Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1903-09-17 / 38. szám
í NEW YORK, HAZLETON. WILKES-BARRE. Hit János Magyar bankár és közjegyző. Az amerikai magyar bankárok között az egyedüli férfiú, a ki egy császári és királyi konzulátusi figyvivöség vezetésével bízatott meg Amerkában, és sok éven át kifejtett igen üdvös szolgálataiért a magas császári és királyi kfilügy minisztérium köszönetét kapta. Tehát kifogástalan jellemű s teljesen megbízható. UPénzelset küld a világ bármely részébe, gyorsan és pontosan. Továbbit készpénz betéteket a magyarországi pénzintézetekhez, a magy. kir. postatakarékpénztárhoz kamatozás végett s az eredeti betét könyveket a feleknek pontosan kiadja. ECajájeg^relret elad gyors hajókra : Bréma, Hamburg, Antwerp, Rotterdam, vagy Angolországon keresztül utazásra, ugyanolyan árban, mint a hajótársulatok. Kinek hajójegyre szüksége van, írjon hozzá árért. ICiállit mindenféle meghatalmazásokat, adás-vételi szerzó'déseket s bánmilyen szükséges okmányokat a hazai törvényeknek megfelelően. A ki egyszer hozzáfordul, biztos pátfogója marad. Magyarok ! A legtöbben ismerik őt személyessen. Keressétek fel bizalommal és Írjatok hozzá árakért és levélboritékokért. Levél cim : John Németh, 457 Washington St., New York. Azok még kiskorúak. Arcomba szökött a vér, a mikor láttam, hogy a wilkesbarrei templpmban, a mint vége volt az isteni tiszteletnek, már ott állt a táskával az angol presbyterián kurátor és vitte magával a persely,pénzt. Ennek az egyháznak még önálló egyháztanácsa sincs; a papját, szegény Hamborszky Gyulát is odalöki az angol presbyterián egyház, a hová akarja. No hát, ilyen angol alamizsna nekünk bizony nem kell. Oktalan dühében, csak hadd nevezzen bennünket továbbra is németeknek a nagy Kacziány Géza. De ha mindenki olyan német lesz, mint mi vagyunk, akkor félév múlva az egész világ magyarul fog beszélni. Kacziányt kivéve, aki megmaradhat akkor is — angolnak. 6. A tudós ur álmodik. Álmodik, mert azt mondja: presbyteriánusok segélye nélkül ma nem volnalgmagyar ref. templom New YorkbanrBizony nekünk a presbyteriánusok nem adtak Jegy vörös centet sem. 1882-ben tartottak a presbyteriánusok egy magyar mis sionáriust New Yorkban. De ez a missió teljesen megsemmisült. Csak a hire maradt meg. 1895-ig, tehát hosszú tizenhárom éven át nem volt magyar ref. pap New Yorkban. Ekkor alakult meg a mostan is fennálló new yorki magyar ref. egyház, az Egyesült Államokbeli Református Egyház, nem pedig a presbyteriánusok segélyével, ügy négy évvel ezelőtt hallottuk, hogy a presbyteriánusok segítséget nyújtanak pro testáns templomok építésére. Jól emlékszem, fölmentünk mi is a Presbyterian Buildingbe és templomépitésre mi is segítséget kértünk. Az ügy elintézésére a New York Presbytery egy bizottságot nevezett ki. A bizottság legelső intézkedése egy levél volt, melyben azt kérdezték tölünk: igaz-e, hogy mi az egyház javára bálokat is tartunk? Én magyar őszinteséggel megírtam nekik, hogy a magyarok bort termelő országból jönnek s otthon több helyen borból áll még a pap fizetése is s igy természetes dolog, hogy a magyarok a tengeren túl is ragaszkodnak nemzeti szokásaikhoz. De ha isznak és táncolnak is, ref. vallásukat azért ép úgy tudják szeretni, mint ők a presbytérián vallást. Megjött gyorsan a válasz is, hogy ők bálozó egyháznak segítséget nem adnak. Segítséget kérni és elfogadni bárkitől szabad, a presbyteriánustól ép úgy, mint a katholikustól vagy a zsidótól. Csak az, aki ád, adományát ne kösse föltételekhez. Aki az adó mányt elfogadja, még nem azono sitja magát az illetővel. Ha elmegy is valaki egy más felekezetű tem plomba, azzal még nem mondott le a saját hitéről. Kacziány hánytorgatja azt is, hogy három hónapig presbyterián templomot használtak a new yorki reformátusok. Erre az a válaszom: ha használták, meg is fizettek érte. Nekünk a presbyteriánusok ingyen még a templomot sem adták. A templomunk felépítéséhez pedig egy fillér kevés, de még ennyivel sem járultak. A mink van, az az egyháztagok, továbbá a new yorki és az amerikai magyarság ügyszeretetének és áldozatkészségének s fölemelt fővel mondom: az én vas szorgalmamnak köszönhetői Ne lásson hát álomképet a Kacziány izgatott lelke: az én egyházam presbyterián abrakban nem turkált sohasem. 