Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-09-17 / 38. szám

í NEW YORK, HAZLETON. WILKES-BARRE. Hit János Magyar bankár és közjegyző. Az amerikai magyar bankárok között az egyedüli férfiú, a ki egy császári és királyi konzulátusi figyvivöség vezetésével bízatott meg Amerkában, és sok éven át kifejtett igen üdvös szolgálataiért a magas császári és királyi kfilügy minisz­térium köszönetét kapta. Tehát kifogástalan jellemű s teljesen megbízható. UPénzelset küld a világ bármely részébe, gyorsan és pontosan. Továbbit készpénz betéteket a magyarországi pénzintézetekhez, a magy. kir. postatakarék­pénztárhoz kamatozás végett s az eredeti betét könyveket a feleknek pontosan kiadja. ECajájeg^relret elad gyors hajókra : Bréma, Hamburg, Antwerp, Rot­terdam, vagy Angolországon keresztül utazásra, ugyanolyan árban, mint a hajó­­társulatok. Kinek hajójegyre szüksége van, írjon hozzá árért. ICiállit mindenféle meghatalmazásokat, adás-vételi szerzó'déseket s bán­­milyen szükséges okmányokat a hazai törvényeknek megfelelően. A ki egyszer hozzáfordul, biztos pátfogója marad. Magyarok ! A legtöbben ismerik őt személyessen. Keressétek fel bizalommal és Írjatok hozzá árakért és levélboritékokért. Levél cim : John Németh, 457 Washington St., New York. Azok még kiskorúak. Arcomba szö­kött a vér, a mikor láttam, hogy a wilkesbarrei templpmban, a mint vége volt az isteni tiszteletnek, már ott állt a táskával az angol presby­­terián kurátor és vitte magával a persely,pénzt. Ennek az egyháznak még önálló egyháztanácsa sincs; a papját, szegény Hamborszky Gyulát is odalöki az angol presbyterián egy­ház, a hová akarja. No hát, ilyen an­gol alamizsna nekünk bizony nem kell. Oktalan dühében, csak hadd nevezzen bennünket továbbra is né­meteknek a nagy Kacziány Géza. De ha mindenki olyan német lesz, mint mi vagyunk, akkor félév múlva az egész világ magyarul fog beszélni. Kacziányt kivéve, aki megmaradhat akkor is — angolnak. 6. A tudós ur álmodik. Álmodik, mert azt mondja: pres­­byteriánusok segélye nélkül ma nem volnalgmagyar ref. templom New YorkbanrBizony nekünk a presby­­teriánusok nem adtak Jegy vörös centet sem. 1882-ben tartottak a presbyteriánusok egy magyar mis sionáriust New Yorkban. De ez a missió teljesen megsemmisült. Csak a hire maradt meg. 1895-ig, tehát hosszú tizenhárom éven át nem volt magyar ref. pap New Yorkban. Ekkor alakult meg a mostan is fenn­álló new yorki magyar ref. egyház, az Egyesült Államokbeli Reformá­tus Egyház, nem pedig a presbyte­riánusok segélyével, ügy négy évvel ezelőtt hallottuk, hogy a presbyte­riánusok segítséget nyújtanak pro testáns templomok építésére. Jól emlékszem, fölmentünk mi is a Pres­byterian Buildingbe és templom­­épitésre mi is segítséget kértünk. Az ügy elintézésére a New York Presby­tery egy bizottságot nevezett ki. A bizottság legelső intézkedése egy levél volt, melyben azt kérdezték tö­lünk: igaz-e, hogy mi az egyház ja­vára bálokat is tartunk? Én magyar őszinteséggel megírtam nekik, hogy a magyarok bort termelő országból jönnek s otthon több helyen borból áll még a pap fizetése is s igy termé­szetes dolog, hogy a magyarok a ten­geren túl is ragaszkodnak nemzeti szokásaikhoz. De ha isznak és tán­colnak is, ref. vallásukat azért ép úgy tudják szeretni, mint ők a pres­­bytérián vallást. Megjött gyorsan a válasz is, hogy ők bálozó egyháznak segítséget nem adnak. Segítséget kérni és elfogadni bár­kitől szabad, a presbyteriánustól ép úgy, mint a katholikustól vagy a zsidótól. Csak az, aki ád, adományát ne kösse föltételekhez. Aki az adó mányt elfogadja, még nem azono sitja magát az illetővel. Ha elmegy is valaki egy más felekezetű tem plomba, azzal még nem mondott le a saját hitéről. Kacziány hánytor­­gatja azt is, hogy három hónapig presbyterián templomot használtak a new yorki reformátusok. Erre az a válaszom: ha használták, meg is fizettek érte. Nekünk a presbyte­riánusok ingyen még a templomot sem adták. A templomunk felépíté­séhez pedig egy fillér kevés, de még ennyivel sem járultak. A mink van, az az egyháztagok, továbbá a new yorki és az amerikai magyarság ügy­szeretetének és áldozatkészségének s fölemelt fővel mondom: az én vas szorgalmamnak köszönhetői Ne lás­son hát álomképet a Kacziány izga­tott lelke: az én egyházam presbyte­rián abrakban nem turkált sohasem. 