Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-04-16 / 16. szám

wmsKmmmm IV évfolyam. Felelős szerkesztő: KÄIjÄSSiLT SÁ1-­bridgeporti ref. leik' 4? A lap szellemi részét illető ,a;V közle­mény az ő c! Cor. Howard Ave ., jjíne Street, Bridgeport, ' .j! A' & A^uldendA. V Vr <- ^R: AT ZR.eir. JS.' ^ 4>'-alassay, Pastor of tk ^T^arian Ref. Church, Cor. Ur'^ ^Ve. & Pine st. Bridgeport. Bridgeport, Conn.. 1903 Április 16á-n Zbv'C^Cr'Sr-ZS-IEe (Hungarian=American Reformed Sentinel.) 16. szám. FIGYELEM! í’öna.'u.alE&társadE: KUTHY ZOLTÁN new-yorki 1 , ös f lelkészek VIRÁG ISTVÁN trentoni ref. ) Az előfizetési pénzek, cim változások g mindennemű a lapot illető jelentések a szerkesztő címére küldendők. Cor. Howard Ave. & Pine Street, iBrid.g'eport, Conn.. If ILv/Eeg'jelen, minden csö­­töitö^zön. tElöíizotésI ár egry érrre : «S-merilsá/ba, 332. üvEarnyarcrszág-ra $2.50. Az Amerikai Hagyar Ref. Egyesületnek hivatalos lapja. A lap tiszta jövedelme amerikai magyar ref. egyházi célokra fordittatik. Published every Thursday by the ill I".. Cor. Howard Ave. & Pine st., Bridgeport, Conn, ENTERED AT THE POST OFFICE AT BRIDGEPORT, CONN. AS SECOND CLASS MAIL MATTER. i mim® Mains il isii ÉS ti iéliiJBI MfÉSÉ. Hogy a hazai és az amerikai re formálások között a viszony rende­zetlen s hogy ebből tömérdek baj származhatik, az kétségtelen. La­punk egyik számában kifejtettük, hogy még az amerikai lelkészek jog­­visszonya sincs kellő képen szabá­lyozva a hazai református egyházzal szemben és azzal kapcsolatban. Sokan még azt hiszik, hogy azok a kiket a körülmények kivándor­lásra bírnak, haza árulók, a kikkel nem érdemes tovább törődni. Hogy ez minő téves felfogás, azt belátta már a magyar állam kormány is, a mely most már nem arra törekszik, hogy a kivándorlást minden áron el­nyomja, sőt inkább a kivándorlók --''jogának a megőrzésére törekszik. Ma oda haza az lett a jelszó, hogy meg kell tartani a magyart ameri­­kában is m. gyaikiak. Hogyan érthetjük ezt el? Bizony nem zászlók és iskola köny vek küldésével, hanem első sorban is azzal, hogy a legmagyarabb val lásfelekezetet kellő számú papság­gal látjuk el. Ezután következik az iskolai könyvek s más egyebek kiküldése. Ismerve az amerikai viszonyokat, bizony furcsának találjuk, hogy anya egyházunk, a melynek mégis gyermekei volnánk, olyan nagyon keveset törődik velünk A mosto­­toha anya, is jobban szereti gyernm két, mint minket, a mi anya szent­egyházunk. Mi mihelyt ameri kába jöttünk azonnal kerestük ez összekötő kap csőt., a mely hazai református egyhá zunkat idegenbe szaktplt gyermeke­ivel összekapcsolná, de szavunk pusztába kiáltó szó volt, s ma ott. ál­lunk, hogy a magyar lelkészek kő ziil nagyon kevesen válalják el ezt az apostoli munkát s a kik elválal­­ják is. azok se sietnek helyeiket el foglalni. Hát bizony nehéz pálya a miénk, odahaza, rendezett viszonyok között minden megerőltetés nélkül, egy pa rányi akarat erővel sok szép dolgot lehet elérni, de itt egész életünket rá kell áldoznunk arra, hogy a célt elérjük. Uj gyülekezeteket alkotni, templomot építeni itt, a hol a, hány ■ember annyi vidékről való, itt, a hol csak adományról s nem egyházi adó ról lehet szó, s a hol a vallás szabad ság rosszul való értelmezése miatt: sok ember hitetlenné, közönyössé válik, bizony az emberi eret felül­múló feladat. De az ilyen munka ad igaz örömet annak, a ki tudja, hogy Krisztus hívja el erre a mun­kára. I Én nem is hiszem, hogy bárme­lyik lelkész társamat ezek az okok tartanák vissza attól, hogy itt ve­lünk működjék az urnák szép és kies mezején. Hanem igen is az, hogy az ameikai m,agyar ref. egyházak­nak és lelkészeknek jog viszonya még ma sincs kellő képen rendezve. Ha ez megtörtént volna már. úgy bizonyára nem állottak volna elő azok a szomorú körülmények, a melyekben most. vannak amerikai református egyházaink. 