Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1903-01-01 / 1. szám
f 9 Nálunk,mindenféle kályha ka-pható, * de a leni óbban a J E W E L kályhát ajánlhatjuk. A Jewel nem kerül többe, mint más kályhák, der a ki ezt használja, pénzt takarít meg, mert ez kevesebb szenet fogyaszt, mint bármely .más melegitö és fűtő kályha. Ajánljuk a JEWEL féle gyártmányokat a nagy közönségnek, mei t hosszú tapasztalatból tudjuk, hogy a fentebbi állítás igaz. Kapható Clevelandban Gedeon JánoS vaskeresKedésében. «•I Phone Cuy. 606 M. Bell East 1284 F. lás vannak bebörtönözve. Ök a világ szerint foglyok, de lelkileg a börtönör inkább fog#ly, mint Pál és Silás. A bűn nélküli, az ártatlan nem érzi magát rabnak sötét börtönében sem; de a bűnös a saját palotájában is fogoly. S mikor a börtönör látta, hogy foglyai nem közönséges foglyok, hitt s leborult azok előtt, a kik az ö őrizetére voltak bízva. A kérdése ez: “Mit cselekedjem, hogy az örök életet vegyem?” Pál ezt felelte: “Higyj a Jézus Krisztusban!” így szerzett Pál a fogságban is követöt a Jézus Krisztusnak s Pál és Silás nála lakozának, miután kiszabadultak a börtönből. Az evangyeliumnak Philippibe való bevitele sok tanúságot rejt magában. 1. A mint az a l^ány, a kit a gonosz szellemek gyötörtek, megszabadult, épen úgy mi is megszabadu - lünk, a Krisztus evangyéliuma által a bűnből. 2. Annak, a ki a Krisztus evangyéliomának terjesztésére vállalkozik, nem szabad elcsüggednie, ha munkája először eredménytelen is. Eljön az idő, mikor az iga,z keresztyének ajkán gyözedelmi ének fog ha ngzani. • 3. A keresztyéneknek olyan türelmeseknek kell lenniük: mint a minő volt Pál és Silás, amikor a tömeg öket a bíróság elé hurcolta. 4. Végül e történet is azt igazolja, hogy Isten az övéit el nem hagyja. Figyelmeztetés. Mindazok, kik a lapot nem kap ják rendesen, szíveskedjenek azaláb bi sorokat egy levelező lapon kitől teni s azt hozzánk beküldeni. Az “Am. M. Ref. Lapjának” kiadóhivatala. To the Publisher of the “Am. M. Ref. Lapjának.” Dear Sir: Your paper has come of late so irregularly, that I am compelled to discontinue it unless I receive the same in the future more promtly. Respectfully Aláírás. Cim és város nek az öregei szánták és a kiállításon “Idyll a Kárpátokban” cimii festményével az egyik legnagyobb jutalmat nyerte el. A kitüntetés után pedig pár nap múlva egy rendkívüli gazdag mübarát 4 ezer forintért vette meg a gyönyörű képet. Most aztán Szedres István festőművész ur még a tiszteletére rendezett bankettet sem respektálva, még éjfélkor haza utazott az ö kedves, jó szüleihez, hogy legalább részben visz sza fizesse nekik azt az áldozatot, a melyet egyszerű helyzetükben érette hoztak. Reggeli 4 órára ért szülőfalujába, melynek szélső soron levő korcsmájában valami elbusult lélek keservesgn huzattá s még keservesebben énekelte hozzá ezt a szomorú nótát: “Keresem a boldogságéul, Hejh, de sehol nem találom!” Ha elhagyta a cigány: újra kellett kezdenie. A festő hallgatta egy darabig s aztán, mintha az ö szivében is visszhangra talált volna az, elkez dette magában dudolgatni az imént hallott nótát: “Keresem a boldog-sáo-om, Hejh, de sehol nem találom!” Mikor épen filozofálni akart magában a boldogság felett, odaért az ö kis, egyszerűségében ’ igénytelen szülőházához. Olyan meghatva nyom ta meg a régi, ismerős kilincset és kitárult előtte az ajtó, melyen belül egykor annyi boldogságot élvezett a boldog családi körben. A hűséges, hálás gyermek meghoz ta magával a szülői hajlékba a békét s megelégedést újra. Derék, munkabíró segédet állított a műhelybe, kis testvéreiről gondoskodott. s fol>v ' n festegetett. A szebbnél szebb k Egyházi és egyleti élet. Karácsony ünnepe magy. ref. egyházainkban. Karácsonyt, a keresztyénségnek legbensöségteljesebb ünnepét nagy buzgalommal ünnepelték meg az amerikai magyar reformátusok ebben az esztendőben is. Eddig ugyan még nem érkezhetett