Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1903-09-24 / 39. szám
2 veiében (a new yorki ref. lelkészhez intézve), hogy a hazai ref. egyház messze eltért a Kálvini alapról. Mivel pedig mi annak a hazai ref. egyháznak az emlőin nevelődtünk s hiszem, hogy népünk nagyobb része annak a kebelén is óhajt meghalni: a mi hiveink már megszokták azt az egyházszervezetet — püspökével, fögondnokával, esperesévé, egyházmegyei gondnokával stb. s különösen, hogy a lelkészt csak úgy tekinti valaminek, ha az arra a pályára felszentelést is nyert az atyáktól — a kerületi gyűlésen, nekünk is megvan az a gyöngénk, ha bárcsak papocskák vagyunk is, hogy nem könnyen jut be közénk, aki nem részünkről való. Midőn mi itt Amerikában egy Whitmerröl, egy Fouse-ról egy Soudersröl úgy nyilatkozunk népeink előtt, mint püspökökről, az távolról sem a nép tudatlanságára számított fogás. Ha Ön — Dr. ur — ilyen fogással óhajtja magát püspöknek is czimeztetni az ös keresztyén egyházszervezetbe burkolózva, de a hazai reform, egyház jelen szervezete felett kimondva a lesújtó Ítéletet, hogy az nem méltó a reform, egyház elnevezésre : — ezzel felette kimutatja őszinte véleményét ama nép felöl — mivel a szegény, az istenadta nép centjei nem kellenek: ,,Ön feltétlen meghódolást kíván s ha annak a népnek nem tetszik, hogy ócsároljuk s cs*k eszköznek tartjuk a felsőbbek előtti emelkedésre: miért ne lehetne átteni a föhadi szállást Joungstownból Perth Amboyba? A mi szerénységemet illeti, attól sem ijedek meg, ha Trentonban fog letelepedni. A német egyházi magyar papoknak a Szabadságban adott rúgást eltűröm, nem azért, mintha igaz volna, hogy mi azon a vidéken semmi lelkészi munkát sem végeztünk, vagy csakis akkor jártunk ott, ha pénzről volt szó: de eltűröm azért, mert türöké és szenvedőké a menyeknek országa. Javadalmam nem olyan felette irigylendő magas; a mi stola czimén a new-branswicki magyaroktól elma rád, tudom, hogy nem lesz elég a kis Pálfi Timotheus öniskolázása költségeire; én pedig megtanultam, hogy a melyekben vagyok, azokkal meg/ elégedjem. Másfelöl — a királyi papság elvé nél fogva— tartom magamat mindig olyan lelkiismeretesnek hivatásomban, mint Ön Dr. ur, aki pedig csupán jószántából kész elhagyni első gyülekezetét . Engem s minket se rendelnek el úgy — olyan ok nélkül egyik missioból a másikba, mint Dr. ur véli; legalább akkor nem tölthetett volna a bridgeporti lelkész 7 évet egy helyen, a new yorki s a clevelandi 5 évet, s a legkisebb trentoni négy évet egy egyházkörében. Ez utóbbi is több valamivel, mint a youngstowni lelkészkedés. Hogy minket a Reformed Church papjai lenéznének, még eddig részemről nem tapasztaltam. Tehát legalább is nem szép egy tudós — meglett korú égyházi férfiútól olyat állítani, a mi nem felel meg a valóságnak. Azt pedig szintén jól tudja s mégis saját felekezetének hizeleg ama feltevéssel, hogy a Reformed Church beleolvad a presbyterian Churchbe. E feltevés mellett nem lehet érvül azt felhozni, hogy igy lesz képe3 sikeresen fellépni a protestantizmus a mind jobban elönyomuló catholicizmus ellen. Mert először a catholicizmus évröl-évre veszitt itt az E. A. -ban, másodszor a felhozott reform. és presbyterián egyházak nagyobb munkát végeznek, ha mindenik a saját erőit veszi számba s a maga embereinek épít, s nem a számban s vagyonban erősebb testvértől vár mindent az ifjabb és gyöngébb testvér. 8 azt mi nagyon jól tudjuk, hogy a reform, és presb. egyházak közt sokkal szívélyesebb a viszony, mint a milyet akarnak Dr. ur és csatlósai megteremteni az Amerikába szakadt magyar reformátusság körében. Záradék. A new brunswicki hitvallató kérdésekre nincs mit szólanunk, mivel a szentháromságban való hit nélkül csakugyan nem lehet senki igaz követője a Krisztusnak. Az unitáriusok védelmére felhozott amaz érv, hogy a magyar törvényhozás évszázadok óta elösmeri ezt keresztyén felekezetnek, mi előttünk pl. Debreczenben végzett papocskák előtt erejét veszti, mert mi még emlékszünk arra a harcra, a melyet a Prot. írod. Társaság szervezésekor folytattak a Krisztus istenségét tagadó s igy joggal keresztyéneknek nem is nevezhető unitáriusok