Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-12-31 / 53. szám

íifltAP ««■mMei.. s A változást a régebbi lelkészi kar ban egy réséről a homestead! missiói egyháznak a szervezése, másrészről Konyha Pálnak Pittsburgból való távozása okozta. A homesteadi egyház lelkészi ál­lását Harsányi Sánbor south chica gui icllvcbz i-ogicilla ti, az Ő hely, i pedig Nánási Lajos hivatott meg. A homesteadi ref. magyarság kez­dettől fogva a pitteburgi egyházhoz tartozott, de ez év folyamán nj egy­házközséggé szervezkedtek. South-Chicagoban Harsányi Sán­­dór szervezett egyházat, templomot 8 lelkészlakot épített. Utódja munkálkodása elé is nagy ■bizalommal tekintünk s hiszük, hogy a ki külföldön is gyarapitá ismere. teit, ott is érvényesíteni fogja tálén tumát minden irányban. Pittsburgba lapunk szerkesztője választatott meg, ki miután, abridge porti egyház már megerősödött, ez építkező egyháznak a gondozását vállalta el, a hívek megtisztelő bi aalma folytán. Az 5 helyét Bridge­­portban -Komjáthy Ernő töltötte be, ki bár elébb Toledóba volt hiva, mi­­tin Juhász Sándor nem jött ki, ide választatott meg.-Komjáthy Ernő Győr megyében, Szemerén született 1879 april 19 én. Atyja is lelkész. Tanulmányait Ador­­ján-házán, Veszprém megyében, ho­vá atyja nem sokkai az ö születés« után költözött és Pápán végezte az ottani ref. kollégiumban. Itt végezte a theologiai tanfolyamot js. Mintán nagyon fiatal volt, egy évig katonás­kodott s tiszti vizsgát is tett. Majd atyja mellett káplánkodott s most hüsséggel forgolódik a lelkiekben s kard helyett az evangélium a fegy­vere. Ugyancsak ez év folyamán telje sült a mount carmeli magyar és tót híveknek is régi vágyuk, hő kíván ságuk. Olyan lelkészt nyertek Uj laky János személyében, a ki tótul épen olyan jól beszél, mint magya­rul. A mount carmeli atyafiak még 1901-ben szervezkedtek s templomot építettek a lutheránusokkal együt­tesen. A baj épen ez a közösség volt TÁRCA. Tévedés áldozata. — Folytatás. — Három éve, hogy a sírban az öreg mester ; három éve, hogy Galambos György tényleg átvette az üzletet. Boldogság tanyája vala csendes haj léka. Felesége egyike volt azon nők­nek, kik feltudják fogni a nők ma gasztos hivatását. Angyala volt fér­jének s két ártatlan gyermekének, kik úgy foglaltak helyet a Szép csa­ládi koszorúban, mint virág csokor között a nyílni kezdő rózsa bimbó. Egy reggel György épen reggeli zett családja körében s a legények a műhelyben vig dalolással végzek munkájokat, midőn belépett hozzá­juk a szegedi csendbiztos. Mint ez magyar embernél szokás, megkínál­ták reggelivel. Az asszony szép hó­fehér kenyeret tett az asztalra, míg György a finom szilvapálinkával töl­tött üveget vette elő. Köszönöm ! — mondá a csendbiztos a semmi rosszat sem gyanító Györgynek — nem iszom most. Utána vagyok a reggeli­nek, mert a korcsmában letudtuk azt pandúrjaimmal együtt. Meg aztán sie­tős a dolgom. Hivatalos ügyben já­rok. Hová tetszik menni, ha szabad kérdeznem ? Már helyen vagyok. Épen ide vagyok küldve. A szép asszony hajnal piros arca mindig Mount-Oarmelben. I)e most azt hisszük, hogy megszűnikmiaden baj, mert Újlaki János tót nyelvi is­merete kielégítheti még a sárosi lut heranus atyafiakat is. Ujlaky János született Abarán, Zem­plén megyében 1846 nov. 21-én. Ta­nulmányait szülő falujában és a sá rospataki főiakolában végezte. A theologiai tanfolyam bevégzése után több helyen Mplánkodott. Mint zem­pléni helyettes lelkész Lasztoraerba választatott meg 1874 ben, hol 1896 ig működött. Ekkor Tussára ment át, hol egész ez év szeptemberig műkö­dött, mikor Amerikába jött át, hogy itt a tótajku híveket is megtartsa a ref. egyházunkhoz való hűségben és szeretetben. Ez év folyamán merült felszínre a west-Virginiai s egy közép ohioi mÍ8sioi egyháznak szervezése is. a 7+ hiszük, bor"-vp"»k mám ipgköze lebb szerveztetni fognak. Ha ez meg­történik, oly erős státust fog már képezni a ref. magyar papság, a melyre bizalommal tekinthetnek mindenek. Tizennyolc magyar ref. pap! Ki merte volna gondolni még