minden egyházunkból tudósítás lapunk számára, de ab ból, a mi itt Bridgeporton történt, bátran lehet következtetnünk a többi egyházak ünneplésére is. Már egy héttel karácsony előtt minden nap megzendült az Ur házában a Messiás eljövetelét hirdető ének s felhangzott az imádság s a hö óhajtás arra nézve, hogy az Ur» küldje el szerelmes fiát mi hozzánk, bűnös gyermekeihez. Karácsony estéjén már sainültig megtelt a templom ájtatos, buzgó keresztyénekkel. Ekkor volt a templomban megtartva a szokásos gyermek isteni tisztelet és karácsony fa ünnepély. Minden gyermek részesült valami adományban, minden ért csinos összegek érkeztek a házhoz. A nagy diófás kertben szép üvegtetejii műtermet építtetett magának Szedres István ur; már a Makláry konteszeket ott festette le, a kik sokáig jártak a kis műterembe még azután is, mikor arcképeiket haza küldte a szép, halvány festőművész. De hiába volt minden kacérság, minden áldozat, mert azt csak áldozatnak lehet nevezni, hogy a papagály, meg a pincsi képeiért is 500 fo rintot fizettek a konteszek. De a festő még mindig dudolgatta magában: “Keresem a boldogságom, Hejh, de sehol nem találom!” A festőművész hazaérkezése előtt 15 évvel született Benkei Margitka. Igaza volt a doktornak: a kis leány beteg sem volt soha. Hogy aztán minő gyönyörűséges leány lett belőle: festő képzelete, költő tolla, képtelen lenne azokat a bájakat híven visszatükrözni, melyeket a Teremtő reá halmozott. Testben, lélekben tökéletes volt. Még nem kapta meg az első hoszszu ruhát, szivében, mint zárt rózsabimbóban, aludt még a mindent sejtő érzelem. De mégis, egyszeregy bűvös 'bájos alkonyon a kastély taván csolnakázva, meghallott egy mélabus nótát; szép erőteljes baritonhangu férfi énekelte valahol a domboldalon, amint a Benke-’-kastélyt rajzolta vázlatkönyvébe: “Keresem a boldogságom, Hejh, de sehol nem találom!” A kis Margit, a tündérszép gyermek, hófehér párnáján még álmában is dudolgatta ezt a különös dalt. Miért oly tórákén, ymiért olyan gyenge az emberi test, miért nincs benne több ellentálló erő és kénesgyermeknek jutott egy-egy adag cukorka! Másnap, karácsony első napján az egyházközségi gondnoknak nehéz gondot okozott az egybesereglett hivök sokaságának elhelyezése. Nem volt a templomban egy talpalatnyi hely, a hová el lehetett volna helyezni valakit. Az úri szent vacsorával 207-en éltek híveink közül s a perselypénz a 130 dollárt meghaladta. Az isteni tisztelet méltóságát nagyban emelte az egyházi énekkar két, szépen, szabatosan elhangzott éneke. Adjon Isten más években is ilyen szép és boldog karácsonyt egyházaink hivő közönségének. Isteni tisztelet Torringtonhan, Conn. Torrington egy kis város Connecticut állam északi részében. Ez előtt pár évvel alig volt itt egy pár magyar, de ma már megszaporodott itt is a magyarok száma. Négy évvel ez előtt alig 10—15-en járultak itt az Urnák asztalához, most karácsony harmadnapján már 33 református mutatta be az Ur előtt a hálaáldozatot. Az isteni tiszteletre, bár az a kora reggeli órákban volt, megjelentek ség, hogy tudna harcolni az idő viszontagságaival, legyőzni az orvul támadó betegségeket? Az a drága gyermek, az a gyönyörű leányka, kinek száz évet jósolt a házi__doktor, utolsó óráit élte, már 16 éves korában meg kell halnia. Ki írhatná le a szerencsétlen szülök mérhetetlen fájdalmát? A kincs nem segít, a fohász, az ima nem tartja itt többé a kedves, szeretett leányt: meghalt. Soha be nem hegedő sebet, soha el nem múló fájdalmat hagyva maga jután szerető szülőinek szivében. —Ah, oly féltő gonddal szerették, oly önző ragaszkodással vették körül, hogy még a íestötöl is irigyelték volna azt a boldogságot, hogy Margitot lefesthesse; s igy nem maradt utána egyéb bánatos szülei számára néhány élettelen fényképnél. Az öreg Teréz szakácsné odatipegett a félig önkívületben levő anyához: —Nagyságos asszonyom! Jó lenne elhivatni a Szedres