Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-08-06 / 32. szám

IV. évfolyam ___________ ______________________Bridgeport, Conn.. 1903 Augusztus 6-án.__________ _________ ; 32. szám. Felelős szerkesztő: SAa-TIDOBI bridgeporti ref. lelkész. FIGYELEM! r B’öm.mrLlca.társa.lE : A lap szellemi részét illető minden közle­mény az ő elmére: Cor. Howard Ave. & Pine Street, Bridgeport, Conn, küldendő. nnm v i mrmif t ititi K UTH V ZOLTÁN new-yorki ) , és C lelkészek VIRÁG ISTVÁN trentoni ref. ) Az előfizetési pénzek, cim változások B EDITOR: -S-lesc. Kalassay, Pastor of the Hungarian Ref. Church, Cor. Howard Ave. & Pine st. Bridgeport. n-iiii ■ in— AMUAMiUuUIfc Lili Jfli (Hungarian-American Reformed Sentinel.) mindennemű a lapot illető jelentések a szerkesztő címére küldendők. Cor. Howard Ave. & Pine Street, Bridgeport, Conn. ^£egrjelen. rr^.lrLd.en. cső­­törtödön. CBlöfi-zetésl ár egy éizxe : Amerikáloa $2. 3s^Ea,g3ra,rország-ra, $2.50. Az Amerikai flagyar Ref. Egyesületnek hivatalos lapja. A lap tiszta jövedelme amerikai magyar ref. egyházi célokra fordittatik. Published every Thursday hy the ‘'íviioiiiencon sinei Piling comm.; Cor. Howard Ave. & Pine st., Bridgeport, Conn. ENTERED AT THE POST OFFICE AT BRIDGEPORT, CONN. AS SECOND CLASS MAIL MATTER. Küzdelem a magyar nyelvért. Bizonyára nincs Amerikában egyet­len egy magyar ember sem, a ki a legélénkebb figyelemmel ne kisérné Siazánk jelenlegi politikai helyzetét s azt a küzdelmet, a melyet a füg­getlenségi pártnak a legnagyobb része folytat. A magyar nyelvért folytatott küz­delem ez. Csudálatos egy ország a mi édes, «drága hazánk. Ezerév óta birja már a, Tisza, Duna, Dráva, Szajna termé­keny, Istentől megáldott vidékét a magyar és ezer esztendő óta nem túrta, nem tudta megszerezni nyel­vének azt a jogot, a mely öt, mint snemzetet méltán megilleti. Igaz, hogy voltak idők a magyar nemzet történetében, a mikor hatal­masan virágzott a magyar költészet és irodalom s Mátyás korában a ma­gyar királyi udvar volt az európai tudományosságnak is a középpontja, oh de az idők megváltoztak, s a ma­gyar nyelv elvesztette fenhatóságát, pedig kétségtelenül igaz az, hogy ,,nyelvében él a nemzet.“ A költészet s általában az iroda­lomnak minden ága kétségtelenül virágzik ma is, de fájdalom, a ma­gyar nyelv még ma sem uralkodik ott, a Hol hirdethetné, hogy a ma­gyar nemzetfentartó erő. Hadseregünkben, külföldi diplo­­macziánkban a német szó uralkodik, a a magyar iskolákban szinte elvakult -dühhel tacitják még ma is a német nyelvet. Elismerjük, bogy mindenki annyi «ember, a hány nyelvet tud, de mégis állítjuk, hogy valóban itt van már -az ideje annak, hogy a magyar nyelv «és magyar cimer minden téren meg­nyerje azt a jogot, a mely méltán megilleti. Ezért mi őszintén, a legtisztább örömmel üdvözöljük a függetlenségi pártnak a legtisztább, a legeszmé­nyibb célért folytatott hazafias küz­delmét. Az Egyesült Államok a világ leg szabadabb elvű nemzete, de azért nyelv és nemzeti cimer tekintetében hajszálnyi $ sem enged, pedig ez az ország az, a melynek polgárai kö izött a világ összes nyelvcsaládjáihoz tartozó nyelvű emberek feltalálhatok «és mégis mindazoknak, a kik itt 'boldogulni akarnak: első sorban is <el kell sajátitaniok az országnak a nyelvét. Ez a legelső dolog. Az, aki ezt meg nem teszi, vagy erre nem haj­landó, az csak tengődni fog, de ered­ményes munkát nem yégezhet. Valóban itt van már az ideje annak, hogy a magyar katona magyar nyel­ven vezéreltessék s magyar nyelven kapja meg azokat a parancsokat, a melyeket mint katonának be kell teljesítenie. Itt van az ideje annak is, hogy a külföldi képviseletben is érvényesüljön a magyarság legalább annyira, a mennyi mint az államnak egyik leghatalmasabb alkotórészét igazán megilleti. A függetlenségi párt már megtette az első