Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1902-03-27 / 13. szám
3 Rachel-. És én mégse hiszem, hogy bűnös ö, Én a főpap leánya mondom ezt, Halálra a zsarnokság adja öt, Mely eltiporja azt, ki útjában áll. Örök szégyen lesz az Judeán, Hogy a kereszten veszti el azt, Ki üdvöt hozott az egész világnak. Az ö keresztje jelvénynyé leszen, A mely vezérli majd a világot S mutatni fogja az utat, A mely a menybe visz az atyához. I. írástudó: Hiába, Rachel a panasz ajkadon, Te meg nem mented öt. Pilátus Vette kezébe már az ügyet. II. írástudó: Már fonják a töviskoszorut, Melylyel királyivá teszik öt, a ki Azt hirdető, hogy ö isten fia. Rachel: Igen, Istennek fia ö, ki életét Adja mi értünk, bűnösökért, Ki úgy tanitott, mint e názarethi Az bűnös nem lehet s halála igy Váltsághalál leszen a mi bűneinkért, atyáink halálra adták azokat, Kiket Jahve küldött el mi hozzánk, Mi halálra adjuk öt, ki üdvöt Hozott alá e bűnös világra. —Nem értjük öt, tanai megvakitják Sötétséghez szokott szemünket, A földért feledjük, a mi mennyei S a földi üdvért eladjuk örök Jogunkat. Szabadságra vágyunk 8 lelkünk bilincseit leverni Nincs elég erőnk. I. Írástudó: ................................Talán te pártolod Kit atyád adott halálra? Rachel: .............................................. •••• Igen Én hiszek benne, ö a Messiás. Nem az, a kit ti vártok, Judeának Nagygyá tevője, de az ö, a ki Szabaddá teszi a lelkeket. II. írástudó: Hát csak liigyjed, én bizony nem hiszem, Mert nem ilyen Messiás kell nekünk Egy levita: Erre hozzátok jó emberek, Tegyétek itt le öt, a főpapot Kell értesítenem ez esetről, Mert a templom meg van fertöztetve. Otttan végezé ki ez ember magát. Rachel és az Írástudók a már behozott holttest köré sietnek. Rachel: leborul a holt testre. Ö az, Judás ily hamar Megtaláltad te a nyugalmat. Megyek, megyek veled a szive meghasad I. írástudó-. Rachel, oh ébredj, őszivé még dobog Hamar hivjátok Kajafást, Hadd lássa mi történt. Iszonyú ez. A lévita elfut. Sára-. Sietve jön Mondjátok nekem jó emberek, Hogy nem igaz, a mit beszélnek, Judás nem ölte meg önmagát. II. Írástudó: Igaz, im’ ott fekszik ö s ráborulva az A ki vele ment. Sára: A holtakhoz megyen. Judás, jó férjem, Drága Rachelem, ne hagyjatok itt. Mi lesz belőlem, ha ti eltávoztok. Oh jajj . oh jajj felugrik s egész örömmel Tudjátok-e, hogy Judás jó, nemes, Rachel is nagy az asszonyok között. Rachel régóta szereié már Judást, De nekem adta öt, Judás engemet Szeretett. Oh mily boldogok valánk KintBetlllehemben. Újra a halottra borul Oh jertek el, menjünk a pusztára, A rét virágiból koszorút kötök S azt fűzöm én majd homlokodra Nász ajándék gyanánt, én édes Rachelem. Ébredjetek hát — hiszen ti éltek, Csak én haltam meg......... I. Írástudó: gyöngéden megfogja Csillapodj leányom, Jer, elmegyünk mind Bethlehembe. Elviszi Sárát. Kajafás sietve jön s megállva a hol tak felett, megtörtén szól: így bünteti a bűnt Jahve keze. ( Vége.) Husvét a 20-as években. A huszas évek derekán, — talán 1825 vagy 26-ban volt—nagyban készülődtek a húsvéti ünnepekre Bóniséknál. Súroltak, takarítottak, szabtak, varrtak és az alispán egyik patvaristájával, Pappszász Gyurkával, jó elő re megüzenhette a hires Boka Károlynak Debrecenbe, hogy sehová ne.