1901-ben két egyházunk alakult a toledoi és phoeriixvillei, a felettes hatóság megadta az enge 3élvt arra, hogy lelkészek hivatasanak ki az ó­­hazából. 1901 szept. havában meg­üresedett a Johnstpni lelkészi állás is. Erre is lelkészt, kellett keríteni. Pályáztak is többen s az egyház köz ségek meg is választották, a kiket jóknak láttak. A felettes hatóság ki is utalványozta számunkra a szük­séges úti költségett, s i:i>e még a ma nap sincsenek itt, pedig Isten jó voltából már egy esztendeje foly az a dolog. Mindnyájunknak, első sorban azonban a lelkész nélküli egyházak­nak okozhat végtelen fájdalmat ez a nem bánomság. Igazán, ha őket nem lelkesítené az ősök vallásos buzgó­­sága, már teljesen ki is fogytak volna a türelemből. Másod sorban engem hoznak végtelen kellemetlen helyzetbe ugy az egyházuk, mint a felettes hatóságokkal szemben. De én itt nyíltan most a 12-ik órában,-' mikor már a türelem csak nem fo­gyatékán van, bátran kijelentem, hogy mindent meg tettem, a mi ha­talmamban állott arra nézve, hogy minden üres egyházunk lelkészt kapjon az óhazából. Ezt a sajnálatos körülményt, a mely bénitólag hat egyházi életünk fejlődésére, nagyon er<>s oknak tar tóm arra nézve, hogy a magarorszá­­gi rét. egyház zsinata intézkedjék az amerikai lelkészi állások betölté­sének a módjára nézve, helyezze ezt az ügyet a konvent elnökségének vagy missiói bizotsngának a kezébe Az volna a leghelyesebb, ha a mint azt már sürgettük, az Egyesült ál lamokbeli ref. egyház belmissiói bi­­zotságával a konvent állana egyenes összekötetésben s ez kezelné az e gész amerikai missió ügyet, nyilván tartván a lelkészeket és azok műkö­dését. Nagyon sok kelemetlenségektöl szabadulnánk meg, ha sikerülne ezt, a mind két félre kívánatos össze kötetést megszerezni. Nem tudom minő állás pontot fog el foglalni velünk s az általunk be­terjesztett memorandummal szemben a zsinat, de hiszem, hogy nem mi ér tünk, hanem a nyaszentegy házun­kért olyan intézkedések fognak té­tetni, a melyek elő fogják mozdita ni azt, hogy általunk is épüljön az Istennek országa. Kalassay Sándor. Azokat a t. előfizetőinket, a kik­nek előfizetése lejárt, kérjük, hogy a hátralékokat szíveskedjenek be­küldeni s a megrendelést mielőbb újítsák meg, nehogy a lap küldése íönnakadást szenvedjen. Lakóhely /áltóztatása alkalmával kérjük ugy helybeli, mint vidéki előfizetőinket, hogy régi lakóhelyüket is tudatni szíveskedjenek. Vasárnapi iskola. Énnk: a 15 ik dicséret. Imák: mint említve volt. Olvasandó: János ev. XIX. rész L6-31. A mérték betelt. Elérkezett az idő, mikor a jó pásztornak le kellett ten­nie életét az ö juliaiért. A bűnnek zsoldja volt a halál. Ezt kellett le­győznie a megváltónak. És ö legyőz te, halálra adván magát, habár ben­ne semmi bűn nem találtaték. A Jézus szenvedésének és halálá­nak a történetét mind a négy evan­­gyelista leírta s a kik figyelemmel s gonddal olvas.ák el ezeket a leiráso- Kat: azok egy teljes egészet nyernek. Természetes, hogy mindenik leírás­nak alaphangja az a bot ongós hangu­latba mely áthatotta az írók lelkét, mikor érezték, hogy az a földrengés, a mely a jeruzsálemi templomnak a kárpitját meghasitot.ta: az ö keblük­ben is össze rombolta azt az oltárt, a melyen a hazafiul szeretet lángja io bogott. Olvassuk, olvassuk a nagypéntek szomorú történetét. Szemünkbe köny nyék árja gyűl, szivünkben gyász .'akad: mert a nagypénteki esetné nyék a legjobban bebizonyítják az ember gyarlóságát. íme a tanítvá­nyok, a kiket Jézus magához vesz, elalusznak. Azok, a kiket ömaga. vá lasztott, elhagyják épen akkor, mi­kor a