Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-04-16 / 16. szám

2 tán nagyon sok-erkölcsi gyávaság és önzés található, nemcsak a hivatal­nokok, de még a szavazók körében is. S mivel a kormányt az adófizetés­sel támogatja a polgár, Pál erre vo natkozólag mondja: “Adjátok meg azért mindeneknek, a mivel tartoz­tok, a kinek adóval adót, a kinek vámmal vámot, a kinek félelemmel félelmet, a kinek tisztességgel tisz­teséget.” Az adó gyakran sérelmes és igaz ságtalau. A keresztyén élet alaphang­ja ellenez minden lázadást és leigá­zást. A keresztyén és a felebarát. Az ember nem élhet törvény sze­rint embertársával. Arabs magyará­zók szerint a Koránban 15 ezer sza­bály foglaltatik. S még ebbon sincs benne minden szabály, a mi az élet­ben felmerülhet. Nem a törvénynek, hanem a szeretetnek kell vezetnie az embert felebarátjával szemben. Ho a szeretet törvénye vezet öntudato san, ott megtartják a törvényt, A keresztyén szeretet nem szorítkozik csak barátaira, de kiterjed Ellensége ire is. Az ellenség iránti szeretet nem egyszerű krisztusi parancs, hanem része a keresztyéni hitnek. Jézus meghalt ellenségeiért. Egész élete követői és ellenségei javítására volt szentelve. A szegény pogány igen nagy kincset nyert a keresztyén egy­házban. , 254-ben óriás pestis dühöngött é szak Afrikában; Karthágóban a po­­gányok nem merték felkeresni a be­tegeket a ragálytól való féltőkben. A haldoklók és halottak szerteszét he­vertek az utakon s nemsokára ezek a pogányok hevesen üldözték a ke­resztyéneket, mert őket tartották a ragály okozóinak. Cyprian összehív­ta a keresztyéneket s azt mondta: “ha csak saját népünk iránt tanúsí­tunk szeretetet, nem leszünk jobb emberek, mint a pogányok. Mint va lódi keresztyéneknek a gonoszt jóval kell legyőzni, szeretni kell ellensé geinket és imádkoznunk kell üldöző­inkért. A keresztyének kimentek és elte­mették a holtakat, látogatták a be tegeket s nagy mértékben elvették élét a ragályos betegségnek. A szeretet a törvény betöltése. Sze vessétek felebarátaitokat. A szeretet védi, segiti, felemeli társát. A mire nekünk szükségünk van: szeretet, nekünk kell gyógyitgatnunk a tár­sadalmi élet betegségeit és vétkeit. A törvény is segít. A törvény nem engedi könnyen érvényesülni a bűnt- Azonban az evangyelium uj életre emelheti az embert. Három nagy eszköze van ennek az önmegtartóztatásnak: a családi haj­lék, az iskola és a templom. Eme for­rásokból származik az önmegtartóz­tatás. Szeressétek egymást, mert a ki egymást szereti, a törvényt betöltöt­te. Egyházi és egyleti élet. Husvét az amerikai magyar reform, templomokban. Husvét ünnepén minden jó keresz­tyén lélek felkeresi az urnák házát. Amerikai református teetvéreink is főként husvét ünnepén adnak kife­jezést vallásos buzgóságuknak. Ter­mészetes, hogy jelen számunkban még egyházunk összes ünnepeiről nem adhatunk tudósítást, de hisz­­szük, hogy minden lelkésztársukk be fogja küldeni értesítését, hogy igy legalább némi fényt vessünk ar­ra, hogy híveink itt is hívek őseink vallásához. Bridgeportban a szó leg­teljesebb értelmében nem maradt ü­­resen egy talpalatnyi hely sem az urnák házában. Az úri szent vacsorát 290 hívünk vette magához s a per­selypénz s az isten dicsőségére szánt adományok összege meghaladta száz dollárt. —South Norwalkban olyan népes gyülekezet volt jelen, a minő soha, kivéve a templomszentelés alkal mát. Az urnák szent asztalához 135-en já rultak. A délutáni isteni tiszteleten is alig fért el a hivök serege a temp­lomban. Oh bár sokszor volna alkal műnk ilyen gyülekezet előtt hirdet­ni az urnák az igéjét, de sajnos, so­kan vannak a hivatalosak, kevesen a választottak, 'f'rentonban, mint ben nőnket értesítenek, 170-en járultak az ur asztalához s az adományok ősz szege 150 dollárra rúgott. Wood­­bridgen N. J. Yirágvasárnapján volt isteni tisztelet, a mikor 74 testvé riink járult az urnák szent asztalá­hoz. Ez alkalommal Horváth Pálné asszony egy díszes urasztali térítőt ajándékozott. Az ur vacsorái kenye­ret pedig immár nyolc év óta