lépéseket s most, hogy olcsó előnyökért a régóta várt és remélt jogokat nem adja fel, a legnagyobb elismerés illeti meg. Kár, hogy vannak férfiak, a kik kerékkötő gyanánt szerepelnek. De hiszük, hogy a bécsi udvar látva a nemzet szívós kitartását, hatalmas lelkesedését: végre is engedni fog s a magyar fiuk magyar ezredekben, magyar tisztek vezénylete alatt, ma­gyar nyelven fognak kiképeztetni. így csak erösbödni fog az ország, s ekkor lesz igazán valódi szikla­alapja a magyar király trónjának. Adja Isten, hogy a függetlenségi párt diadalt arasson a magyar nyelv kérdésében. y—r. II iriuiiKásosztály eiőnaladása. A „Reformed Church Messenger“ után fordította: Kalassay Sándor. A múlt és folyó évi, szinte lázasan folytatott bérharcok, a melyek a munkásnépek millióit szinte szokat­lan lángolásra bírták, úgy látszik, hogy azt igazolják, hogy a jelen tár­sadalmi és munkabeosztási rendszer nem felel meg a követelményeknek s általános elégületlenséget támaszt. Most, mikor mindenki nagy buzga­lommal vitatja, hogy mit kell kap­nia a munkásnak, nem lesz érdekte­len s alkalomszerükén, ha megvizs­gáljuk azt is, a mit már megnyertek a munkások ezrei. Csak a roszul értesült emberek vagy a demagógok tagadhatják azt, hogy a munkásosztály a legutolsó ötven esztendő alatt meglepő elö­­haladást tett. Ezt az elöhaladást ki­mutatni lesz a célunk. Teszük ezt azért, hogy olvasóinkat informál­juk a dolgok állásáról, teszük pedig a legteljesebb jóakarattal s igaz ke­resztyén szellemben. A munkásosztály sokat, nagyon sokat haladt minden téren, de ha­ladni is fog és céljai közül nagyon sokat meg fog valósítani. Ez iránt senkiuek, a ki figyelemmel kiséri a dolgokat, semmi kétsége nem lehet. Ezzel a mozgalommal szemben a protestáns, közelebbről a református egyháznak ellentétes állást elfog­lalnia nem szabad, sőt mint az em­beri szabadság, egyenlőség és test­vériség leghívebb szószólójának, a munkáskérdések megoldásában elöl kell járnia. De a keresztyén, önérze­tes munkásnak, a ki tudja, hogy joga van arra, hogy a világ legna­gyobb igazságai felöl is saját fejével gondolkozzék, nem szabad megen­gednie azt, hogy a vak vezérek elva­­kitsák s pusztán eszközül használják fel sokszor önző céljaiknak az elérése végett. A legnagyobb lépés volt a munkás­­osztály előrehaladására nézve a rab­szolgaságnak és a jobbágyságnak a megszüntetése. 1834-töl fogva Európában és Amerikábau csaknem 34/millió ember nyerte vissza szabad­ságát. 1834-ben maga Anglia 781 ezer rabszolgának adott emberi jo­gokot, Lincoln 1863 ban 4 millió rab­szolgát tett szabaddá. Ausztria és Magyarország 1840 ben és 1848-ban, Oroszország 1861-ben törölte el a job­bágyságot, mikor a két államban több mint 28 millió ember nyert jo­gokat s lett szabad munkássá. Nagy dolog volt ez__Nagy dolog volt, mert az emberiség felszabadult a reá rakott bilincsek alól; megszün­tette a szabad é3 a rabszolgai munka között levő egyenlőtlen és romlást hozó versengést, s végül megnemesi­­tette magát a munkát. A legalacso­nyabb, de becsülettel folytatott fog­lalkozás lassan lassan a legnagyobb erkölcsi méltóságra emelkedett. Ez különösen igaz az Egyesült-Álla­mokban. A második lépést az elöhaladásra a találmányok adtak meg. Igaz, hogy a találmányokat sokan elítélik s azt mondják, hogy ezek a munkást kenyerétől fosztják meg. De viszont az is igaz, hogy a találmányok sok embernek kenyeret is adnak. E mel­lett a találmányok a munkát köny­­nyebbé teszik, leszállítják a munka időt s megnövelik a gyárak üzletét, nagygyá tevén a termőképességet, s lényegesen hozzájárulnak a munka­bér felemeléséhez. A gyári rendszer, a mely a talál­mányoknak s a megnövekedett for­galomnak a szükségképeni követ­kezménye, szintén nagy elöhaladást jelez. Mr. Caroll D. Wright, ki e te­kintetben a legnagyobb tekintély az Egyesült