7. A rossz kotlóstyuk, Félévig ülte a voungstowni paró­­chiát Kacziány Géza, nagy garrM hirdetvén, hogy a presbyterián egy­ház alabástrom templomot épit majd számára. Nagyot néznek most a youngstowni hivek, hogy a kotlós félévig mindig költötte a tojást, most pedig abbahagyta, hogy alkalma­sabb helyen, Perth Amboyban foly­tassa. Bizonynyal azt hiszi, hogy a youngstowni nyáj is szardínia. Azt ugyanis száz számra lehet halászni. A presbyterián valláshoz neki is si­került százakat mozgósítani. Azt azonban elfelejti, hogy a szardíniát lehet, dé a youngstowni híveket nem lehet presbyterián dobozokban kon­zerválni. A kámfor sem párolog gyorsabban, mint a hogy repül most az alabástrom templom elöl az arany­­szájú Szent Géza. 8. A tudós füllentés. Angol lapban ezt irta Kacizány: Magyarországon 4 millió presbyteri­­ánus van; Kossuth Lajos, Petőfi Sán­dor, Tisza Kálmán,— presbyteriánus volt mind. Nem illik oly nagy tu­dóshoz ez a nyilvános füllentés. Magyarországon nincsen egyetlen presbyteriánus sem, ae van 2 és fél millió református, 1 és fél millió lut­­heránns; ez tesz ki összesen 4 milliót. Kossuth és Petőfi lutheránusok vol­tak, Tisza pedig református. Füllen­téssel szerezni a babért a presbyteri­ánus egyház előtt nem dicsőség annak, a ki azt cselekszi. Tudós Kaciány igy bánik kulömben a szá­mokkal az egyházi tagok összeírásá­val is; beírják a lisztába annak is a nevét, aki még a jövő évben születik. Szám van hatalmas, csak a dijakat legyen kinek fizetni. 9. Húsz perc alatt pap. Hogy Kaciány Géza soha papi pályát nem végzett, azt mindenki tudja. Hogy Magyarországon gim­náziumi tanár volt, nem pedig pap növeldei tanár s hogy csak itt Ame­rikában csinálták meg papnak a presbyterián hitüek, tudott dolog ez is. Nem kell hát csodálni, ha úrva­csorát nem tud osztani s a szószéken a Bibliából való prédikálás helyett csak históriákat mesél, mert hiszen akinek a mi nem a mestersége, hóhéra az annak. Nem fog ö úrvacsorát osz­tani Magyarországon, mert az ö papi királysága csak az Atlanti Óczeánig terjed; magyarországi ref. egyház az ö itt szerzett papi diplomájára legfeljebb mosolyog. — 10. Az éneklő presbyteriánusok. Temetés volt egyszer Youngston­­ban; a halotti gyülekezet énekelni akart. Kaciány izgatottan kapott az órája után s mondá: énekelhet a ki akar, de én 50 perc múlvaCleveland­­ba megyek. Azt hiszem, ha tört döf tek volna az énekelni óhajtók szivé­be nem, fájt volna jobban nekik, mint ezek a kicsinylö szavak egy magát tudósnak hirdető néhai tanár ajkáról. Mert hát bizonnyal van any­­nyi vigasztaló erő a mi ref. egyhá­zunk felséges, szép halotti énekei­ben, mint egy doktori prédikációban* Nem mernék arra fogadni, — mert biztosan vesztenék, — hogy a három presbyterián papocska összeseu húsz éneket a mi énekeink közül hibát­lanul elénekelni tudna. Ha próbára bocsátanánk őket, aligha úgy nem járnánk, mint az a tanító jeiölt, a ki a kath. hitről át­tért a ref. vallásra s midőn a vizs­gázó bizottság el akarta énekeltetni vele ezt az éneket: ,, A csillagos ég­nek seregei ott fent.“ — az újdon­sült hitsorsos zavarában igy énekeli: ,,Sürü csillagos az ég.......“ 11. A gőgös úritok. Kacziányon kívül mintha az Ur Isten okos embert nem is teremtett volna: youngstowni emberek s mások előtt a magyar ref. lelkészeket pa­rasztpapoknak, espereseiket rövid­­eszü, nyírott fejű tehetetleneknek, püspökeinket elfajult lelkeknek neve zi ez a dühében megvakult gőgös úri­tok. Espereseink és püspökeink, ezek a tisztes érdemekben megöszült férfiak nem szorulnak az én védel­memre. A feléjük dobott sárnak min den atomja vissza hull a mosdatlan kezű dobóra. Mi, többi lelkészek, csak hadd legyünk parasztpapok. Nekünk bizony nem derogál meg­látogatni a mi szegénysorsu híve­inket sem s ha szegény is a hajlék a melybe belépünk, híveink körében jól érezzük mindenütt magunkat s nem mondjuk kevéiyen, mint ön mondá egy derék youngstowni csa­lád házában, a mikor üléssel kínál­ták: disznó ólban nem szoktam le­ülni. — És úgy cselekvék, a mint megitiondá. 