Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1903-02-19 / 8. szám
IV. évfolyam. Felelős szerkesztő: EALiLSaS.T SA.3STX30^ bridgeporti ref. lelkész. : A lap szellemi részét illető' minden közlemény az ö címére: , Cor. Howard Ave. & Pine Street, Bridgeport, Conn, küldendő. EDITOR: ! lEfle-sz-. JS-lesz. ICa.la.ssa.3r, Pastor of the Hungarian Ref. Church, ! Cor. Howard Ave. & Pine st. Bridgeport. Bridgeport, Conn.. 1903 Pehrnár IS 8. szám. (Hungarian=American Reformed Sentinel.) FIGYELEM! B^Sxr^-cun-lsa, társaik:: KUTHY ZOLTÁN new-yorki . és (lelkészek 'ÁG ISTVÁN trentoni ref. ) , előfizetési pénzek, cím változások s h ..ndennemű a lapot illető jelentések a szerkesztő címére küldendők. Cor. Howard Ave. & Piue Street, Bridgeport, Cona. I^eg'jelerL nnIrLd.erL csö-törtölJörLElöíisaetési ár egy é-rrre : ^.merikáToa Ivdagyarországra $2.50. Az Amerikai flagyar Ref. Egyesületnek hivatalos lapja. A lap tiszta jötedelme amerikai magyar ref. egyházi célokra fordittatik. Published every Thursday by the litieiici MM Piisli Gilf.” Cor. Howard Ave. & Pine st., Bridgeport, Con«. ENTERED AT THE POST OFFICE AT BRIDGEPORT, CONN. AS SECOND CLASS MAIL MATTER. Washington György. 1732—1799. 1732 Febr. 22-én a jóságos Isten egy íiuval ajándékozta.meg az ak kor még angol gyarmatként szereplő de már a világ egyik legnagyobb ha talmasságát képező Egyesült Álla mókát. Virginia államban, Westmoreland megyében, megszületik az E- gyesült Államok atyja, Amerikának Kossuth Laj< sa: Washington György. Nem célunk, miután csak kevés hely áll rendelkezésünkre, fejtegetni azt a sok érdemet, a melyért a legszebb névvel nevezte el az Egyesült Államok népe első elnökét: de azt ki kell mondanunk, hogy nemcsak A merikának. hanem az egész emberiség történelmének egyik legkimagaslóbb alakja volt ó, kinek emléké «lőtt ma is ihietetten hajolnak meg azok, a kik az érdemet becsülő, tudják. Mindenek lelett lelkes bajnoka volt a szabadságnak. A mindent kiszipolyozó angol gyarmat rendszer elvisel hetlen terheket rótt az amerikai angol gyarmatokra s mint azt már is mertettük volt egy más alkalommaU a szabadság utáni vágy lobbot vetett a lelkekben. E mozgalomnak volt vezérlője, lelke: Washington György, kit az a ti zenhárom állam, a melynek élete se volt drága a szabadságért, 1787 ben az Egyesült Államok első elnökének választott. 1789 ápr. 30-án iktatták be hivatalába New York városában s hogy hivatalát miként töltötte be, a mellett- fényes ; tanúbizonyságot szolgáltat az, hogy 1792-ben újabb 4 évre választották meg. Leszolgálván hivatalát mount-vernoni otthonába vonult vissza, a iné lyet csak akkor hagyott el, mikor a Franciaországgal támadt összeütközés alkalmával: a hadsereg fővezérévé választatott meg. De miután a .diplomáciának sikerült a zavart békés utón eloszlatni, visszatért Mount Vern'onba, hol 1799 dec. 14-én ne hány napi betegség után meghalt. E férfiú emlékét évről évre megünnepli az Egyesült Államok polgársága. E férfiú emlékének tiszte letben tartására korán megtanítják a szülök gyermekeiket. Egy-egy ily ünnepnapon minden egyes iskolában, minden társas összejövetelen róla esik szó. Mi nem vagyunk az egyén imádásnak barátai, de azt el kell ismernünk, hogy van valami felséges abban a tiszteletben, a melylyel a szabad, független Amerika saját nagyjai iránt viseltetik. Hejh, nem volna alkalmas hely ez a Zimándyak számára, kik kéjelegnek abban, hogy a magyar nemzet ' legkimagaslóbb alakját, Kossuth Lajost sárral dobálják meg. Itt bizony nem sokat teketóriáznának ezekkel az urakkal, ha Washington György emlékét sértegetnék! Mi, bár egy idegen, de az amerikai val lelkileg rokon nemzet fiai vagyunk. Ez a lelki rokonság, a mely olyan sok jellemző vonásban tűnik fel a két nemzet íiai