Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-10-08 / 41. szám

ur vezetése alatt a ..Magyar igálya­­rabok“ énekét s ezután jött az alapkő­letételnek ünnepélyes pillanata.Rév. David Van Horne az angol reform, egyháznak a vezérférlia rövid haza­fias beszéd és buzgó ima kíséretében letette az alapkövet az Atyának, Fiú nak és Szentlélek Istennek nevében. Az angol református egyháznak ez alkalomra megállapított szertartását magyar nyelven Harsányi Istán ref. lelkész végezte. Az alapkőben elhe­lyezett boxban betétetett az egyház­nak rövid története, sok régi magyar ezüstpénzek s mindazoknak nevei, kik ez alkalommal $1 adományoztak a templomépitési alapra. Majd Rev. Van Horne megáldotta a gyülekezetei és felcsendült a gyö­nyörű ének ezernyi ajakról: „Légyen te kőfalaidban, csendesség és jó bé­kesség, a község közt egyenesség.“ Ezután a közönség lassan szétosz lőtt, magával vivén szivében egy gyönyörű ünnepélynek emlékét. II. Lorain. * Egy valódi impozáns ünnepély folyt le e hó 2? én Lorainban, a ma gyár ref. templom alapkőletételének alkalmából. Hogy mily jelentőségű volt ez ünnep a loraini magyarságra nézve,azt csak az képes fölfogni, aki az itteni viszonyokkal östnerös. Ez egyike volt azon városoknak, a hol a magyarság rovására még a talián is garázdálkodott, s elég sok kárunk esett ez által. Ez ünnepély megváltoz tatta a helyzetet. Már megelőző héten hasábos cikkek jelentek meg a hely­beli lapokban a magyarság templom építése felöl, és az alapkő ietételi ünnepéire az egész város angolsága meg lett hiva. El is jöttek sokan a legelőkelőbb angolok közül, és gyönyörködtek nem csak a fényes diszmenetben, melyet lovas legények és egyenru­hás, zászlós egyletek díszítettek, ha­nem gyönyörködtek mindabban is a mi ott elmondva lett angol nyel ven. Legelsöbben a gyülekezet, mely egy végtelen tömegből álott vallás külömbség nélkül, énekelte az első ■dics. 7. és 2. verseit. Ráillett az alka lomra e gyönyörű ének, mert hiszen éppen egy esztendeje annak, hogy Lorainban az egyházi munka kezde tét vette. Az éneket követte Harsá­nyi István ev. ref. lelkész szivreható imája, a mibe belefoglalt mindent, amit csak lelkünk óhajt, s mindazo­kat, kiket szivünk szeret . A város polgármestere következett most, ki ürömét felyezte ki a felett, hogy u Magyarságot ily nemes törekvések­ben együtt látja. Beszédjét egy ma­gyar négyes ének követte. Aztán jött az ünnepély szónoka. Csutoros Elek clevelandi ev. ref. lel kész, kit már még ellenségei is eine veztek aranyszáj unak, mert úgy foly a, beszéd ajkáról, mint a sziuarany. De nem csak beszédéért voltö ked vés a loraini magyarságnak, hanem, és föképen azért, mert hiszen ö e gyülekezetnek az édes apja, ö volt az, aki már megelőzőleg törögette a rögös utat Lorainban egy rendszeres -egyházközség megalakítása előtt. Beszédében gyönyöködött minden­ki, alapige volt Máté ev. 16: 18. Mily kívánatos lenne ha beteljesedne raj tünk amire buzdított beszédében, hogy ne sok idő múlva azt kellene mondanunk, mit az Izraelnek mon­dott a (Mózes hogy már ne hozzon senki sem ajándékot, mert együtt van mind az a mire szükségünk vau. Öt követte Rev. E.C. Young helybeli