Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-12-31 / 53. szám

IV. évfolyam. Bridgeport, Conn. 1903. december 31. 53. sfthn. r (HUNGARIAN-AMERICAN REFORMED SENTINEL.) flegjelen minden Előfizetési Amerikába $2, héten csütörtökön. ú,x egry éTjrre: Magyarországba $2.50. AZ AMERIKAI MAGI. REF. EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. A LAP TISZTA JÖVEDELME AMERIKAI MAGYAR REF. EGYHÁZI CZÉLORRA FORD ITT ATIK. Published every Thursday by the HUNGARIAN-AMERICAN SENTINEL PUBL. «•. Cor. Howard Ave & Pine St., Bridgeport, Conn. ENTERED AT THE POST OFFICE AT BRIDGEPORT, CONN. AS SECOND CLASS MAIL MATTER. Az uj év reggelén, — 1904. Január 1. — Az amerikai református magyar­ság ismét egy évvel lett idősebb ! Ahogy az események fejlődnek a lelkes ifjú korból a férfi korba lép, s az eddig idegennek jelzett világba oly erősen veti meg lábát, hogy fennt maradása a szabadság orszá­gába messze időkre biztositottnak látszik. Régi egyházain«, virágzása, uj ref. egyházaink szervezése, mind azt mutatja, hogy az am. ref. magyar ság megértette az Egyesült Államok egyik volt elnökének, Jackson nak ama jeles mondását ,,A Biblia az a szikla, melyen a mi köztársaságunk nyugszik“ vagyis, hogy a szabad köztársaságba csak az a nép számit hat állandó fennmaradásra, mint hű polgár elismerésre, a melyik vallásos alapon tömörül, fejlődik és alkot. A vallásos élet kapcsán, egyházai keretében megóvhatja, fentarthatja, fejlesztheti nyelvét, nemzetiségét, nemzeti iniveltségét, a szülő haza, faja iránt érzett nemes érzelmeit, sít ápolhatja azokat az erkölcsi, szellemi kapcsolatokat is, a melyek az egy nemzet tagjait igy a magyart is a világ részekben bárhol is sziv­­ben, lélekben, szeretetben, törté nelmi múltjának s a vérkozösségnek alapján össze kötik'! .... Ily értelemben, örömmel, bizoda­­lommal köszönthetjük az újévet, mely nagy munkába találja az am. magyarság apraját és nagyját, s reméljük, hogy e jó munkás nép midőn evang. ref. hite világánál buzgósággal gyülekezik s áldozat kész hitrokonaival az [am. ref. egy­házaikkal testvéri kapcsolatba lép, lelkében és nyelvében hü marad a szülő magyar hazához, oly! mérték­ben hogy arra a magyar nemzet, mini életfája legifjabb hajtására, viharos időkben úgy, mint a béke a szeretet csendes napjaiban, min­denkor számihat. A jövő élet titka és fejlődése isten kezében van, de a remény isteni ajándéka mindnyájunk közös tulaj­dona, e reményünk alapján nyugod­tan teljesithetsük kötelességeinket, amelyeket szivünkben Istenünk és nemzetünk iránt érezünk. Édes hazánkba Magyarországon, a viharo» nyilvános mozgalmak hát terében tagadhatatlanul közéleti é szellemi átalakulás van folyamatba, ép azért ma már az ébredező egész­séges közszellem nyugodtabban, s méltányosabban Ítéli, bírálja meg az am. magyar kivándorlást, így [van reá remény, hogy rokonszenves módon keressék meg és hozzák létre a velünk való erkölcsi és szellemi összeköttetéseket. E téren is elsősorban egyházi utón ev. ref. vallásunk köréből várjuk és reméljük a helyes példa adást már a közel jövőben. Minden építésnél első és fö a jó ,.fundamentum“ az alap, mely ha szilárd és tervszerű alkotásunk is álla ndó és célra vezető lesz. Tegyék meg odahaza is a hivatot­tak a viszonyokkal ismerős honfi­társaink kellő nyíltsággal a magukét sakkor minden tényező belátja Magyarországon hogy ha: közel egy millió magyarországi nép, legtöbb­ször a lét fentartás kötelességé­ből, szilárd elhatározottsággal, ne­mes szándékkal a