Államokban, azt mondja tizedik évi jelentésében, hogy agyári rendszer több lehetőséggel bir arra, hogy megjavítsa azok helyzetét, a kik napidijért munkálkodnak, mint a jótékonyság gyakorlása. Ez által a a munkásnak, mint társadalmi té­nyezőnek a jelentősége megnöveke­dett. Egy angol iró, Pedgeon Dániel mondja: ,,Daczára a rósz kezdetnek, a korábbi rósz vezetésnek, dacára a munka alacsony állapotának s a cél alacsony felfogásának: a gyári rend­szer jótékonyabb hatással volt az angol munkásokra, mint az iparnak bármelyik ága. A gyári rendszer ál dásait a következőkben foglalhatjuk össze. Először: elválasztotta az ott hont a műhelytől.Másodszor az egész­ségügyi viszonyokat igy megjaví­totta. Harmadszor: szabályosabbá tette a keresetet és a fizetést. Negyed szer: megrövidítette a munkaidőt. Ötödször: művelődésre ösztönzött és mindenek felett megadta az alkal­mat az egyesült, összetartó, munkál kodásra. így a legtöbb országban, a hol a gyáripar ki van fejlődve, maga a törvényhozás is számottevő ténye­zőnek ismeri el a munkást s közös erővel arra igyekeznek, hogy jobb fizetést kapjanak a munkások s a munkaidő megrövidittessék. Nagy elöhaladást mutat továbbá a gyermek és női munkának szabályo­zása. A múlt század kezdetén, a so­kat emlegetett régi jó idökbeD, még egy öt éves gyermeknek is megen­gedték, hogy dolgozzék Anglia és .\merika gya porgyáraiban reggel öt 1 órától estve nyolc óráig s a fehérítők­ben tizenegy éves gyermekek dolgoz­tak 120 fok melegben. A gyermekek gyakran mért földeket gyalogoltak a munkába, az anyák, kik közel lak tak a gyárakhoz, gyermekeiket ma­gukkal vitték az éjszakai munkára. A szénbányákban folytatott gyer­mekmunkák hivatalosan is olyannak vannak feltüntetve, a melyeket bor­zalom még le is írni. Az asszonyok által folytatott nehéz munkák miatt a gyermekhalandóság nagyon ma­gasra emelkedett. Manchesterben átlag minden m is » lik gyermek el­halt a harmadik év előtt. .Bizony e tekintetben óriásit haladt a világ. 1843-ban hosszas ugitáczió után a bányákban megszüntették a női mun­kát s nem engedték meg, hogy tiz évesnél ifjabb gyermekek dolgozza­nak 8 ugyanekkor meghatározták a munkaidőt is. A törvény ma még többet mond. Bizonyos életkorig 14 évig, minden gyermeknek iskolába kell járnia. De kétségtelen, hogy e téren még sok javításra van szükség. Ha egyszer általános elv lenne mun­kásra és munkaadóra egyaránt, hogy az asszonynak otthon a helye s min­den gyermek járjon iskolába 14 évig, a helyzet bizonyára jobban meg­javulna. A munkabér felemeltetnék s a férj maga is eltudná családját tartani. Most azonban sokszor szük­ség van arra, hogy az asszony is dol­gozzék, a gyermekek is hozzájárul­janak a ház fentartásához. Ez igen sok fiatalembert visszatart a házas­ságtól. E téren a jószívű munkaadók s a munkás-egyletek még nagyon so­kat tehetnek. (Folyt köv.) Vasárnapi iskola. Ének: XXIII ikzsoltár. Imák, mint említve voltak. Olvasandó: I Sámuel. 17: 38 39. Az ur már kiválasztotta Dávidot Izráel királyává fel is kenette Sámu­el által, de azért miután az idő még nem érkezett el, Saul maradt az uralmon. Saul háborút folytatott afiliszteu­­sok ellen. A két ellenséges sereg So, kó városnál egymással már szembe állott, mikor a Gáth városból való Goliath „kinek magassága hat­­sing és egy arasz vala” kiállott a két sereg közé s párviadalra hívta fel a zsidók seregének a legjobb in­tézőit, a legbátrabb fegyver forga­tóit. De a zsidók között nem volt senki, a ki kimert volna állani párviadal­ra az iszonyú óriással. Dávidnak a testvérei szintén a se­regben voltak, s egy napon, amikor a seregbe élelmi szert vitt a bátyja­­inak, meghallotta, hogy miként szi­dalmazza Góliát h az ö nemzetségét. Elhatározta azért, hogy ö a legkis­­sebb a zsidók között, kiáll párvia­dalra az óriással.

Next

/
Thumbnails
Contents