Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1903-04-16 / 16. szám
2 tán nagyon sok-erkölcsi gyávaság és önzés található, nemcsak a hivatalnokok, de még a szavazók körében is. S mivel a kormányt az adófizetéssel támogatja a polgár, Pál erre vo natkozólag mondja: “Adjátok meg azért mindeneknek, a mivel tartoztok, a kinek adóval adót, a kinek vámmal vámot, a kinek félelemmel félelmet, a kinek tisztességgel tiszteséget.” Az adó gyakran sérelmes és igaz ságtalau. A keresztyén élet alaphangja ellenez minden lázadást és leigázást. A keresztyén és a felebarát. Az ember nem élhet törvény szerint embertársával. Arabs magyarázók szerint a Koránban 15 ezer szabály foglaltatik. S még ebbon sincs benne minden szabály, a mi az életben felmerülhet. Nem a törvénynek, hanem a szeretetnek kell vezetnie az embert felebarátjával szemben. Ho a szeretet törvénye vezet öntudato san, ott megtartják a törvényt, A keresztyén szeretet nem szorítkozik csak barátaira, de kiterjed Ellensége ire is. Az ellenség iránti szeretet nem egyszerű krisztusi parancs, hanem része a keresztyéni hitnek. Jézus meghalt ellenségeiért. Egész élete követői és ellenségei javítására volt szentelve. A szegény pogány igen nagy kincset nyert a keresztyén egyházban. , 254-ben óriás pestis dühöngött é szak Afrikában; Karthágóban a pogányok nem merték felkeresni a betegeket a ragálytól való féltőkben. A haldoklók és halottak szerteszét hevertek az utakon s nemsokára ezek a pogányok hevesen üldözték a keresztyéneket, mert őket tartották a ragály okozóinak. Cyprian összehívta a keresztyéneket s azt mondta: “ha csak saját népünk iránt tanúsítunk szeretetet, nem leszünk jobb emberek, mint a pogányok. Mint va lódi keresztyéneknek a gonoszt jóval kell legyőzni, szeretni kell ellensé geinket és imádkoznunk kell üldözőinkért. A keresztyének kimentek és eltemették a holtakat, látogatták a be tegeket s nagy mértékben elvették élét a ragályos betegségnek. A szeretet a törvény betöltése. Sze vessétek felebarátaitokat. A szeretet védi, segiti, felemeli társát. A mire nekünk szükségünk van: szeretet, nekünk kell gyógyitgatnunk a társadalmi élet betegségeit és vétkeit. A törvény is segít. A törvény nem engedi könnyen érvényesülni a bűnt- Azonban az evangyelium uj életre emelheti az embert. Három nagy eszköze van ennek az önmegtartóztatásnak: a családi hajlék, az iskola és a templom. Eme forrásokból származik az önmegtartóztatás. Szeressétek egymást, mert a ki egymást szereti, a törvényt betöltötte. Egyházi és egyleti élet. Husvét az amerikai magyar reform, templomokban. Husvét ünnepén minden jó keresztyén lélek felkeresi az urnák házát. Amerikai református teetvéreink is főként husvét ünnepén adnak kifejezést vallásos buzgóságuknak. Természetes, hogy jelen számunkban még egyházunk összes ünnepeiről nem adhatunk tudósítást, de hiszszük, hogy minden lelkésztársukk be fogja küldeni értesítését, hogy igy legalább némi fényt vessünk arra, hogy híveink itt is hívek őseink vallásához. Bridgeportban a szó legteljesebb értelmében nem maradt üresen egy talpalatnyi hely sem az urnák házában. Az úri szent vacsorát 290 hívünk vette magához s a perselypénz s az isten dicsőségére szánt adományok összege meghaladta száz dollárt. —South Norwalkban olyan népes gyülekezet volt jelen, a minő soha, kivéve a templomszentelés alkal mát. Az urnák szent asztalához 135-en já rultak. A délutáni isteni tiszteleten is alig fért el a hivök serege a templomban. Oh bár sokszor volna alkal műnk ilyen gyülekezet előtt hirdetni az urnák az igéjét, de sajnos, sokan vannak a hivatalosak, kevesen a választottak, 'f'rentonban, mint ben nőnket értesítenek, 170-en járultak az ur asztalához s az adományok ősz szege 150 dollárra rúgott. Woodbridgen N. J. Yirágvasárnapján volt isteni tisztelet, a mikor 74 testvé riink járult az urnák szent asztalához. Ez alkalommal Horváth Pálné asszony egy díszes urasztali térítőt ajándékozott. Az ur vacsorái kenyeret pedig immár