Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1903-10-15 / 42. szám
IV. évfolyam Bridgeport, Conn., 1903. október 15. 42. szám«. (HUNGARIAN-AMERICAN REFORMED SENTINEL.) flegjelen minden héten csütörtökön. lElöfi-zetési ár érrre: Amerikába $2, Magyarországba $2.50. t ENTERED.AT THE POST \ AZ AMERIKAI MAGI. REF. EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. A LAP TISZTA JÖVEDELME AMERIKAI MAGYAR REF. EGYHÁZI CZÉLORRA FORDITTATIK. Published every Thursday by the HUNGARIAN-AMERICAN SENTINEL PUBL. CO. Cor. Howard Ave & Pine St., Bridgeport, Conn. OFFICE AT BRIDGEPORT. CONN. AS SECOND CLASS MAIL MATTER-a FIGYELEM 1 A lap szellemi részét illető közlemények, valamint elüiizetési dijak: KALASSJ.Y SÁNDOR, ref. lelkész Bates St. Hungarian Ref. Church, Pittsburg, Pa. cimre küldendők. Kiadóhivatal: 318. Howard Ave. Briugeport, Conn. Ide küldendők az egyleti értesítések, egyházi és világi hind-. Isten jí hozott. Az Erie tó partján, a magyarságnak egyiK legtömörebb kolóniáján, a szépért, jóért és igazért lelkesülő toledoiak körében tartja az Amerikai Magyar Ref. Egyesület ez évi nagy gyűlését. Pár nap választel már ettől a gyűléstől! Össze ülnek városunk falai között a közelből.s távolból érkezett delegátusok, hogy számba vegyék az Egyesület egy évi vezetését s lerakják azokat az alapokat, a melyeken a jövőben Egyesületünknek működnie kell. f % Ez az évi nagy gyűléseknek első és legfőbb kötelessége. Semmi kétségünk abban, hogy Egyesületünk ez évi nagy gyűlése éppen ngy, mint máskor, szintén becsületére fog válni az Egyesületnek s előmozdítja azt a folytonos haladást, a melynek a múltban is, a jelenben is örvend. Erre fökép ami városunkban van szükség. A közel múltban volt itt egy nagy gyűlés, de bizony az viharosan folyt le s igy valóban szükségünk van arra, hogy lássunk egy olyan gyűlést, hol komoly férfiak tanácskoznak egyik hatalmas intézményünk sorsa felett. Azt ugyanis nem szabad felednünk, hogy a nagy gyűlések, az Egyesü’et jövendő sorsára feltétlen befolyással bírnak. A delegátusok mind megannyi szószólói lesznek a'gyűlés után annak a nagy eszmének, a melyet ez az Egyesület képvisel.Tevékenységünk eredménye lesz a tagok szaporodása. Ezért nagy fontosságnak az ilyen közgyűlések. De van más jelentősége is. Idegen emberek, a kik még is testvérek, egymással meg ismerkednek s egymást a jövőben is igyekeznek megbecsül ni, bizonyságot adván igy annak, hogy tényleg egy atyának vagyunk a fiai. Az Egyesület toledoi osztálya s a templomot épitö református egyház elöljárósága, a Kálvin János egylet mind-mind a legnagyobb szeretettel tárja ki karjait s igy fogadja a küldötteket ! Jöjjenek egész bátran ! Nem lesznek idegenek ! Sziveinket és házainkat nyitva találják testvéreink. Abban aieményben, hogy az Isten megáldja munkálkodásunkat, s e gyűlésünk által is előbb halad egye sületünk, szivünk mélyéből sóhajtjuk érkező kedves vendégeink elé: ,,Isten hozott“! Válasz ái. Kaezíány Gézának. III. A történeti tények igazsága. Dr. Kacziány, hogy a maga igazságát védelmezze hosszasan fejtegeti az Egyesült államokbeli reform, egyház történetének a kezdetét s igazolni akarja.amire egyáltalában semmiféle szükség nem volt, hogy a mi fentartó egyházunk német eredetű. Különben ö többet akar, azt akarja ugyanis, hogy elhitesse az olvasókkal, hogy ez ma is német s igy nekünk ezzel semmiféle Összeköttetésben ál lanunk nem volna szabad.... Ha röviden akarnék