presbyteriánus lelkész, ki a magya­rokról igen dicséröleg szólott, és őket Európa Yankee-jeinek nevezte. A szegletkő letételéneK szertartását Harsányi István, toledói ref. lelkész olvasta angolul, Csutoros Elek, cle-3 ' W999999999&' NEW YORK, iZLETON. WILKES-BARRE. Magyar bankár és közjegyző. Az amerikai magyar bankárok között az egyedüli férfiú, a ki egy császári és királyi konzulátnsi űgyvivőséjj vezetésével bízatott meg Amerkábau, és sok éven át kifejtett igen üdvös szolgálataiért a magas császári és királyi kűlűgy minisz­térium köszönetét kapta. Tehát kifogástalan jellemű a teljesen megbízható. tPé&zelsst küld a világ bármely részébe, gyorsan és pontosan. Továbbit készpénz betéteket a magyarországi pénzintézetekhez, a magy. kir. postatakarék­pénztárhoz kamatozás végett s az eredeti betét könyveket a feleknek pontosan kiadja. íaia.jójeg^re^tet elad gyors hajókra : Bréma, Hamburg, Antwerp, Rot­terdam, vagy Angolországon keresztül utazásra, ugyanolyan árban, mint a hajó­társulatok. Kinek hajójegyre szüksége van, Írjon hozzá árért. TCiállit mindenféle meghatalmazásokat, adás-vételi szerződéseket s bár­milyen szükséges okmányokat a hazai törvényeknek megfelelően. A ki egyszer hozzáfordul, biztos pátfogója marad. Magyarok ! A legtöbben ismerik őt személyessen. Keressétek fel bizalommal és Írjatok hozzá árakért és levélboritékokért. Levél cim : John Németh, 457 Washington St., New York. velandi lelkész magyarul. — Aztán tdö. “Harsányi István beszélt még angolul, ösmertetvén az amerikai magyarok vallási állapotát, felhiván a város polgárait, hogy hazafias szempontból is segítsék a magyarok vallásos mozgalmait. A beszéd óriási hatást keltett úgy, hogy az ezt kö­vető persely szedés 188 dollár és 86 centet eredményezett. Egy felséges meglepetés érte ekkor az egybegyült közönséget. Fellépett az emelvényre Tóth József ur, az I. Magyar Műkedvelő és B. S. Egylet elnöke, és szót kért. Midőn az néki készséggel megadatott, meleg és őszinte jó kívánattal telt szavak kíséretekben letett az asztalra 50 dol­lárt egylete nevében, mely összeggel e nemes egylet járul templomunk építéséhez. Öt követte nyomban a Szt. Mihály Görög és Rom. kath. egylet elnöke, Nagy Bodnár János, aki szintén egy­lete nevében 10 dollárt tett le az épü­lendő templom javára. Isten éltese a derék egyleteket ! Tanulhatnának e-példából az olyan helyeken élő magyarok, a hol a vallásfelekezeti gyülölség oly igen el van harapózva lelketlen vak vezérek szitása követ­keztében. Jelen voltak még a fent nevezett két egyleten kívül testületileg a Yerhovay egylet helybeli fiókja és a So. Loraini Gör. Kath. egylet, mely egyleteknek szívélyes köszönetét szavazott az egyház a megtisztelés­­ért. melyben öt részesítette. Meg kell említenem, hogy ámbár a Szt. István r. k. egyletet valami fanatikus tagok • felsőbb parancsnak engedve lebeszél­jék az ünnepélyen való megjelenés­ről, mégis annak értelmesebb és tisz­teletre méltó felvilágosodottabb tag­jai jelen voltak, habár nem is testü­letileg,^ sajnálatukat fejezték ki a felett, hogy akadtak közöttük oly elítélendő emberek, kik az egylet ki­­rukkolását kétségbeesett erőlködés­sel akadályozták