7. A rossz kotlóstyuk, Félévig ülte a voungstowni paróchiát Kacziány Géza, nagy garrM hirdetvén, hogy a presbyterián egyház alabástrom templomot épit majd számára. Nagyot néznek most a youngstowni hivek, hogy a kotlós félévig mindig költötte a tojást, most pedig abbahagyta, hogy alkalmasabb helyen, Perth Amboyban folytassa. Bizonynyal azt hiszi, hogy a youngstowni nyáj is szardínia. Azt ugyanis száz számra lehet halászni. A presbyterián valláshoz neki is sikerült százakat mozgósítani. Azt azonban elfelejti, hogy a szardíniát lehet, dé a youngstowni híveket nem lehet presbyterián dobozokban konzerválni. A kámfor sem párolog gyorsabban, mint a hogy repül most az alabástrom templom elöl az aranyszájú Szent Géza. 8. A tudós füllentés. Angol lapban ezt irta Kacizány: Magyarországon 4 millió presbyteriánus van; Kossuth Lajos, Petőfi Sándor, Tisza Kálmán,— presbyteriánus volt mind. Nem illik oly nagy tudóshoz ez a nyilvános füllentés. Magyarországon nincsen egyetlen presbyteriánus sem, ae van 2 és fél millió református, 1 és fél millió lutheránns; ez tesz ki összesen 4 milliót. Kossuth és Petőfi lutheránusok voltak, Tisza pedig református. Füllentéssel szerezni a babért a presbyteriánus egyház előtt nem dicsőség annak, a ki azt cselekszi. Tudós Kaciány igy bánik kulömben a számokkal az egyházi tagok összeírásával is; beírják a lisztába annak is a nevét, aki még a jövő évben születik. Szám van hatalmas, csak a dijakat legyen kinek fizetni. 9. Húsz perc alatt pap. Hogy Kaciány Géza soha papi pályát nem végzett, azt mindenki tudja. Hogy Magyarországon gimnáziumi tanár volt, nem pedig pap növeldei tanár s hogy csak itt Amerikában csinálták meg papnak a presbyterián hitüek, tudott dolog ez is. Nem kell hát csodálni, ha úrvacsorát nem tud osztani s a szószéken a Bibliából való prédikálás helyett csak históriákat mesél, mert hiszen akinek a mi nem a mestersége, hóhéra az annak. Nem fog ö úrvacsorát osztani Magyarországon, mert az ö papi királysága csak az Atlanti Óczeánig terjed; magyarországi ref. egyház az ö itt szerzett papi diplomájára legfeljebb mosolyog. — 10. Az éneklő presbyteriánusok. Temetés volt egyszer Youngstonban; a halotti gyülekezet énekelni akart. Kaciány izgatottan kapott az órája után s mondá: énekelhet a ki akar, de én 50 perc múlvaClevelandba megyek. Azt hiszem, ha tört döf tek volna az énekelni óhajtók szivébe nem, fájt volna jobban nekik, mint ezek a kicsinylö szavak egy magát tudósnak hirdető néhai tanár ajkáról. Mert hát bizonnyal van anynyi vigasztaló erő a mi ref. egyházunk felséges, szép halotti énekeiben, mint egy doktori prédikációban* Nem mernék arra fogadni, — mert biztosan vesztenék, — hogy a három presbyterián papocska összeseu húsz éneket a mi énekeink közül hibátlanul elénekelni tudna. Ha próbára bocsátanánk őket, aligha úgy nem járnánk, mint az a tanító jeiölt, a ki a kath. hitről áttért a ref. vallásra s midőn a vizsgázó bizottság el akarta énekeltetni vele ezt az éneket: ,, A csillagos égnek seregei ott fent.“ — az újdonsült hitsorsos zavarában igy énekeli: ,,Sürü csillagos az ég.......“ 11. A gőgös úritok. Kacziányon kívül mintha az Ur Isten okos embert nem is teremtett volna: youngstowni emberek s mások előtt a magyar ref. lelkészeket parasztpapoknak, espereseiket rövideszü, nyírott fejű tehetetleneknek, püspökeinket elfajult lelkeknek neve zi ez a dühében megvakult gőgös úritok. Espereseink és püspökeink, ezek a tisztes érdemekben megöszült férfiak nem szorulnak az én védelmemre. A feléjük dobott sárnak min den atomja vissza hull a mosdatlan kezű dobóra. Mi, többi lelkészek, csak hadd legyünk parasztpapok. Nekünk bizony nem derogál meglátogatni a mi szegénysorsu híveinket sem s ha szegény is a hajlék a melybe belépünk, híveink körében jól érezzük mindenütt magunkat s nem mondjuk kevéiyen, mint ön mondá egy derék youngstowni család házában, a mikor üléssel kínálták: disznó ólban nem szoktam leülni. — És úgy cselekvék, a mint megitiondá. 