részvétel enyhítette volna öt, kit sok szenvedés szentelt meg. Még Péter is megtagadja, mikor az Ana niás főpap házában egy szolgáló le ány azt kérdezi tőle, hogy a nazáre thi Jézushoz tartozik-e ö? E kérdésre tagadókig felel. Óli hát nincs e o­­kunk szomorkodni, bánkódni nagy pénteken^ Hát nem megdöbbentő-e a népnek a magatartása, a Jézus ellen­ségeinek vérengző természetre valló követelódzése? Vagy mit szóljunk Pilátusról, erről a gyáva, ingadozó emberről, a ki maga is elismeri azt, hogy igazságtalan dolgot cselekszik, a mikor elengedi Barabást, Jézust pedig halálra adja? A fájdalom felhőin azonban ke­resztül ragyog a megváltásnak esi! laga. Megszenteli fájdalmunkat az a tudat, hogy a Jézus önként adta ma­gát a halálra. Nem került volna csak egy szavába, hogy előtte minden el lensége meghajoljon, szenvedései megszűnjenek: de ö inkább haladt a Golgothára vezető tövises utón, mint azon, a mely népének egyik kiina gasló alakjává tette volna. Ennyi szenvedésre csak Jézus le hetett képes. Az ember könnyén más irányt választ, mikor arról van szó, hogy eszméit, gondolatait életének a letevésével bizonyítsa igaznak! És tninö volt Jézus a szenvedések között? A legcsudálatosabb jellem. Valódi isteni felség szól hozzánk a kereszten is. Nem zúgolódik, de el­lenségeiért imádkozik s mikor az iszonyatos szenvedések után bekö vetkezik a halál, e pár szóban bú­csúzik el: Immár elvégeztetett! Igen elvégeztetett! A földi szenve dés s a cél, a miért jött\ eléretett. A bűnös ember, ki hinni tud, érzi azt, hogy Jézus életet ad! k.) A virágvasárnap után milyen ünnepe következik a keresztyénség­­nek? f.) a nagypéntek, k.) Mire ünnepeljük a nagypénte­ket? f.) A Jézus halálának emlékezeté­re. k.) Miért kellett a Jézusnak meg­halnia? f.) Hogy legyőzze a halált, k.) Hol halt meg a Jézus? f.) A Golgotha keresztjén, k.) Minő volt szenvedésében is? f.) Nagy és magasztos jellem, k.) Zúgolódott-e szenvedései mi­att? f.) Nem, hanem imádkozott. A szeretet töi'vénye. Róm. 13 r. 1—14. “A szeretet a mi felebarátunkat nem illeti gonoszszal.“ Annak okáért a törvények betölté­se szeretet. (13 r. 10. v.) A rómaiakhoz Írott levélben a mily mélységes igazságai, ép oly fontos in tései olvashatók a mi keresztyén val­lásunknak. Pál nem csupán az elmét foglalkoz; tató igazságokat, hanem egyszer­­s mind a keresztyén életre szükséges tanácsokat is följegyez. Leírja, ho­gyan járjon el a keresztyén ellensé­gével szemben, mit tegyen a gyön­gékkel, mint a sérelmes szivüekkel. A felvett szakaszban elmondja teen­dőinket a polgári hatóságok iránt és általábah felebarátaink iránt. A keresztyén az egész világért él s igy ezt teljesen át kell hatnia. A ki hiv polgára a hazának, az egyszers­mind jo keresztyén is. Hazaszeretet és keresztyénség elválaszthatatlanok noha ez utóbbi sokkal nagyobb kör­re terjed is ki. Fontos és nehéz kérdés volt ez aa első keresztyénekre nézve, hogy vi­selkedjenek a római felettes hatósá­gokkal ^szemben. Fogjanak-e fegy­vert, viseljenek e közhivatalt, részt vegyenek-e a polgári ünnepélyeken s megfizessék e az adót, habár nincs is bizalmuk a kormányban? • Azt hitték és vallották, hogy ama lelki királyság polgárai ők. S vár­ták az ur eljövetelét. Ezért, hogy nem akartak részt venni a földi or­szág ügyeiben. Pál már szelid tájékoztatást ad ne­kik: “Minden lélek a felső hatalmas­ságoknak engedelmes legyen, mert nincsen hatalmasság, hanem Isten­től.” A keresztyénnek rajta kell lenni, hogy a kormányzás jobb legyen. Ila a kormány tagjai egyszersmind egy­háztagok is, szívesen fognak enge­delmeskedni az isteni és emberi tör­vényeknek sa politikai sok visszaé­lés azonnal elenyésznék. Napjainkban választás előtt és u-7

Next

/
Thumbnails
Contents