Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1903-07-23 / 30. szám
M ■■■■HI 2 kóczi és társai éltek honfi bánatukkal. Rodostóban nyugalmas élete volt. A szultán is vendégeként szerette és becsülte őket, de ö mégis vá gyott haza. Főként fiait szerette volna látni. György fiát meg is lát háttá, mert ez kiszökött hozzá. De megdöbbentő szerető atyai szivét fia nevelésének elhanyagolása. Ezért Francziaországha küldte. Rákóczi különben a száműzetés keserű napjait nagy lelkinyugalommal viselte. Lelke vidámságát nem törték meg a gondok. Mély vallásos érzete és a folytonos munka megőrző lelke frisseségét. Mikes Kele men, aköllöirja róla, hogy ,,a mi szegény Urunk, a mit pennájával tehet, el nem mulasztja,“ Ebéd után pedig, a ki látná, azt mondhatná, hogy valamely mesterember, vagy fúr, vagy farag, vagy az esztergályon dolgozik. És az ö gyönyörű szakála sokszor tele forgácscsal, hogy maga is neveti magát és úgy izzad, mintha munkája után kellene ennie kenyerét. Öt mindenki csodálja, ö pedig neveti az olyat, aki azon panaszolkodik, hogy elunja magát. Francziaországha aionban mindig vágyott, de a porta ezt nem javasolta- 1735 tavaszán pedig elbetegesedett. A száműzetés megtörte erejét. Baját eltitkolta ugyan, de nehány heti szenvedés után 1735 ápril 8 án, nagy pénteken 59 éves korában megszűnteié a halál szive dobogását s véget vetett minden földi szenvedésnek. Szivét Francziaországha küldték a grosboisi z.'rdába, holttestét pedig Mikes Konstantinápolyba szállította s a jezsuiták templomában temette el, édes anyjának, Zrínyi Ilonának porai mellé. Hamvai még ma is ott nyugosznak! Lesz e kor, születik-e majd nemzedék, a mely a magyar szabadság e kiváló bajnokának porrészeit haza szállítsa? Talán lesz! Most nagy lelkesedések között ünnepük oda haza Rákóczi emlékét. Reméljük, hogy az amerikai magyarság is minél több helyen ki fogja majd fejezni azt a tiszteletet és szeretetet, amelylyel a magyar nép tartozik II. Rákóczi Ferencznek. (Vége.) Vasárnapi iskola. Ének: CXXXY. Zsoltár. Imák: mint említve volt. Olvasandó I. Sámuel. XV. 16—29. vers. Saul nem váltotta be azokat a reményeket, a melyeket a nép hozzáfűzött. Sok csatában legyőzte ugyan az ellenséget. Győzelmesen harczolt az amélokiták ellen, de nem tölté be azokat a kötelességeket, a melyek reá, mint a választott nép királyára az Isten imádásnál várakoztak. Ö is olyan volt, mint a legtöbb ember, elfeledte, hogy-az Urnák köszönhet mindent. Önmagában bízott s elfordult a Jehovától... Végrehajtotta ugyan az áldozatokat, de ez tisztán csak gépies munka volt, s nem szívből származott. Azt hitte, hogy ha külsöképen betölti a vallásos szertartásokra vonatkozó parancsolatokat, úgy már mindent elvégzett, a mi reá e tekintetben várakozik. Hát ez a nagy tévedés megvan ma is. ..^ A külsőségekben és ezek által keresik sokan ma is a lélek üdvösségét, „holott az engedelmesség jobb az áldozatnál, jobb az ö szavának megfogadása a kosok kövérénéi.“ Saul,mikor Sámuel szemére vetette tévedését, először arra hivatkozott, hogy ö megtesz mindent, a mi reá várakozik. Majd mentegeti magát s s elismeri, hogy vétkezett... Megvetettem az Urnák szavát ugv mond, mert féltem a néptől. Saul tehát királyi hatalmában és erejében is ingadozó férfiú volt. Nem az igazságot s nem az igaz vallásosságot kedveltette, hanem a nép kegyét kereste s ezért fordult el az Istentől is.. Pedig emberekben segítség nincsen. Az a nép, a melynek kegyétől várt Saul mindent elhagyta öt és igaz örömmel üdvözölte a trónon Dávidot, az uj királyt is. Nem emberekben, de Istenben kell hát vetnünk bizalmunkat, reménységünket. Az Ö parancsolatainak kell híven, igazán, lélek szerint engednünk, úgy Ö velünk marad és el nem távozik mi tőlünk. K. Mi volt a kötelessége Saulnak, mint királynak? F. Az, hogy népét vezesse ne csak a karczban, hanem az Istennek igaz imádásában is. K. Betöltötte Saul ezt az utóbbit? F. Nem. K. Miért? - , F. Mert félt a néptől... K. Mivel büntette meg Isten e miatt? ' F. Elfordult tőle s megfosztotta a királyi tróntól. K. Mit tanulhatunk meg Saul életéből? 