minden alkalommal Bacsó Józseíné asszony ajándékozta. Nemes szioü adományok. Bridgeporti egyházunkban a temp lomot nehány no testvérünk virágok kai szépen felékesitette s özv. Kuko­­ró Andrásné asszony az urvacsorai bort és kenyeret ajándékozta. Glück József né asszony a keresztelési áll­ványra egy díszes selyem térítőt a jándékozott. A jó szivii adakozókon nyugodjék meg az Istennek áldása. go. Chicago és körny. ev. ref. egy­házunk által ez év márc. 22-én meg­tartott sorsolási ünnepélynek sikeré hez következő kegyes adományok és ajándéktárgyak jöttek be. Felülíizettek: Varga Zsuzsánna 2 d. Jordán János Auburn Ills. 1 d., G. G. Hegyi 90 c., Orosz Péter Whi­ting 50 cent; Király Károly 200 drb. ajándéktárgyat, a lelkész 70 drb. könyvet, a Fair egy acél női táskát, Siegel s Cooper: egy ezüstözött ke­nyértálcát, pólyák női kalapos: S női kalapot, Mrs. York egy gyönyörű díván párnát, Tóth János egy parlor asztalkát, Benkö Ferenc parlor lám­pát és 2 box szivart, Szabó Agnes k. a. ébresztő órát, Bene Mariska k. a. 5 darab üveg s porcellán edényt, Sza nyi József és neje egy albumot, Le derer Store tavalyról megmaradva 1 hintaszéket, Veres Ignác és neje 5 darab edényt, Ruszka Erzsébet k. a 5 darab porcellán és üveg edényt, a köszörű gyár Király K. által 25 da­rab késélesitöt, özv: Hajdú András­né Aurora 10 darab imakönyvet, özv. Füzy Jánosné 5 darab tányért, N. N. házaspár egy pár függönyt, Mrs. Brown angol kath. nö Király által egy teritöt, Siposs Marcella k. a. egy öfindzsa s 6 kis tányér, Ignác Borbá­la, k. a. 7 darab gyümölcstányér és egy leveses tál, Pandák József 8 da­rab Kossuth gomb, Gangéi Lizi k. a. egy tütartó és egy ékszertartó, C. R Cave Paush j.-né által egy pár füg­gönyt, Komjáthy jánosné 6 pohár, 1 kancsó, egy tálca s 2 kézi munka zsebkendő tartó, H. Kohn Tóth j.­­né által egy abroszt, Lederer Store Tóth J.-né által 6 poharat, egy tálcát s egy vizes kancsót. A sorsolás tiszta jövedelme el fogja érni a száz dollárt, mely összeg egy­házunk folyó kiadásainak, fenntar­tási költségeinek a fedezésére fog forclittatni. / Fogadják úgy a szives adakozók, mint a sorsolás sikere körül szíve­sen fáradozó testvéreink egyházunk hálás köszönetét. Harsányt Sándor ev. ref. lelkész. Egyházi-főhatóságunk gyűlése. Mint már jeleztük, egyházi főha­tóságunk e lió 15-én tartotta évi gyű­lését. A gyűlésen a magyar aef. lel­készek is megjelentek, kik másnap Trensonban gyűltek össze ügyeik­nek a megbeszélése, íökéut a zsinat­hoz intézendő memorandum megbe­szélése s némi szervezkedés végett. Lapunk jövő számában kimerítő je­lentést fogunk közölni. Egyesületünk vezértestül Mének a gyűlése. Mint magán utón értesülünk, egye sületünk vezértestiilete szintén e hó 15 én tartotta félévi gyűlését. Sze­rettük volna, ha az ide vonatkozó felhívás lapunkban, mint hivatalos lapban megjelent volna, hadd tud­ták volna meg osztályaink is, hogy mikor van a vezértestületi gyűlés ideje. Hátha valakinek valami elő­terjeszteni valója lett volna. A jegy­zőkönyv különben, a melyet a bekül­dés után azonnal közlendünk, min­den eseményről számot fog adni. —Trentonból a new yorki templom szentelésen, a lelkészen és nején kí­vül, a trentoni ref. egyház képvisele­tében Béna János egyházi ellenőr és TÁRCA. inén iiszieieiesni akar lenni... Irta: Szegedy Miklós. Leányfán hamar megszeretett min­dent Miskey Pál, a fiatal pap. Sok­szor elbolyongott a TiszlU partján. Az összeha jtó füzek sugdosták talán neki azokat a csengő-bongó verse­ket, miket—ha egyik-másik kijött valamelyik lapban,— nagy büszke­séggel olvasgattak a jó leányfaiak. —Nini! ezt is a papunk irta! —Beli szép! Hogy tudja az ember gondolatját. Áldja meg az Isten érte! Szóval, megvoltak elégedve a tisz teletes úrral. Valamelyik nap a füzes hirtelen kanyarodó, szoros ösvényén egy fia tál leánynyal találkozott. Borzas, barna haja az arcába csüngött, a ka lapja ott lógott a nyakában, a keble fáradtan piliegett, látszott, hogy nagy utat tett meg s (a szakadások bizonyították a ruháján) elég vi­szontagságosán. Pali köszönni akart, a leány ijedt sikoltással megfordult s szaladt visz sza, a Tisza felé. A fiatal ember mo­solyogva sietett utána. Hanem mi­kor 10-15 lépésnyire tőle a viz szélén sírva fakadt a leány, olyan szoron­gásfélét érzett, ami az asszonvi kö­­nyek láttára rendesen erőt vesz a férfiakon. —Ki bántotta önt? —Ide ne jöjjön, mert a vízbe ug­róm!