között, elmnlaszthatatlan kötelességünkké teszi, hogy mi is évröl-évre megemlékezzünk e nagy férfiúról s öt, mint az emberiség egy tökéletes példányképét mutassuk fel azok előtt, a kik még hisznek a nagy jellemek nemesítő hatásában. S ha valamikor, úgy most kell ezt tennünk, a mikor az az eszme kelt életre, hogy az amerikai mngyarság azzal rójja le háláját e föld iránt, hogy a nagy férfiúnak Magyarország fővárosában.szobrot emeljen. Ezt az eszmét kicsinyes érdekeknek, melléktekinleteknek elnyomni nem szabad. Legyen közöttünk bár- i minő ellérés, ezeket, az eltéréseketvéleménykülönbségeket át kell hi dalnia annak az eszmének, a melj ha kőbe íaragtatik, örökkön örökké hirdetni fogja az amerikai magyarság háláját és nemes, fenkült gondolkozását. Adja Isten, hogy Washington György születésének évfordulója termékenyítse meg a sziveket s ne legyen senki, a ki mikor tettre kerül a dolog, terméketlen figefának bizonyuljon. y—r. ni st fik vagyunk, hiszünk az isteni örök elövégzésben. Életünk folyását az Ur intézi s állitson bárhova, mi csak azt sóhajtjuk: Legyen meg A- tyáok a te akaratod! Teljes két hétig tar ott, a inig egy francia hajón, “La Gascogne“ helyet tudott számunkra keriteni a “Cook és Társa“ cég. Nem nagyon bántuk, hogy éppen érre kellett jönni. Nem mindenkinek van alkalma arra, hogy Tirolon, Svájcon, Párison át tegye meg nász útját Amerikába. • Utunkban sok érdekes kalandon mentünk át. Két magyar iiu, kik a latin, görög, héber nyelvet meglehetősen értik ugyan, s németül is gagyognak valamicskét, bizony sok bajon át megy Párisban, a hol tudni illik nem szívesen veszi be az emberek füle a német szót.- Akár csak Ma gya rországon. Szeptember 15-én végre megérkeztünk. Gyönyörű szép őszi nap volt. Az óriás világváros méltóságteljesen terült el előttünk. A hogy kiszállottunk a hajóból s átmentünk a vámvizsgálat kellemetlenségein, kilép - tünk a* amerikai szárazföldre. Az egész világvárosban senki se volt. a ki tudta volna jövetelünket. Szegény Ferency Ferenc küldött ugyan egy névjegyet s ez volt mentő horgonyunk. Megszállottunk egy szálló dába s aztán elindultunk felkeresni az egyetlen embert, a kit ismertünk. Hejli de más az állapotuk azoknak, a kik ma érkeznek ki. Es még sem akarnak kijönni. Tudja Isten, miért van ez igy! Az voir a szerencsénk, hogy a névjegyen olyan embernek a neve ál- 1 >tt, mint Petheö Bálint, a ki a református egyházi ügyek iránt min dig kiváló előszeretettel viseltetett s a közelmúltban is nem egy tanujelét adta annak, hogy egyházáért, an nak intézményeiért élni, halni kész. Egy fia keros abban az ostoba formájú kocsiban, a melyen a kocsis hátul ült fent a magasban: elvitt bennünket a harmadik utcába. Kerestük Petheö Bálintot. Azt mondja a német házmester: elmuffolt. No még csak ez kellett. Most már elveszett az a tü is, a melyiket kerestünk. Mit csináljunk! Tanakodtunk Demeter Bertalan lelkésztársammal. S inig tanakodunk, azt mondja egy jó kinózésü tíatal ember: —Petheö Bálint urat keresik! —Öt, — feleltünk mi megörülve a magyar szónak. —Jöjjenek velem, én tudom, hogy hol lakik. Örültünk. Hála Isten, megvan a tü, a ki össze varr bennünket az a merikai élettel. És mentünk. A hely, a hol beszél yünk, közel az Avenue C-hez volt Petheö Bálint pedig az Ave. B s 6 ik utca sarkán lakott. Igaz magyai szeretettel fogadott. Soha se fogon én ezt neki elfeledni. Felesége és le anyai mindent elkövettek, hogy a: én feleségemet, ezt a gvermek-asz •zouyt, ki leszakadva az any ti kénéiről, idegenbe jött, mulattassák. így igazán révpartra jutva, miután a new yorkiak a lelkész számára lakást béreltek, bútort vásároltak, a hova nyomban letelepedtünk, már nyugodtan vártuk Ferency Ferencet. Megérkezésünk napján tartotta az első magyar társalgó és