meg. Adjon az Ur nskiek jobb észt. De majdnem elfeledjük megdi­csérni az éneKkart, a fehérruhás, leánykákat, a csikósokat és a vezető huszárt. Jól festettek mindannyian. Az énekkar szépen énekelt, oly rö­vid tanulás után. Ki emeljük a csi­kósok között Levith Ignácz honfi­társunkat, ki izraelita vallásu léttére j azonosította magát a magyarok ügye j ivei és ki jött tisztelegni saját pari- I páján lobogós ing és ráncos gatyá­­! ban. Szép szál fiú azt meg kell adni. Azért teszük e dicsérő szavakat kü­­! Ionosén ö reá nézve, mivel akadtak bigott tudatlanok, kik öt sérteget­ték azért, hogy keresztyének ünne­pélyére ö is kivonult. Ne halgasson az ilyen gondolkozni nem tudó emberek beszédjére, s bár­mikor is, ha közénk jön, szívesen .látott vendégünk leend, s szolgáljon e nyilvános elösmerés néki elégté­telül. A gyülekezet rendes lelkésze az egyház történetét olvasta fel, és azoknak a neveit, kik templom épí­tésére 5 dollárt, vagy többet ada­koztak. A szegletkőbe le tett vörösréz lá­­dácskába lelett téve az egyház törté­­ténete, a helybeli angol két napi lap egy-egy száma, a „Reformátusok Lapja“ legutóbi száma és a Magyar hírmondó napi lapból egy példány, továbbá az egyház tisztviselőinek, alakitó tagjainak és azoknak a név­sora, kik templom építésünkre 5 dol­lárt és azon felül adományoztak. Tudósító. Vasárnapi iskola. Dávid a szövetség ládáját a maga vá­rosába viszi. II. Sámuel 6. r. 1—12. v. „Boldogok, akik lakoznak az Ur­nák házában“ — igy énekelt Dávid s eme szivbeli vágyát igyekezett is megvalósítani.® Miután Izraelnek is királya lett, választott királyi székhelynek alkal­matos várost. Erre legalkalmasabb volt a jebuzeusok városa: Jeruzsá­lem, természetes központ s mintegy semleges terület volt a törzsekre nézve. E székhely kiválasztásával is meg­­bizonyitá Dávid uralkodói mély ítélő képességét. Mikor a jebuzeusok nem akarták átadni szép szerével, elfog­lalta tőlük fegyverrel. Ezért kapta a hely ezt az elnevezést: a Dávid, városa. Ez lett azután a vallási és politikai élet központja Izraelben. Dávid mindvégig hiv volt a Jehovához. Ezért tartá elsőrendű kötelességének azt, hogy a soká elhanyagolt, majd­nem elfelejtett szövetség ládáját fel­vigye a fővárosba s ezzel uj erőre | gyújtsa a nép vallásos életét. A frigyláda ugyan csak egy szimbólum volt, mégis úgy tartották, hogy ez szorosabb kapcsot képez a nép és a Jehova parancsa közt. A törvény kötábláit úgy tekinték. mintha maga a Jehova szólana szüntelen hozzájok, ! hogy vallásos gyakorlataik közben ö maga jelen vagyon. így lett a frigyláda az Ur jelenlé­tének a jelképe. Ez volt az a hely, a hova ment a nép, hogy közel legyen a Jehovához, a mint ma is tanítjuk és hisszük ezt a keresztyén templo­mokról. Noha Isten mindenütt jelen­való, mégis a mi véges emberi gon­dolkozásunk miatt felette szüksége­sek a hitélet erősítésére a templomok. A frigyláda közbejöttével jelenté ki a Jehova az ö akaratát a főpapnak és a népnek. Közel jött az emberhez, hogy közel vonja Őket magához. Midőn Dávid ezt a frigyládát fal akarta vitetni a Sionba, kifejezte ama hö óhaját, vajha a nép is tuda­tára ébredne a Jehova jelenlétének. A frigyláda, mielőtt