Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-01-01 / 1. szám

2

Vasárnapi iskola.

Bevezetésül.

Vasárnapi iskolai rovatunkat, a mint az egy vallásos laptól el is várható, a reánk már elkövetkezett uj esztendőben kibövitjük s pedig úgy, hogy az a már szervezett egyházak kötelékébe tartozó testvéreinknél, főként pedig azoknál, a kik távol laknak szervezett gyülekezeteinktől, segitö eszköz legyen arra nézve, hogy gyermekeiket református hitelveink szerint neveljék, oktassák.

Keresztyén felfogás szerint “királyi papság“ vagyunk. Arra kell tö rekednünk, hogy ezt a szép nevet tényleg is kiérdemeljük mindnyájan. Tanitgassuk, nevelgessiik gyermekeinket. Minden egyes helyen, a legkisebb telepen is megtehetik ezt testvéreink a lapunkban közlött vasárnapi iskola utján. Az apa, az anya, ha betölti kötelességét: úgy gyermeke is öntudatos tagja leend anya szentegyházunknak. A felnőttek, férfiak és asszonyok pedig olvassák el azokat a tanulságos rövid prédikátiókat, a melyek ez után is meg fognak jelenni lapunkban, Vi rág István, trentoni lelkész ur tollából. Ha igy cselekesznek, az uj esztendő a szellemi és erkölcsi haladás esztendeje leend.

I. Tanítás.

Ének: 90. dicséret.

Ima: (mind mondják fennhangon.) Tanulni most hozzá fogok,

Jó Istenem rád gondolok.

Te vagy Atyám és Teremtöm,

A munkában légy segítőm.

Amen.

2. Egy nagyobb gyermek elimádkozza az Úri imát.

3. Egy másik elmondja az apostoli hit formát.

4. A vezető elolvassa a szentirás beli helyet s elolvassa vagy elmondja a szöveghez fűzött rövid magyará zatot, aztán begyakoroltatja a kérdéseket és feleleteket.

Olvasandó: Mózes I. könyve I. rész: 1—26.

az a szentirásí hely, a melyet most elolvastunk, a világteremtésnek a történetét adja elő. Leírja, hogy miként teremtette Isten a világot s minő rendben állottak elő az ég, a föld, az égnek csillagai, a levegő madarai, a földet ékesítő fák, füvek és virágok, a sok állat, a mi a földön él, s a tenger számtalan növényeivel, állataival s a sok érzéketlen ásvány, minő a szén, az ezüst és arany, szóval mindaz, a mit egy szóval világnak nevezünk. A szent lecke megtanít arra, hogy a világot Isten teremtette. Teremtette pedig semmiből az ö hatalma és ereje által. Szólt, hogy legyen világosság és lett világosság!

A világteremtés történetének ez a legszebb, legegyszerűbb leírása s ezen felül az emberi észszel is megegyezik, s a tudós emberek felfedezései is igazolják szent leckénk szavait: azért gyermekeim, ha olvassátok vagy halljátok szent leckénk szavait, gondoljatok Istenre, ki a világot teremtette, fentartja és igazgatja.

K. Miről olvastunk most?

P. A világteremtés történetéről.

K. Mit nevesünk világnak?

F.' Az eget, a földet a tengereket, s mindazt, a mi az égen van, a földön és a tengerekben él.

1 K. Ki teremtette a világot?

F. Isten.

K. Miből?

F. Semmiből.

K. Mi által?

F. Az ö hatalma és ereje által.

K. Hány nap alatt teremtette Isten e világot?

F. Mint a szent leckéből tudjuk, hat nap alatt.

K. Isten csak teremtette a világot?

F. Nem, hanem arra gondot is visel, fenntartja és igazgatja.

— Jegyzet: a leckét jól begyakorolva az előbb jelzett éneket éneklik a gyermekek s az ének után imád kozzák együttesen az Úri imát és elmondják az apostoli hitformát, a melyeket minden jó szüle megtanít gyermekeinek— s ez után elmondják a tanítás utáni imádságot:

A tanulást bevégeztem, Megsegített a jó Isten. Jóságodért édes Atyám,

Vedd kedvesen buzgó imám.

Amen.

Pál és Silas Philippiben.

Csel. XVI: 16—34.

Az elmúlt év utolsó három hónapjában az izraeliták nemzetté alakulásnak korával foglalkoztunk s most visszatérünk a keresztyén egyház megalakulásának, az öskeresztyénségnek a történetéhez, amely immár az egész világon terjedni kezdett. Legutoljára láttuk, hogy Pál troasi tartózkodása alkalmával mint nyert elhivatást Macedóniából. S ö a látomásra azzal felelt, hogy Ázsiából átment Európába, s prédikálni kezdett Philippiben, a tartománynak a fövá rosában. Philippi város tehát az a hely Európában, a hol az evangyéliom legelőször prédikál taték. A város római telepitvény volt. Római hivatalnokok kormányozták római törvények szerint. Két nagy császárra emlékeztet ez a város. Alapitója volt Filep, Nagy Sándornak az atyja, a ki ezt a várost önmagáról nevezte el. Itt dőlt el az a nagy harc, a melyet azért vívtak a rómaiak, hogy a birodalom köztársaság legyen-e vagy csá szárság. Augusztus itt adott katonáinak földeket, a kik segítek öt célja elérésében. Nem volt valami nagy kereskedő város. A zsidóknak még zsinagógájuk se volt s ezért a folyó partján tartották isteni tiszteleteiket. He mindennél fontosabb az, hogy Európába Philippin át lépett be az evangyeliom, körülbelül 51 ben Kr. u. Pál apostol tanításait egy nö, a ki mesterségére biborkereskedö volt, a Tvatira beli Lidia fogadta be. Ö s az ö háza népe keresztelkedett meg először Philippiben.