ellen. Hogy Erdélyben olyan nagy tekintélyre jutott, az a hazai történelem bői nyilvánvaló. A mi pittsburgi értekezletünk — és nem fiókzsinat — mint azt olyan negédesen gúnyolja Dr. ur, nem is foglalkozott ama new-brunsvicki hitvallatással, csak röviden megállapi tóttá s ehhez értenek még az Önhöz képest pendelyes gyermekek is, hogy a mit Amerikában idözése foly tán egyházi és világi — sőt — protestáns lelkész (!) létére egy katholikus újságban is hirdet — mondom, mindaz — nem presbyterianismus, hanem kaczianismus. Trenton, N. J. 1903. Tirág István. B Kassai Rákóczi erekipkiállilásrói. Magyarország, Kassa, 1903. Szept. 1 A honfiúi kegyelet, a hazafias lelkesedés és emlékezés létrehozta Kassán a Rákóczi-ereklyekiállitást, —melyhez hasonlót igy csoportosítva magyar szem még nem látott. Az „Am. Magy. Reformátusok Lapja“ — annak hazafias lelkületű érdemes szerkesztője — magyar bazafiui és protestáns szempontokból már több ízben méltatta II. Rákóczi Ferencz feledhetlen szabadsághösünk és nemzeti fejedelmünk, történelmi küzdelmeit s élete folyását, s azt hiszem ennek kiegészítéséül szolgál, ha rövid ismertetést közlök e Kassa város örök büszkeségét képező kiállításról, melyet — itthon lévén az édes magyar hazában — megtekinteni szerencsés lehettem. A kiállítás egy díszes középületben van elhelyezve. A főkapu előtt: harangok, várágyuk, ostrom és sugárágyuk vannak felállítva a XVII. századból. A földszinten az úgynevezett tornai teremben különféle érmek, Rákóczi fejedelmek pénzei, gyürügyüjtemények, kézi lőfegyverek, kengyelek, patkók, lovag kardok, harczi fejszék, csákányok, csillagbuzogányok, sodrony-pánczélok, vértek, sodrony keztyük, megyszinü 3elyemzászlók vannak ügyes rendezéssel összeállítva. Itt vau elhelyezve több értékes tajtékpipa. pipázókészlet, csipövas, tisztivó szurkáló, díszített tüzverö aczél, ugyan a Rákóczi korból van itt egy érdekes tajtékpipa a XVIII. század elejéről, mely azon jelenetet ábrázolja, midőn SzunyoghOzmunda grófnő ingét Szaplomczai kurucz vitéz, aki a grófnét elfogta, lehúzza. (Ócskái brigadéros fedezte fel, hogy ingére láthatatlan tintával irt áruló jelentéseket vitt Bécsbe.) A pipát Szaplonczai kurucz tiszt készítette ezen fogás emlékéül. Az 1. számú teremben vannak a XVII—XVIII. századbeli magyar úri s polgári élet és háztartás eszközei: bútorok, edények, képek, egy nyitott tűzhely a kurucz korszakból. A 2. és 3. számú teremben: fegyverek, csataképek, arczképek és zászlók s okmányok csoportjával találkozunk. Itt van Lorántffv Zsuzsánna eredeti levele, amelyet 1645. aug. hó 20-án irt Bártfa városához és a mit Sárospatakról 1650. okt. 8-án irt a kassai református Eclezsiához! A 4. számú teremben közel 100 eredeti oklevél van, amelyeket a Rákóczi-kor nagynevű történet-tudósa, Debreczen város nagyhírű orsz. gy. képviselője dr. Thaly Kálmán állított ki. Itt van Sobiesky János lengyel király levele a kurucz királyhoz Thököly Imréhez 1685 január hó 4. Itt van a linczi békekötés diplomája. Lincz 1645. decz. 16. Ferdinánd király és Szelepcsényi György veszprémi püspök sajátkezű aláírásával, aranyzsinoron függő, viaszba nyomott vörös császári pecséttel.' Itt van II. Rákóczi Ferencz oklevele Göncz város részére. Kelt Rozs-TARCA. Viszik a Márton gazdát. Irta: Révész Mihály. (Folytatás és vége.) Elég erős a Márton gazda — mond ták — birja még a munkát. Aztán vitték a Marcit messze, messze a komáromi várba, a hol a köszüz áll őrt a vár kapujában, hogy oda be ne menjen az ellenség. A fegyvere se volt más, mint a kasza. Egy suhintás — egy emberélet... .Már sok volt az áldozat, mikor ki tudták űzni az erősségből a förtelmes ellenséget, a halált.... De már ekkor Marcit is kivitték a halottak közé. Szé pen szólt a katonabanda, meg tóm pán, szomorúan pörgött a fekete posztós dob......... A nagy beszédben odabenn észre sem vették, hogy lassan, lassan sö téted ni kezd, pedig még csak kora délután volt. Onnan délről nehéz felhő közeledett. Már a tompa moraj is idehallatszott s közbe közbe vakító villám hasította át a süni, fülledt levegőt. A toronyban megkocdult a harang, a felhők ellen húzta a harangozó. A falunépe ijedten rohant