12. Záradékul. Ha már Kacziány urat örökbe fogadta a presbyterián egyház, csak viselje az örökbefogadó nevét és legyen az életkor legvégső határáig presbyteriánus. Én azonban, ha igy nevezi is magát, nem fogok tanulni tőle. Ámbár engemet is lenéz, mert fiatal vagyok. Nem tehetek íóla, hogy nem ősz szakállal jöttem e világra. De idő előtt megöszülnék, ha a tudós apostol követője lennék. Megesküdtem tehát, hogy nem köve­tem és református hitem helyett presbyterián nem leszek, mert, — a mint az egyszeri ember mondta,— ha lóháton járhatok, akkor a szamárra nem ülök. A pittsburg és vidéki magyar re£* egyházközség híveihez. Testvéreim! Tisztelendő Konyha Pál ur, ki Pittsburgban a hivek java részének, a megelégedésére töltötte be hivatá­sát s megvetette alapját a jeleulegi templom építési mozgalomnak, az ó-hazába távozván, engem ért immár másodízben az a kitüntető bizalom, hogy a pittsburgi és vidéki magy. ref.egyház elöljárósága nekem aján­lotta fel a nehéz helyzetben levő egyháznak a lelkészi állását. Én ezt a megbízást elfogadtam és miután a felettes hatóságom ezt a megbízást megerősítette, én a pittsburgi egy­ház lelkészi állását, a mint már jelen tettem is e lapoK hasábjain — a iövö hó első vasárnap; án — október lib negyediken elfoglalom. Kérem mindazokat, a kik ehez az egyházhoz tartoznak, hogy semmi­féle alptalan híreszteléseknek ne higyjenek. A pittsburgi magyar ref. egyház, dacára annak, hogy egysé­gében meglett bontva, a jövőben is egyike leend a legerősebb magyar ref. gyülekezetnek. Azon az óriási vidéken, a mely Pittsburghoz tarto­zik, oly sok buzgó református él, hogy a pittsburgi egyház elöljáró­sága teljes joggal hiszi és reméli, hogy az a szép és fényes templom, a melynek ralzát lapunk jelen számá­nak a homlokán mutatjuk be olva­sóinknak, mindig telve lesz Istent­­félö, egyházat buzgón szerető s azért áldozni is kész testvérekkel. En azokból a tapasztalatokból, s melyeket múlt heti ott tartózkodá­som alatt tapasztaltam, azt a meg­győződést merítettem, hogy Pitts­burgban és vidékén is felfogom talál­ni azokat a hithü férfiakat, a kik ott az idegen világban is készek minden áldozatra őseink vallásáért s azért a^ egyház községért, a mely legelőször emelt magyar reform, templomot az Egyesült Államok területén. Ha volna közöttünk kétkedő, in­gatag: az csak fáradjon elja Johnston ave-re, hol már végzik a temlom alap zási munkálatokat s meg fog győ­ződni arról, hogy ha csendesen, de nagy léptekkel halad előre az uj templom építés munkája, annyira, hogy a reformáció emlék ünnepével kapcsolatban a templom alap kö le­­tételi ünnepély is meglesz tartva,sőt ha az építés igy halad előre, úgy még hamarabb is. Egyházunk elöljáróságának min­den tagjaiéi van szerelve gyűjtő­­könyvecskével. Bene András egy­­haztanácsos pedig azzal bízatott meg hogy honfitársaink között széjjel járván össze gyűjtse azokat az ado­mányokat, a melyet egy magyar em­ber soha sem von meg azoktól, a kik ilyen nagy és szent cél elérésén mun­kálkodnak. Ajánljuk öt e helyen is minden magyar ember szives és pártfogó szere tetébe. Yégül értesítem testvéreimet, hogy Vasárnap Szeptember hó20-án d.e. rendes időben tdö. Kovács Béla, johnstovni lelkész ur lesz szives a pittsburgi ref. templomban isteni tiszteletet tartani. Szeptember 27-én, miután Bridgeportból akkor készü­lök el; nem lesz isteni tisztelet, de már szeptember 28-tól folytonosan a lelkész lakon fogok tartózkodni, hogy végezem az egyháznak az ügye­it s vezessem azokat, a kiket az Ur gondjaim alá adott ama nemes cél felé, hogy bennünk és általunk épül­jön az Istennek országa. Szeretettel: Kalassay Sándor, ev. ref. lelkész. _______________ __________3

Next

/
Thumbnails
Contents