Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-06-11 / 24. szám

IV vfolyam. Felelős szerkesztő: E-S-Ij-üss-S-tz" sAnsnoo^ bridgeporti rcf. lelkész. A lap szellemi részét illető minden közle­mény az ő címére: I (Jor. Howard Ave. & Píne StTeet, Bridgeport, Conn, küldendő EDITOR: S,e-ir. Jelese. I-^a.la.ssaőr, Pastor of the Hungarian Ref. Church, Cor. Howard Ave. & Pine st. Bridgeport. Bridgeport, Conn.. 1903 .hinins 11-éH ,V A? & „•o* 24. szám. & , v (Hungarian “American Reformed Sentinel.) FIGYELEM! Eöm-u.n.lca.társaas : KUTHY ZOLTÁN new-yorki 1 . és f lelkészek YIRÁG ISTVÁN trentoni ref. ) Az előfizetési pénzek, cím változások g mindennemű a lapot illető jelentések a szerkesztő címére küldendők. Cor. Howard Ave. & Pine Street, IBrid.g'eport, Conn. ILzEegrjelen m inden csö­­tőxtölnöm. Előfizetési ár eg-jr étrre: -S.merilrá'foa, $2. rfivlIa.g'ira.Tország'ra, $2.50. Az Amerikai Hagyar Ref. Egyesületnek hivatalos lapja. A lap tiszta jövedelme amerikai magyar ref. egyházi célokra forclittatik. Published every Thursday by the “Hiioiitieion sentinel Piling coins'.." Cor. Howard Ave. & Pine st., Bridgeport, Conn. ENTERED AT THE POST OFFICE AT BRIDGEPORT, CONN. AS SECOND CLASS MAIL MATTER. Az amerikai magyar protest, papság gyűlése. Az Amerikában működő magyar protestáns lelkészek folyó hó 29 én hétfőn gyűlést tartanak Pittsburg ban. Helyesen. Itt van már az ideje, hogy a nagy, szinte életbevá gó kérdések felett tanácskozzanak azok, a kik arra vannak hivatva, hogy a lelkiekben vezéreljék idegen be szakadt testvéreinket. Itt van az Ideje, hogy mint a tanítványok az első pünköst ünnepén, lennénk mi is mindnyájan együtt-egy akarattal. Hiszen ha a pásztorok nem értik át a mindeneket éltető szeretetnek lel­két; úgy megverettetik a nyáj és ei­­szélednek a juhok s itt is-ott is fel tűnnek a hamis próféták, hogy a sza bad vallás gyakorlat hazájában őse­ink szent vallásától el távolítsák a könnyen hivöket vagy még inkább a teljesen közönyösöket. 1896-ban már megtettük a lépése­ket a szervezkedésre, az oldott ké­vének szerteszét elhullott gabonaszá­lait újra össze akartuk csomózni. E- gyik tervünk az Egyesület eszméje testet is öltöt, de a másik, a mely arra lett volna hivatva, hogy szerve­zett és szervezendő egyházainkat ősz sze tartsa s a nagyobb kolóniákat olyan csoportokba oszsza, a melyek­ben a lelkészi szolgálatot egy ember is elvégezheti s gondolhat arra, hogy híveink el ne züljenek: nem sikerült saz amerikai magyar ref. egyházme­gye, nincs meg, bár egy ideig 1‘enál lőtt és működött is. Erre pedig mint a következmények megmutatták végtelen nagy szűk ségünk lett volna és van ma is. Szük­ségünk lett volna pedig azért, meTt az amerikai magyar reformátusságot nem hagyta volna szét forgácsolód­­ni s ha ez fenn áll vala. nem történ­hetett eolna meg az a hallatlan do­log, hogy szervezett egyház közsó geinkben önmagunk támaszszunk sza kadást s veszélyeztetve úgy az egyik, mint a másiknak a fenállását s sze­retet helyett gyülölséget támasztva a testvérekben egymás iránt. Sok. nagyon sok bajunk van. Az ellenfél eltanulva tölünk a harc mo­dort, lépésröl-lépésre előbbre halad. A nagyobb kolóniában rendszeresen foly aróm. katli. gyülekezetek szer vezése, s e szervezett gyülekezetek, mint azt a legutóbbi események is matatják, nem a magyarság egyesi tésére, de szétszakítására töreked nek. Mi küzdünk, harcolunk az ilyen felfogás ellen, minden egyes eset­ben, a mely tudomásunkra jut, fel­emeljük tiltakozó szavunkat, de mig azt vetik szemünkre, hogy keressük a gerendát saját szemünkben; addig a szó, csak szó marad Ha egységesen lépnénk fel s közös, erővel törekednénk ama nagj célok megvalósítására, melyek itt reánk mint protestánsokra s mint magya­rokra várakoznak, úgy bizony el is érnök, a miért küzdenünk kell. De igy csak tengődünk s máról holnap­ra élünk. Ezért van szükség erre az össze gyülekezésre. Megbeszéljük dolga