Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-10-08 / 41. szám

ur vezetése alatt a ..Magyar igályarabok“ énekét s ezután jött az alapkőletételnek ünnepélyes pillanata.Rév. David Van Horne az angol reform, egyháznak a vezérférlia rövid hazafias beszéd és buzgó ima kíséretében letette az alapkövet az Atyának, Fiú nak és Szentlélek Istennek nevében. Az angol református egyháznak ez alkalomra megállapított szertartását magyar nyelven Harsányi Istán ref. lelkész végezte. Az alapkőben elhelyezett boxban betétetett az egyháznak rövid története, sok régi magyar ezüstpénzek s mindazoknak nevei, kik ez alkalommal $1 adományoztak a templomépitési alapra.

Majd Rev. Van Horne megáldotta a gyülekezetei és felcsendült a gyönyörű ének ezernyi ajakról: „Légyen te kőfalaidban, csendesség és jó békesség, a község közt egyenesség.“

Ezután a közönség lassan szétosz lőtt, magával vivén szivében egy gyönyörű ünnepélynek emlékét.

II. Lorain. *

Egy valódi impozáns ünnepély folyt le e hó 2? én Lorainban, a ma gyár ref. templom alapkőletételének alkalmából. Hogy mily jelentőségű volt ez ünnep a loraini magyarságra nézve,azt csak az képes fölfogni, aki az itteni viszonyokkal östnerös. Ez egyike volt azon városoknak, a hol a magyarság rovására még a talián is garázdálkodott, s elég sok kárunk esett ez által. Ez ünnepély megváltoz tatta a helyzetet. Már megelőző héten hasábos cikkek jelentek meg a helybeli lapokban a magyarság templom építése felöl, és az alapkő ietételi ünnepéire az egész város angolsága meg lett hiva.

El is jöttek sokan a legelőkelőbb angolok közül, és gyönyörködtek nem csak a fényes diszmenetben, melyet lovas legények és egyenruhás, zászlós egyletek díszítettek, hanem gyönyörködtek mindabban is a mi ott elmondva lett angol nyel ven. Legelsöbben a gyülekezet, mely egy végtelen tömegből álott vallás külömbség nélkül, énekelte az első ■dics. 7. és 2. verseit. Ráillett az alka lomra e gyönyörű ének, mert hiszen éppen egy esztendeje annak, hogy Lorainban az egyházi munka kezde tét vette. Az éneket követte Harsányi István ev. ref. lelkész szivreható imája, a mibe belefoglalt mindent, amit csak lelkünk óhajt, s mindazokat, kiket szivünk szeret . A város polgármestere következett most, ki ürömét felyezte ki a felett, hogy u Magyarságot ily nemes törekvésekben együtt látja. Beszédjét egy magyar négyes ének követte.

Aztán jött az ünnepély szónoka. Csutoros Elek clevelandi ev. ref. lel kész, kit már még ellenségei is eine veztek aranyszáj unak, mert úgy foly a, beszéd ajkáról, mint a sziuarany.

De nem csak beszédéért voltö ked vés a loraini magyarságnak, hanem, és föképen azért, mert hiszen ö e gyülekezetnek az édes apja, ö volt az, aki már megelőzőleg törögette a rögös utat Lorainban egy rendszeres -egyházközség megalakítása előtt.

Beszédében gyönyöködött mindenki, alapige volt Máté ev. 16: 18. Mily kívánatos lenne ha beteljesedne raj tünk amire buzdított beszédében, hogy ne sok idő múlva azt kellene mondanunk, mit az Izraelnek mondott a (Mózes hogy már ne hozzon senki sem ajándékot, mert együtt van mind az a mire szükségünk vau. Öt követte Rev. E.C. Young helybeli presbyteriánus lelkész, ki a magyarokról igen dicséröleg szólott, és őket Európa Yankee-jeinek nevezte. A szegletkő letételéneK szertartását Harsányi István, toledói ref. lelkész olvasta angolul, Csutoros Elek, cle-3 '

W999999999&'

NEW YORK,

iZLETON.

WILKES-BARRE.

Magyar bankár és közjegyző.

Az amerikai magyar bankárok között az egyedüli férfiú, a ki egy császári és királyi konzulátnsi űgyvivőséjj vezetésével bízatott meg Amerkábau, és sok éven át kifejtett igen üdvös szolgálataiért a magas császári és királyi kűlűgy minisztérium köszönetét kapta. Tehát kifogástalan jellemű a teljesen megbízható.

tPé&zelsst küld a világ bármely részébe, gyorsan és pontosan. Továbbit készpénz betéteket a magyarországi pénzintézetekhez, a magy. kir. postatakarékpénztárhoz kamatozás végett s az eredeti betét könyveket a feleknek pontosan kiadja.

íaia.jójeg^re^tet elad gyors hajókra : Bréma, Hamburg, Antwerp, Rotterdam, vagy Angolországon keresztül utazásra, ugyanolyan árban, mint a hajótársulatok. Kinek hajójegyre szüksége van, Írjon hozzá árért.