munka világába tör s magát családjáért, nemzete és faja előmeneteléért érvényesíteni törekszik, akkor az ily népet ott, a hol van és küzd, támogatni, elis­merni nagy nemzeti kötelesség. Isten jósága, bölcsesége mindent jóra fordíthat, igy lehet még a kár­hoztatott am. magyar kivándorlás­ból nagy Laszna a magyar hazának. Mert az odahaza szükséges sociális, gazdasági, társadalmi békés átala­kulásnak, s utánua következő gaz­dasági fellendülésnek épen a haza­haza térő am. magyar munkás nép lehet idővel egyik hazafias mozgató ereje. Isten áldja meg, virágoztassa fel a magyar hazát. Isten segítse előre ez áldott köz­társaságban a törekvő magyar mun­kás népet, hittestvéreinket. Boldog újévet kívánok ! Kovácsi Miklós István, ev. ref. lelkész. íl. Miéin ómé ipii ii«iei. z Irta: Kalassay Sándor. (Folytatás.) Harsányt István később Amerikába jött s egy ideig Chicagóban Hanhe man Collegében hallga'ort orvosi tu dományokat. Majd a Magyar Nem 'etör szerkesztője lett, de a Spmyol amerikai háború kitörésekor kato­nának állott be s három évig tartóz kodott a Filep szigeteken. Haza térte után erős vágya s elhatározása lett. hogy a lelkészi pályára lép. Miután egyházunk e/e i a téren segélyére jött, a tiffiiji reformátusegyetem the logiai szakára lépett. Ez év május havában felszentelték lelkésznek s jelnlegmint utazó missinárius atole­­doi egyházközségben működik. Harsányi István kezdeményezte a Magyar keresztyén Társaságot s en­nek érdekében e nyáron egy ameri­kai ifjúval több helyet meglátogatott E társaságnak az a czélja, hogy a belmissió bizottságot, nagy és nemes munkájában segélyezze. Reméljük, hogy a loledoi egyház az ö vezetése alatt hatalmas lépések kel fog előre haladni. Lorainban a múlt 1902 ik évben szervezte az egyház községet Bassó Béla lelkész. Bassó Béla 1872 Már­cius 27-én született Csere Baktán, Abauj megyében, szülei azonban ko­ra gyermekségében Zalkodra Sza­bolcs megyébe költöztek. Iskoláit Sárospatakon, Iglón, Miskölczon vé gezte. 1890-ben jött Amerikába, hol amerikai egyházi férfiak biztatására papi pályára lépett. Négy évig működött a Congrega­­tionalista egyháznál, mint evange lista. Ez idő alatt magánúton folytat­ta tanulmányait s az 1898 ban lépett azoberlini egyetem theologiai szaká­ra, hol a rendes háromévi tanfolyam bevégzése után. előbbi működésének' helyére South Nonvalkba tért vissza, hol mint congregationalista magyar lelkészt felszentelték 1901 Április 29 Egy év és négy hónapi működés után belátta azt, hogy egységben rej lik az erő, Lorainba költözött, hol gyülekezete^ alapított s ez év folya mán a Reformed Church in the U.S. hez, mely a magyar reformátusokat segélyezi, csatlakozott. Munkálko­dásának eredménye az, hogy ott is épül hitünknek s nemzetiségünknek egyik erős vára. Azuj lelkészek közül legelőbb ér kezett meg Kovács Béla, ki John­­stownban helyeztetett el. Johns townban már teljesen szervezve volt a gyülekezet, de a lelkészi állás Szentmiklósi József megválasztott lelkész örökös hitegetése folytán hosszú ideig üresen állott. Ezért ap rilisban kimondotta a belmissiói bi zottság, hogy legelőször Johostownt fogja betölteni. Kovács Bélában a johnstowniak igazi papot nyertek, ki nejével, aki képesített tanító nö, önzetlenül s minden idejét egyházá­nak szentelve, igyekszik arra, hogy Johnstownban mint eddig, úgy ez után is mindenek ékesen és szép rendben folyjanak. Johnstown mellett Phoenixville volt az az egyházközség, a mely már huzamosabb idő óta várt a betöltésre. Hála Istennek, ide is jött egy ifjú Thimotheus, Bereezky László szemé­lyében. Bereczky László 1877 ben szeptember 11-én született Hetében, Bereg megyében, hol atyja lelki pásztori hivatalt viselt. Iskoláit He­tében, Debreczenben és Sárospatakon végezte. Az érettségi vizsgálat leté­tele után azonban betegsége miatt, egy évig nem folytatta tanulmányait hanoin Urai Imre ország gyűlési kép viselőnél gazdálkodott. 