Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-07-23 / 30. szám

r t&WfSWít

NEW YORK,

HAZLETON.

WILKES-BARRE.

Magyar bankár és közjegyző.

Az amerikai magyar bankárok között az egyedüli férfiú, a ki egy császári és királyi konzulátusi űgyvivőség vezetésével bizatott meg Amerkában, és sok éven át kifejtett igen üdvös szolgálataiért a magas császári és királyi kűlűgy minisztérium köszönetét kapta. Tehát kifogástalan jellemű s teljesen megbízható.

üPém-nelret küld a világ bármely részébe, gyorsan és pontosan. Továbbit készpénz betéteket a magyarországi pénzintézetekhez, a magy. kir. postatakarékpénztárhoz kamatozás végett s az eredeti betét könyveket a feleknek pontosan kiadja.

Xlajójeg^yelset elad gyors hajókra : Bréma, Hamburg, Antwerp, Rotterdam, vagy Angolországon keresztül utazásra, ugyanolyan árban, mint a hajótársulatok. Kinek hajójegyre szüksége van, Írjon hozzá árért.

iESZiállit mindenféle meghatalmazásokat, adás-vételi szerződéseket s bármilyen szükséges okmányokat a hazai törvényeknek megfelelően.

A ki egyszer hozzáfordul, biztos pátfogója marad. Magyarok ! A legtöbben ismerik őt személyessen. Keressétek fel bizalommal és Írjatok hozzá árakértés levélboritékokért. Levél cim :

John Németh, 457 Washington St., New York,

Lelkészi székfoglalás.

pés után jön a lejtő, a mely a kárho zatba visz.

Sámuel meg is dorgálta az Ur nevében a Jvirályt, az Ur törvényeinek megszegése önmagát megboszulja. A ki vétkezett, elveszti a test nyugodalmát, a lélek békességét, Isten ujja elöl vájjon hova rejtőznél óh gyarló ember. Ha öt követed boldogulsz, ha ellenére jársz, elveszel.

,, jobb az engedelmesség a véres áldozatnál”

Uram te megvizsgálsz engem, Meo-ösmersz mindent én bennem.

O

Vizsgálj meg és próbálj jól meg, Szivemet valóban nézd meg,

És lásd meg, minémü vagyok,

Ha gonosz ösvényen járok.

És ha olyannak találsz engem,

Vezess a jó útra Istenem.

(139 Zs. 1. 14.V.)

Egyházi és egyleti élet.

Gyászjelentés.

Az amerikai magyar ref. egyesület vezértestülete szomorodott szívvel jelenti Jordán Jánosnak, a so. chicagói osztály utján volt tagtársnak 1903 jul. 7-én West-Pulmanon történt gyászos elhunyták

Legyen álma csendes, ébredése édes!

Cleveland, O. 1903 jul. 10-én

Üsuiores Elek, Papp István,

v. t. elnök. v. t. jegyző.

SzétTretés-A south chicagói osztály utján volt tagtársunk Jordán János halál eseti segélyét és temetési költségét ■35 centben az egyesületnek mai napon levő 1850 tagjára ezennel kivetjük, szeretettel kérjük, hogy ezen kivetést, fejenként 34 centet a tagoktól beszedvén, azt folyó évi aug. hó végéig az egyesület pénztárába be küldeni sziveskekjenek.

Cleveland, O. 1903 jul. 10-én Csutoros Elek, Papp István,

v. t. elnök. v. t. jegyző.

Jeleztük lapunk egyik számában, hogy végre valahára kaptunk hazulról egy uj lelkészt td. Kovács Béla ur személyében, a ki kedves nejével a múlt hó végén érkezett meg Amerikába. Az uj tiszttárs a missiói hatóság intézkedése folytán Johnstownban helyeztetett el. Johnstowban e hó 8-án érkezett meg az uj lelkész, hol az egyház elöljárósága és a női tagok egy küldöttsége várta... Beköszöntő beszédjét e hó 12-én tartotta a lelkész ur, a mikor is a johnstowni testvérek nagyon szép számmal jelentek meg az Urnák házában. A beköszöntő beszéd alapigéi : Jere miás 51: 10. ,,Jertek el és beszéljük meg Sioriban, a mi TJrunknak Istenünknek dolgát.“ A beszéd kényekig meghatotta a régen árván maradt gyülekezetei s bizonyára nem egy testvérünk szivében kelt szent fogadás ari’a nézve, hogy egyházát hiven és becsületesen fogja szolgálni és segíteni. Adja Isten, hogy pásztor és nyáj egymásban örömet találjanak s együttesen, közös erővel munkálják Isten országának a dolgait.