11F. Istennek kell engedelmeskednünk, nem pedig embereknek. Saul ajánlatát nem fogadja el Sámuel. I. Sámuel 15. r. 13—23 v. , ‘Jobb az engedelmesség a véres áldozatnál.” Láttuk a múlt alkalommal a királyhoz illő jellemvonásait Saulnak, most ösmerkecljünk meg a királyhoz nem illő tulajdonságával. Az Ur tette királylyá Sault, a nélkül, hogy Saul tudta volna azt és a király nem az Ur parancsát, hanem a maga akaratát óhajtja betölteni; ezzel vétett királyi méltósága ellen. Megaláztatása fokozatos volt, mivel egy ember sem lesz azonnal elvetemült. Jakab apostol igy Írja le ezt a lefelé vezető ösvényt: “Minden ember ki sértetik, mikor az ö tulajdon kívánságától elvonattatik és megcsalattatik. Annak utána a kívánság, minek utána fogadott, szüli a bűnt, a bűn pedig, m inek utána véghez megyen nemz halált.” (Jakab 1. r. 14—15 v.) Saul király életében is nyilvánvalóvá lett ez. Először nem engedelmes kedett a 10. r.-ben önmaga által végzett áldozat bemutatásánál, nem várván be az Ub prófétáját. Saul bűne: az engedetlenség meggondolatlanság és önfejűség volt. Ha ezek az Ur büntetését ki nem hívják, romlásba sodorhatták volna a királyt is, a népet is. Az Ur a szivekbe lát s inkább az érett gyümölcsön büntet nyilván, mint a kicsiny magocskán.-i-TÁRCA. íiint a psioloa William C Bryant * Ne hidd, hogy áldott az csupán, Kinek békében foly le élte, Küld inóg az Ég irgalma, lám, Áldást a könyezők szemére. Vidám mosolytól lesz derült A most könyűs szemek sugára. ' S e perez, bár kinban elmerült, Ígéret szebb idők sorára. Minden sötét, bus éjedért, Jön egy napfényes regg nyugalma, S ha hozzád este a bu betért, Az öröm űzze el hajnalra. S kinek egy drága sir felett Szivén csak záporköny könnyithet, Hidd el: ismét ölelheted Egy fényesebb hazában hived! Hát higyjen s bízzék az igaz, Ha része sincs a földi jókban, lía nincs számára már vigasz. S tört szívvel sírba dől, gúnyoltam Mert. titkos könyet, bus napot Mind lát és mind megszámol Isten, S dijul mindért üdvöt ad — o 11', Ha gyermeki szenvedtek — itt lenn. Kacziány Géza. * Az amerikai lírikusok egyik jellemvonása a mély vallásosság. Két nagy költőben van ez leginkább kifejlődve, Longfellovvban ésBryantben. Ez utóbbinak legszebb e nemű költeményét adjuk itt olvasóink gyönyörködtetésére. Szer k. A régi ének. Ezelőtt úgy 30—35 esztendővel, a falusi népiskolában nem tanítottak annyiféle tudományt, mint ma tanítanak. De a református népiskolák akkor is kiváltak a többiek közül. A főcél azonban ezekben is az volt, hogy a gyermekek megtanuljanak olvasni, az Írásra nem sok gondot fordítottak; könyvnélkül tudták a zsoltárokat, ismerték a bib liát, mert az Istennek félelme minden bölcseségnek kezdete. Hejh! manapság éppen megfordítva van a dolog. Kalotai Péter uram is azon nemzedékhez tartozott, amelyik még a régi módi iskolázásban részesült, írni a nevénél alig tudott többet; de olvasni úgy tudott, mint a maga a rekt’ uram, a ki tanította. Otthon volt a bibliában. A zsoltárokat pe dig nem csak betanulta, de szépen énekelte is. Hasznát is vette a tudománynak. A templomban ö volt az első énekes. Ha a rektor nem volt otthon, ö he lyetfesiittte. Temetés, lakodalom Kalotai Péter nélkül meg nem eshetett. Sirt a sírokkal, örvendezett az örülökkel. Hát a fiataloknak mennyi jó tanácsot adott! Családi élete is boldog volt. Mun kás, takarékos felesegét négy szép gyermekkel áldotta meg a jó Isten kik, mint zöldelö olajfáknak ágai, úgy simultak estéuktnt apjuk mellé [midőn a zsoltáit egvütténekelték. Irigyelt ember volt Kalotai Péter. Pedig hát ö maga teremtette meg a boldogságát, a mit más is meg tehetett volna, ha az ö utain jár, mert az ö utai Isten által kijelölt utak valának. Mi történt, mi nem, senki sem tudta jó darab ideig. De azt minden ki látta, hogy Kalotai Péter uram egyszer csak nem jár a templomba, nem megy a temetésre; a lakodalomról