nyolc év óta minden alkalommal Bacsó Józseíné asszony ajándékozta. Nemes szioü adományok. Bridgeporti egyházunkban a temp lomot nehány no testvérünk virágok kai szépen felékesitette s özv. Kukoró Andrásné asszony az urvacsorai bort és kenyeret ajándékozta. Glück József né asszony a keresztelési állványra egy díszes selyem térítőt a jándékozott. A jó szivii adakozókon nyugodjék meg az Istennek áldása. go. Chicago és körny. ev. ref. egyházunk által ez év márc. 22-én megtartott sorsolási ünnepélynek sikeré hez következő kegyes adományok és ajándéktárgyak jöttek be. Felülíizettek: Varga Zsuzsánna 2 d. Jordán János Auburn Ills. 1 d., G. G. Hegyi 90 c., Orosz Péter Whiting 50 cent; Király Károly 200 drb. ajándéktárgyat, a lelkész 70 drb. könyvet, a Fair egy acél női táskát, Siegel s Cooper: egy ezüstözött kenyértálcát, pólyák női kalapos: S női kalapot, Mrs. York egy gyönyörű díván párnát, Tóth János egy parlor asztalkát, Benkö Ferenc parlor lámpát és 2 box szivart, Szabó Agnes k. a. ébresztő órát, Bene Mariska k. a. 5 darab üveg s porcellán edényt, Sza nyi József és neje egy albumot, Le derer Store tavalyról megmaradva 1 hintaszéket, Veres Ignác és neje 5 darab edényt, Ruszka Erzsébet k. a 5 darab porcellán és üveg edényt, a köszörű gyár Király K. által 25 darab késélesitöt, özv: Hajdú Andrásné Aurora 10 darab imakönyvet, özv. Füzy Jánosné 5 darab tányért, N. N. házaspár egy pár függönyt, Mrs. Brown angol kath. nö Király által egy teritöt, Siposs Marcella k. a. egy öfindzsa s 6 kis tányér, Ignác Borbála, k. a. 7 darab gyümölcstányér és egy leveses tál, Pandák József 8 darab Kossuth gomb, Gangéi Lizi k. a. egy tütartó és egy ékszertartó, C. R Cave Paush j.-né által egy pár függönyt, Komjáthy jánosné 6 pohár, 1 kancsó, egy tálca s 2 kézi munka zsebkendő tartó, H. Kohn Tóth j.né által egy abroszt, Lederer Store Tóth J.-né által 6 poharat, egy tálcát s egy vizes kancsót. A sorsolás tiszta jövedelme el fogja érni a száz dollárt, mely összeg egyházunk folyó kiadásainak, fenntartási költségeinek a fedezésére fog forclittatni. / Fogadják úgy a szives adakozók, mint a sorsolás sikere körül szívesen fáradozó testvéreink egyházunk hálás köszönetét. Harsányt Sándor ev. ref. lelkész. Egyházi-főhatóságunk gyűlése. Mint már jeleztük, egyházi főhatóságunk e lió 15-én tartotta évi gyűlését. A gyűlésen a magyar aef. lelkészek is megjelentek, kik másnap Trensonban gyűltek össze ügyeiknek a megbeszélése, íökéut a zsinathoz intézendő memorandum megbeszélése s némi szervezkedés végett. Lapunk jövő számában kimerítő jelentést fogunk közölni. Egyesületünk vezértestül Mének a gyűlése. Mint magán utón értesülünk, egye sületünk vezértestiilete szintén e hó 15 én tartotta félévi gyűlését. Szerettük volna, ha az ide vonatkozó felhívás lapunkban, mint hivatalos lapban megjelent volna, hadd tudták volna meg osztályaink is, hogy mikor van a vezértestületi gyűlés ideje. Hátha valakinek valami előterjeszteni valója lett volna. A jegyzőkönyv különben, a melyet a beküldés után azonnal közlendünk, minden eseményről számot fog adni. —Trentonból a new yorki templom szentelésen, a lelkészen és nején kívül, a trentoni ref. egyház képviseletében Béna János egyházi ellenőr és TÁRCA. inén iiszieieiesni akar lenni... Irta: Szegedy Miklós. Leányfán hamar megszeretett mindent Miskey Pál, a fiatal pap. Sokszor elbolyongott a TiszlU partján. Az összeha jtó füzek sugdosták talán neki azokat a csengő-bongó verseket, miket—ha egyik-másik kijött valamelyik lapban,— nagy büszkeséggel olvasgattak a jó leányfaiak. —Nini! ezt is a papunk irta! —Beli szép! Hogy tudja az ember gondolatját. Áldja meg az Isten érte! Szóval, megvoltak elégedve a tisz teletes úrral. Valamelyik nap a füzes hirtelen kanyarodó, szoros ösvényén egy fia tál leánynyal találkozott. Borzas, barna haja az arcába csüngött, a ka lapja ott lógott a nyakában, a keble fáradtan piliegett, látszott, hogy nagy utat tett meg s (a szakadások bizonyították a ruháján) elég viszontagságosán. Pali köszönni akart, a leány ijedt sikoltással megfordult s szaladt visz sza, a Tisza felé. A fiatal ember mosolyogva sietett utána. Hanem mikor 10-15 lépésnyire tőle a viz szélén sírva fakadt a leány, olyan szorongásfélét érzett, ami az asszonvi könyek láttára rendesen erőt vesz a férfiakon. —Ki bántotta önt? —Ide ne jöjjön, mert a vízbe ugróm!