Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-06-25 / 26. szám

IY évfolyam.

Felelős szerkesztő:

! ^o-s.io-ojos.s.'sr s_s_:isrx3o:E?,

bridgeporti ref. lelkész.

A lap szellemi részét illető minden közlemény az ő elmére:

(Jor. Howard Ave. & Pine Street, Bridgeport, Conn, küldendő,

EDITOR:

2ÜOT7-. _ZS_le2C- 3ECa,la,ssa,y, Pastor of the Hungarian Ref. Church,

Cor. Howard Ave. & Pine st. Bridgeport.

Bridgeport, Conn.. 1003 Jnniiis 25-én-HJLwÉEIBXK-ELI n^E

-H-GK^T JS.IS

o.\,

' % V

26. szám.

■A'

FIGYELEM!

(Hungarian-American Reformed Sentinel.)

Fömunkatársak:

E ^ 'OLTÁN new-yorki )

A) és t leiké,/''*>

YIRAv <U N trentoni ref. )

Az előflze 0 pénzek, cim változások » mindennemű a lapot illető jelentések * szerkesztő címére küldendők.

Cor. Howard Ave. & Pine Street

Brid-g-eport, Conn.

ILvdIeg:jelen. m.in.ö.en. csötörtölcöraTM

Elöfizetési ár eg-y é-srre : -S-merilsatoa, 52.

tMIag-yarországfra, 352.50.

Az Amerikai flagyar Ref. Egyesületnek hivatalos lapja.

A lap tiszta jövedelme amerikai magyar ref.

egyházi célokra fordittatik.

Published every Thursday hy the

“HflSMuiii Sentinel misig coin."

Cor. Howard Ave. & Pine St., Bridgeport, Conn,

ENTERED AT THE POST OFFICE AT BRIDGEPORT, CONN. AS SECOND CLASS MAIL MATTER.

A convent és mi.

A magyarországi magyar református egyház egyetemes konventje, a mint azt lapunk múlt számában már röviden jeleztük, megemlékezett vég re valahára rólunk, Amerikába szakadt magyar reformátusokról is s a mint a kezünk alatt lévő hírlapi köz lemények bizonyítják, egy ö tagból álló bizottságot is küldött ki a kérdésnek komoly tanulmányozására.

Örömmel veszszük ezt a fordulatot tudomásul s óhajtjuk, hogy ez a bizottság egy vagy más módon találja meg azt az összekötő kapcsot, mely a magyar ref. anyaszentegyháznak idegenbe szakadt tagjait is megőrizze s azoknak lelki gondozását is előmozdítsa.

A konventnek ezt az örvendetes határozatát az a levél okozta, a melyet Dr. Good, a philadelphiai Ursi nus theologiai seminárium egyháztörténet tanára, tekintélyes readingi lelkész irt volt az egyetemes konvent elnökségéhez.

Dr. Good levelében azokat a jó ki vánságokat tolmácsolta, a melyeket a mi fentartó, segítő egyházunk érez a testvér magyar ref. egyház iránt. A legközelebbi baltimorei zsinat bízta meg a tudós lelkészt és tanárt, ezzel, a mint ezt annak idején fel is említettük.

Nem tudjuk, mit fog végezni ez a kiküldött bizottság felölünk. Mindenesetre nekünk amerikai magyar ref. lelkészeknek kell feltárnunk bajainkat, óhajtásainkat s reméljük ezt a 29 iki magyar ref. lelkészi. con ^enció meg is fogja tenni.

Rá kell mutatnunk és pedig egész határozottan arra, hogy Amerikában első sorban is a reformátusság van arra hivatva, hogy a magyar nemzetiséget ápolja és fejleszsze. Rá kell mutatnunk arra, hogy a míg a görög katolikusoknak a magyar kormány vikáriust, püspöki helynüköt, küld s Alleghany Cityben díszes templomot segít építtetni 15 ezer fo rintnyi segéU Ível, addig minket itt is épen úgy, mint odahaza, mellőz nek s legtekintélyesebb férfiaink, egy gróf Degenfeld és Báró Bánffy is azt hiszik, hogy ha a magyar re formátus egyház idegenbe szakadt gyermekeinek a lelki gondozásáról gondoskodni akar: egy idegen állam nak a belügyeibe avatkozik be.

Korántsem!

Az Egyesült Államokban a legteljesebb vallásszabadság uralkodik. Az állam és az egyház, a maga tömérdek felekezetével, egymástól teljesen független. Itt van pl. a görög keleti egyháznak a helyzete. Az amerikai orosz egyházak a san-franciscoi muszka püspök alá tartoznak. Ezek nemcsak tevékeny munkát fejtenek ki az amerikai oroszok között, hanem még arra is találnak alkalmat, hogy a kis oroszainkat, a rnthéneket tölünk a mi gör- katolikusaink közül magukhoz csábítsák el.