inkát, meglátjuk, hogy kik akarnak a közös célért munkálkodni. Úgy de az összejövetelnek ezen kí­vül is vannak megbeszélni valói, bár maga ez is eléggé fontos tárgy. Jön j a zsinat. Magyarországi ref. egyhá­zunk legfőbb törvényhozó testületé vagy az öszszel, vagy a jövő éven ősz szu fogülni. E zsinattal le kell tár­gyaltatnunk az amerikai magyar re­formátuséig sorsát illető kérdéseket is. Fel kell világosítanunk az illeté-1 kés tényezőket arról, hogy minő té-' vés alapon állottak 1896-ban, a mi-! kor az amerikai ref. papság kérését csak elvileg adták meg, de a való­ságban nem . Ki kell fejtenünk, hogy nem ütközik nemzetközi jogba az, ha az amerikai magyar ref. egyház gondol saját gyermekeivel. Ha aróm. az orosz egyházak megtehetik ezt, a mit kötelességük meg tenni, úgy a mi egyházunk is kiterjesztheti re ánk is gondját. Itt van további tárgy gyanánt a felekezetközi viszonyok rendezése. Ma már a magyar protestáns lelké­szek nem csak a református egyház segélyezését fogadják el, hanem más egyházakét is. Szükség van rá, hogy mint az apostolok között a jernzsá­­lemi első zsinaton, úgy most is meg állapíttassanak azok a határvona­lak, a melyek között munkálkod­nunk kell és lehetséges, hogy vala­hogy gyülölség, szere tétlenség ne támadjon se közöttünk se híveink közötl, hanem mindnyájunk által épüljön az Istennek országa. Yan nát elég tárgya, elég megbe­szélni valója a gyűlésnek. Oh bár a Szentlélek ajándékát veunékmind, azok, a kik üszejönnek hogy e m-liéz időkben megtalálják az utat, amely általuk is előmozdítja Isten orszá­gának e földön való növekedését. y—r. 11 SáKócjj Ferensz eieie. Irta: Kalassay Sándor. Magyar hazánkban, édes szülőit földünkön kemény harc folyik. Az osztrák törekvések ma is olyan erő­sek, mint a legválságosabb idők­ben, a kormánj ma is mint Bécsnek hü szolgája működik a helyett, hogy védené a nemzet igazait. Hej pedig, de szomorú tapasztala­tok intik a magyarságot arra, hogy Bécscsel nem jó egy tálból cseresz­nyét enni, a Habsburg dynasztia po­litikája mióta csak el nyerte Szent István koronáját, mindig az volt, hogy Magyarországot az osztrák örö kös tartományok közzé vonja be. Nem származott még ebből a család­ból egyetlen olyan uralkodó sem, aki ne ezt akarta volna s egyetlen uralkodónak se voltak még olyan őszinte tanácsosai, a kik nyíltan megmondották volna, hogy az isteni gondviselés nem ezt a szere­pet szánta a több mint ezer éves nem zetnek. Sőt inkább, a változó kor­mány férfink és politikusok mindig a leghüsegesebb kultivaloi voltak annak a szerencsétlen eszmének, hogy Magyarország nem egyébbmint egy láncszem abban az állami kap­csolatban, a melyet Osztrák Magyar Monarchia név alatt ismer a világ. Ez a fö Moloch még is. Ennek kell feláldoznia Magyarországnak min­den, Istentől adott, gazdagságát s en­nek kell oda dobni áldozatul a nem zet színe javát, az ifjúságot is. De úgy látszik ismét mozog a föld. A nemzet küzd az erőszak ellen, a tér hek alatt immár összeroskadt nép felemeli szavát s tiltakozik az újabb véradó megajánlása ellen. Yan valami gondviselésszerii ab­ban, hogy e harcok épen a II Rakó cy Ferenc által vezetett szabadság harc 100 éves évfordulójára esnek. Rákóci szelleme hatja át ma Magyar ország függetlenségének bajnokait. Küzdjenek is! A Rákóci szelleme által lelkesítve még boldog lehet a magyar, de ha le mond azokról a [jogokról, a melyeket Isten maga ol jtottaz emberi szivbe: el pusztul és 1 meg nem állhat. Mint a magyar hazának idegen­­[ ben is hűséges gyermekei ismertet­ni kívánjuk olvasóinkkal, s mind­azokkal, a kikhez szavunk eljut, II Rákóci Ferencnek az életét. Teszük ezt a kötelesség érzet parancs szavá­ra, mert II Rákóci Ferenc nem csak a magyar szabadságnak, hanem a protestantismusnak is lelkes bajno- Ka volt. Ö rom. kathólikus szárma­zása dacára is belátta azt, hogy Ma gyarország magyarsága a legmagya­­rabb vallásnak, a kálvinista egyház­nak a sorsával