Egyházi tisztviselők beigtatása.

Egyszerűségében is lélekemelő és a jelenvoltakra mindenkorra emlékezetes benyomást tevő szép ünnepély ment Végbe f. hó 12-én a homestead! és vidéki ref. gyülekezetünk körében, a mikor is e szép jövőnek elébe néző ifjú egyházunk elöljárósági tagjai lettek hivatalukba beigtatva. A beigtatást a gyülekezet lelkipásztora tiszt. Harsányi Sándor vé gezte, ugyancsak ö tartván megelőzőleg szép egyházi beszédet, melynek keretében kifejtette, hogy kik tekintettek az apostoli kér. egyházban presbytereknek, honnan kapták e nevet s általában mi a tiszte, kötelessége a mai presbytereknek. Ezután előléptek a megválasztott egyházi tisztviselők és letették az esküt. A szertartás mindenkit mélyen meghatott. Homestead és vidéki ref. egyházunk megválasztott és beiktatott tisztviselőinek névsora ez: fögondnok: Jurcsó István, egvh. föpénztárnok: Szinnyei András, presb. és egyházi községi jegyző: Lud man Sándor, algondnokok: Siposs János Homestead, Bertha József Duquesne, Mártha József Braddock, Máthé János Mc. Keesport. Presbyterek Homes-3

"_LV.

teádból: Lengyel Sándor, Bábás János, Mokcsay Béla, Valviszkó Gy., Tomcsányi József, Pesta Mihály. Duquesneböl: Cs. Tóth János, Tóth Dániel. Rankinból: Vincze Sándor, Kantóber János. Mc. Keesportból: Farkas Károly, Danyi István, akik munkásviszonyaik miatt jul. 12-én le nem tehették az esküt, s igy a következő vasárnap tették le. Alija meg az Isten e férfiakat, kik készek anyaszentegyházunk érdekében fáradozni. Áldja meg az Isten az ö munkásságukat!

A new-brunswicki egyház alakitás.

A , ,,Reformátusok Lapja“ legutolsó számában nevemmel kapcso latosan azt olvasom, hogy jul. 5 én New Brunswickban egyház alakításunk alkalmával ,,a beiratkozott tagok külön vallástételre voltak szorítva. “ A tudósitó vagy a szerkesztő teszi hozzá, hogy e dologra visszatér még és egyúttal ebből is érvet merit annak bizonyítására, hogy a presbvteriánus egyház még sem azonos a református nevet viselő egyházzal, melynek amerikai gyülekezeteiben ,,ilyen vallástételeket“ nem kívánnak.

Nem azért, mintha attól a ,,visszatéréstől“ tartanék, de hogy a cikk iró nevetségessé ne tegye magát donquizöttei harcával, egyszerűen megmondhatom, mint a ki az egész alakulást vezettem, hogy a tudósitó meséjéből egy szó setn igaz. Látszik, hogy se jelen nem volt, sem olyan embertől nem hallotta a dolgot, aki jelen volt, mert ilyen örült pletykának hitelt nem adott volna.

Miután a new-brunswicki alakuló egyház hívei között egy sincs, ki hazulról szabályszerű elbocsátó levelet hozott volna otthoni lelkészétől, a felvételnél természetesen meg kellett kérdeznünk azt, hogy ,, hisz-e az, Atya, Fiú és Szentlélek egy örök Istenben, elfogadja-e bite alapjául az evangéliumokat, akn r-e tagja lenni ez uj egyháznak, igér e Hiigedelm6S- séget az egyház elöljárói iránt, midőn azok e hivatalukban eljárnak

Amaz emlékezetes este óta, mikor Bokor András tanúja volta Kalotai Péter uram házánál tartott baptista istenitiszteletnek, ilern telt el több idő egy fél esztendőnél és ismét öszszejövetel volt ottan.

De most egészen más szinezetü. Kalotai Péternót leverte a betegség. Nem tudták, megérteni. Bele halt. A virasztóra, a temetésre gyűltek most össze. Szomorú temetés volt. Négy árva gyermeket hagyott maga után. Szem szárazon nem maradt, olyan szép tanítást tett a tisztel etes ur pedig az* hitték, hogy el se megy a temetésre. Sirt mindenki. De könnycseppekben a vigasztalás szivárványa is feltűnt, olyan meggyö.zöleg mutatta ki a jó Isten szerete tét, mely ott van legközelebb, hol legnagyobb a csapás.