Ígérkezzék husvétra, mert Nagyfaluban bál lesz. Évről évre tudta ezt Boka Károly, el sem Ígérkezett volna máshová a félvilágért sem husvétra, de azért a tempót megtartotta, és mindig megvárta, hogy a tekintetes alispán is tudtára adassa. A konyhában hetekkel előre készült a sok mindenféle jó és a sütemény és tortaféléket, meg a mandulatejet a hires miskolci olasz cukrász, Giovanini két segéde tanította a fehér népségnek -A levelensültet, meg a dorongos fánkot, az óriási nyílt tűzhelyen Dobóné vezetése alatt négy-négy béres asszony nyújtotta, illetve forgatta és a sok törő meg vágó szerszámmal esi náltak a szolgálók olyan lármát, hogy ha ma hallja valaki, okvetlen wagneristának tartja őket. Dobóné pedig, a ki akkor Szabolcs vármegyének leghíresebb fözö asszonya volt, a marcafántot csinálta, köz ben a “Sárga csizmás Miska sárban jár“ régi insurektionális nótát dúdolva, a mely elmúlt menyecskeségére emlékeztette. A tánctermet is stándba hozta a morva kertész, és fenyögalyakkal di szitették a kopár, meszelt falakat, a melyre itt-ott apró deszkadarabokat szögeztek. A deszkakarabok szópon be voltak vonva piros, fehér, meg zöld tülangléval, és aranyfüstös papírba burkolt, kivájt krumpliba otthon mártott faggyú gyertyák meredeztek. A táncterem pedig nem volt más, mint a Bónisék óriási granáriumja, a mely pallózva volt, és ötszáz ember fért el benne, úgy hogy ebben tartót ták rendesen a nagy restorációnális ebédeket is. A cigányok számára deszkából készült pódium volt a granárium egyik sarkában elhelyezve, a másik rész pedig el volt rekesztve, nagy fehér, moll iirhangokkal — ha esetleg valamelyik hölgy toalettjén kell majd igazítani. A husvétot megelőző szerdán kezdődött már úgyszólván az ünnep, mert ekkor jöttek meg a jurátusok Patakról. Bónis Samu, Barna és unokafivérük Feri, az utolsó magyar embernek hivott Bónis Ferenc fia, rendesen még egy csomó fiatal jurátust hoztak magukkal, s velők jött vakációzni a szomszéd faluban, Rakamazon lakó birtokos család fia, Mudrány Andris is. Mndrány Andris nődére, az örökké jókedvű Mudrány Pepi, ott szorgoskodott a varróasztalka körül, segítve Jeanette kisasszonynak és lesve, vájjon jön e az a hires táncos, Recski Bandi Hevesből, a ki később nőül is vette. Erre a husvétra megérkeztek még Soldos Feri, Pataky Pista, a ki akkor deli legény volt ,és nem az a borvifágos orrú Están bá’, a minőnek később az élclapok állandóan festették. Kocsi kocsi után kanyarodott be: Jött Fáy Samu, Pappszász Jóska, Recsky Bandi Hevesből, Jármyak, Kállayak, Czóbel Laci, Vay János, Vay Józsi, Yécsey Guszti Szabolcsból, aztán Borsodból: Bükk Andris, Darvasok, a gömöri Hámosok, Ragá lyi Tamás két hires szép lányával, Albinnal és Szerénával. Miskolc rózsája, Palóczy Juci, a nagy Palóczy László leánya, Yav Lilla, a kitől rét tegett minden fiatal ember, mert huszonnégy óra alatt egy anachorétát magába tudott bolonditani, de másik huszonnégy óra alatt kinevette és fittyet hányt mindeniknek a szép és ritka szellemes leány. 1 Egy ilyen alkalommal az ö emlékkönyvébe irta Kövy, a jog akkori hírneves tanára, hogy: N ózz a tükörbe, ott ,egy rózsa De a rózsa virágánál Sokkal szebb az original.... Sőt Bernáth Gazsi, a ki úgy kapaszkodott föl vendégnek Borbély Miska kocsijára, és a ki már mint ifjú legény is kedvence volt férfinak, asszonynak. Mert Gazsi nélkülözhetlen volt úri rokon famíliáknál ilyen ünnepi alkalmakkor. Ö köszöntötte föl versben a ház urát, ö rajzolta a legszebb himzési mintákat a kisasszonyoknak és senki sem tudott az emlékkönyvbe ékesebben pingálni egy legyet és egy nefelejts bokrot, mely két rajzolat közé, ritka szép Írásával ékesen pingálta a “boldog“ szót. A huszas évek naiv kisasszonyai ezt úgy olvasták, hogy: Légy boldog és ne felejts. A mint olvashatjuk ma is nagyanyáink gonddal