a legteljesebben ösz­­sze függ- Ezért lobogott zászlaján a ..Pro libériáét” mellet a ,,Pro Deo” 1 is. I. ilyennek és ifjú kor. ■ II. Rákóci Ferenc 1676 március hó 27-én szül itett a Zemplén megyei ) Borsiban. I. Rákóci Ferenc erdélyi fejedelemnek és a hős lelkű Zrínyi j Ilonának volt a fia, s unokája: II. Rákóci György fejedelemnek s :yvak ! buzgó róm. kath. Báthori Zsófiának. Az egészséges szép fin gyermek születése naary örömmel töltötte el úgy a szülék, mint a nagy anya szi­vét, mert az elsöszülöt III-ik György néhány hónapos korában elhaláloz­­ván, már aggódtak is, hogy Magyar­­ország legnevezetesebb és legvagyo­nosabb családjának magva szakad. I. Rákóci Ferenc fényes háztar­tást vitt. Ellehet mondani, hogy az újszülött herceget fény, pompa s az udvari nép serege környezte a szó­nak a legteljesebb értelmében, annál nagyobb és fájóbb volt a csapás, a mely a családot érte, csak hamar a gyermek születése után. A választott fejedelem egy erős hülés következ­tében 1676 július 8 án elhalt s az a­­lig négy és félhónapos gyermek a­­[pátlan árva lön. A haldokló atya a­­zonban még halál tusája között sem feledkezett meg gyermekéről s hogy I. Lipót boszujától s az osztrák dip­lomaták kapzsiságától meg mentse gyermekeit s birtokait. Julia leányát és Ferencet a császárnak különös ol­talmába és figyelmébe ajánlja. De épen ez volt a b:tj. A bécsi ud­var támaszkodva az apa végrendele­tére követelni kezdettea gyerme­keket s minden áron arra törekedett, hogy kiszakítsa őket az édes anya gondozása alól. De Báthory Zsófiit és Kazincy Péter befolyásának sí-" került kivinnie azt, hogy a bécsi ud var elismerje, hogy a természeti jog és a hazai törvények szerint a g3Tám­­ság csak is az özvegy édes anyát il­leti meg, s már aug. 20 án azt Írja a kancellár Zrinyi Ilonának: Nagysá­god az törvény és természet szerint való tutorsághoz tartván magát, Is­ten hirével nevelheti árváit s azon ne is búsuljon. (Thaly Kálmán II Rákóci Ferenc fejedelem ifjúsága. 9 lap.) Zrinyi Ilona élt is a természet és törvény adta jogaival, Mint anya és mint oly nö, kinek hős és erélyes lelke később oly nagy tettekben mutatkozott, legféltékenyebben őr­zött kincseinek, árváinak jogát szi­gorúan meg örzé s mindent elköve­tett, hogy a Rákóci ház végsarjadé­­kai észszerű és rangjokhoz illő neve­lésben részesüljenek. Ha igaz, hogy a gyermekek az a­­nyáktól öröklik a jellemet, úgy Rá­kóci Ferencet e tekintetben is kivá­lasztottnak kell mondanunk. Édes anyja, a munkácsi hősnő, kiválóan erélyes, higgadt nő volt, a ki min­deneket okosan meg fontolt s min­den veszélylyel szemben férfias hi­degvérrel és bátorsággal állott meg. E jó tulajdonokat örökölte fia is. S nem csuda ha Rákóci még a szám­kivetés napjaiban is a legkegyelete­­sebb szavakkal emlékezik meg any­járól, s emlékirataiban nem egyszer hálát ad az Istennek, hogy olyan a­­nyát adott neki, a kinek oldala mel­lett soha sem érezte az édes apának a hiányát. Munkács várában, hová a gyászoló özvegy férje halála után árváival vissza vonult, nem soká maradha­tott Zrinyi Ilona, mert Báthory Zsó­fia szeszélyes s méltatlan bánásmód­ját eltűrni nem tudta. Ezért 1677 de cember havában elhagyta Munká­csot. E tettére az is nagy befolyás­sal volt, hogy kiakarta szakítani a gyermekeket a nagy anya vakbuz­góságának a hatása alól. A telet aztán részint Sárospata­kon, részint Regéc várában töltöt­ték. A regéd tartózkodás nagy szo­morúságot hozott a fejedelemnö e­­gész udvarára, a kis Rákóci meg be tegedett. Betegségének hire a bécsi udvarig el jutott s némelyek már halál hirét is költötték. A cancellár és a nyitrai püspök egyenesen figyel meztették az édes anyát, hogy ébe­rül őrködjék gyermeke felett s ne liigyjen senkinek. Ennek pedig az volt az oka, hogy a bécsi udvar nagyon örült volna annak, ha a Rákóci név egyetlen birtokosa el hal, mert a temérdek birtok igy három negyed részében a MI

Next

/
Thumbnails
Contents