Kalotai Péternek nehéz napjai következtek ezután. Most érezte iga zán, hogy kit veszített el feleségéx ben, s még inkább érezték az árvák az édes anya hiányát.

De vigasztalták öt is, az árvákat is a baptista apostolok, kik ezután még gyakrabban elátogattak hozzá. Szükség is volt a vigasztalásra, mert —mint Jóbot—egyik csapás a másik után érte öt. Még fel sem száradt jóformán a sirhant felesége koporsója felett, szép legény fiának kellett .melléje sirt ásni. Mint az édes anyja, ö is oly hirtelen meghalt azután pár hónappal.

Ez a temetés még szomorúbb'volt.

Mert a nagy leánya is oly beteg lett, hogy még ki se kisérhette bátyját a temetőbe.

Kalotai Péter olyan lett a két megrázó csapás 'súlya alatt, mint egy aggastyán.

—Isten ujja, suttogták a faluban, miért hagyta el a régi hitet, mely ben született, megkereszteltetett, konfirmált? Tehát mégis van Isten, ki a bűnt büntetés nélkül nem hagyja!

* *

*

Szép őszi vasárnap délután volt. Éppen templomba harangoztak. Kalotai Péter egyedül üldögélt árván maradt kis lakásában. A szomszédok ünneplő ruhába öltözve haladtak el kapuja előtt. Templomba mentek. Hozzá be se szólnak. Sem öt, sem a két árváját nem hívják. De minek is hívják? Tudják, hogy úgy sem megven.

—Ah! ha ö is mehetne, sóhajt föl magában.

—De hiszen ma estére jönnek a testvérek, hogy menjen ö a templomba? Mit szólnának az emberek? Csak csufolkodnának vele.

Elgondolkozik.... Mintha énekszót hallana.

—Ah, ö is úgy énekelt egykor, mikor még templomba járt. Miért is nem jár jnost? Maga sem tudja meg mondani. De érzi, hogy oda vágyik. Eszébe jut, hogy épen neki mondotta volt a tiszteletes nr mikor konfirmált: légy liiv mind halálig. És ö nem lett hiv.... Elhagyta a hitét.... Most az Isten is elhagyta öt. Elvette drága feleségét, szeretett jó fiát.

—Sirt. Forró, nehéz könnycseppek peregtek le arcáról:

De ah, koppanás hallatszik az ajtón.

—Ki az? Szabad!

Az ajtó meg nyílik, és a két baptista testvér lép be azon.

—Szomorú vagy testvér, mondja az egyik.

—Igen. Eszembe jutott- a feleségem és a fiam.

—Ej, ne busulj, hát nem tudod-e mit tanit a Jézus? Ott van Máténál: Én vagyok a feltámadás.

—Úgy van, úgy, de hiszen a templomban is azt tanítják és én nem hallgathatom, oda.... nem__me. .

Még be sem fejezte szavait, az ajtón ismét koppanás hallatszik.

—Ki az? Szabad.

Az ajtó megnyílik és azon a kurátor, az egyházfi és még egy nehány presbiter lép be.

A két testvér elsáppad, amint meg látják e tisztes férfiakat. Halotti csend az egész szobában, mig nem a kurátor megszólal.

—Hát ti mit kerestek itt, báránybőrbe öltözött farkasok? Ti elvettéttek ennek a becsületes embernek a

józan eszét. Az Isten elvette a feleségét, fiát. Hát még tovább akarjátok öt szomoritani? Te Bandi Ferkó, hát te tartasz itt isteni tiszteletet, aki meg akartad ölni bátyádat? Te Kóródi János, te hirdeted az Isten parancsát, ki a lopás miatt most jöttél ki a nagyváradi tömlőéből? Tudd meg Kalotai Péter, hogy kicsodák ezek a te prófétáid.

Erre a kemény, de igaz szavakra a két próféta nem tudta, hogy menjen ki az ajtón, s többet a faluba se jöttek.

Kalotai Péter a kurátor nyakába borult s úgy köszönte, hogy öt megszabadította azoktól a ragadozóktól-A következő vasárnap Kalotai Péter uram a templomban ismét ott ült a régi helyén és egész áhítattal énekelte a régi éneket:

Dicsér téged teljes szivem,Én Istenem, hirdetem neved. . .

És a te szent egyházadban Imádkozván, neved tisztelem. . .

Vajda Ferenc.