őrzött Stammbuch jában. Mos t azonban veszedelmes konkur rense akadt Jászay Paliban, a ki meg arról volt hires, hogy messze földön nem tud senki úgy him es tojást vakarni, mint ö. Mert akkor nem volt ám még bársonyos tojás, selymes tojás, majolika tojás, szivarozó és bicikliző húsvéti nyulacskák, de ha a gavallér tüllel bekötött üvegbutykosából rózsavízzel végig öntötte imádott ja rózsás arcát, a hölgy szemér metes pirulással otthon, börzsönynyel, meg alkörmös sei megfestett, piros tojást adott a szeladonnak, a melyre maga vakart rá egy átnyilazott szivet vagy egy szomorú fűzfát, a mely fölhantolt sírra borult rá. Ezt nagyon szerették szentimentális kedélyű lányok, kik a kerti barackfák árnyában Kisfaludy uram “Hymfi szereimé-“t, és Dugonics “Etelhá-“ját olvasgatták. Jászai Pali mester volt a himes tojásvakarásban és ékes allegorikus rajzokban egész szerelmi regényeket rávakart egy-egy ily tojásra. Némelyik verses ajánlás is volt, igy pl. Yay Esztinek egy piros tojásra ezt vakarta fel: “A Vény lógyen vezéred Az élet utjain, ’S nem merűlendesz el soha A veszély habjain...” Naiv versek voltak ezek minta szerény, az igazi tyúkok által őszintén tojt ós otthon festett piros tojások, mint az egész elmúlt, immár feledésbe merült kor. Husvét első napján az alispán egész háza népével templomba ment, délután pedig, miután az ebéd összeért a vacsorával, az öreg urak elvetették hányták a pozsonyi diétán történteket, az asszonyok beszéltek főzésről, házi dolgokról, a fiatalság pedig kiment a kertbe és játszott ártatlan társas játékokat, mint voltak “kint a bárány, bent a farkas“, a “Lengyelországi László király“ és a “kút ba estem. “ A “kútba estem-“nél meg kellett mondani, ki huzza ki és hány ölre esett az illető. Az öl egy csók volt, a hány öl mé lyen esett, be a kihúzandó, annyi cső kot adott neki az, a ki kihúzta. A régi világban majdnem minden falusi nemes kisasszonynak meg volt a maga vőlegénye, a ki miután hazakerült a patvariáról, vagy megyei tisztviselő lett ad honores, vagy beült ősi joggal az ősi birtokba és elvette a választottat. Potyára nem igen huzattá ki magát akkor egy magyar nemes lány se a kutból. A fentemlitett játéknál egyszer Mudrány Pepi esett a kútba és mikor Bónis Barna azt kérdezte, ki huzza ki, azt felelte, hogy — Patay Pista. Pepike ugyanis össze szólalkozoti a választottjával, Recsky Bandival, s öt megboszulandó, választotta Pa tay Pistát, a ki szegröl-végröl atya fia volt. Egyik megyebeli gentry-csal ^ iá nya, egy Zoltán-kisasszony er halványodott és csöndesen elvt a vidám körből. Ugyanis az illetőnek Patay vo. választottja s ott ragyogott a kis ján az antik, gyémántas családi gy rü, a mit neki adott. Piroska —igy hívták a lányt, - eltűnését nem vette észre senki, Tovább évödtek, Jászay Pali kibt kiilt Soldos Ferivel, a kire még miskolci szép Cornis Mari miatt eg k ' nehéz szive volt, de hogy b r ion rajta, elmondta a lányo •y hogy felelt Feri, mik< mazista volt. á tőle a professzora, ho£ tjon valami nagy halat: Cethal! —feleli rá Feri bátran. jiau-Jól van, domine Soldos, de n i el él a cethal? —Apró halacskákkal — súgja r ki Bónis Barna. —Apró almácskákkal, — recitá a szorongatott diák. —És hol lakik a cethal? —Tengerbe, tengerbe, — súgj most már Bónis Barna és Jászai j li együtt. —Kenderbe! —feleli diadalmag a diák. —Domine Soldos, nagy szamár Szól a professzor s a szegény ! rin holtig rajta ragadt ez az anek ta. Évödtek, aztán nyugalomra tér mert a husvét hétfő volt a naj napja, a locsolódás és este a bál.