12. Záradékul. Ha már Kacziány urat örökbe fogadta a presbyterián egyház, csak viselje az örökbefogadó nevét és legyen az életkor legvégső határáig presbyteriánus. Én azonban, ha igy nevezi is magát, nem fogok tanulni tőle. Ámbár engemet is lenéz, mert fiatal vagyok. Nem tehetek íóla, hogy nem ősz szakállal jöttem e világra. De idő előtt megöszülnék, ha a tudós apostol követője lennék. Megesküdtem tehát, hogy nem követem és református hitem helyett presbyterián nem leszek, mert, — a mint az egyszeri ember mondta,— ha lóháton járhatok, akkor a szamárra nem ülök. A pittsburg és vidéki magyar re£* egyházközség híveihez. Testvéreim! Tisztelendő Konyha Pál ur, ki Pittsburgban a hivek java részének, a megelégedésére töltötte be hivatását s megvetette alapját a jeleulegi templom építési mozgalomnak, az ó-hazába távozván, engem ért immár másodízben az a kitüntető bizalom, hogy a pittsburgi és vidéki magy. ref.egyház elöljárósága nekem ajánlotta fel a nehéz helyzetben levő egyháznak a lelkészi állását. Én ezt a megbízást elfogadtam és miután a felettes hatóságom ezt a megbízást megerősítette, én a pittsburgi egyház lelkészi állását, a mint már jelen tettem is e lapoK hasábjain — a iövö hó első vasárnap; án — október lib negyediken elfoglalom. Kérem mindazokat, a kik ehez az egyházhoz tartoznak, hogy semmiféle alptalan híreszteléseknek ne higyjenek. A pittsburgi magyar ref. egyház, dacára annak, hogy egységében meglett bontva, a jövőben is egyike leend a legerősebb magyar ref. gyülekezetnek. Azon az óriási vidéken, a mely Pittsburghoz tartozik, oly sok buzgó református él, hogy a pittsburgi egyház elöljárósága teljes joggal hiszi és reméli, hogy az a szép és fényes templom, a melynek ralzát lapunk jelen számának a homlokán mutatjuk be olvasóinknak, mindig telve lesz Istentfélö, egyházat buzgón szerető s azért áldozni is kész testvérekkel. En azokból a tapasztalatokból, s melyeket múlt heti ott tartózkodásom alatt tapasztaltam, azt a meggyőződést merítettem, hogy Pittsburgban és vidékén is felfogom találni azokat a hithü férfiakat, a kik ott az idegen világban is készek minden áldozatra őseink vallásáért s azért a^ egyház községért, a mely legelőször emelt magyar reform, templomot az Egyesült Államok területén. Ha volna közöttünk kétkedő, ingatag: az csak fáradjon elja Johnston ave-re, hol már végzik a temlom alap zási munkálatokat s meg fog győződni arról, hogy ha csendesen, de nagy léptekkel halad előre az uj templom építés munkája, annyira, hogy a reformáció emlék ünnepével kapcsolatban a templom alap kö letételi ünnepély is meglesz tartva,sőt ha az építés igy halad előre, úgy még hamarabb is. Egyházunk elöljáróságának minden tagjaiéi van szerelve gyűjtőkönyvecskével. Bene András egyhaztanácsos pedig azzal bízatott meg hogy honfitársaink között széjjel járván össze gyűjtse azokat az adományokat, a melyet egy magyar ember soha sem von meg azoktól, a kik ilyen nagy és szent cél elérésén munkálkodnak. Ajánljuk öt e helyen is minden magyar ember szives és pártfogó szere tetébe. Yégül értesítem testvéreimet, hogy Vasárnap Szeptember hó20-án d.e. rendes időben tdö. Kovács Béla, johnstovni lelkész ur lesz szives a pittsburgi ref. templomban isteni tiszteletet tartani. Szeptember 27-én, miután Bridgeportból akkor készülök el; nem lesz isteni tisztelet, de már szeptember 28-tól folytonosan a lelkész lakon fogok tartózkodni, hogy végezem az egyháznak az ügyeit s vezessem azokat, a kiket az Ur gondjaim alá adott ama nemes cél felé, hogy bennünk és általunk épüljön az Istennek országa. Szeretettel: Kalassay Sándor, ev. ref. lelkész. _______________ __________3