fedél alá. Márton gazda és a felesége arra ijedtek fel, a mikor egy erős szélroham az ablakot becsapta. A másik percben már ott térdeli ek ősz szekulcsolt kezekkel a jóságos szűz képe előtt, hogy hárítsa el róluk a veszedelmet. Már késő volt, az óriási fergeteg teljes erejével kitört s magával ragadott mindent, a mit útjában talált. Kétségbeesett kiáltás harsogta túl a tomboló vihart: — Jég! — hangzott mindenfelé s ontotta a terhes felhő magából a pusz titó veszedelmet. Nem is tartott so. káig, csak éppen addig, a mig min dent, mindent agyontaposott.... Micsoda képi Az aranykalászok lesújtva hevernek, mintha valami vasszörnyeteg nyargalt volna rajta keresztül, beleásva még a szalmáját is az iszapos földbe. Márton gazda fölugrott a helyéről. Se szólt, se beszélt, csak úgy íödetlen fővel kirohant a házából és futott végig a falun, ki a földek felé. Meg megrogyott öregedő lába, de ö csak futott lélekszakadva. Mikor aztán a maga földjéhez ért, kimerül ve odabukott az elpusztult kalászok közé. Remegő két kezével átölelte a jégvei te kalászokat és elsiratta hangos panaszszal a meghalt reménységét, A falubeli emberek ráakadtak. — Éjjel lesz, Márton gazda, menjünk a faluba. — Nem hagyom a jószágomat, itt maradok. Ugy-e, hogy itt maradjak, siró kalászaim?! És még szorosabban ölelte magához a nedves, levert kalászokat. Kiszaggattak egy ölre valót, otthagyták Márton gazda karjaiban és vitték a szegény öreget a tiszta házába. Jöttek is, mentek is, a jó szomszédok, mindegyiknek volt valami jó tanácsa. Hogy éjfélkor tegyék ki a beteget az udvarra, fejjel a hold felé, kiszívja az a betegséget, ha még annyi van is. A Lidi ura, a Gábris, szinte igy volt, most semmi baja__ De bizony nem használt ott semmi. Ott feküdt Márton gazda Iáiban égve, a puha ágyon. Homályos szemeit esdöleg emelte a gerendás rneny&zetre, mintha csak onnan várna könyörületet. Az öreg doktort is elhivatták a harmadik faluból, de nem használt a patika sem. Egyszer csak megfogja Balázs Márton a felesége kezét. — Anyjuk, kigondoltam valamit. Tudom már, hogyan segítünk a bajon .... Nagy sor, de megteszem.... Már csak nem is magamér’ hanem az egész faluér’ is----Hogy örül majd a Bogár szomszéd, meg az Am brus, a Gábor, a Csapó sógor, meg aztán sorba mind, mind....Csak készítsd anyjuk szaporán az ünneplőt elő__Csak igy nem mehetek talán?__Az uj dolmánt, a kéket.. Mega magasszáru csizmát__Majd a Bogárék Jancsija kitisztítja szépen ..., Jó gyerek az is__Aztán I megyek.... A két sárgát is meg kell j majd étetni, meg abrakot is a kocsidra rakni, mert hosszú lesz az utam j__hosszú.... Balázs Mártonné nem tudta, mitévő legyen, odatette a jeges ruhát az ura fejére, aztán halkan, mintha nem is neki beszélne, megkérdezte: — Hová akar, apjukom?__ — Hová, hová?__hát az Isten e-lébe, panaszra----Elpanaszolni a szegény ember baját..Ennyi csapás mégis sok egy emberre, hát még jóra fordulhat minden.... Utóbb talán még a szegény Marcit is__De hát azt majd csak ott lehet eligazítani. Az asszony csendesítette az urát, s csak sirt, sirt csendes zokogással. — Aztán tudod, ha megyek, hát majd a Marci fog vezetni__Az már tudja ott a járást... .Már az is valami, hogy hogy a gyereket meglá^a tóm__Hogy örül majd, talán sir $ örömibe... A kis Bicó Annuskát szinte idehivod, megkérdezzük, hogy mit izén a Marcinak.... Aztán csak vigyázva mondjátok nmg neki,hogy a Marcihoz megyek az üzenettel, mert félek, hogy örömiben meghasad a szive__Hát még ha tudná, hogy vissza hozom, vissza, ide__ közénk.... Aztán a lakodalmat is hamarjában megtartjuk... .Merttudom én jól, hogy nem szabad a szegény fiatalokat soká megváratni. Meg árt nekik az epekedés__No, hát nincs igazam, anyjuk?.... Az asszony csak ráhagyta. — Meg aztán azt is cs-^k meg kell beszélni, hogy minek is az a jég.... Hát jobb most?.... Ssegény embernek elég télen a jég. ..Minek az most, minek... .Nem marad meg at túl a jószág!... .Talán két forduló szalma az egész.... Az meg nem kell __Nem azért dolgozik az ember, minta barom__Ott van az is, vigyék! .... így hajtogatta Márton gazda már betek óta. Aztán a lassan fejlődő rettenetes kór kitört rajta. Kiabálni,
