Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1903-11-12 / 46. szám
’ havonként két centtel járuljanak a Menház fenntartásához. Ha azonban az Egyletek ezt az eljárást magokra nézve nehézkesnek tartanák, ott van a másik konyebb ut, egy bizonyos évi járuléknak a megajánlása. Mint fentebb is említettük, mi határozottan amellett szavazunk, hogy a Menházban a közös ügyesség szűnjék meg. Nem kifogásoljuk a közös menház vezetését s kezelését, de mivel a magyar kivándorlás valóban ijesztő mérvben növekedik, valóban szükség van arra, hogy a szegény, gyámoltalan magyaroknak ügyét egy tisztán magyar jellegű intézmény végezze el s őket segélyezze és gyámolja. Miután pádig ennek a szép és nemes célnak a megvalósítása olyan csekély áldozatot követel az amerikai magyarságtól, hiszük és remél jük, hogy az meg is fog valósulni. Az előttünk fekvő felhívás azonban csak az egyletekre s egyleti tagokra számit. Tudjuk, hogy ez azért van, mert a mai magyar között, csak az egyletekhez tartozó magyarságban lehet bizalom, — de még is, ha az eszme kivitelre talál szükséges dolognak tartom, hogy az egylete ken kivül állók is felszólitassanak a részvételre. Nem mondhatja senki, hogy nincs szüksége erre a men názra. Erre mindenkinek szüksége van s igy mindnyájunknak hozzá kell járulnunk e nemes intézménynek a fentartásához. ~ Az amerikai magyarság oly sok jelét adta már neme3 3zivüaégénck, hogy bizton hisszük és reméljük azt, hogy ez alkalommal is kilép a cselekvés terére s ott mutatja meg, hogy ami száján, az van a szivében is. y—r. Vasárnapi iskola. Dávid és Absolon. II. Sám. 15. r. 1—12 v. „Tiszteljed atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj e földön, melyet a te urad, Istened ád teneked.“ A felvett szakasz a Dávid életének egyik tanuságos fordulata, a mit csak az előzményekből érthetünk meg teljesen. Dávid vétkezett ;j ezért megfedette ót az Ur, Náthán próféta által, elösmerve vétke nagyságát, őszintén bünbánatot tartott s nyert is bünbocsánatot. Azonban az isteni igaz ítéletnek is be kellett telni a Dávid háza népén : Most azért ne távozzék el a fegyver soha házadból. Tme én épen a saját házadból bocsátók reád csapásokat.“ Először is meghalt ama bűn gyermeke, majd megszeplösittetett Tamár, az Absolon húga, ezért Absolon megölette Ammont, ki szintén királyfi volt. E vérengzés után Absolon elmenekült királyi apja elöl, mig nem három esztendőre újra kegyébe vette. Ez azonban csak újabb fordulatra szolgált alkalmul: a fiú fellázadt a király ellen. Erről a lázadásról emlékezik meg a felvett szakasz. Absolon első bűne az ártatlan s védtelen nővére ellen elkövetett aljas merénylet megboszulása volt. Nem szükség ezt részleteznünk. Ennek a bűnnek — mindegyik alakjában ez a neve : „állat az emberben“. Ammon nem tudott gátat szabni az érzékiségnek s Absolon nem volt ura önmagának, hogy ki ne töltse bosszú vágyát. Sérelmeiről nem szólt testvére Ammon előtt, de annál mélyebben égett a bosszúvágy. Egy volt ő azon emberek közül, kik nem tudják felejteni a sérelmeket, türelmesen várják a kedvező alkalmat és terveiket megvalósítják. Ez a legveszedelmesebb felfogás és ma a keresztyénség nemesítő hatása mellett, sokkal súlyosabb beszámítás alá esik. Dávidot ama bünbevallás egészen átalakította, alázatosabb, kegyesebb és nemesebb jellemű lett, noha bűnei következményét egész életében éreznie kellett. Áldott alkalom volt az a fordulat Isten különös kedvezéséből; ehez hasonló jobb útra fordulás hány embert mentett már meg a legnagyobb testi — lelki veszedelmektől. Az első nagy csapás tehát már kezdett feledésbe menni a Dávid udvarában, midőn hirtelen jött a másik. A király kegyébe visszajutott Absolon hálátlan lett. Nem csak bosszúálló, de alattomos lett. Hogy számításait valósulva láthassa, ennek feláldozta a szüle és testvér iránti köteléket. Megakart ölni egy fitestvért s trónjától megakart fosztani egy apát. Valódi politikus volt s minden fordulat kedvezett az ö cselszövényeinak. Szép alakú és vonzó személyiség volt: „tetőtől fogva talpig ö benne semmi hiba nem vala. “ (14. r. 