De ha nem tekintünk is erre a kül földi példára, ett van a saját helyzetünk. A magyar államkormány éppen ennek a mozgalomnak a meggátlása s a gör. kath. egyházak rend ben tartása végett püspöki helynököt küldött Amerikába, Hodobay Andor személyében.

Ha tehát a muszkának s a magyar kormánynak is van joga ahhoz, hogy igy avatkozzék be egy más állam vallási ügyeibe, úgy a magyar református anyaszentegyháznak is kétségtelen joga, sőt kötelessége az, hogy rólunk minél szélesebb körbén gondoskokjék.

Nem kívánunk mi olyan sokat, hogy kéréseink megadhatók ne volnának. Egyszerűen csak jogainknak az elismerését kérjük. u

Hiszszük, hogy ezt meg is fogjuk nyerni. y—r.

II. Hálni Ferencz élete.

Irta: Kalassay Sándor.

(Folytatás.)

Rákóci, hogy a kebelén rágódó but elűzze, a tanulásban keresett szórakozást. Kitűnő tanuló volt s nagyon korán megérett az önálló gondolkozásra és cselekvésre. Mint tanuló, legnagyobb előszeretettel a tér mészettudományt, a geometriát és a csillagászattant kedvellette. A jezsuita atyák a betűt ismertették meg vele, a szellem kifejlesztésére nem sokat tettek. Ezért mondja mintegy elkeseredve: “Ismertem a betűt, de nem értettem a szellemet.”

Ö pedig mindenütt és mindenben ezt kereste.

Kojonics termesztésen nem jó szem mel nézte az ifjúnak ilyen nagy mérvűi önállóságát. Minden áron végre akarta hajtani terveit. De a nagy politikus számítása nem sikerült. Legelőször gróf Aspremont. tábor nagy húzta keresztül számításait, a mennyiben Lipót király beleegyezésével nőül vette Rákóci Júliát. Kolonics mindent elkövetett, hogy ezt a terveit teljesen meghinsitó házasságot megakadályozza, de hiába volt minden erőlködés, a császár beleegyezését már nem lehetett vissza szívni. Ez annál károsabb volt Kolonics ravasz kiszámítására, a mennyiben Aspremont gróf teljesen felismerte a Rákóci családnak nagyszerű nemzeti hivatását s sógorának hűséges segítő tarsa volt minden tekintetben.

Aspremont gróf befolyásának köszönhette azt is, hogy már 16 éves korában nagykorúnak nyilvánította a császár. így kikerült a Kolonics gyámsága alól s Prágából Becsbe költözött 1692-ben.

Becsbe való visézatérésekor újabb szomorúság érte. Alighogy megérkezett a császár városba, édes anyja követte férjét, a hős kurucot, a hontalanságba. Remélte, hogy fiát, is magával viheti, de ezt nem engedte meg a császári ház politikája, sőt még azt is eltiltották, hogy az anya és fiú egymástól elbúcsúzhassanak.

Kolonics végtelen haragra gyűlt Aspremont gróf ellen. Perrel fenyegetödzött, majd becsületét akarta Rákcci előtt befeketíteni, de Rákóci sem a perbe nem egyezett bele, se testvérének a férjéről semmiféle rágalmat meg nem hallgatott. Koloíiicsot ez a hajsza végkép elárulta. Sokan belátták az okokat, a melyek ezt a hatalmas embert a Rákóciak ellen olyan erős harcra indította. Rákócit szerendsére elvakitani nem lehetett s midőn nővére azt tanácsolta neki, hogy mondjon ellene Kolonics gyámságának s kezdjen valahára fejedelmi állapotához méltó éle tét: szakított Kolonicscsal s jezsuitáival s a bibornok által kijelölt lakásból sógorához költözött.

Rákóci személyesen adta tudtára mindenható gyámjának, hogy kibékült nénjével és sógorával s minthogy már a 16 ik évet betöltötte s ö felsége által nagykorúnak nyilváníttatott, javainak gondozásáért köszönetét nyilvánítván, kéri ö eminentiáját, hogy uradalmainak gondozását bocsássa az ö kezeibe. Kolonics végtelen megharagudott e kijelentések hallatára s kíméletlen szavakkal támadta meg az ifjú herceget s tehetet len dühét nem fékezhetvén, megragadd az ifjút s ezekkel a szavakkal: “Barátságomat megsértetted, arra többé ne számíts”, úgyszólván kitolta szobájából. (Thaly K. R. F. feje delem ifjúsága.)

