Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-08-20 / 34. szám

SHHRHP!

.............' ■ ■

IV. évfolyam _______ Bridgeport, Conn.. 1903 Augnsztus 20-án.____________________________31. szám.

Felelős szerkesztő:

FIGYELEM!

KZ.LASS-Z5.-2- S-á-iTIDOPl

bridgeporti ref. lelkész.

IF’örM.-u.xi.lcatárs&ls:

KUTHY ZOLTÁN new-yorki I

és V lelkészek

VIRÁG ISTVÁN trentoni ref. )

A lap szellemi részét illető in i tide q közlemény az ő címére:

Cor. Howard Ave. & Pine Street, Bridgeport, Conn. kűldend&

MwiMiHnww f inn

Az előfizetési pénzek, cim változások 8

EDITOR:

lE2,sir. .S-le^c. lESZalassay, Pastor of the Hungarian Ref. Church,

Cor. Howard Ave. & Pine st. Bridgeport.

nUUnMlUAUA liiMuAi

mindennemű a lapot illető jelentések a

szerkesztő címére küldendők.

Cor. Howard Ave. & Pine Street,

Brid-g-eport, Coan.

(í1ungarian=American Reformed Sentinel.)

üvdCegrjelen. min-cLon. csötöitöl^ön-Slöfi-zetési á.r eg-y éirre: -£L:m.erilzá.'foa. $2.

Magyarországra $2.50.

Az Amerikai flagyar Ref. Egyesületnek hivatalos lapja.

A lap tiszta jövedelme amerilcai magyar ref. egyházi célokra fordittatik.

Published every Thursday hy the

j;

Cor. Howard Ave. & Pine st., Bridgeport, Conn.

ENTERED AT THE POST OFFICE AT BRIDGEPORT, CONN. AS SECOND CLASS MAIL MATTER.

Évforduló.

Mikor é sorokat Írjuk, épen a második évfordulója van annak, hogy az amerikai Magyar Ref. Lapjának a szerkesztését, azért, hogy a mi vallásfelekezetünk szégyenbe ne maradjon, elfogadtuk.

E két év leforgása alatt testet és lelket ölő gonddal arra törekedtünk, hogy lapunk hűséges képviselője lehessen az amerikai református ma' gyarságnak s azon a színvonalon álljon, a melyen egy református lapnak állania kell.

Mennyiben értük el ezt a törekvésünket, azt megítélni az olvasóközönségnek joga és kötelessége. Azt tudjuk, hogy a legtisztább, legöszintébb jóakarattal törekedtünk mindenkor arra, hogy lapunk az legyen, a minek lennie kell: védpaizs a támadások ellen és összekötő kapocs azok között, a kik tudják, hogy nemcsak kenyérrel él az ember!..

Olvasóközönzégünk javarésze méltányolta is törekvéseinket. A lapot nemcsak anyagilag, hanem erkölcsileg is özépen támogatta. De fájda lom még ma is sokan vannak olvasóink között, a kik a lap iránt nem viseltetnek azzal a szeretettel, a melylyel viseltetniÖK kellene, s a melyet ez a lap méltán el is várhatna mindazoktól, a kik magukat református magyaroknak nevezik.

Pedig ha mindenki igazán tel jesítené e lap iránt való kötelességeit, úgy már régen elköyetkezhetett volna az, hogy a lap tiszta jövedelméből valamely egyházi célt segíthettünk volna. Ma még a lap — a temérdek hátralék miatt — anyagilag nem fizeti" ki magát, a mit bárki megta pasztaihat az üzleti könyvekből, miket bárkinek szívesen rendelkezésére bocsátunk megtekintés végett.

Bizony szomorú tapasztalatokat fog meríteni az előfizetők könyvéből. Látni fogja, íiogy milyen keserű kenyér egy lapnak a íentartása. Hozzá vetöleges számítással 2500 dollárra rug a kint levő vagy már esedékes előfizetések összege.

Nagyon, de nagyon kérjük mind azokat, a kik érzik, tudják, hogy e lapra a reformátusságnak szüksége van, Szíveskedjenek beküldeni elöilletve utótizetéseiket, hog7 igv lapunk éljen, növekedjék és virágozzék. Ne várjon senki külön ügynököt vagy felszólítást, mindenki tudja, hogy a lap fentartása sok pénzbe kerül. Ne mondja azért senki holnap, holnap majd megteszem. Küldje be a lapárát még ma!

Református j egyleteink sokat — nagyon sokat tehetnek ezen a téren. Figyeljék meg a róm. katholikus jellegű egyleteket! Azok bizony a saját vallásos lapjaikat támogatják. Reméljük a ref. nevet viselő egyletek is arra fognak törekedni, hogy kalauzaik, hirdetéseik, s mindenféle tudnivaló az egylet kebeléből, az egyedül illetékes helyen az Amerikai Magy. Ref. Lapjában fognak megjelenni!