A Krisztus evangyeliumáért azonban Pálnak és mtitársának, Silasnak szenvednie kellett. Eddig a zsidók üldözték, most már a pogányok is feltámadtak ellene. A dolgot az vitte kenyértörésre, hogy egy leány, a kiben démon lakozék, utánok ment az utcán s mindig azt kiáltotta: “Ezek a magasságos Istennek a szolgái, kik megmutatják nektek az üdvösségnek az útját” Pál megtisztította a leányt a gonosz szellemtől s e miatt a törvény elé állították úti társával, Silással együtt.

A pogány világban más okok sze

rint bírálták a keresztyénséget, mint a zsidók. A zsidók nem fogadták ei a Jézust, de a törvényt és a prófétákat tartották az igazság föforrásának. A zsidóságnak a keresztyénség ellen való támadása vallási alapokon nyugodott. A pogányok azonban politikai okokból üldözték a keresztyénséget. Az igaz, hogy a rómaiak türelmesek voltak a más vallásuak iránt, de csak addig, mig azok nem téritgették a rómaiakat. Most Pált és Silast nemcsak avval vádolták, hogy utcai zavargást támasztottak, hanem avval is, hogy a rómaiakat is téritgették.

II. A sokaság ellenük volt s a bírák hamar döntöttek ebben az ügyben. A két missionárius ruháját letépték, majd megkorbácsolták őket s végül fogságra vetették.

Az evangyeliomnak Európába való átplántálása nem valami biztatón kezdődött. Pál és Silas mindjárt a munka kezdetén fogságba vettetnek. A fogságban is a nehezebb rész jutott neki "osztályrészül. A börtönök ugyanis két részre voltak osztva, u.

m. a külső és belső börtönök. A külső egy folyosóra nyílt, a hol némi levegőt és világosságot nyertek a foglyok. A belső börtönökön semmiféle nyílás nem volt, csak az ajtó s ha ez bezárédott: úgy onnan ki volt zárva minden világosság és levegő. Pál és Silas itt szenvedtek.

Pál megbüntetésében azonban a bírák tévedtek. Egy római polgárt megkorbácsoltatni nem volt szabad s ezért nem akarta reggel elhagyni a börtönt s biráit be vádolta a felsőbb hatalmasságnál, a kik kétségtelenül megrémültek. Pált római polgár volta ezután is sok üldöztetéstől mentette meg.

III. A hol azonban a legnagyobb a veszedelem, ott van legközelebb az isteni segedelem. Az Ur segíti választottait. íme most földrengés támad, az egész város érzi a rémületet; a börtön alapjaiban megrendül s ajtai megnyílnak. A börtönör megijed. Azt hiszi, hogy foglyai megszabadultak s ezért meg akarja magát ölni. Pál azonban kijelenti, hogy ott vannak és nem szöktek el. Pál és Si-TÁRCA.

Esteli én.e3s.

Lehanyatlott a fényes nap sugara,

Alkony borul a földre nem sokára.

Munka után minden élő elpihen,

Hálát adva kegyelmedért, jó Isten.

Védő szárnyad árnyékában biztosan Érzi magát lelkünk, testűnk, óh Uram! Kinek te vagy ó'rizöje, oltalma,

A gonosznak nincs a felett hatalma.

Jó Atyánk vág}7 és mi mégis megbántunk, He szerelmed véghetetlen irániunk;

Bűnre kelünk, bűnre fekszünk naponkénti S irgalmaddal biztatsz minket azokért.

Ila uj nappal gazdagítasz bennünket,

Ne hagyd velünk felébredni bűnünket.

S felhozva ránk fényes napod világát, Hebegi szánk örvendező imáját.

Örök Jóság, kimondhatlan Szeretet!

Ki teremtél ég s földön mindeneket;

Arra kérünk: dolgainkban légy velünk, Édes Atyánk, gondviselő Istenünk!

Kovács Endre.

A festő eszménye.-— Elbeszélés. —

Irta: Jámborné Székely Lilla.

“Keresem a boldogságom’, Hej de sehol sem találom!”

I.

Benkei Dávid igazán már a leiké böl fakadt ki, mikor a kilencedik gyermekét vitte el a kérlelhetetlen halál.

