Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-03-27 / 13. szám

Részlet

a “Judás” című drámai költeményből.

A nagy tanács előtt. Jézus már fogva van. Sára együtt jön Judással. A tanácsház előtt őrök állanak.

Sára:

Oly rég kereslek, három napja már, Hogy elhagyál s hirt sem vevék rólad, Mond el hol jártál, mit tettél azóta. Judás:

Távol valék, mert tettre hitt a hon, Most már betelnek lelkem álmai,

A mester már a nagy tanács előtt áll Hogy e tanács tudja meg tőle azt, Hogy ö-e az, kit vártak a próféták. És én hiszem, hogy ö !

Sára:

............................Szegény Judásom,

Úgy látszik, hogy hiába csalódtál Már annyiszor, újabb csalódás terhe S fájdalma szakad szivedre ismét.. Azt hitted ugy-e Kajafás, e büszke. " hatalmát féltő pap barátod > veled szövetkezve a hazának Üdvét akarja csak. Kígyó e vén pap S nem ember. Szivéből a boszu Nem halt ki még s te eszköze lettél, Halálra adtad jó mestered.

Judás:

Hallgass asszony s ajkadon e szó Ne jöjjön ki többé, —akarom,

Hogy hallgass, érted e?

Sára:

..................................Feleség voltam

Hü és engedelmes asszony Soha Nem nyitám panaszra ajakam S boszusággal soh’se illetetek,

De most nem hallgatok. Hogy elhagyálak

A lelkem nem birt megnyugodni, Látni akartalak minden áron S elvinni innen Bethlehembe,

Hogy ott szerez erőt s újra hidd, Hogy Jézus a megigért messiás. Nem találta'ak. Éltávozál,

Hogy eláruljad öt, ki életed Adta volt vissza egyszer már neked. Megejtett Kajalas, kinek célja volt, Hogy Jézust kereszten lássa. A haza Ö előtte semmi — csak a hatalom A fény bir ö rá vonzerővel.

Judás: me gtörve

Szavát adta nekem, hogy Jézust Baj nem éri....

Sára:

.......................S te hittél szavának—,

Ez a mi megöl. Hát te nem tudod Hogy ö nem ismeri e szót bocsánat. Szégyent tettél te rajta egykoron, Majd eljátszotta Heródes kegyeit — S te balga mégis azt hivéd, hogy ö Meg tud bocsátni te neked.

Judás.

Oly szives volt szava s Rachel is Úgy örült atyja beszédének.

Sára:

Mert ö se tudta, minő gondolat Vezérli atyját s hitte ö is,

Hogy cselfogás, ravaszság nem lehet

A ' épmutató külső alatt.

De atyja elárulta önmagát.

SÍ achel hallá a gunykacajt, a mit Ha látott, mikor elhagyád. Miért Ka agott, te tudhatod!

Judás:

.. i..................................Oh ha igaz,

Mi itt beszélsz, úgy e nyomorult Ál ok főpapot saját kezemmel

Vt fezem ki....... Megyek, lássam,

mi igaz

E »eszédböl.........

Sára:

Ü£ f eredj s lásd meg,

M: fént csúfolják mestered,

Ai iát mint verik dtírva poroszlók,

Le két mint sebzik káromló szavak. A urva tömeg még csak könyet se ejt S kit királyként üdvözölt a minap, Ma már feszítsd meget kiált reá. Csak eredj, eredj s lásd meg mit tevéi. El

Judás:

Oh jaj nekem, ha igaz e beszéd,

Mit Sára mond. Odamegy a fel s alá járó őrökhöz. Nyisd fel a kaput..

Az őr:

Ki vagy, mi neved, ma nem lehet Bemenned a nagy tanácsba, mert Élet-halál felett tart Ítéletet.

' Judás:

De nekem jogom van megjelenni A nagy tanács ülésein. Nevem Judás.

Az őr:

Úgy hát eredj be és gyakorold Jogod s ad halálra öt, a ki Zavart akart csinálni Júdeábán. Felnyílik a nagy tanács ajtója: szemközt Kajafás. A bírák az asztalnál ülnek s a nagy tömeg háttal van az ajtóhoz s nem veszi senki sem észre Judás érkezését, csak Kajafás.

Kaj áfás: mintegy folytatva az ítéletet.

.. .......... Káromlá tehát az istent

Állitván, hogy Istennek fia ö, Megbántá Mózest s a prófétákat A törvény ellen törts meg akará Háborítani a jog és igazság rendjét Júdeábán, királynak mondván önmagát.

Imé ez a vád. Mint Ítéltek róla? Tömeg kiált:

Halált reá, méltó a halálra!

Judás a pillanatnyi csendet felhasználva egész erejéből kiált: Tiltakozom ez Ítélet elllen,

Mely ártatlant juttat a keresztre. Hazug a vád, mit ellene emeltek, Gyilkos ítélet, a mit rája szabtok. Egy hang: Ki mer itt igy beszélni.

zugás-morgás.

Judás:

...............................................Én, a kit

E nyomorult pap már halálra adott.

Judást megragadják s a főpap elé viszik.