beteg-e^ élyzö egyletjszüreti estélyét. C.s i\ tér mészetes, hogy házi gazdán';, aki azt hiszem, akkor épen elnöke volt ennek az egyletnek, megragadta az alkalmat, hegy bennünket itt bemutasson. Jól emlékezem erre az estére. Itt találkoztam legelőször özv. Erdélyi Sz. Gusztáváéval. Gyászruhái) i volt öltözve. Az első amerikai magyar hírlapírót gyászolta. A gyász iránt az érezni tudó emberi szív mindig rokonszenvvel viseltetik. Hátna még valaki azért visel gyászt, a ki olyan sokat dolgozott, munkálkodóit az ametikai magyarság szellemi fejlődéséért. Természetes, hogy e találkozás alkalmával még nem tudtam, ki volt Erdélyi Sz. Gusztáv, de szinte öntudatlanul megérezte«], hogy emlékét, mint oly.án ember, a ki munkálkodásának az értékét mérlegelni tudom, tisztelni tartozom. Nagy érdeklődéssel viseltettem az “özvegy“ iránt. Megvallom, hogy mint zöld embert, az özvegynek merész vállalkozása, hogy egy hírlap vezetésébe fog, nagyon meghatott s habár az a jó viszony, mely engem a régi jó Nemzetőrhöz kötött, később felbomlott, mert az özvegy minden téren személyi politikát űzött, ma is azt mondom, hogy bárcsak bennünk volna annyi energia, mint ebben a gyönge asszonyban volt. A Nemzetőr elbukása nekem ma is fáj. Olvasgatva régi számait, látom, hogy igazán népies szellemben szerkesztett lap volt s kiváló szerepe van abban, hogy az amerikai magyar újságírás odajutott, a hol ma áll. Ez volt az első magyar lap, mely szélesebb körben terjedt el s felkelte az emberekben az olvasási kedvet. New York volt ekkor az az amerikai magyar-irodalom központja. Itt szerkesztődön a Híradó, melynek Dr. Baracs volt a szerkesztője és a Szabadság, jelenlegi tulajdonosának a szerkesztésében. Mindhárom lapnál tettük tiszteletünket. Mindenik szívesen fogadott és*mindenik a I saját számára akart bennünket lefoglalni. A Híradó a legjobban ’szerkesztett magyar lap volt “ebben az időben, intelligentia, meglepő rendszeresség s kiváló ízlés voltak jdllemzöi tulajdonságai; de anyagi ügyei rendezetlenek voltak. A sokjába között elveézett a gyerek. A Szabadság igen nehéz körülmények között élt. Főként az volt a baj, hogy személyi politikát űzött s nemsokára visszament Clevel mdba, ! a hol szegre akasztva a revolverjour| nalismus elveit: megvetette alapját ;mai elterjedtségének és nagyságá- i nak, a mely főként azóta állott be, Irta: lumiui iiiuyjJi I<2alassáy Sándor. ik KÖZLEMÉNY. ■ Mintha összejátszottak volna ellenünk a hajótársulatok, alig tudtunk egy olyan hajóra akadni, a melyen át jöhettünk volna annak idején az Egyesült Államok területére, a sokak által földi paradicsomnak vélt Amerika földjére s annyi összetört életpálya végső menekülési helyére. Szeptember volt. Az am. pénz királyok s más kisebb rangú csilla gok ebben az idötájban szoktak volt hazatérni a nyári utazás fután. Mit tudtunk mi erről, kik az ősi pataki kollégiumnak voltunk 12 hosszú esztendőn át tanítványai. Azt hittük, hogy az utazás csak _ annyiból áll, mintha teszem azt, Pataki ól Miskolc ra megj ünk. Jegyet váltunk, felülünk a vonatra, s aztán punktum. A többi-a gőzös dolga. Esküvőm napján, mikor az, ki kész volt velem egy idegen, ismeretien világba is eljönni, kezembe tette nemcsak a kezét, de életének jövendő sorsát is, in dúltunk el a sárospataki állomásról. A boldogságban észre se vettük a nagy fájdalmat, a melyet eljövetelünk egy-egy szívben okozott. Nem volt még akkor tudva, hogy ilyen hosszú ideig maradunk Amerikában. Legfeljebb egy-két évet számítottunk. Tapasztalatokat szerezve hazamegyünk. Ez volt a célunk. De a jóságos Isten másként határozott. A mi lelkünk az am. m. reíormátusság gal összeforrott s ma már épen olyan fájdalmas volna elválni innen, mint nyolc évvel ezelőtt hazulról. KálviáiláLiékd iaáiÉkáiHIi