Jöttek a gyermekek és pár hónap, vagy legfeljebb egy két év múlva visszasiettek a.kétségbeesett szülök karjaiból a boldog másvilágra.

Pedig hogy itt lenn, a “siralom völgyében” is teljes boldogság, jólét lett volna osztályrészük amúgy földi 'értelemben: azt elmondhatja min I denki, a ki ismeri Benkei Dávidé|kat. Gyengéd, szerető házaspár ezek, a kik —- mióta egymásé lettek — a legféltöbb gonddal iparkodnak mindig és mindenben egymás kedvére járni. Soha egy zokszó, soha egy neheztelő tekintet nem zavarta meg a mennyei összhangot köztük; még a közös veszteség fájó, kínos érzése sem volt képes meglazítani a szeretet láncát, mely őket együvé fűzé..

A szép,' nagy, tehermentes birtok, meg a sok-sok ezer forint a takarékpénztárban és a kastély sarokszobájában levő Wertheim-szekrény mind azt bizonyítják, hogy a gólya igen jó, kényelmes helyre hozta a kis si ró babákat, de “a halát azt mondta: csitt!”

Valami tompa fásultság vett erőt Benkei Dávidon, mikor a kilencedik fiának a temetéséről a kastélyba visz szatértek. Hiába vigasztalta jó felesége, kinek egykori szépséges arca most maga volt a megkövült fájdalom, 36 évvel m egészülve annyira, hogy , szénfekete hajában talán egyetlen fekete szálat sem lehetne találni.

A mint a nagy ebédlő terített asztalánál ültek a résztvevő rokonok és jó barátok körében: egy percre sem tudott Benkei felvidulni, sem enni, hanem a mit eddig soha sem tett, ivott folyton egész estve. A fájdalom és a szokatlan sok ivás csakugyan tönkretették szegény, szomorú Benkei Dávidot: már 9 órakor a szolgának kellett öt ágyába vinni. A vendégek távozása után bánatos, jó felesége reggelig ápolta szokatlan állapotban levő férjét.

S ivott aztán minden , nap; hiába kérte kedves életpárja, ö ivott, hogy felejtsen.

Igen szomorú napok következtek be ezután a Benkei házra; ha az aszszony az ö erős hitével, lankadatlan erélyével nem áll a kormányra: bizony rósz vége lesz ott mindennek; de mikor már minden nap a városba kocsizott férje s ott folytatta a megkezdett ivást s később már a kártyázást is: akkor ö rátette kezét a meglévő vagyonra és csak annyi pénzt adott az urának, a mennyit jónak látott; a hírlapokban pedig közzétélette, hogy a ki az ö urával kártyázik és elnyeri annak pénzét, az a játékot tovább ne folytassa, mert férjének kártya adósságát senki sem fogja kifizetni!

Lett erre gúnyolódás a városi kaszinóban: “Dávid barátunknak, ime, az asszony parancsol! Dávid barátunk a papucsliösök fejedelme!“stb.

Addig-addig ingerelték a mindig részeg, mámoros embert, mig egyszer részeg fővel haza rohant és áldott kedves feleségét agyon akarta lőni. De a szolgák kicsavarták kezéből a fegyvert, öt magát levetkőztették és ágyba dugták. Mikor aztán kialudta magát és megtudta csúnya dolgait: alig talált szavakat, a mikkel mélyen megbántott feleségét megkérlelje. Persze, hogy megbocsátott neki a jó asszony; sőt annyira

megvigaztalta, kog^ — mikor megsúgta neki azt az édes titkot, hogy a gólya most már tizedik alkalommal készülődik' hozzájuk: — a legnagyobb gyönyörűséggel ölelt# át hüséges párját és ünnepélyes fogadást * tön, hogy többé nem korhelykedik, hisz úgyis csak a nagy bánat vitte rá: most már a nagy öröm ismét a régi szelíd Benkei Dáviddá változtatta át.

Kilenc fiú után egy leány született. De ez már olyan egészséges, és olyan erős volt, hogy azt mondta rá a házi orvos, “száz esztendeig kell ennek élni, ha ugyan meg nem haladja még azt is.”

II.

A falu derék kovácsát megütötte a szél: jobb kezét fel sem bírta emelni többé, járni sem tudott.:' mert a jobb lábát nem bírta. De étvágya igen jó volt, mert a gyomra egészséges maradt.

Most tehát mit csinál az egész csa • Iád, a mely áll öt életerős gyermekből, meg egy gyenge, beteges, anyából, kinek 12 éves leánya már segít a ház körüli dolgok végzésében!?

—Csak azt a Pista gyereket ne taníttattuk volna! — sóhajtott fel keserves hangon az édes anya. — Ha a mesterségre fogtuk volna, most már itt maradhatna helyetted a falu műhelyében. így azonban kiköltözködhetünk Szent Mihály napkor! —món dá az asszony hagy keserűséggel.

Az a Pista gyerek a dicsőség mámorában usaott ugyanakkor, mikor az ö szülei otthon keseregtek. Ö bizony festő lett ügyvéd helyett, ami-