1897 ben Deb reczenben a pap pályára lépett s három évi tanulmány után Bihar Diószegre küldetett segéd lelkésznek hol két évet töltött s majd miután 1902 ben levizsgázott, Makóra ment belvárosi segédleikésznek, honnanjez év október havában, feleségével együtt érkezett meg Phoenixvillebe, hogy e kicsiny ugyan, de teljesen rendben levő egyház községnek veze tűsét átvegye. Belmissió bizottságunk felismer­vén a New-Jersey állan ban letelepe­dő nagyszámú református magyar­ságnak lelki szükségét, elfog idta, Virág Istvánnak, a trentoni lelkész­nek az előterjesztését, hogy South- River, New Brunsvick, Pert Amboy Woodbridge, Port Reading, Carteret vidékére egy körlelkészség szerez­tessék. Ez a mozgalom már régebben megindult s ez a missiói kör. south­­riveri missió néven volt ismeretes. A ki ezekkel a do'gokkal jsmeretes, az igazat fog nekem adni abban, hogy ez a körlelkészség a legszebb, de a legnehezebb lelkészi állás Ameriká­ban, bár szabad legyen kijelente­nünk, hogy ez az egyedüli helyes útja, a magyar missiói munkálko­dásnak. Párhelyet kivéve sehol se laknak híveink olyan tömegesen* hogy azt lehetne mondanunk, hogy vidéki hívek kevesebben vannak, mintáz anya egyház hivei. Mégis azt várjuk, hogy a vidék jöjjön az anya egyház templomába! Pedig sokkal helyesebb, ha a lelkész me­gyen el hozájok, mint a woodbridgei s mostan mint tapasztaljuk a south­­chicagoi körben. A woodbridgei .missiói kör lelké­szévé, Vajó Sándor hivatott meg. Vajó Sándor született 1878 ban Má­jus 25 én Karczagon. Szegény szülék, gyermeke lévén, a szülék nem is akarták, hogy tanulói pályára lép­jen, de győzött benne a vágy s mi­után elemi iskoláit elvégezte, szülő városában agymnáziumba lépettsaz alsóbb osztályok elvégzése után pedig német szóra Késmárkra ment. A gymnázium elvégzése után Debre­czenben a papi pályára lépett s mint negyedéves papnövendék Bencsik István esperes mellett működött mint segéd lelkész, majd szülő vá­rosába Karczagra ment. Mikorpedig tanulmányait bevégezte, Nagyvára­don lett segédlelkész és hitoktató. Itt azonban csak rövid ideig munkál kodott, mert Woodbridgere válasz­tatván meg, ifjú nejével hozzánk jött, hogy hordozza az Urnák igáját, mely terhes ugyan, de gyönyörű­séges. Az újonnan szervezet egyházak kö­zül Passaic volt a legszerencsésebb. Passaic minta new yorki egyháznak társ egyháza folyvást haladt előbb és előbb, inig végre annyira megerő­södött, hogy maga is önálló egyház­zá szervezkedett. A szervezkedés munkája Kuthy Zoltán beszolgáló lelkész vezetése alatt egyhazunk tőr^ vényei szerint csak tavaszszal tör­tént meg. Majd miután júliusban a belmissiói bizottság is megszavazta a kért segélyt s felvette az uj missiM egyházak sorába, a passaici testvé­rek A'uthy Elemért választották meg lelkészüknek, ki is hivatalát az ősszel elfoglalta s tovább folytat­ja a felséges munkát, a melyet báty­ja kezdett el. az uj egyházak lelkészi állásainak betöltése mellett meg kell emlékez­nünk a már itt működő lelkészek kö­zött történt változásokról s azok he­lyeinek betöltéséről. it .

Next

/
Thumbnails
Contents