TCiállit mindenféle meghatalmazásokat, adás-vételi szerződéseket s bármilyen szükséges okmányokat a hazai törvényeknek megfelelően.

A ki egyszer hozzáfordul, biztos pátfogója marad. Magyarok ! A legtöbben ismerik őt személyessen. Keressétek fel bizalommal és Írjatok hozzá árakért és levélboritékokért. Levél cim :

John Németh, 457 Washington St., New York.

velandi lelkész magyarul. — Aztán tdö. “Harsányi István beszélt még angolul, ösmertetvén az amerikai magyarok vallási állapotát, felhiván a város polgárait, hogy hazafias szempontból is segítsék a magyarok vallásos mozgalmait. A beszéd óriási hatást keltett úgy, hogy az ezt követő persely szedés 188 dollár és 86 centet eredményezett.

Egy felséges meglepetés érte ekkor az egybegyült közönséget. Fellépett az emelvényre Tóth József ur, az I. Magyar Műkedvelő és B. S. Egylet elnöke, és szót kért. Midőn az néki készséggel megadatott, meleg és őszinte jó kívánattal telt szavak kíséretekben letett az asztalra 50 dollárt egylete nevében, mely összeggel e nemes egylet járul templomunk építéséhez.

Öt követte nyomban a Szt. Mihály Görög és Rom. kath. egylet elnöke, Nagy Bodnár János, aki szintén egylete nevében 10 dollárt tett le az épülendő templom javára. Isten éltese a derék egyleteket ! Tanulhatnának e-példából az olyan helyeken élő magyarok, a hol a vallásfelekezeti gyülölség oly igen el van harapózva lelketlen vak vezérek szitása következtében.

Jelen voltak még a fent nevezett két egyleten kívül testületileg a Yerhovay egylet helybeli fiókja és a So. Loraini Gör. Kath. egylet, mely egyleteknek szívélyes köszönetét szavazott az egyház a megtisztelésért. melyben öt részesítette. Meg kell említenem, hogy ámbár a Szt. István r. k. egyletet valami fanatikus tagok • felsőbb parancsnak engedve lebeszéljék az ünnepélyen való megjelenésről, mégis annak értelmesebb és tiszteletre méltó felvilágosodottabb tagjai jelen voltak, habár nem is testületileg,^ sajnálatukat fejezték ki a felett, hogy akadtak közöttük oly elítélendő emberek, kik az egylet kirukkolását kétségbeesett erőlködéssel akadályozták meg. Adjon az Ur nskiek jobb észt.

De majdnem elfeledjük megdicsérni az éneKkart, a fehérruhás, leánykákat, a csikósokat és a vezető huszárt. Jól festettek mindannyian. Az énekkar szépen énekelt, oly rövid tanulás után. Ki emeljük a csikósok között Levith Ignácz honfitársunkat, ki izraelita vallásu léttére j azonosította magát a magyarok ügye j ivei és ki jött tisztelegni saját pari- I páján lobogós ing és ráncos gatyá! ban. Szép szál fiú azt meg kell adni. Azért teszük e dicsérő szavakat kü! Ionosén ö reá nézve, mivel akadtak bigott tudatlanok, kik öt sértegették azért, hogy keresztyének ünnepélyére ö is kivonult.

Ne halgasson az ilyen gondolkozni nem tudó emberek beszédjére, s bármikor is, ha közénk jön, szívesen .látott vendégünk leend, s szolgáljon

e nyilvános elösmerés néki elégtételül.

A gyülekezet rendes lelkésze az egyház történetét olvasta fel, és azoknak a neveit, kik templom építésére 5 dollárt, vagy többet adakoztak.

A szegletkőbe le tett vörösréz ládácskába lelett téve az egyház törtéténete, a helybeli angol két napi lap egy-egy száma, a „Reformátusok Lapja“ legutóbi száma és a Magyar hírmondó napi lapból egy példány, továbbá az egyház tisztviselőinek, alakitó tagjainak és azoknak a névsora, kik templom építésünkre 5 dollárt és azon felül adományoztak.

Tudósító.

Vasárnapi iskola.

Dávid a szövetség ládáját a maga városába viszi.

II. Sámuel 6. r. 1—12. v.

„Boldogok, akik lakoznak az Urnák házában“ — igy énekelt Dávid s eme szivbeli vágyát igyekezett is megvalósítani.®

Miután Izraelnek is királya lett, választott királyi székhelynek alkalmatos várost. Erre legalkalmasabb volt a jebuzeusok városa: Jeruzsálem, természetes központ s mintegy semleges terület volt a törzsekre nézve.

E székhely kiválasztásával is megbizonyitá Dávid uralkodói mély ítélő képességét. Mikor a jebuzeusok nem akarták átadni szép szerével, elfoglalta tőlük fegyverrel. Ezért kapta a hely ezt az elnevezést: a Dávid, városa.

