Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-02-26 / 9. szám

s- ' 3ST3rIlt le-srél. A pittsburgi Pa. magy. ref. egyház elöljáróságához. Ide stova 5 esztendeje annak, hogy a pittsburgi egyház újjá teremtöje, haló poraiban is áldott emlékű lelké­sze, nagytiszt. Férency Ferenc ur, olyan megrendítő körülmények kö­zött vált meg egyházától s e földi élettől! Mit köszönhet neki az egy. ház, melynek javán, előmenetelén, felvirágoztatásán nemes lelke egész odaadó szeretőiével csüggött, mit kö. szűnhetünk neki mindnyájan, mi amerikai magyar reformátusok, kik nemes,buzgó munkálkodásának köz­vetlen tanúi, szeretetének egy-egy részesei voltunk: feleslegesnek tar tóm itt elősorolni. A pittsburgi ref. egyhi elöljárósága s a gyülekezet egész közössége ma­gára válalta azt a minden tekintetben tiszteletreméltó feladatot és kötele zetséget, hogy ennek a derék férfiú­nak, hü lelkipásztornak emlékét ott a pitsburgi temetőben emlék kövei jelöltetik meg. Az emlékkő felállításának költsé­geihez magánosok, testületek erejök mértéke szerint kegyeletes érzelmek­kel járultak házzá. Olvastuk is, hogy már évekkel ezelőtt, tekintélyes sum­ma gyűlt volt be a pittsburgi egyház pénztárába. Ide stova elérkezik a gyászos esemény 5-ik éves évforduló­ja is, s mi sajnálattal látjuk, hogy annak a derék, lelkipásztornak sirhantja felett meg ma sem áll a kegyelet emelte emlékkő. Fel sem merjük tételezni a pittsburgi nemes egyház elöljáróságáról, hogy az ez irány báni mulasztás szándékosságból történhetett volna,- azért minden ta­lálgatást mellőzve, a dolgok rejté­lyébe be nem pillanthatva: a legna­gyobb tisztelettel fordulunk a pitts­burgi egyház elöljáróságához, eset leg az emlék szobor felálitását szór galmazni hivatott bizottsághoz, kér­ve felvilágosításokat az emlékkő ké­sedelmes felállítását illetőleg! Ha úgy állana a dolog, hogy a költségek fedezésére elegendő összeg HEW YORK, HAZLETON. WILKE8-BARKE Mr János Magyar bankár és közjegyző. Az amerikai magyar bankárok között az egyedüli, férfin, a ki egy császári és királyi konfculátiisi űgyyivőáég vezetésével bízatott meg Amerkában, és sok éven át kifejtett igen üdvös szolgálataiért a magas császári'és'királyi külűgy minisz­térium köszönetét kapta. Tehát kifogástalan jellemű s teljesen megbízható. Pénzeket küld a világ bármely részébe, gyorsán és pontosan. Továbbit készpénz betéteket a magyarországi pénzintézetekhez, a magy. klr. postatakarék­pénztárhoz kamatozás végett s az eredeti betét könyveket a feleknek pontosan kiadja. -EEa.jójeg'^refcet elad gyors hajókra : Bréma, Hamburg, Antwerp, Rot­terdam, vagy Angolországon keresztül utazásra, ugyanolyan árban, mint a hajó­­társulatok. Kinek hajójegyre szüksége van, írjon hozzá, árért. TCxállit mindenféle meghatalmazásokat, adás-vételi szerződéseket s bár­milyen szükséges okmányokat a hazai törvényeknek megfelelően. Aki egyszer hozzáfordul, biztos pátfogója marad-magyarok ! A legtöbben' ismerik őt személyessen. Keressétek fel levélboritékokért. Levél cim : bizalommal és Írjatok kossá., árakért és John Németh, 457 Washiugtoi St, Ne» Y#rk. rendelkezésére nem állana, b a pitts­­bnrgi egyház mint testület, a ahivek mint magánosok, a kegyelete« cél megvalósítására több áldozatot hoz