— kiáltotta leány; s csakugyan odalépett merészen közvetlenül a part szelére, hogy csak egy röpke szédülés — s a vízbe zuhan. Pali megijedt. —Vigyázzon, kisasszony, az Istenért! Hisz mindjárt lesiklik a partról ! —Maradjon ott, ahol van! —Maradok, hogyne maradnék, csak jöjjön közelebb arról a veszedelmes helyről. De mondja csak. miért fél ön annyira tőlem? Nem bán tok én senkit a világon. Látta a leány, hogy a vizavija még jobban megijedt, mint ö. Akkor aztán vallatni kezdte: —Kicsoda maga?-^Miskei Pál, leányfai református lelkész vagyok. , —Maga az a jó ember? Pali kénytelen volt rá hagyni, hogy ö az. —Maga irta azokat a szép verseket miket mi a nevelő intézetben csak titokban olvashattunk, mert ha észrevették, megszidtak érte?! Pali elkacagta magát. Tetszett ne ki ez a csintalan naivság s elismerte, hogy igenis, ö irta azokat a verseket. —Maga szokott minden vasárnap a papámnál ebédelni? Palinak világosság derengett a fejében. —No, most már tudom én is, kieső da kegyed. Ugyebár, Imecsfalvy Katinkához van szerencsém? A leány feléje indult, s kezet nyuj tott neki. —Eltalálta. De ugy-e, nem haragszik, amiért úgy meg ijedtem magától? —Csak azon csodálkozom, hogy ha kegyed az Imecsfalvy Kelemen leánya, miért van itt egyedül, s hozzá ilyen állapotban?! Katinka szégyenlősen takargatta el a szakadásokat csinos öltönyén, aztán pirulva védekezett: —Hiszen én nem tehetek róla. Tegnap előtt jöttem haza az intézetből: meg akartam ismerni a papa birtokát s kiszöktem a kastélyból- És aztán beletévedtem ebbe a nagy erdőbe ........ —Sose kapassa el, nagysád, — ka cagott közbe a fiatal lelkész, miközben megindultak a szűk ösvényen. —Csak füzes ez.-—Jó, jó, hiszen mindegy. Elég az hozzá, hogy eltévedtem. S nnkor maga szembejött velem, azt hittem, hogy.... hogy... .izé ....... —Csak mondja ki bátran,— mosolygott Miskey — ngy-e, valami zsiványnak nézett? —Igen. Azt hitte, rabló vezér, — hamiskodott a leány. — De most már nem félek ám, mert tudom, hogy maga hires, jó ember, A papa | is azt mondta, meg a falubeliek is. —Ne dicsérjen olyan nagyon, mert elszégyenlem magam. —No, piruljon hát, kis baba! — kacagott Katinka; aztán komolyan hozzátette:— Ugyebár, kedves tiszletes, hazavezet engem? Maga bizonyára ismeri az utat. —Szolgálatára állok, ha ugyan nem fél egy rablóvezér vezetésére bízni magát. Mit szólna hozzá, ha az édesatyja kastélya helyett a zsiványtanyára vinném. Erre aztán felkacagtak mind a ketten Kedvesen csevegett egész az Imecsíalvayak büszke kastélyáig a szép, kis barna leány; édes csacsogása megtöltötte tarka napsugárral a Miskey Pali szivét. S mikor a kapuban erős ujjai között ott tartotta azt apuba, meleg kezecskét, valami édes csinklandozást érzett a szive táján Leányfa kisközség nagykomolyságu lelkipásztora. Hát még a búcsúszóra: —Viszoutláíásra, kedves tiszteletes ur! Másnap, mivelhogy épen vasárnap volt, háromszor is meg kellett kérdeznie a tiszteletes úrtól a Miska legénynek, ki a harangozói nemes tisztet töltötte be, hogy lehet-e ljarangozni, s csak nagysokára kaj pott választ. Úgy látszik, valami (egyéb motoszkálta fejében akkor, nem a prédikáció, Imecsfalvy Kelemen es. és kir. kamarás ur előtt pedig kezdett feltűnő lenni, hogy a leánya túlságosan gyakran látogatja a tiszapartifüzest, ami sehogy sem tetszett ö méltóságának. Mint aféle jó kálomista ember, kedvelte ugyan, sőt szerette Miskeyt, de már mégis csak kis ember ez arra, hogy az Imecsfalvy famíliába házasodjon. Hát hiszen majd kerítünk neki egy jövedelmezőbb eklézsiát a leányfainál, akkor tán csak el tisztul in neu ez a veszedelmes ember.