a szent vá­rosba vitték, előbb Silahban őrizte­tett, majd a filiszteusok birtokába jutott. De bármelyik váiosukba vit­ték is, a lakosság közt ragályos be­tegség ütött ki. Ezért azután a filisz­teusok visszaadták az izraelitáknak, előbb Béth-temesben, majd Kirjáth- Jearimban őriztetett. Erről a helyről vitte Dávid Jeruzsálembe, mintegy 11 mértföldre. Ünnepnap volt az. 30 ezer váloga­tott izraelita férfi gyűlt egybe. A nép is egybegyülekezett és Dávidd al élükön kimentek Abinadáb háláig, ott őrizték Ja frigyládát. Abinadáb fiai uj szekérre helyezték s hegedű, lant, énekszerszámok és czimbalmok­­kal tértek meg Jeruzsálembe. Nem­zeti ünnep volt ez, hogy felújítsa a Jehova tiszteletét. Tisztek, katonák és a nép vettek benne részt. A keleti szokások szerint folyt ez le. Ezzel egyszersmind a nemzeti egy­ség is erösittetett, mig mindenegyes törzsnek külön szentélye, vagy épen Baal isteni oltára volt, nemzeti egy­ség nem lehetett közöttük. Vallás­beli egység nélkül nem lehetett po­litikai egység. így lett Jeruzsálem lakóhelye a Jehovának s az ö felkentjének — a királynak is. Emez ut folyamán történt egy vá­ratlan s alig kimagyarázható vélet­len esemény: az Uzza halála. Midőn Nachon szérűjére jutottak, Uzza ki­­nyujtá egyik kezét az Isten ládájára, hogy ez a kocsiról le ne essék. Ezen hibás érintéséért az Ur haragja, meg­emésztő Öt. Előttünk az Ur emez ítélete szigorúnak látszik. Ez ese­ménymagát Dávidot is zavarba hozta. Némi magyarázatot ad e tekintetben az I. Krón. 15. r. 13. v., amit bizo­nyosan a papokra és a leviták ellen elfogultsággal Írhatott az ó-szövet­ségi kegyes iró: „Minthogy kezdet­től fogva nem miveltétek ezt, a mi Urunk Istenünk csapást bocsátott reánk, mert nem kerestük öt a rend­tartás szerint.“ A törvény pedig az volt, hogy a leviták csak a szent­sátorhoz s felszereléseihez nyúlhat­tak. s nem egyszersmind a frigylá­dához is. Tehát Uzzának, aki levita volt, a rendtartás szerint nem lett volna szabad nyúlni a frigyládához. De hogy ez a törvény még a Dávid idejében nem volt meg, bizonyos abból, hogy a király akkor nem en­gedte volna meg, hogy Uzza a tör­vény s az Ur parancsa ellen vétsen. Legtermészetesebb az a magyará­zat, hogy Uzza hirtelen halállal halt meg s mivel ez épen a frigyláda mel­lett történt, ezért látták az ö halálá­ban a Jehova haragjának kitöltését. Az előbbi jókedv hirtelen szomo­rúságra fordult. Az ünnepélynek vége lett. A frigyládát a Gitteni Obed Edom házánál tették le s ott maradt 3 hónapig. S itt a halál szol­gája helyett áldásnak angyala lett reá nézve. A nép várta az eredményt. Edom nem volt levita, sót filiszteus volt. Itt már csak megszegték a sza­bályt s az Ur mégis megáldá ama háznépet. Az igazság és a tanúság csak az lehet, hogy a hol a Jehova törvényei szerint élnek, akár a Szent­­írás szavaiban, akár a jósziv paran­csában szól hozzánk, ott lehet Isten áldás egyedül. Három hónap elteltével a király újból feltette magában, hogy a frigy­ládát elszállítja a maga városába. Ez nagyobb ünnepélyességgel tör­tént, mint az előbbi. Mikor hat lépést mentek, Dávid áldozatot mutatott be. A király áldozott és nem a papok.

Next

/
Thumbnails
Contents