meg épen hallani sem akar, még a hívogatok elöl is elbuvik. —Vájjon mi lelte Kalotai Pétert, találgatták az emberek? —Hát a felesége miért oly bána tos? A fia meg a nagy leánya miért nem járnak a táncba? Senki sem tudta meg fejteni. Azt többen látták, hogy két magyarországi ember néha-néha ellálogat Ka lotai uramhoz. De hogy mi ügyben járnak, azt sem Kalotai uram, sem a jó magyarországiak nem mondot ták. Bizonyosan rokonok, gondolták, hisz Kalotai uram valamelyik szépapja Magyarországból jött volt be ide hozzánk Erdélybe. Azonban a véletlen elárulta a tit kot. az egyházfi. Bokor András, egy este úgy 11 óra tájban jött haza a mezőről, ahol eltévedt tehenét ke reste. A min j Kalotaiék elölt jőve el, valami énekszó üti mega fülét. —Mi lehet e? gondolja magában. —Megáll. Figyel.. Hátj Kalotaiké nál énekelnek. —De micsoda ének, hogy ö nem ismeri annak a nótáját? Istenes é nek, az igaz, de a mi énekes könyvünkben nincs mega nótája. Saul másik bűne a felvett szakasz bánván feltüntetve. Az Ur parancsa az volt, hogy Saul pusztítsa el teljesen az Amelekitákat, semmit se hagyjon meg. Miért kellett ilyen rettenetes módon büntetni? Azért, mert Amelek esküdt ellensége volt az izraelitáknak, a pusztai vándorlás kezdetétől folytonosan zaklatták a amelekiták Izraelt. Saul lett volna tehát az eszköz a Jehova kezében, hogy méltó büntetés érje Ameleket. Azonban csak részben hajtá végre az Ur ítéletét, a mennyiben megkímélte Agágot s a legszebb nyájakat zsákmányul ejté. Ismét engedetlen volt az Ur parancsával szemben. Midőn Sámuellel találkozott, Saul a háborúból hazatértében, igy köszöntő a prófétát: “Áldott vagy te az Úrtól, én vegrehajtám az Urnák a parancsolatját.” (13 v.) Tehát az engedetlenséget még hazugsággal is tetőzte. Ember embert elámithat; miközben Isten parancsának ndm engedelmeskedik. Sámuel azonban már min den dolgait tudta Saulnak s midőn a méltó szemrehányást megtette, Saul kezdett képmutatóskodni, mintha nem ö, de a nép lett volna a kapzsi. Isten feltétlen engedelmességet kíván, mi nem módosíthatjuk az ö parancsát a mi tetszésünk vagy kívánságunk szerint. Ha igy teszünk, önmagunkat csaljuk meg, de nem Istent. Ha csak félig teljesítjük, egészen vétünk ellene. Saul is a maga nkaratát követte s mig a nép előtt a Jehovához Iliinek látszhatott, valósággal ellenére járt az Urnák. A bűn bűnt nemz s ezt nem lehet el titkolni, mily gyakran hazudik az ember, hogy titkolja a lopást és a hamisságot. A vallásosság köpenyébe burkolódzik, hogy igy meneküljön a lelkiismeret mardosástól. Egye dűl az igaz megtérés fedezi a bűnt. A Krisztus igazsága tulajdonittatik nekünk igazságul. A legnagyobb bűn az engedetlenség, ha valaki önfejiileg Isten törvénye ellenére cselekszik. Az első lé-A kíváncsiság felébredt benne. —No, ezt már megtudom—gondol ja magában—ha éppen itt viradok is meg, úgysem megyek addig haza. A hallgatódzás, leskelödés csúnya dolog, de Bokor Andtás, az egyházfi, mégis meg tette. Az ének véget ér. Azután beszéd hallatszik.... -Imádkoznak. ... Gsak nem a tiszteletes ur?... .Nem, ez nem az ö hangja. Ismét beszélnek. De mit? —Hallga’ csak! __Mire valók a papok? Hát mi tartsuk! Menjenek ök kapálni; dolgozzanak. Mi a papok nélkül is tudunk imádkozni, mert maga a Krisztus tanitá, hogy ahol ketten, vagy hárman összegyűlnek az ö uevében, ö jelen lesz mikozöttünk. És mire való a templom? Oda csak a bűnösök járnak. A Bokor András vére már forrott e beszéd hallatára. Úgy jött, hogy b,eüsse az ablakot és bekiáltson: Hazudtok! De türtőztette magát, mert ö már tudta, hogy kikkel cimborái Kalotai Péter. A tiszteletes ur éppen igy elmondotta előre. Minden szava igaz volt. Ah, azr?k a baptisták... .azok a baptisták. Ök vették el a te józan eszedett Kalotai Péter. Azért már nem jársz a tenflpomba. De majd meg bánod még te. Természetes, hogy másnap az egyházfi mindenkinek elmondotta, hogy Kalotai Péter miért nem járatemptlumba a ba ptistákkal tart. Megtagad ta a iégi hitet. * ■*
