Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-09-24 / 39. szám

■

IV. évfolyam

Brigeporfii, Conn.. 1903 Szeptember 24-én._______

39. szám.

Felelős szerkesztő:

! ÍC.S.lli-S-SS.H-ir

bridgeporti ref. lelkész.

A lap szellemi részét illgtő minden közlemény az ő címére:

CJor. Howard Ave. & Pine Street, Bridgeport, Conn, küldendő,

EDITOR:

33.o-sr. JS-lenc. IECala.ssa.3r, Pastor

of the Hungarian Ref. Church,

Cor. Howard Ave. & Pine st. Bridgeport.

(Hungarian-American Reformed Sentinel.)

FIGYELEM I

iF’öna.-u.aaJeatársaJK:

KUTH Y ZOLTÁN new-yorki )

és

y lelkészek

VIRÁG ISTVÁN trentoni ref. )

Az előfizetési pénzek, cim változások a mindennemű a lapot illető jelentések a szerkesztő cimére küldendők.

Cor. Howard Ave. & Pine Street,

23ri5Lgreport, Cona.

ZLv^Csg'j elen. 23Q.Í33.CÍ.QZ1. CSÖ-j A* Amerikai ftagyar Ref. Egyesületnek törtödön. hivatalos lapja.

lap tiszta jövedelme amerikai magyar ref.

egyházi célokra fordittatik.

^Előfizetési Ár e=ry étrre : .S.merJJfiá.'toa $2.

Ib^Cagrjrarországrra. $2.50.

Published every Thursday by th

oiitienn leniül Piiii

I.:

Cor. Howard Ave. & Pine st., Bridgeport, Con*.

ENTERED AT THE POST OFFICE AT BRIDGEPORT, CONN. AS SECOND CLASS MAIL MATTER.

T

Olvasóinkhoz.

Miután a pittsburgi magyar ref. egyház csekélységemet tüntette ki bizalmával, meghiván a lelkész haza; menetele által megürült lelkészi állásra, a jövő hét folyamán átköltözöm Piltsburgba s a lap szerkesztését és pénzügyeinek kezelését ott is folytatni fogom, addig az ideig, a mig a közös lelkészi értekezlet e dologban másképen nem intézkedik.

Felkérem azért jt. olvasóinkat s lapunknak szellemi tekintetben is pártfogóit, hogy a lapot/ illető minden közleményt, előfizetési dijat, hozzám Bates St. Hungarian Ref. Church, Pittsburg, Pa. küldeni sziveskedjenek.

A kiadóhivatal továbbra is Bridgeportban marad. Ide jeleutendök a cím változások s a sürgősebb egyházi hirek és értesitések. A kiadó hivatal címe: 318 Howard Avenue Bridgeport, Conn.

Midőn ezeket a t. olvasó közönség szives tudomására hozom, egyszersmind újólag felkérem olvasóinkat, hogy miután én az októberben tartandó toledói gyűlés alkalmával felakarom matatni lelkész társaim előtt a lapnak anyagi állapotát, legyenek szívesek hátralékaikat — akár kaptak erre külön felszólítást akár nem — minél előbb beküldeni.

Egy lapnak a kiadása nagyon sok költséggel jár s azt senki nem kívánhatja, hogy a hiányt, — mely az elő fizetési pénzek hanyag beküldéséből származik én fedezzem s ez által hat tagból álló családomtól vegyem el a mindennapi kenyeret.

Csodálatosan viselkedünk mi magyarok a lapokkal szemben. Olvasni szeretünk, le megvárjak hogy az -előfizetési dijak bes -ed ősére még külön embert alkalmazzon a szerkesztőség, holott ez azt jelenti, hogy igy a lap dijjának a javarésze az •ügynök zsebébe vándorol. Nem az volna-e a természe es ha olvasóink nem várnának külön felszólításokat és ügynököket, hanem önként, a maguk jószántából küldenek be azt a csekély összeget, a melybe lapunk járatása évenként kerül ?

Bizony ez volna a legtermészetesebb dolog, s a lap kiadásai is jóval meg kevesebbednéuek ebben az esetben.

Ne várjanak azért olvasóink külön felszólításokat, intéseket és ügynököket, hanem küldjék be előfizetési. dijaikat.

Lapunk csak úgy teljesítheti igazán hivatását, ha mögötte buzgó s hithü olvasók állanak.

Szeretettel:

KALASSAY SÁNDOR, felelős szerkesztő.

Pittsburg. Pa. Bates Str.

Hung. Ref. Church.

Hz amerikai magyar ref. lelkészek / és ér. Kaczláng hí.