ni képesek nem lennének: kérjük bi­zalommal még egyszer zörgetni a nyilvánosság ajtaján, és én hiszem hogy a még esetleg hiányzó összeget azon kedves jó ember emléke iránt szivünkbe folyton megmaradó kegye­letes szeretetünk pár hét alattössze­­hozza. Annak az emléknek, néhai Ferency Ferenc lelkész nr halála 6- ik évfordulója napjára állania kell, 8 mirajtunk adakozókon nem fog múl ni, hogy ne álljon. Egy szives adakozó. Amerikai hirek. Egy negyvennyolcas halála. Clevelanditól értesítenek, hogy ott a napokban halt el Deininger Antal, würtemberg bercegségi Bzületésü, magyar 48 as honvéd. Deihinger 1848 ban, mikor a függetlenségi harc kitört, Budapesten ’ tartózko dottsöÍ8, bár idegen volt, mégis felcsapott katonának s átküzdötte a forradalmat. A. kápolnai csatában vitézségéért hadnagyi rangot kapott. A világosi fegyverletétel után hazá­jába menekült, de mivel élete itt se volt biztonságban, az öO es évek ele jén Amerikába menekült. Élete nagy részét Clevelapdban töltötte el, a hol minden hazafias magyar moz­galomban részt vett. s tagja volt a honvéd veterán clubnak. Temetésén megjelent a honvéd veterán club, a clevelandi niágyar egyletek egyesü­lete. Az önképző kör küldöttséggel volt képviselve. Az elhunyt r. kath. lévén, a misét Böhm Károly plébá­nos szolgáltatta. Az előre megállapi tott programm szerint a sírnál Csu­­toros Eleknek, mint a clevelandi e gyesült egyletek elnökének kellett volna búcsúbeszédet mondania, de ezt a katholikus egyház nem enged te meg, mivel ilyen fontos esemény­nél is csak az “éretnek*’ papot látta az. egyesült egyletek elnökében. így a magyarság Ősszeségé, a meghalt egyházának szükkeblüségénél fogva, a megboldogulttól tisztességes és il lendö módón el se búcsúzhatott. A közönség egy néma sóhajtást bocsa tott ég felé s azzal a tudattal távo­zott el a temetőből, hogy még* a ha Paraszt ruhát könnyen szereztek. A kardot elrejtették a bö, ruhában, a'puskát elrejtették a széna közt. ügy indult a három hadnagy az el­ső ökrös szekérrel föl a várba, mint­ha a török földes ur jobbágyai vol nának. A tizenhat emberüket lent hagy­ták. Azok már hajnalhasadta előtt elbújtak, a cserjésben. S a vár alatt a jeladásra vár.ak. Akkor majd föl­rohannak a dobogóra, be a várba. A kapu nyitva lesz, Gáspár János nramék megállnak a szénás szekér­rel a kapuban, hogy se ki, se be, a török nem tudja becsukni a kaput, megzaVarodik s mire eszére térne, már akkor kaszabolják a hajdúk. Úgy fogják Világos várát elfoglalni. Lent a parasztság még csak ak­kor fogott munkába, akkor kezdték szekerekre rakni a szénát, mikor a Gáspár Jánosék szekere már a vár alá ért. A fölvonó híd le volt ereszt ve s négy török aga ült a Ind szélén, pipáztak s kegyesen elmélkedve né zegettek le a mezőkre. Allah mégis jó, hogy ilyen szép országot s en­nyi jobbágyot adott nekik, ime úgy sürgölődik ott lent a munkában, mint a szorgalmas méh. — Csak jertek, fiam, jertek, hoz­zátok azt a szénát, az igaz hivök pa­ripái fogják azt elfogyasztani s Al­lah javatokra Írja. Még a kezével is intett nekik az egyik ősz szakáiu török. Már a hidra ért a szénás szekér. A három kísérő nagy jámborsággal levette a süvegét is, úgy köszöntöt­ték a török urakat: — Adjon Isten jó napot kigyelrne­­teknek. A