25 v.) Virágzó ifjú volt. Fejedelmi módon utazott, kocsija előtt 50 férfi futott. Emez előnyeivel valóban nagy ve zetö lehetett volna Izraelben és atyja hanyatló éveit kényelmessé tehette volna. Azonban a külső szépséget, a személyiséget és vagyon vonzó erejét megmérgezíe a gonosz hatalom vágy. A jellem nemessége az eszményektől s nemes tervektől és nem a születés és méltóság nagyságától függ. Absolonnál pedig ajellem hiányzott. Hány fiatal ember, a család büszkesége jut az Absolon sorsára, mert nincs meg szavaiban, terveiben, tetteiben, egész életében a keresztyén nemesség. Absolon eljárása, hogy a maga részére megnyerje a népet, emlékeztet több hivatal és állás vadászatra a mai időkben. Korán felkelt, megálla az útfélen a kapuban és mindenkit, aki a királyhoz ment Ítélet végett, megszólít és megkérdé: Micsoda városból való vagy te ( — íme a te beszéded mind jó és mind igaz ; de senki sincs, aki téged meghallgatna a királynál ! Vajha valaki engemet t‘*nr.s ítélő bíróvá o földön cs én hozzám jöne minden ember, akinek valami ügye és pere volna, igazat tennék néki. Mikor valaki hozzámegyen és fejet hajt néki, azonnal kezét nyújtja vala és megölelvén megcsókolja ötét. így ejté foglyul a nép jó indulatát. Az kívánatos a közügy emberénél, hogy legyen szívélyes, udvarias, elő zékeny. Csak az a fö, hogy mindez egy őszintén érző szív természetes nyilvánulása legyen. Azonban az üzlet érdekében tett kézfogás és hajlongás, vagy valami hivatal megnyerhetésére, vagy bármi néven nevezhető ipásodrendü szándék — a miért folyik az a képmutatás, igen könnyen és hamar nyilvánvaló lehet és megszégyeníthet. Olyan emberekre van szükségünk, akik azt mondják, amit éreznek s a tisztelés és becsülés indítja, hogy kezet fogjon velünk. Az, aki állandó becsültetésre számit, puszta képmu tatás és hizelkedés által ne hagyja magát vezéreltetni. Miután Absolon több izraelitának a szivét elidegenítette a királytól, hozzá fogott terve megvalósításához és cselhez folyamodott. Mézes-mázos beszéddel azt kérte királyi atyjától, hadd menjen el Hebrouba és teljesítse azt a fogadást, melyet fogadott az Urnák, midőn Siriában Gessurban lakott volna. A király elbocsátotta. Absolon ekkor hírnököket külde Izrael minden nemzetségéhez, hogy Absolon uralkodik Hebronban. S igen nagy lett az összeesküvés, vele volt Absolonnál Akhitófel is, a Dávid tanácsosa. És Dávid életében bekövetkezett a legszomornbb jelenet, a királynak menekülnie kellett, hogy életét megmenthesse. Idős ember létére saját fia volt az ellensége. Absolon sikere rövidéltü volt. Mivel ravaszsággal érte el azt, önmaga is ennek lett az áldozata. A nemeslelkű király, bár sajgóit is szive, nagylelkű, kegyes és nyájas volt. Absolon ellenkező természetű. Gonosz kezdetnem vihet jó véghez. Az ismétlődött itt is. A melyek megirattak, a mi tanúságunkra írattak, hogy békessége» tűrést meríthetnénk az óvásokból. Egyházi és egyleti élet. Gyászjelentés. Az Amerikai Magyar Ref. Egyesület vezértestülete szomorodott szívvel jelenti Varga Menyhértnek a thac&eri w. osztály utján volt tagtársnak, ki alig volt három hónapig tagja az Egyesületnek, bánya szerencsétlenség következtében történt gyászos elhunytat. Úgyszintén Benkö Ferencnek az alphai osztály utján volt tagtársnak, kit szintén az elevator megölt » ily módon történt gyászos elhunytat. Legyen álmok csendes az idegen hantok alatt. Cleveland, O., 1903. okt. 30. Csntoros Elek, Papp István, elnök. v. t. jegyző. TARCA. II irtat a zeKéngi iBHpioinra ? Édes fiam ! Ha már olyan nagyon kértek, mondok egy históriát. De ez a história nem mese. Megtörtént, igaz valóság. Közületek bizonyosan többen hal lották, hogy az én jó uram, Isten nyugtassa meg, messze földről hozott engem ide Eadó községbe. Azt, a helységet, hol nevekedtein, Zekénynek hívják. Ott a férjhez jövetele.! előtti esztendőben építették a szép, uj templomot. A templom he lye miatt össze szólalkoztak az emberek. .Vem tudtak meg állapodni. Vég re Isten közbe szöllott. Isten Ítélete döntött a templom helyére nézve. Is ten építette a templomot is Mit