Ez lett azután a vallási és politikai élet központja Izraelben. Dávid mindvégig hiv volt a Jehovához. Ezért tartá elsőrendű kötelességének azt, hogy a soká elhanyagolt, majdnem elfelejtett szövetség ládáját felvigye a fővárosba s ezzel uj erőre | gyújtsa a nép vallásos életét. A frigyláda ugyan csak egy szimbólum volt, mégis úgy tartották, hogy ez szorosabb kapcsot képez a nép és a Jehova parancsa közt. A törvény kötábláit úgy tekinték. mintha maga a Jehova szólana szüntelen hozzájok, ! hogy vallásos gyakorlataik közben ö maga jelen vagyon.

így lett a frigyláda az Ur jelenlétének a jelképe. Ez volt az a hely, a hova ment a nép, hogy közel legyen a Jehovához, a mint ma is tanítjuk és hisszük ezt a keresztyén templomokról. Noha Isten mindenütt jelenvaló, mégis a mi véges emberi gondolkozásunk miatt felette szükségesek a hitélet erősítésére a templomok. A frigyláda közbejöttével jelenté ki a Jehova az ö akaratát a főpapnak és a népnek. Közel jött az emberhez, hogy közel vonja Őket magához.

Midőn Dávid ezt a frigyládát fal akarta vitetni a Sionba, kifejezte ama hö óhaját, vajha a nép is tudatára ébredne a Jehova jelenlétének.

A frigyláda, mielőtt a szent városba vitték, előbb Silahban őriztetett, majd a filiszteusok birtokába jutott. De bármelyik váiosukba vitték is, a lakosság közt ragályos betegség ütött ki. Ezért azután a filiszteusok visszaadták az izraelitáknak, előbb Béth-temesben, majd Kirjáth- Jearimban őriztetett. Erről a helyről vitte Dávid Jeruzsálembe, mintegy 11 mértföldre.

Ünnepnap volt az. 30 ezer válogatott izraelita férfi gyűlt egybe. A nép is egybegyülekezett és Dávidd al élükön kimentek Abinadáb háláig, ott őrizték Ja frigyládát. Abinadáb fiai uj szekérre helyezték s hegedű, lant, énekszerszámok és czimbalmokkal tértek meg Jeruzsálembe. Nemzeti ünnep volt ez, hogy felújítsa a Jehova tiszteletét. Tisztek, katonák és a nép vettek benne részt.

A keleti szokások szerint folyt ez le.

Ezzel egyszersmind a nemzeti egység is erösittetett, mig mindenegyes törzsnek külön szentélye, vagy épen Baal isteni oltára volt, nemzeti egység nem lehetett közöttük. Vallásbeli egység nélkül nem lehetett politikai egység.

így lett Jeruzsálem lakóhelye a Jehovának s az ö felkentjének — a királynak is.

Emez ut folyamán történt egy váratlan s alig kimagyarázható véletlen esemény: az Uzza halála. Midőn Nachon szérűjére jutottak, Uzza kinyujtá egyik kezét az Isten ládájára, hogy ez a kocsiról le ne essék. Ezen hibás érintéséért az Ur haragja, megemésztő Öt. Előttünk az Ur emez ítélete szigorúnak látszik. Ez eseménymagát Dávidot is zavarba hozta. Némi magyarázatot ad e tekintetben az I. Krón. 15. r. 13. v., amit bizonyosan a papokra és a leviták ellen elfogultsággal Írhatott az ó-szövetségi kegyes iró: „Minthogy kezdettől fogva nem miveltétek ezt, a mi Urunk Istenünk csapást bocsátott reánk, mert nem kerestük öt a rendtartás szerint.“ A törvény pedig az volt, hogy a leviták csak a szentsátorhoz s felszereléseihez nyúlhattak. s nem egyszersmind a frigyládához is. Tehát Uzzának, aki levita volt, a rendtartás szerint nem lett volna szabad nyúlni a frigyládához.

De hogy ez a törvény még a Dávid idejében nem volt meg, bizonyos abból, hogy a király akkor nem engedte volna meg, hogy Uzza a törvény s az Ur parancsa ellen vétsen.

Legtermészetesebb az a magyarázat, hogy Uzza hirtelen halállal halt meg s mivel ez épen a frigyláda mellett történt, ezért látták az ö halálában a Jehova haragjának kitöltését.

Az előbbi jókedv hirtelen szomorúságra fordult. Az ünnepélynek vége lett. A frigyládát a Gitteni Obed Edom házánál tették le s ott maradt 3 hónapig. S itt a halál szolgája helyett áldásnak angyala lett reá nézve. A nép várta az eredményt. Edom nem volt levita, sót filiszteus volt. Itt már csak megszegték a szabályt s az Ur mégis megáldá ama háznépet. Az igazság és a tanúság csak az lehet, hogy a hol a Jehova törvényei szerint élnek, akár a Szentírás szavaiban, akár a jósziv parancsában szól hozzánk, ott lehet Isten áldás egyedül.

Három hónap elteltével a király újból feltette magában, hogy a frigyládát elszállítja a maga városába. Ez nagyobb ünnepélyességgel történt, mint az előbbi. Mikor hat lépést mentek, Dávid áldozatot mutatott be. A király áldozott és nem a papok.