török arák emberséggel fogad­ták, de az egyik mégis gyanakodva nézsgette Őket: — Nini, micsoda/emberek vagytok ti? Sarkanytu van a csizmátokon. — Sokat járunk lovon, nagyságos uram,, az.onnan van —felelt Gáspár János. — Hát az mi ott a széna közt, a mi kilátszik;. — Furulya, - nagyságos uram. — Hát aztán .minek hoztátok? A másik török is közbe szólt: — Azért nem boldogultok, hitet len beste lelkek, mert mindig hivsá gon jár az eszetek. Azért adta ne­­külök Allah az országotokat. — Még megsegíthet az Isten, hogy vissza vesszük. —-Ne locsogj te gyaur,— fedte az aga;— láss a dolgod után. — Azután látunk, felelt Gáspár János. Kihúzta a széna közzül a puskát s az agának hasára irányozta a cső vet. —r Ho, hó, te bolond!— kiáltott a megrémült török ur. A puska nem sült el, de e másik pillanatban már kardot rántott a paraszfgunyába bujt három vitéz s szabdalják a megriadt agákat. Kettő ott mindjárt halva borult, a másik kettő eszeveszetten szaladt be a várba. Még azt is elfelejtették, hogy hiszen kard volna nekik is a kezükben. Gáspár János akkor megfujta a sípot, a mi jel volt a lent várakozók nak, hogy nosza most, ide most! De senki sem mozdult. A három hadnagy nézeget, se híre se hanva az ő tizenhat emberüknek. Nagy a ^rma, kiabálás, zűrzavar a vár ud­varán, össze vissza ezadadoznak a törökök, egymást rémiígetik: itt a nyakunkon az ellenség; de lent a cserjésben mély csőndesség. — A gyávák elszöktek, kiáltott elkeseredve Nagy Ábrahám. Messze távolban mintha látszott is volna valami rezgés, kibukkan­nak a magas szárú kukoricából a fu­tók fejni, kopják hegye villan meg a napfényben. Ott menekülnek. El hagyták a vezéreiket.-— Mármost mit tegyünk? — Széli Székely Lőrinc. — Elfoglaljuk & várat mi hárman, j mondta Gáspár János. Még elfuthattak volna ök is, a tö­rök a nagy ijedségben bántani sem merte;-de ez a három vitéz jól meg­állta a helyét. Hárman másfélszáz ellen. Es akkor megkezdődött az a pél dátlan harc, melynek mását .talán még soha semlátt^a világ. A rémültőkből eszükre tért törő kök rárohantak a három vakmerőre. Gáspár János egy vágást kapott ol- J da.lt fejére, olyat, hogy leszédült a ! hidra. S akkor folytatta a harcot a másik kettő. Nagy Ábrafeám megfenyegette ö- i két az öklével a túlsó partról; — Hej kontyosok, hiszen csak ne esett volna baja a pajtásunknak, majd megmutattuk volna mi nek­tek! S mikor SzohoBzlóra vissza tért a három hadnagy, Gáspár János, is a­­kinek bekötöszték a sebét, azt mon­dotta: — Hej, hiszen csak az a baj ne esett volna rajtam, miénk lehetne most Világos vára lálntl is van nagyobb ur s ez a rótn. kath. egyház dogmája, amaly némi ságra kárhoztatja a fájó és igazán ér­ző sziveket« magcsufolja azt a té­telt* hogy a temető a békesség hazá­ja. A lelkűk rajta. Te pedig elhunyt vitéakatpnn: Nyugodjál békében. Emléked élni fog közöttünk! Peréoji Béla folyamodása. Aa Amerikai Magyar Népszavából ol­vastok legelőszőr, hogy Perényi Béla ur Szélt Kálmánhoz, Magyarország miniszter - elnökéhez.egy előterjesztést irt, a mely­be«. a. vieenváodorlá* * lőinozditáaára néz­ve ajánl két eszközt Minden olyan dolog iránt, a mely a magyarságot illeti, figye­lemmel viseltetvén: érdeklődéssel vártak, hogy a felterjesztésnek teljs szövegét