Nincs már ok a bizalmatlanságra. A lap erősebb, mint volt valaha s e lap élni fog, mert eljön az idő, a mikor egyetlen református család asztaláról s?m fog hiányozni.

Adja Isten, hogy ez az idő minél előbb bekövetkezzék.

E végből kérjük olvasóinkra a Szentlélek ihletését, hogy önmaguk áldozni, s másokat áldozatra bírni tudjanak ama nagy célokért, a melyért lapunk utján mi küzdünk, fáradunk.

Megköszönve olvasóinknak az eddig mutatott hűséges támogatást s kérve további szives pártfogásukat a jövőre is, vagyok

szeretettel:

Kalassay Sándor

felelős szerkesztő.

PrBSDytenáqus vagy reformáius.

I Válasz Kalassay Sándor ozikkére.

j Miután két éven keresztül gyakorta felmerültek a „Reformátusok Lapja“ hasábjain a meg-megujulo támadások az Egyesült Államok presbyteriánus egyháza ellen, amiért ez áldozatkészségét kiterjeszti a Magyarországból ideszakadt és elárvultán élő reformátusokra is, s e támadások végre a nevezett lap jul. 30-án megjelent 30 iki számában Kalassay Sándor cikkében abban csúcsosodnak ki, hogy „akimegtud alkudnilelkiismerecével, legyen presbyteriánus, “ Kalassay azonban megmarad reformátusnak, — a kérdés megvitatása elöl ki nem térhetek többé s végre tisztáznom kell tehát a kérdést, miben áll a presbyteriánus és református egyházak közötti különbség, miután ezzel a támadók mindig adósok maradtak s konokul csak azt hajtogatják:

— Én református vagyok és nem presbyteriánus.

Azt ugyan, — tehetnék utána — nem tudom, mi a különbség a kettő között, de a szóbeli különbség meg van s nekem elég a szó. Miután tehát úgy Kalassay ur, mint a lapjában többi támadó folyton adós maradt a különbséggel, kénytelen vagyok magam felelni az általam felvetett és magánlevélben is Kalassay úrhoz feltett kérdésre, hadd tanulják meg végre ök is, hogy a szó nem lényeg s a különbséget a lényegben kell keresni és nem a szó egérfarkába kapaszkodni.

Kalassay ur cikkében szives elismerni, hogy „tudós és kiváló tanár“ vagyok, a „magam szakmájában elsőrangú tekintély“, ennélfogva nem lesz szégyen se rá, se Kuthy Zoltánra, ha a tudóstól valamit tanulnak. Rósz néven nem veszem tőle, hogy az egyházi dolgokban jártasságomat kétségbe vonja, — hiszen nem ösmer. E cikk elolvasása után — reményiem — rá fog jönni, hogy az egyházi dolgok is véletlenül szakmámat képezik, mivel többet foglalkoztam theologiával életemben, mint bármely amerikai magyar ref. pap, lévén a theologia szoros kapcsolatban a philosophiával, az egyháztörténelem pedig (mint historikusnak, ki évek óta adom azt elő tanszékemen) épen szakmám.

Válaszomat alcímekbe osztom be, könnyebb áttekintés kedvéért.

I. Református presbyteriánus.

Essünk túl először a személyi momentumon. Kalassay ur már másodízben támad meg azért, amiért magamat ref. presbyterianusnak és egyházamat is ref. presby téri egyháznak nevezem. „Ilyen név nincs!“— kiált föl Kalassay ur cikkáben „sez ellen, azt hisszük a presbyteriánus egyháznak azon ágazata is tiltakoznék, mely dr. Kacziányékat segélyezi.“

Sajátságos dolog, hogy az emberek emlékezete oly végtelenül rövid Amerikában, hogy a mit tegnap mondottak, elfelejtik ma. Azt hiszem, Kuthy Zoltánt csak elismeri Kalassay ur tekintélynek és Kuthy ur is elismeri önmagát tekintélynek az egyházi dolgokban, lévén Kuthy ur Kalassay ur lapjának fömunkatársa és jelenleg jobb keze. Nos, tehát ezen Kuthy Zoltán ur az általa szerkesztett és ez év április 5-én kiadott „Emlékkönyv a new yorki ref. magyar templom és iskola 1903. ápr. 5-iki fölszentelési ünnepélyéről“ cimü kis füzetében ily cimü cikket közöl: „Kalászok a new yorki magyar ref. egyháztörténetéből.“ E cikk második hasábján alul a második sorban e szavak foglaltatnak: „a new yorki presb. ref. egyházak tanácsa“, a harmadik hasábon pedig középtájt ez olvasható: „A legelső isteni tisztelet szept. 22-én volt a 4-ik utcai ,Home Chapel1 nevű presb. ref. templomban.“ Már most pereljen Kalassay ui Kuthy úrral, az ö fömunkatársával, hogy miért irt az én ideérkezésem előtt három nappal „presb. ref. egyházról“ s mért nem menydörgött az „emlékkönyvben“ is úgy, a mint most Kalassay ur dörög, megparancsolván nekem, hogy „a presbyterianus ne mondja magát református presbyteriánusnak. “ Alázattal kérem, ha egyszer már a nagy Kuthy Zoltán is igy nevezett bennünket, ily Amerikaszerte ösmert tekintély után csak nevezhetjük magunkat úgy, a hogy ö keresztelte el egyházunkat.