Csak vigyetek hozzá, hadd lássa meg Hogy van ember még, ki dacolni mer Vele, ki hatalmát nem azért nyerte Jahve kezéből, hogy eltiporja azt,

Ki védi a jogot s az igazat.

E közben oda érnek Kajafáshoz.

Kajafás.

Mit tett ez ember?

Egy hang:

.......................................Az ítéletnek,

Mit Jézusra mondánk, ellene szólt.

Kajafás:

Ki vagy ói mért emeled fel szavad Az ítélet ellen?

Ju ás magából kikelve:

...........................................Ki vagyok?

Hát már •H is ismersz? Pedig már Nem e y ittuk egymást, halálos Küzde iván egymás ellen.

Pár nr .1 előbb keblére ölelt,

Fiána udott s én atyámnak

Neve s ma már nem ismer

Igaz, nak emlékeit

Hamar d ö. Oh én balga,

Mért fel te m ezt el s mért lettem

eszköz

Az ö kezében, kit vén korában is A boszu éltet. Kezébe adtam Áldott mesterem, hisz szavát adá Hogy baj nem éri öt. De ö hazudott, Halljátok: hazudott Kajafás!

Jehova, ki erős, hatalmas ur vagy, Verd meg öt kezednek veszejével.

A tömeg az átokra zajban tör ki. Kajafás szinte meredten ül a széken; pillanatnyi csend.

Igen, Jahve bocsássa ö reá Bűnt büntető kezét.

A tömeg egy része Judást bántalmazni akarja, de többen védelmére kelnek.

Egy hang:

..................................................Ki vele

Minek csinál itt zenebonát!

A másik hang;

Igaza van, ha Kajafás a főpap, Szavát adá neki, úgy a szót Meg kell tartani.........

Zugás:

Nincs igaza — ki vele. Igaza van, Csak maradjon itt!

Kajafás feláll s csend lesz:

Csak maradjon itt.

Azt mondom én is, hogy lássa meg, Mint kell szeretni a hazát....

Judás:

Haha.. ö ad nekem tanácsot erre,

A tányérnyaló.

Kajafás:

Hallgass, majd beszél a tett!

Te csak száj jal szereted a hazát,

De én tettekbe mutatom ki mit Érez szivem s nem szavakban.

Bár fáj a szivemnek az Ítélet,

Melyet Jézusra ki kell mondanom, Kimondom, mert ez Ítéletem Üdvöt hoz a hazára.

Judás:

.................................... S megszabadít

Téged s társidat az ö ítéletétől.

Eh hagyjuk ezt s tartsd meg a szavad Tudd meg Jézustól, hogy ö-e az,

Kit vártak az atyák! Ha ö, úgy Kiáltsd ki öt vezérnek s a lobogót

Add a kezébe, hadd vezessen Csatára, a zsarnok idegen ellen.

Ha nem: úgy bocsásd szabadon. Kajafás:

Már nem lehet-. A nép már ítélt. Judás:

Úgy célod elérted, kioltád Mindkettőnk életét.

Eg y hang:

................................Halálod se hoz

Több hasznot nekünk, mint életed.

Judás megtörtén, kétségbeesetten el. Rachel Judással szembe jön. Rachel:

Ugy-e elítélsz s azt hiszed én is Vesztedre törtem. Oh ne hidd ezt. Azt hittem én, hogy az őszinteség Beszél atyámból s a hazát akarja Szabadnak látni. Célját nem sejtéin, A véletlen adta tudtomra nekem.

Jó nőd s én mindenütt keresőnk

De nem találánk meg sehol__

Most már késő, mestered elveszett.

Judás mintegy magán kívül.

Igen, elveszett s én adtam el öt Én lettem gyilkosa, kit úgy szeretett Éltemet adta vissza én nekem S énelvevém tőle az életet.

Oh mért is nem hallgattam reá,

Ki intett s hivott Bethlehembe Mert nem követőm asszonyom szavát Vagy mért hagyám el nyájamat újra Hisz olyan szép ott! Nyugalom, boldogság

Lakoznak ott s én elhagyám e helyet S elvesztém nyugalmam s boldogságomat.

Rachel:

Keresd fel újra a helyet, a hol Nyugodtan éltél s feledd a csalódást Mely most ónsulylyal szakad rád.

Judás:

Ha nem érző szív volna e kebelben, Ha mi megtörtént, elfeledni tudnám Tán még nyugodtan élnék. De igy Nyugalmat csak s sir adhat nekem. Hirteien.Megyek Sárához, felkeresem. Hátha vigaszt tud adni.

Rachel: Veled megyek.

Judás:

Az nem lehet, az emberek, tudod Rósz hirt költhetnek rólunk.

Csak te maradj. Ég veled, Rachel.

kezet fognak s el.

Rachel:

Sejtem, mitakar... oh Jehova Védd meg öt s oszlasd el gondjait... Nem roszat akart ö, az én apám az, Ki roszszá tette jó szándékait.

Egy csoport jön ki a tanácsházból.

I. írástudó:

Holnap lesz tehát komédia,

Függni fog a fán az isten fia.

II. írástudó:

Másokat megtartott s önmagát Ha meg nem menti, úgy csaló marad, Ki csak egy volt a csábítók között.

\