gondoltok, mi van Írva a templomra í Egyik egyet, más mást mondott. — Nem találtátok el fiaim, folytatta Erzsók néne beszédét, — Majd megmondom én a história végén. — Lakott Zékényben egy Szálas Tamás nevű ember. Iszákos, gonosz és Istentelen életet élt. Amikor csak tehette, korcsmába ült. Józannak öt ritkán lehetett látni. Máséhoz se szégyelte hozzá nyúlni. A templomot kerülte. Isten nevét hiába sokszor felvette. Káromkodott. Megcsalta ember társait. Rosszat tett, a hol tehetett mindenkinek. Még a jó tiszteletes urat is sokszor megcsalta a kepe fizetéssel. Kiválogatta a búzából, zabból a legapróbb, legsilányabb kévéket és ezzel fizetett. Biztatta a többieket is, hogy a tengeri csöveknek a hegyéről a legapróbb szemeket vi gyek pa^bérbe. A tiszteletes urnák jó szeme volt. Látta jól, hogy ki milyen bért ad. De azért nem igen szólott. Gondolta: hogy csak megtér valamikor Szálas Tamás uram is és be csületes ember lesz belőle. De bizony sohase tért meg. Hitvány, hitnélküli ember maradt halála órájáig s még tán azután is. Ismerte az egész vidék. Szeretett eljárogatni az országos vásárokra. Ha volt dolga, hanem volt dolga, elment a vásárokra. Egyszer egy szép nyári reggelen elment a szomszédos faluba vásárra. Ott lábarlankodott a vásárosok között. Délfelé hirtelen sötét felhők tornyosultak. Zápor eső volt készülőben. Szálas Tamás uram haza felé készült. Igyekezett haza jutni eső elött. Gyors léptekkel sietett Zekény felé. Egy nagy csomagot cepelt magával. az idő egyre fenyegetőbbé vált. Villámok sűrűn czikáztak. Hatalmas menydörgések reszkettették meg a levegőt. Szálas Tamás a rövidebb utat választotta. A falu közi pén levő puszta belső telken akart átmenni, hogy annál hamarabb lakásába érjen. A mikor a zekényi puszta telekre ért, az öt nyomon kő vető két csendőr egyszerre kiáltotta utánna: „álljon meg!“ Megállóit. A csendőrök letartóztatták és azt j mondták neki, hogy azokat a tárj gyakat, amik csomagjában vannak, ' a vásárba lojJta. Védekezni kezdett, hogy igaz utón szerezte mind. Fenyegetőzve kérdezte : ki látta, hogy ö lopott volna ( Be kell bizonyítani, tanuk kellenek. Szemérmetlen átko zódásokkal fenyegette a csendőröket, hogy ha nem tudnak bizonyítani, feljelenti őket, mint a kik ok nélkül zaklatják a becsületes polgárt. A csendőrök csititgatták. Mondták neki, hogy a kereskedők maguk lát j ták a lopást és látták mások is ; de j ha emberi tanuk nem lennének is, ! látta a mindenütt jelén való Isten . j Erre a hit nélküli Szálas Tamás át| kokat szórva az égre, szidta a jó Is! tent. Csúnya szavaira egyre hatalj masabb menydörgések válaszoltak, í Feldúlt arezvonásait félelmetes villámok világosították meg. A csendörszuronyokról visszaverődő vil lámfíny irtózatossá tette egyre halványulóbb arczát. De ö nem törődött se menydörgéssel, se villámlással, se Folytatta a maga mon ö lett volna a legeslegnagyobb e világon, daczosan mondta, kiáltotta a csendőröknek : ha látta, a mikor loptam, jelentsék be Istent a járásbirónak, mint tanút, idéztessék meg s ha megjelenik és megesküszik ellenem, akkor én is elfogom hinni, addig nem !.... Alig, hogy bevégezte Szálas Tamás a mondatot, egy erős villámcsapás a földre sújtotta, kioltotta átkos életét, ö rökre elnémítva ajkain az Istentelen beszédeket! — Hamar megjelent — fiaim — a i Szálas Tamás hívására a mindenütt '• jelenvaló Isten és tartott felette i| gazságban Ítéletet. — A csendőrök jelentésére a hullát még az nap megvizsgálta a járási orvos ur, megállapítva a halál okául a villámütést, a temetést harmadnapra engedélyezte. A jó Tiszteletes ur szép prédikácziot mondott felette. Textusul vette Malakiás könyve III. része IS. versét:,,Akkor megtérvén, meglátjátok micsoda különbség legyen az igaz és istentelen között, a ki szolgál Istennek és a ki nem szol:gál neki.“ A Tiszteletes ur temetés utánra egyházközségi közgyűlést hivatott. Egyetlen tárgya volt a templomépítés. Mivel Zekénybe torozás nincs ez nem tartotta vissza az embereket a gyűlésből. A tiszteletes ur a gyü- 1 ésben előterjesztette, hogy a zekényi üií* 1 'irr üiÜÜÉüri