— kiáltotta leány; s csaku­gyan odalépett merészen közvetle­nül a part szelére, hogy csak egy röpke szédülés — s a vízbe zuhan. Pali megijedt. —Vigyázzon, kisasszony, az Iste­nért! Hisz mindjárt lesiklik a part­ról ! —Maradjon ott, ahol van! —Maradok, hogyne maradnék, csak jöjjön közelebb arról a vesze­delmes helyről. De mondja csak. miért fél ön annyira tőlem? Nem bán tok én senkit a világon. Látta a leány, hogy a vizavija még jobban megijedt, mint ö. Akkor aztán vallatni kezdte: —Kicsoda maga?-^Miskei Pál, leányfai reformá­tus lelkész vagyok. , —Maga az a jó ember? Pali kénytelen volt rá hagyni, hogy ö az. —Maga irta azokat a szép verseket miket mi a nevelő intézetben csak titokban olvashattunk, mert ha ész­revették, megszidtak érte?! Pali elkacagta magát. Tetszett ne ki ez a csintalan naivság s elismerte, hogy igenis, ö irta azokat a verse­ket. —Maga szokott minden vasárnap a papámnál ebédelni? Palinak világosság derengett a fe­jében. —No, most már tudom én is, kieső da kegyed. Ugyebár, Imecsfalvy Ka­tinkához van szerencsém? A leány feléje indult, s kezet nyuj tott neki. —Eltalálta. De ugy-e, nem harag­szik, amiért úgy meg ijedtem magá­tól? —Csak azon csodálkozom, hogy ha kegyed az Imecsfalvy Kelemen leánya, miért van itt egyedül, s hoz­zá ilyen állapotban?! Katinka szégyenlősen takargatta el a szakadásokat csinos öltönyén, aztán pirulva védekezett: —Hiszen én nem tehetek róla. Teg­nap előtt jöttem haza az intézetből: meg akartam ismerni a papa birto­kát s kiszöktem a kastélyból- És az­tán beletévedtem ebbe a nagy erdő­be ........ —Sose kapassa el, nagysád, — ka cagott közbe a fiatal lelkész, miköz­ben megindultak a szűk ösvényen. —Csak füzes ez.-—Jó, jó, hiszen mindegy. Elég az hozzá, hogy eltévedtem. S nnkor maga szembejött velem, azt hittem, hogy.... hogy... .izé ....... —Csak mondja ki bátran,— mo­solygott Miskey — ngy-e, valami zsiványnak nézett? —Igen. Azt hitte, rabló vezér, — hamiskodott a leány. — De most már nem félek ám, mert tudom, hogy maga hires, jó ember, A papa | is azt mondta, meg a falubeliek is. —Ne dicsérjen olyan nagyon, mert elszégyenlem magam. —No, piruljon hát, kis baba! — kacagott Katinka; aztán komolyan hozzátette:— Ugyebár, kedves tisz­­letes, hazavezet engem? Maga bizo­nyára ismeri az utat. —Szolgálatára állok, ha ugyan nem fél egy rablóvezér vezetésére bízni magát. Mit szólna hozzá, ha az édesatyja kastélya helyett a zsivány­­tanyára vinném. Erre aztán felkacagtak mind a ket­ten Kedvesen csevegett egész az Imecs­­íalvayak büszke kastélyáig a szép, kis barna leány; édes csacsogása megtöltötte tarka napsugárral a Miskey Pali szivét. S mikor a kapu­ban erős ujjai között ott tartotta azt apuba, meleg kezecskét, valami é­­des csinklandozást érzett a szive tá­ján Leányfa kisközség nagykomoly­­ságu lelkipásztora. Hát még a bú­csúszóra: —Viszoutláíásra, kedves tisztele­­tes ur! Másnap, mivelhogy épen vasár­nap volt, háromszor is meg kellett kérdeznie a tiszteletes úrtól a Mis­ka legénynek, ki a harangozói ne­mes tisztet töltötte be, hogy lehet-e ljarangozni, s csak nagysokára ka­­j pott választ. Úgy látszik, valami (egyéb motoszkálta fejében akkor, nem a prédikáció, Imecsfalvy Kelemen es. és kir. kamarás ur előtt pedig kezdett fel­tűnő lenni, hogy a leánya túlságo­san gyakran látogatja a tiszaparti­­füzest, ami sehogy sem tetszett ö méltóságának. Mint aféle jó kálo­mista ember, kedvelte ugyan, sőt szerette Miskeyt, de már mégis csak kis ember ez arra, hogy az Imecsfal­vy famíliába házasodjon. Hát hi­szen majd kerítünk neki egy jöve­delmezőbb eklézsiát a leányfainál, akkor tán csak el tisztul in neu ez a veszedelmes ember.

Next

/
Thumbnails
Contents