Miért jöttünk Amerikába? Ezt kell kérdeznünk első sorban is attól a jó magyar néptől s másodsorban attól az egynéhány lenézett papocskától (értve itt természetesen a magyar ref. lelkészeket)?

Azért, hogy egészen dr. Eacziány tetszése szerint szóljak, hogy ha már együttvéve nem tudunk annyit, miat ö, lépjünk ki az amerikai gyakorlati lelkészkedés terére s tartsunk hajt© vadászatot — a dollárokra.

Mondjuk — kollegáim — egy szívvel és szájjal, hogy ezért jöttünk Amerikába, hogy felejtsük el azt a kis tudományt is, a mit Debreczenben vagy Patakon belénk préseltek, hiszen mi már kiléptünk ,,a gyakorlati amerikai paposkodás mezejére.“

Én nem merném megkérdezni Pro fessor dr. K.-tól, hogy hát ö miért jött ki, mert még 20 évi tanári működésére hivatkozva, egy kis káplánocska eféle kérdésére a legsértöbb megleczkóztetéssel felelne.

De azt az egyet feltételezem, hogy ö nem azért jött, mintha nekünk praelegálni akarna gratis, sem nem azért, mintha esperes akarna köztünk lenni. Ö ugyan a gyűjtő elnevezést vette fel, református-presbyteriánus lelkész, hogy igy egyesítse az esetleg 10 év óta kint levő lelkészeket s a csak most várandó ifjakat az ö mindent tudó rectori aegise alatt.

A legteljesebb mértékben bocsánatot kell kérni a fenti talán nem is hozzánk illő beszédért, azért, ha már A-t mondottunk, mondjunk B-t is.

(ismerjük be őszintén, hogy mi egymást az életben soha nem láttuk, nem hogy beszélgettünk volna. Lett volna ugyan alkalma a Dr. urnák ezekkel a kis kaliberű papocskákkal találkozni Pittsburgban jan. 29 én, vártuk is. De nem jött át. így nem tudhatta meg, hogy mi mennyiben vagyunk jártasak a theologia ős a gyakorlati lelkészt edés mezején. Honnan tudia hát, hogy mi együttvéve nem tudunk annyit ezekből, mint ö? — s hogy mi a mi kicsit tanultunk, azt is elfelejtettük.

Igaz, hogy mi felette szerény em berek vagyunk, s talán az is a bajunk, hogy eltűrjük az ilyen vérig sértő kisebbítést, de azért nincsen joga senkinek sem azzal gyanús! tani, ainit'a Dr. ur—a mi szerény lapunkban a szemünkbe vág.

Ha igaz volna ez reánk, joggal kö vetkeztethetünk úgy, hogy Ameri kába csak a dollárra vadászó lelkészek jönn’ek ki. Tehát ? vagy nem helyes a Dr. ur állítása, vagy saját magára is ráolvas. Bocsánat! Egyet figyelmen kívül hagytam: az, a ki nem volt odahaza lelkész — vagy csak napocska is — teszem azt a Dr. ur is, más elbírálás alá esik.

És ezzel eljutottunk ahhoz a ponthoz, hogy mondjuk meg őszintén, mi nem egy gárdához tartoztunk odahaza sem, itt sem lehetünk együtt: mi a sokat tudók családjából excommunicálva vagyunk.

Tanítói, lelkészi oklevél, kilencz évi szerény káplánkodás s lelkészkedés, tanítva tanulás kün a gyakorlati élet mezején: ez csak arra jó, hogy életre való ember a dollárokra vadászhat.

Milyen jó, hogy az újabban jöttek ettől felmentenek, vagy reméljük és elvárjuk, hogy a youngstowni magyar presbyteriánus egyház lelkésze szó szerint ragaszkodik a páli levelek előadásához 3 legalább is fizetést nem

S el „Ingyen vettétek, ingyen )k“; már pedig neki — hallomásunk szerint — az amerikai presb. lelkészi oklevél csupán két órai bizalmas beszélgetésébe került.

De akkor a Dr. ur csupán presbyterián lelkész, ilyen pedig Magyarországon nincs, Tolnai Dali-János és Medgyesi Pál óta. Hazulról nem mint reform, lelkész jött ki. Miért írja azért magát reform, presbyterián léikésznek? A nép végett ? Óh a mi jó magyar népünknek könnyen meg lehet azt magyarázni: titeket örökbe fogad egy jó angol apa, segít egyházaitok megalakításában, még a lelkészt is fizeti nagyobb részben; nem is kívánja, hogy ti református — neveteket az örökbefogadó nevével elcseréljétek, de azon ne ütközzetek meg, ha én — mint a presbytery tagja — csupán presbyterián lelkésznek nevezem magamat, mert látjátok, én odahaza nem voltam reform, lelkész és igy jogosan nem is' nevezhetnek engemet reform, lelkésznek, a lelkészkedésre a felhatalmazást pedig a presb. hatóság adta itt az E. Á.-ban s nekem saját lelkészi reputatióm érdekében sem lehet kettős nevem.