megismerjük s arról bár röviden is véle­ményt mondjunk. Az . egész felterjesztés tartalma ez: Állítson fel a magyar kor­mány NewYorkban egy irodát, a mely­nek közvetítésével az amerikai magyar­ságnak az a része, a melyiknek-ottken Van valami fekvősőge, adójáról s annak, lefize­tést, idejéről időnkint értesítve legye«, bogy igy az otthoni szegénység adóhátra­lék miatt elárverezte«" ne legyen. Ugyan ezen iroda tadatná honfitársainkat arról, hogy van-e valahol valami földbirtok el­adó. így az amerikai magyarság oda haza. földbirtokot szerezvén: egykor legyen ok,, a miért vissza vándoroljon. A törekvés jó­ságát bár szívesén elismerjük, korántsem ilyen okoknak tartjuk azokat, a melyek népűnket a visszavándorlásban akadályoz­zák. Az az amerikai magyar ember, ta­pasztalásból mondjak, a kinek van oda Laza némi szegénység': tudja azt, hogy kötelességé adót fizetni s arra is igyek­szik, hogy azt megfizesse: A birtokvétel­lel is hmsonlóképeb'vagyunk. A magyar­ságnak tetemes része épen ezért jön Ame­rikába s vásárol- ügynökségek nélkül is. Ez a-főoka-annak, hogy népünk csak oly lassan gyökeresedik meg Amerikában, fia ’ za is megy az, a ki vásárol, de tudok péL dát és nem egyet rá, hogy az ilyen haza ment emberek 'újra vissza vándoroltak. Vissza vándoroltak pedig azért, mert is- • merjük el, hogy az, a ki megszokta az a­­merikai életet, többé oda haza gyökeret verni nem fog. Csak a napokban jött ki az országból, egy fiatal ^rntn-r. Azzal a szán­dékkal ment egy évvj-l ez előtt haza, hogy itt kitűnően megtanulván a selyemszövést,.* oda haza egy -kisebb gyárat alapit, a mely azonban egy idő maivá talán egy egész vidéknek a jólétét előmozdíthatta volna. Pédze is volt hozzá De hát nefti kapott i par-engedólyt. Ez a sok mindenfél« enoi ih'h . a mely pénzbe kerül, egyik legégetőbb baj! Nos hát ez a fiatal ember vissza vándorolt, nxt* adója is rendben volt; sőt jót akart s ime ma mégis Amerikába í van. Miért?* A rendszer! Az átkos rendszer miatt. Mert. Magyarországon.még ina is a forma a fő, se. betű, de a lényeg és a jt'l.rk semmi! Szívesen elismerjük hogy Perényi Béka jót akart, de azokat az- okokat, a melyeket felemlít, oly» csekély jelontységneknefe tartjuk, hogy kár volt rájuk szót is vés* tegetni. • •'" '■ Én tááí ismertetyjén egy alkahiaiuud a. kivándorlás okait, a átírok között reá mu­tattam arra is, hogy miként lehetne Ma­gyarországon a népet nemcsak megtartani, hanem * kivándorlótokat is visszatérésre* birqj. Igénytelen sorainkról u hazai sajtó is tudomást vett: de d. nem áltatom ma­gamat azzal, hogy valami eredménye is le­nnel, mert kát tetszik ttidni: oda haza a fő a katonaság: ez a moloch, bálvány, amely elkívánja vérünket, életünket, pénzünket, fiainkat és leányainkat A farsang rége. Vége van a farsangnak. Elég hossz-u. volt. Felhasználhatta, a ki mulatni szeret. Most elkövetkeztek már a magunkba szál- - Iáénak a napjai. Bár cáak ebben a tekintet­ben is olyan buzgók lennénk, mint a mu­latozásban. A farsang végi mulatságok közűi az olaszországi “cwhevalon“ kívül, leghíresebb a “new orleansi” carnoval. Az egész Amerikából-ide jönnek össze azok, a kik matatni vágynak, gyönyörködni óhaj - tnnak, Fényes, .aapsakápráztató ünnepély-

Next

/
Thumbnails
Contents