakaratomat aján­lom, istentől sok jót kívánok; ne hallgassátok bolond emberek beszé­dét, kik támadást akarnak hatalmas császár ellen. Aztán irt keményebb leveleket, Ti kutyák, ti hitetlen ebek! Mert a hajdúság nem nyugszik s itt is, ott is rá csap a törökje, nagy zsákmányt ejt, bégeket, ágakat, föembereket el­fog, akiktől nagy sarcot vesz. De Gáspár János meg a két társa valami nagyobb dolgon járatta az eszét. Lesbe álni s elfogni utazó bé­geket vagy levágni holmi portyázó pogány csapatot, azt akárki meg te­heti, az nekik nem elég, ök valami nevezetesebb vitézi cselekedetet á­­karnának. Teszem azt: elfoglalni va­lami várat. — Világos várát könnyen lehetne; ha akadna egy pár bátor legény vél­te Gáspár János. A másik kettő mindjárt kész volt rá. " ; ' _ — Ágyú sem kell hozzá, biztatta Gáspár János a két társát; egy szál karddal is megvehetjük. len van minden időkben hívei közt. A törvény teljesedésbe ment a szere­­íetben. Megigazul az ember nem cse­lekedetből, hanem hitből a kegye­lem által. Nemcsak azsidók, de min­den hivök, bármely nemzetből tag­jai lehetnek ama lelki országnak, így nyerte a léleknek amaz ajándé­kát, s azután elhatározta, hogy me­gyen a görögök közé. Nagy tudomá­nya képesité arra, hogy Góró gór - szágban úgy a zsidók, mint a po­­gányok közül híveket njerjen Isten országának. így emelkedett hitröl­­hitre s igy szentelte fényes tehetsé­gét s nagy tevékenységét az igazság­nak. “Sokat használa azoknak, kik hittek vala az Isten kegyelméből”. A zsidók járatosak voltak az ó-szö­vetségi Írásokban; azért tehát Apol­­lósnak is az Írásokból kellett meri teni érveit arra nézve, hogy bebizo­nyítsa, miszerint csakugyan a Jézus Krisztus, a felkent, a Messiás, a ki felöl a próféták szóltak. Apollós Korinthusban működött s az ö fenti irányban folytatott tanítá­saiból sejthetjük, hogy sohsem le­hettek ott olyanok, a kik minden áron meg akarták ingatni a Pál a­­postol tanitásait. Pál, a ki plántált, távol volt, de szerencséje a keresz­­tyénségnek, hogy ott volt Apollós, a ki öntözött s hála Istennek, hogy előmenetelt adott; A jó Isten megál­dotta a Pál plántálását, az Apollós öntözését. Hallgassuk és kövessük mi is azért azokat, a kik vetnek édes reménynyel, hogy nagy örömmel arathassunk! Perényi Béla az egyedüli magyar zászló, jelvény és egyleti sapka készítő. 166 East Third street. — New York. Azokat a t. előfizetőinket, a kik­nek előfizetése lejárt, kérjük, hogy a hátralékokat szíveskedjenek be­küldeni s a megrendelést mielőbb njitsák meg, nehogy a lap küldése főnnakadást szenvedjen. Lakóhely változtatása alkalmával kérjük úgy helybeli, mint vidéki előfizetőinket, hogy régi lakóhelyüket is tudatni szíveskedjenek. — Hiszen jó, jó,—hagyta helyben Nagy Abraham; de a pogánynak is van esze, meg ágyúja is, puskájais. Ha csak tán éjjel nem másznánk meg a falat. — Nappal fiam, fényes nappal,— mondta Gáspár Jáuos. Aztán megmagyarázla, hogy gon-, dolja. Kötél sem kell, létra sem kell, a kapun fognak be menni. Most ren­delte el a török kapitány, hegy a jobbágyság a jövő héten kaszálja a szénát s hordják be a várba. No hát akkor ott lesznek ök is, a hajdúk, paraszt gúnyában bemennek az ök­rös szekerekkel, aztán kard ki, haj­rá! üssed, vágjad! — Hát nem mi volnánk a Bocskay angyalai? — Tetszett a beszéd a másik kettőnek s menten elkezdték fogadni a hadi népét. Szólitgatták a vitézebbjét: ki­nek van kedve velünk menni? Hát hiszen sok vitéz legénynek lett volna kedve, de várat vívni csak igy karddal, kópjával, az már bal­gatag vakmerőség, arra már nem igen akad ember. Tizenhatot mégis összeszedtek, av­val elindultak, hogy Világos várát elfoglalják. — Kevesen leszünk, atyafiak mon­dotta Székely Lőrinc. De Gáspár János úgy vélekedett, hogy egy hajdú tiz törökkel fölér. Annyi mint ha száz hatvanan volná­nak. Hogy volna már az kevés? * Szoboszlótól Világosig nem állta utjokat- senki. Elpusztított falukon mentek át, amiket még a Básta ka­ré teégettek s azóta sem épült föl. Törő. "e nem igen kószált.

Next

/
Thumbnails
Contents