végezni ezzel a szörszálhasogatással, elég volna Pál apostolra hivatkoznom; ki ezt mondja a Romai level. X : 12-ben: „nincsen különbség zsidó/ és görög között, mert mindeneknek ugyanazon egy urok.van. “ De mivel több tényt nem igaz világításban mutat fel a Dr. ur, legyen szabad e tévedéseket helyreigazítanom. Azt állítja, hogy Boehm Fülöp volt az első német református gyülekezetek alapitója. Boehm Fülöp neve örökre tisztelt lesz egyházunk történetében. Ebből a tiszteletből mit sem von le az, ha azt állítjuk, hogy nem ö volt a német református egyháznak a megalapítója. Eltekintve attól, hogy Hager Frigyes János, ki 1709-ben érkezett New Yorkba 2138 Kalatsnatusbeli némettel a Hudson és Mohawk völgyén virágzó német református egyházat alapított; s nem számítva ide még azt sem, hogy Hoeger Henrik a Báró de Graffenrieds által alapított New Berne. N. C. szintén szervezett egy gyülekezete . amely azonban 1711 ben, miután a tuscarora indianusok e telepet elpusztították, az é’etben maradt tele pülökkel Virginiába telepíttetett át, csak arra hivatkozunk, hogy a Boehm által egy gyülekezetté szervezett F dckner Swamp, Skippack esWhite Marsh, már előbb szervezve voltak, de felvirágzásukat Boehm Fülöpnek köszönhetik. Mi nem tartjuk lealázónak azt sem, ha Boehmröl csak mint tanítóról be szél is a Dr. ur, de mégis ki kell jelentenünk a történelmi igazság ked véért, hogy Boehmot New Yorkban 1729 november 23-á i pappá szentelték fel s igy a vitában nem Weiss Mihály György veszített, a ki azt követelte, hogy Boehm szenteltessék fel a Holland református egyház törvényei szerint. Ettől az időtől kezdve a két nagy férfiú között a legszebb és legteljesebb összhang uralkodott. A Schlatter Mihály munkájára vonatkozó amaz állítás is, hogy a ,,Coetus“ a presbyterianus egyház védszárnyai alatt alakult meg, hibás. A tény ez, hogy mikor Schlatter Mihály, kit a hollandi református egyház legfelsőbb hatósága a „holland zsinat“ küldött Ameiikába, egyenesen arra törekedett, hogy a már szervezett, vagy szervezőn lö református egyházakat az amsterdami egyházgnegye utján összeköttetésbe hozza a hollandiai református egyházzal---Erre törekszünk mi is, hogy szervezett, vagy szervezendő magyar református egyházaink valamilyen összeköttetésben álljanak a magyarországi református egyházzal. És Schlattert épen azon az alapon utasították el először,’ a melyen minket. A Holland egyházkerületek féltek attól, hogy ilyen összeköttetést teremtsenek egy olyan országban, amelyben az angol uralkodik. Ezért 1743 ban a neshaning, holland ref. gyülekezetnek a lelkészét megbízták, hogy lépjen összeköttetésbe a presbyterianusok philadelphiai egyházkerületével s tegyen lépéseket arra, hogy a presbyterianusok, holland és német reformátusok egy testületté egyesüljenek. Ezt azonban a már akkor is hatalmas presbyterianusok megtagadták s csupán annyi erkölcsi támogatást ígértek meg, a mennyi lehetséges. (Brigg’s „American Presbyterianusm“ 284—288. lap.) Világos tehát, hogy maguk a presbyterianusok, vagy legalább is a philadelphiai egyházkerület az oka annak, hogy ma nem vagyunk egyek s egyáltalában nem állhat meg az a föltevés, mintha a Coetus az ö védelmük alatt alakult volna meg. Természetes, hogy ezeknek a leg régebben alakult egyházaknak s magának a coetusnak is német volt a nyelve, de határozottan meg kell cáfolnunk azt az állítást, mintha még ma is német volna egyházunk hivatalos nyelve s