No persze akkor jó volt törleszkedni ahhoz az egyházhoz, mely 1882 ben „felvette az elárvult magyarok ügyét és lelkészüknek Kecskeméti Ferencznek 300, majd 600 dollár évi segélyt adott.“ Bizony e segély nélkül most aligha volna New Yorkban magyar ref. egyház.

Hogy a „minket segélyező ágazat“ nem tiltakozik az elnevezés ellen, erre vonatkozólag idézem az idei, losangelesi General Assemblynek a magyar missióra vonatkozó határozatát.

„Second. That the íirsty of dut the Church, in the present emergency, is the provision of a ministry for the immigrants from Hungary,

holding the Reformed Faith and the Presbyterian order.“

Nos, lássa Kalassay ur, hogy nemcsak nem tiltakoznak ellene, de ők maguk egyesítik a kettőt, a két elnevezéssel ugyan megkülönböztetve a magyarokat, de a két elnevezés egységes és egybeillö voltát hangoztatva! S azért neveztem el egyházunkat ref. presbyterianusnak, hogy ezzel magyarországi református voltunk demonstrálva legyen s egyúttal az is, hogy istentiszteletünk rendjében teljesen az otthoni református rendet követjük s nem az amerikai presbyterianusokét. Ez utóbbiak tölünk egyébként azt, hogy bármiféle eltérést eszközöljünk a magunk rendjén, sohasem is kívánták, mert ök a lényeget nézik és nem a szavakat.

Ezek után leszek bátor a ref. presb. elnevezést Kalassay ur letiltása dacára is megtartani, miután egyik oldalkanonok ja Kuthy Zoltán ur is megerősített engem ez elnevezés helyességében és az én angol presbyteri egyházam is úgy ösmer el bennünket. Egyéb tekintély és engedély nem kell nekem.

II. Káté és hitvallás.

„Tudóstól, kiváló tanártól, ki saját szakmájában elsőrangú tekintély“ nem szégyen sohase tanulni. A mit én tudok, én is kiváló tanárok, tudósok útmutatása alapján tanultam. Kalassay; urnák és fiatal barátjának Kuthy urnák se lesz szégyen, ha tanulnak attól, aki húsz évi szakadatlan tanulással van előttük. S igy első sorban tanulják meg azt, hogy a magyarországi református egyházhoz tartozó egyének symbolikus könyve a „helvetica confessio“, azaz „helvét hitvallás“, melyről magunkat helvét hitvallásuaknak nevezzük. A hit zsinórmértéke mindig a szentiráson alapuló hitvallás, mely változatlan és nem a káté, mely a tömeg számára, könnyebb megérthetés végett foglalja kérdésekbe és feleletekbe a hitvallás főbb elveit, miután a confessio a maga nehézkes, metaphisikai és elvont dogmaticai fejtegetéseivel csak a tudósok számára való s azt a gyöngébb elmék meg sem érthetik. Ezért van, hogy ezek feljebb nem emelkedvén a káté egyszerű, a gyermeki észhez szabott nyelvezetén, azt hiszik, hogy a hitelvek voltaképen ebben vannak lerakva, holott ez nem más, mint bö lére eresztése a hitvallásnak.

Midőn tehát a támadók görcsösen ragaszkodnak a „Heidelbergi káté“hoz, mint hitelvi könyvhöz és nem is sejtik, hogy a hitelvek a „helvetica confessio “-ban vannak megírva, azt bizonyítják be, hogy a gymnasiumban ugyan tanultak emerről valamit, mióta azonban a gyakorlati amerikai paposkodás gazdag mezejére kiléptek, azt is elfelejtik.

A confessio változatlan, mert elméleti igazságokkal foglalkozik, — a káté korok és nyelvészeti fejlődés szerint váltakozó. S engedjen meg Kalassay ur, ha kétségbe vonom,