csak a kö­zel múltban is? Ne féljenek szülő ha­zánk vezéremberei; a magyar refor­mátus papok által nevelt nemzedék magyar lesz nyelvben itt Ameriká nak szabad földjén is ? Azok a ma­(• J v . »- -V* gj'Ur Ica.. cl JUit> lyek most épülnek, évszázadokon át hirdetni fogják itt, a magyar névnek dicsőségét. A magyarságnak minden intézmé­nyei elmúlhatok, de e templomok az unokák-unokáinak is beszélni fog­nak, a magyar népnek áldozat kész­ségéről s buzgóságáról s azokról is, a kik készek voltak a lélek által in­díttatva arra is, hogy idegenbe sza­kadt testvéreik lelki üdvét mun­kálják ! Váljon eljön e az idő mikor odaha­­haza is igazán fogják mérlegelni munkálkodásunk súlyát? Mi hisszük a legjobbat! Dolgozunk munkálkodunk, mert tudjuk, hogy a becsületes munka meghozza a ma­ga gyümölcsét. lángpiros lett e szavakra. De hiszen György ön semmi rosszat nem tett ! Nem is mondom ám én azt ! de hát a hivatalos kötelesség ngy paran­csolja, hogy azonnal megkötözve vi­gyem Szegedre Galambos Györgyöt. No a megkötözés el is maradhat! Itt a levél, megmutathatom. Az elrémült György kezébe vette a levelet s annak minden soránál job­ban jobban elsápadt. De kérem csendbiztos ur, ez téve­dés. Én sohasem voltam rabló. Ki mondhatna rám ilyet ? Mondom, ez tévedés s én biztosan tudom, hogy nem reám tartozik a levél. Már én azt nem állítom, hogy a nemes vármegye nem tévedhetne. Az az ö dolga ! De itt világosan áll a le­vélben, hogy Galambos György maj­­láti lakos, aki asztalos mesterséget folytat, mint útonálló vádoltatik. Hát van itt más Galambos nevű asz tál ős ? No hiszen, én elhiszem, hogy tévedés, de hát nekem engedelmes kedni kell a parancsolatnak. Majd kitísztázza ottan magát, a hogy tudja, készüljön fel Galambos ur s menjünk Szegedre. A szép asszony sírva fa­kadt. Szemeiből rezgő könnyek pe­regtek alá, el annyira, hogy még a komoly csendbiztost is meg indította vele. Ne sírj Mariskám ! jó az Isten s nem hagyja el az igaz embert! majd kisül odafent az igazságom s remé­lem, hogy még ma haza jöhetek Sze­gedről. Forrón csókolta meg nejét s gyermekéit s elment a csenbiztossal. Munkánkról számot adnak majd a zok a ielentóaek, a melyeket évről­­évre közre szoktunk adni e lapok ha sábjain. Azért most még csak azt kívánjuk, hogy uj lelkész társaink találják fel itt Amerikában azt «leg­szebb jutalmat, a melyet egyedül a jól végzett munkának a tudata ad hat meg.. Gyülekezeteink nagyjainak, ki c sinyeinek pedig adjon a jóságos Is­­ten buzgó szivet s jóra kész akaratot, hogy ngy fényeskedjék az ö világos ságuk, hogy mások is látván tettei­ket, dicsőítsék menyei Atyánkat, Istenünket. Vasárnapi iskola. Séba királynéja látogatása Salamonnál. Mikor öregbülnek az igazak, örül a nép. (Póld- 29. r. 2. v.) A Jehova háromizben szólt Sala­monnak, először ifjúságában az ural ko dásának kezdetén, midőn Gibeon­­ban akart áldozni. Az Ur megadja neki, amit kért sőt ennél többet is. Másodszor megjelent neki a temp­lom építése után, mikor elvégezte volna Salamon a király házának építését és mindent, a mit kívánt és a mit akart építeni. És mondá neki az IJv: Meghallgattam 'a te imád­ságodat és könyörgésedet, amely­­lyel könyörögtél előttem. — És ha te előttem járstndasz, amint járt Dávid a te atyád egyenes és tökéle­tes szívvel, az én rendeléseimet meg­tartod; megerősítem a te birodal madnak trónját. De hogy ha elsza­kadtok ti és a ti fiatok én tőlem, ha elmentek és idegen isteneket szolgáltok; kigyomlálom az izraeli e föld szinéröl. (1. .Kor. 9 r.) U toljára akkor jelent meg neki az Ur, mikor Salamon sok külföldi s más népbeli feleséget vett magának s ezek elfordították az ö szivét a Jehovától. Már akkor elvesztő ifjú kora kegyességét. Ezért lön az Urnák busulása ö­­rajta. Most Salamon életéből egy másik, szintén tanuságos mozzanat fölött elmélkedjünk, a Séba királynéja látogatásáról. Salamon király dicsőségéről még Idvezitönk is szólott: „Nézzétek meg a mezei liliomokat, Salamon az o kualyi fényességűben nem öltöz­ködik úgy, mint egy ezek közül.