Mert tudni kell, hogy annak az egyháznak, amely nektek igy segélyt és lelkészt ad, ez a neve: Presbyterian Church és nem Reformed Presbyterian.

A néptől semmit se kivan az az egyház, de a lelkészétől legalább is elvárja, hogy csak a correct elnevezést használja. Hányszor megtörténik, hogy itt egy reformed egyházbeli lelkész átmegy a presbyterianegyházba lelkészkedni, bizony a cime azután presbyterián lesz stb.

így mondta ezt el Trentonban a 4th presbyterián Church lelkésze is dr. Mc. Canley, aki többször felkeresi az ottani magyar refonn. lelkészt s érdeklődik az itteni magyar reformátusok ügye iránt.

Nekünk nem az a célunk, hogy a presbyt. egyház ne segélyezze az am. magy. reformátusságot, csak az, hogy a lelkészek közt legalább az elnevezésben legyen meg a tájékoztatásra szükséges megkülönböztetés. Vagyis a dr. ur saját szavaival: „Maradjon meg tehát mindenki a mellett, a melyhez szegődött és ne szégyelje azt. “

A Dr. ur lehet hazulról református ember, de nem reform, lelkész, azzá

m

itt lett és pedig — ha lett — presbyteriánus lelkész elnevezéssel.

A mi az u. n. German reformed Church-el való évelödését illeti, azt is tudnia kell a Dr. urnák, hogy az az egyház 1869 óta ezen a címen van charterozva: Reformed Church in the

U. S„ tehát nem német a nevében a ha mi igy Írjuk Hungarian reformed missionary, teljesen correct módon írjuk, különben ha azt hozná magával a segélylyelis járó odatartozandóság, miért ne Írnánk akkor igy: „az E. Á.-beli német reform, egyház — egyik magyar missionariusa, “ — hosszú név volna ugyan, de a valóságnak megfelelőbb, mint er, hogy: reform, presbyterián.

„Az amerikai presbyterián és az a. n. német reform, szerintünk csak református egyházat — vagyis a két egyházat csak a német nyelv kultusza választja el“ — ezt írja a Dr. ur. És mégis czikke másik részében azt állítja, hogy a praedestinatio tanát a német reform, egyház soha se vallotta.

A Pál apostol gondolataiból kiindulva (Róm. lev. 9. r.) Kálvin szigorú következetességgel fejti ki a praedestinatio specialis református értelmét az Institutio 3 könyvének 21—23. fejezeteiben. Tudvalevőleg e szerint Isten tekintet nélkül az emberek minőségére, mindenhatóságánál fogva szabad tetszése szerint határozta el, hogy irgalmas és kegyelmes volta megmutatásának indokából az emberek közül némelyek idvezülnek; igazságossága folytán pedig némelyek elkárhoznak.

Némelyek idvezülnek, de nem jó cselekedeteikért, ennek a választásnak alapja egyedül az Istennek kegyelme.

Ezt a szigorú kettős praedestinatio tant azonban még a II. Helvéthitvailás ás szelídíteni igyekszik.

Sőt maga Kálvin is arra hivatkozik indokolásul: „Kegyelemből tartattok meg hit által és ez nem tőletek vagyon...........“ (Efér. 2. r. 8. v.)

Ez a keresztyén Isten fogalom. Istennek intézkedéseiben irányadó más nem lehet, mint csupán az ö szent tetszése, akarata.

Ha nem is az Institutio zordonságával, de a páli levelek alapján az eleve el választás alapját képező Isten mindenható akaratáról és kegyelméről tauit a Heidelbergi káté is [1. az

1., 2., 21., 28., 54. kérdéseket és feleleteket természetesen mégszelidebb alakban, mint a helvét hitvallás is, de azért nem állíthatjuk, hogy egy református felekezet a praedestinatio-tanát soha nem vallotta.

Marad tehát különbségnek a református és presb. egyház közt az eredendő bűn felöl való felfogás, a presbyteri egyház ugyanis ezt az évi gyűlésén lényegesen módosította. (L. a R. Lapja jun. 4-iki számában.)

Az a nyelvkultusz még nem volna ok a külön felekezetié tömörülésre. S mi előttünk nem is az van, hanem maga a Dr. ur hangsúlyozta egy le-