egyházközségeink legtöbbjében ma is németül tartanának isteni tiszteleteket. Fentartó egyházunk ma már amerikai egyház. Hivatalos nyelve angol, neve Reformed Church in the U. S. s a gyülekezeteknek csak körülbelül egy harmadrésze használja istentisz teletében a német nyelvet. Különben a németségnek nyelvé hez való ragaszkodása a legszebb intő példa lehet a mi számunkra is. íme ezek csaknem 200 éve, hogy itt élnek Amerika földjén, mégis megőrizték nyelvüket. A lelkem szorul el, ha arra gondolok, lesz-e magyar 200 év malva azoknak gyermekei között, kik most a magyarság érdekében küzdenek!! Bizony nem!.. Az angol nyelv olyan nagy vonzóerővel bir, hogy 200 év múlva nem lesz az Egyesült Államok földjén más nyelv csak az angol. Kár volt ezt a nyelvhez való ragasz kodást bünül felróvni segítő egyházunknak. .Tudjuk, hogy hova célzott vele a Dr. ur. Oda, hogy a faji és nemzeti gyülölséget költse fel a mi híveinkben s ezek annál inkább ® hozzájuk pártoljanak s ebből a célból még Roosevelt elnök öntudatos vallási hová tartozását se átalja politikai színben feltüntetni! Természetesen feledi azt) hogy Roosevelt nem az az ember* a ki vallásosságát a politikai eseményekhez igazítsa s igy az ö hovatartozása bizony példát adhat még Dr. Kacziánynak is. A németség ellen való gyűlöletében annyira megy a De. ur, hogy félremagyarázza azt a pénzbeli ajándékot is, a mely a református egyházak részére Schlatter által érkezett Hollandiából. Professor Hinke a Reformed Church Messenger (1902. aug. 28. számban) kimutatja, hogy tévédé» azt állítani, mintha Schlatter 1751 ben 12 ezer font sterlinget gyűjtött volna. A számadások csak azt mutatják, hogy az egész gyűjtés 6500 forintra rúgott. Nem igen volt tehát okuk a németeknek arra, hogy ez ajándék pénz miatt, amely legnagyobb részében holland pénz volt, felzuduljanak az angolok ellen. Az is csak merő koholmány, hogy azért állottak németalföldi ref. egyházzal összeköttetésben, mert a pénzt innen kapták. Ennek ellentmond az, hogy addig is ezzel az egyházzal állottak összeköttetésben, mig a gyűjtésről szó sem volt. Mi — ha igaz volna is. a mit a Dr. ur állít, hogy a fentartó egyházunk német: nem szégyelnök azt s kijelentjük, hogy ha angol is, csak addig maradunk vele összeköttetésbeír, a mig teljes jogot ad arra, hogy nyelvünket, isteni tiszteleti rendtartásainkat, vallásos szokásainkat megtartsuk, vagyis egyszóval addig, a mig magyarságun te veszélyeztetve nincs. így a Dr. urnák a németség ellen való támadása teljesen felesleges voR s valóban nj felfogásra matat, hogy vallási hovatartozásunk tekintetében nyelvészeti s nemzetiségi okok is szerepeljenek az érvek között. Gondoljunk csak Pál apostolba s haladjunk elöbb-elöbb az Istenországának terjesztésében. IY. Hitczikkelyek és a szervezet. A vita tulajdonképen azért indult meg, mert helyteleníteni merészeltem azt az eljárást, a melylyel newbrunswieki s youngstownf s azóta talán mára perth amboyi presbiterianus gyülekezet is szerveztetett. A különbség közöttünk e tekintetben az, hogy mi ismerve népünk vallásosságát s erős felekezetiességét, a mely nem könnyen engedi meg a vallásfelekezetek változtatását, helytelennek tartjuk azoknak a kérdéseknek a feltevését, a melyeket Dr. urék használnak s nem tartjuk híveinket, azokat, akik hozzánk önként csatlakoznak sem pogányoknak, sem istentagadó hitetleneknek, így fogván fel a dolgot, minden olyan helyen, a hol gyülekezetei szer-V