Kolonics ettől kezdve nyílt ellensége volt Rákócinak és sógorának Aspremont grófnak. De dühe már nem sokat használt. Még egy nyomorult; kísérletet tett arra nézve, hogy megszerezze a Rákóci ház birtokait. De ez is kudarcot vallott. Egy Kiss Imre nevű pap Báthory Zsófia v ígrendeletét meghamisította s ennek érteim ében 100 ezer tallért követeltek a jezsuiták a Rákóciak tói. Úgy de az eredeti végrendelet éppen Aspremont grófnak a birtokában volt. így a cslás nem sikerülhetett. Rákóci azonban — a mi nagylelkűségét igen fényesen igazolja — 20 ezer tallért adott a jezsuitáknak, a kik igy ki lévén elégítve, többet nem igen háborgatták.

Rákóci megszabadulván Kolonicstól és a jezsuitáktól, a császár akaratából utazni ment.

Jószágainak vezetésével és kormányzásával egyik leghívebb barátját, gróf Batthányi Ádámot bízta meg, kit a császár is megerősített e hivatalban. Az ifjú utazására nagy befolyással volt első szerelme.

Szeretett az ifjú szív egész hevével mondhatni rajongással egy hercegnőt, a hessen-darmstadti Magdalénát. Szerelme viszonzásra talált. Az ifjú, bájos hercegnő is szerette a deli termetű, magyar daliát, korának egyik legelőkelőbb ifját. Már az el jegyzés is megtörtént. A hercegnő atyja beleegyezett a két ifjú házassá gába. De az ifjú szivek szerelmének s illetve annak, hogy mint férj és feleség egygyé lehessenek, nagy akadálya volt: a politika.

A császári ház miniszterei belátták azt, hogy ha Rákóci a hessendarmstadti házzal jön rokonságba: úgy a császári ház politikája nem teljesülhetett volna. Maga Eleonora császárné volt azon, hogy e szép viszony felbontassék. Asszonyi furfanggal csaláshoz folyamodtuk. A jegyeseket kölcsönösen egymás haláláról értesítettek. Utazásában sógorának testvére, Frigyes máltai lovag kisérte. 1693 ápril elején indultak útnak. Legelőször Német-Ujhelyben állapodtak meg. Az ifjút szomorú emlék kötötte ehez a helyhelyhez. Nagyatyja, Zrínyi Péter, innen lépett a vérpadra. Oh de még ekkor nem is sejtette, hogy az itteni börtönből ö is csak az isteni gondviselés különös kegyelme folytán, hívei önfeláldozása által fog megmenekülni. Innen Stájerországon és Ka rinthián át Velencébe mentek, hol Rákóci különösen a templomok festményeit, oltárait vette vizsgálat alá. Ezért mondotta rá Forgách Simon: “Őfelségenem jó pápista, mert a templomokban a képeket vizsgálja.”" Két hétig időzött itt, majd meglátogatta Paduát, Ferrarát, Bolognát^ Flórencet, hol egyidöre magára maradt, mert kísérője Máltába utazott. A 17—18 éves ifjú hü maradt első szerelméhez. Flórenc gyönyörei el nem csábították, pedig a kacér udvarhölgyek valóságos vadászatot tartottak a szép és gazdag ifjúra. Sőt. megbotránkozott az erkölcstelenségen, mely itt épen úgy uralkodott, mint a dogek hires városában, a vizen épült Velencében. Négy hónap múlva tért ide vissza kísérője s ekkor Pizába. Livornóba utaztak. Majd meglátogatták Máltát s Carrarát s Genuában tartózkodtak hosszabb ideig. Olaszország több városának megtekintése után Rómába is bementek, hol kísérője bemutatta XIIL Innocentius pápának s az olasz arisztokrácia több tagjának. A hires, fejedelmi családból származott ifjú megnyerte a pápának és az egész olaszt arisztokráciának a rokonszenvét. Volt ideje és alkalma a szórakozásra is, deö inkább művészi hajlamai által vezéreltette magát. Meglátogatta a templomukat, középületeket, a könyv és képtárakat smuzeumakat- Lelkében ekkor fejlődött ki az a különös előszeretet a régiségek iránt, a mely még a háborúskodás idején se hagyta el. Rómából Nápolyba utazott, hol meglátogatta az éppen kitörni készülő Vezuvot is.

Itt értesült arról az örvendetes eseményröl, hogy az Aspremont palotában 1694 jan. 31-én fényes keresztelőt lilének. A szive telve voltörömmel. De az öröm csakhamar szo*s moruságra változott, mert tudtára adták ama hamis hirt, amelyről fentebb szólottunk. Jegyese elhalt. Hátmaradhatott e tovább Nápolyban* Bizony nem törődött ö többet a csá—• szári parancsolattal, Bécsbe utazott»., |Kemény tél volt. A havasok utaifc:; nagy hó fedte el. De ez nem volt a—’

J