“ Az a keleti fény és pompa hason­latos volt a ruháhaz, amit felőltenek és levetnek ha nincs meg egyszers­mind a szívben a léleknek a nemes­sége. Salamon dicsősége is csak egy ideig tartott, mert hiányzott már mellőle a legfontosabb kellék; a kész indulat Isten dicsőítésére. Az Ur segítsége mellett felépít­hető a fényes templomot s a királyi palotát, megszilárditá királyi szó­két, mivel békét teremtett bent és kívül országa határán. Az ország szélein erődítéseket állíttatott fel az előjöhető támadás esetére. Már ezek, valamint a külföldi népek uralkodóival kötött szövet­ség,-az a nagy méretű kereskedelem, s a külföldi feleségek a veszedelem csiráit rejtők magukban. Salamon a tűzzel játszó gyermek példáját kezdte követni. Ha lett volna elég lelki ereje az önmérsék­letre, ezt csak Izrael javára, fordítja vala, ellenkező esetben rombolá­sára. Nem volt az missiói hivatása Izrael népének, hogy Egyptomhoz, vagy Babylonhoz hasonló világi hatalom legyen. Ellenkezőleg a szellem és erkölcsi igazság példányképónek kellett volna maradnia. A nagy hatalmi állásra 'törekvés napjainkban állandóan kisért a kü­lönböző országokban és népek köré­ben. Azt mondják közönségesen, hogy egy ország ereje a nemzet gaz­dagságában, szárazföldi és tengeri hatalmas haderejében áll. Igaz, hogy több helyt még azt is hozzá teszik továbbá polgárainak társadalmi és értelmi fejlettségében. Ezt mi sem tagadjuk. De hol van a bölcs mérséklő mester a tiszta vallásosság és a jellem ? A korcsma mellett a két pandúr is hozzájuk csatlakozott, igy mentek be Szegedre a megyeházhoz. — Megrendült György egész lelké­ben az ódon épület látására. A bör­­tönör átvette a csendbiztostól s be­zárta egy szűk cellába, hova csak néha néha tekintett egy bánatos nap­sugár. Itt ült György elzárva a szabad levegőtől. Azt hitte, hogy majd csak előhívják, hogy igazolja magát. El telt egy nap, egy hét György mégis ott volt a börtönben. Senkivel egy szót nem válthatott. A mogorva börtönört hiába kérdezte, nem felelt neki, eléje dobta a kenye­ret meg a vizet s aztán ment dolgára. Később aztán átvitték egy másik szobába, hol már többen voltak együtt. A szerencsétlen György, el sem tudta képzelni, hogy mit akar­nak ö vele. Bánatában csaknem eszét veszté. Ártatlansága még inkább fo kozta levertségét. Úgy elgondolko­zott, hogy vájjon mit csinál most jó neje, hogy sir, hogy kesereg utánna? Hogy epeszti el a bánatszeretö szivét, fosztja meg hajnal pírjától arcát. Oda dőlt ilyenkor a börtön ajtóra és sirt, zokogott bánatában. De mégis vigaszt hintett szivébe annak tudata, hogy Isten nem hagyja el az ártatla­nokat. Eszébe jutott József története a bibliából, amelyet egykor tanítója oly szépen beszélt el. Aztisálnokul vetették börtönbe, de Isten nem hagyta el, hanem kiszabadította s nagy jutalmat adott neki. Bizonyára itt sem fogja elhagyni s nem engedi hogy itt sinlödjék. Szenvedéssel pró­bálja meg az Isten az igazat. Ott van a Jób története. Hát az mennyit szenvedett ? Ne motyogj már ott te Pörge Laci! kiáltáráegy vad kinézésű rab.Milven szent lett belőled a tömlöcben, de bezzeg nem úgy volt odakün. Tudod, mikor megkopasztottuk a liatron­­gyosi árendás zsidót ? Az volt ám a nagyszerű cselekedet, fiuk ! Emlék­szel még reá Laci ? No nézz ide hát, mit begyeskedel itt én előttem, nem ismered már a vén Csókát. György szive csaknem szét repedt e szavakra. Hogyan ? Hát öt csak­ugyan rablónak hiszik? Még ez a vén ember is azt állítja, akit pedig sohasem látott. No, no ! semmi idegenkedés ! Kol­legák vagyunk itt is Laci. Az ám í a menydörgös ménkö hordja szét ezt a rezidenciát. Hogy el is veszi az ember keresetét ! Hát arra emlék­szeme még, mikor a vén Julis asz­­szonyt megöltük az igazi csárdában ? Sok pénz volt az ebugattánál. Yén volt már, jó volt a halálnak. Minek a pénz egy olyan reszketős öregnek, kinek a sírban a féllába ! He he he ! Na hát nem igazam van fiuk? A többiek gúnyosan kacagtak a vén rab élményein. Én magamat nem szánom, mert már nekem mindegy. Ma vagy hol-

Next

/
Thumbnails
Contents