kovács; fiát, hogy L fess : a mi drága halottunkat. A bánatos anya beleegyezöleg bólintott. Spár óra múlva ott ült a ravatallal szemben a művész, hangtalanul nézte azt a megsemmisülésnek indult Isten remekét. A művész lelkének teremtő ereje van; óh, de életet abba a kimondhatatlanul szép testbe csak Isten tudna újra lehelni. Szedres István, a mint elkészítette a halottról vázolt képet, hazaküldte a vigasztalhatatlan szülőknek, a kik minden idejüket elhalt leánykájuk szobájában, a remek festmény előtt, töltötték el. A festő pedig bezárkózott a kis műtermébe és festett láza kevés kivétellel az összes reformátusok. Szép és lélekemelő dolog, ha minden egyes helyen, a hol nagyobb számban élnek testvéreink, olykorolykor isteni tisztelet tartatik. Reméljük, hogy itt is többször lesz alkalmunkban a jövő esztendőkben megjelenhetni. Az isteni tiszteletet lapunk szerkesztője végezte, ki az isteni tisztelet végeztével buzditá a híveket a református intézmények, főként pedig a ref. egyesület pártfogására s reméljük is, hogy szavunk nem lesz pusztába kiáltó szó s egy osztálya itt is megalakul egyesületünknek. Adja Isten, hogy ez minél előbb megtörténjék. A jolmstowni magyar ref. egylet. A jolmstowni magyar ref. betegsegélyzö egylet dec. 21-én tartotta évi számadását és tisztújító közgyűlését. Ugyanekkor az egylet, más egyletek nek is, a melyek a református nevet viselik, mintegy példaadásul, lapunkat, az Am. Magy. Ref. Lapját válaszolta meg hivatalos lapul. Az uj tisztviselők nevei az illető rovatban olvashatók. Fogadja a derék egylet lapunk hálás köszönetét. Karácsony ünnepe New Yorkban. Szép karácsony ünnepük volt a new-yorki reformátusoknak. Úgy a délelőtti, mint a délutáni isteni tisztelet alkalmával szinültig megtelt a templom ünneplő közönséggel. Az úri szent vacsorához 144 férfi és 168 nö járult; összesen 312-en. A new-yorki magyar református egyház közgyűlés*. A new-yorki ref. egyház a múlt vasárnap tartotta az évi közgyűlését. Az egyháztagok a presbitériumot a következőképen választották meg: Gondnoknak egyhangú lelkesedéssel kikiáltatott Hidegh István, ki az egyháznak évek óta kipróbált, lelkes tagja, és a ki az egész new-yorki magyarság előtt általános tiszteletben ás közbecsülésben áll. Pénztárnoknak megválasztatott Garan Mihály, jegyzőnek Kuthy Zoltán lelsan. Néha-néha halk magánbeszéddel szakította meg munkáját: — Megtaláltam már a boldogságomat. meg a régen keresett eszményemet is! De miért vitték el tőlem oly hamar? És festette az eszményt, a kedves arcot százféle alakban. Az eszmény nem ébredt fel, azeszmény halva volt már.... és a festő egy reggelen felgyújtotta a műtermében felhalmozott kincseket. A tűz böl kirohanva szivéhez szorította a halott eszmény képét s őrjöngve kiabálta: —Megtaláltam már a boldogságomat, csak az eszményemet vitték el tőlem; óh adjátok vissza, jó emberek!! Benkei Dávid megtudta a szegény Szedres kovácsék szerencsétlenségét. Bánatos felesége örömmel beleegyezett, hogy az egész családot odavegyék magukhoz Soha sem is volt okuk megbánni ezt a szép tettüket, mert a jól nevelt, szép kis leányka a sokszorosan meg próbált szülök szivébe kedves őszi veröfényt varázsolt. A közös bánat és fájdalom pedig szorosan összekötötte a két családot. Kijutott a künyekböl mindennap mindnyájuknak, mikor a szép, halvány fiatal ember zavaros tekintettel közeledve a kastély felé, holt eszményének képét szivéhez szorítva, zokogó hangon dalolgatta azt a mélabus nótát: “Keresem a boldogságom’, Hej, de sehol sem találom!” El van az már rég temetve —Kakukfilves temetőbe!” Ilyenkor mindig nehéz könyek gördültek végig a bánatos arcokon és a szivekben önkénytelenül is az az érzés vert tanyát, hogy minél nagyobb gyöngédséggel, szeretettel igyekeznek egymás fájdalmait enyhíteni, mi aztán idővel sikerült is. Kivált mikor a szegény örült művész oda jutott pihenni az ö eszményéhez a “kakukfüves temetőbe.”
