Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1902-03-27 / 13. szám
3II. évfolyam. Iß. szám. Felelős szerkesztő: tc-s-e-s-ss-S-e bridgeporti ref. lelkész. A lap szellemi részét illető minden közlemény az ő címére: Cor. Howard Ave. & Pine Street, Bridgeport, Conn, küldendő. EDITOR: Keir. .S-leis:. TOa.la,ssa.y, Pastor of the Hungarian Ref. Church, Cor. Howard Ave. & Pine st. Bridgeport. Bridge}.. ... Conn. és nfr+g**t** a-én. iLME 3-fL-ZL.GrlT-Z^J (Kungarian=American Reformed Sentinel.) Kiadó és társszi , ...... „íő: icoitt-h:í5 Jl. Xj. pittsburgi ref. . ' i. Előfizetési és hirdetési p< és mindennemű jelentések az ő címére: Bates st. Ref. Church, Pittsburg, Pa. küldendők. Associate Editor: iEetr. PAUL KOUT'IIÄ, Pastor of the First Hung. Ref. Church, I Bates Street, Pittsburg, Pa. jelem. 2Dn.IinLd.erL cgötöitölrön. Előfizetési ár egy éirre: E.ra.erilsá'ba. $2. ^zEagyra-rországra, $2.50. Az Amerikai flagyar Ref. Egyesületnek hivatalos lapja. A lap tiszta jövedelme amerikai magyar ref. egyházi célokra■ ford if tátik. Published every Thursday hy the Iqn-lii Mel Mling dpi.; Cor. Howard Ave. & Pine st., Bridgeport, Conn. ENTERED AT THE POST OFFICE AT BRIDGEPORT, CONN. AS SECOND CLASS MAIL MATTER. A nagy hétben. Nagy nap volt az, a midőn Jézus prófétai útja végén bevonult Jeruzsálembe. Egy király diadalutjává változtatta a nép lelkesedése; igen, mert földi szabaditót várt s úgy hitte, hogy Jézus lesz az a hős, a ki népét szabaddá, országát újra nagygyá teszi. De felhangzott ugyanekkor a kicsinylés szava is: ívi e Jézus s Rogy van, hogy ö ily forrongást idéz elő? Ne térjünk kié válasz elöl, mert ez a kérdés a keresztyénség, — az egyház kérdése. Ez a kérdés a történelem kérdése. S ez általában mindazok kérdé e, a kik ösztönszerüleg sóvárognak a Jézusban megjelent világosság után. Ki hát Jézus? Szegény, szelid ö és alázatos. De nagyhatalmú és csodálatos. Egyszerű ember, de kiről azt beszélik, hogy halottakat támasztott fel. A nép úgy üdvözli, mint Dávid fiát, mint Izrael királyát. A tanítvány pedig ilyen bizonyságot tesz róla: “Te vagy ama Krisztus, az élő Istennek íia.” Igen, Ö az élő istennek fia, a világ Megváltója, a legnagyobb király, ki egyedül méltó, hogy uralkodjék a szellemi világban az igazság által s az emberi szívben a kegyelem által. ‘ ‘Örülj erősen, Sionnak leánya, a te királyod jö, igaz és szabaditó” — így biztat a prófétai szó. Igen, kö.zelgett a Páscha ünnepe s bemutatta magát a nép előtt isten ama báránya ki elveszi e világnak bűneit; “ki megöletik, de él és bir a pokolnak és a halálnak kulcsaival.” Ama jeruzsálemi diadalut előképe és kezdete volt ama nagyszerű diadalutnak, a melyet azóta tesz a világban. Hány millió lélek dicsőíti öt csak viaskodó földi egyházában is! S az üdyözlés első sorban személyét illeti. Üdvözli öt a keresztyénség, mint Idvezitöt, mint isten követét a világhoz, ki az Urnák nevében jön; mint prófétát, kinél örök életnek beszéde vagyon; mint főpapot ki áldozatával elmossa a bűnöket és mint királyt, ki igéjével és kegyelmével szelíden uralkodik leikeik felett. Jöjj be istennek áldottja, megnyit jukelőtted szivünket! Méltán fogadjuk öt áldással, ki áldással jön hozzánk, lelkűnknek bűnből gyógyulást hoz, szivünkbe boldogságot, békességet! Oh bár tisztán értették volna ezt azok is, a kik először üdvözlők: Áldott, a ki jött az urnák nevében, hogy ne kiáltották volna harmadnapon a “feszítsd meg“-et! De neki szenvedni kellett, ki kellett üríteni a keserű poharat, meg kellett áldozatnia Isten ama szerelmesének a világ bűnéért, hogy meg legyen mindenben istennek akarata, hogy ne puszta Ígéret, de valóság le gyen az Idvezitö ama biztatása: Úgy szereié Isten e világot, hogy az Ö Egyszülöttét adá érte, hogy el ne veszszen, a ki hiszen ö benne, hanem örökéletet vegyen. Kérlek, Uram, tarts meg, mert: “Nincsen senkiben másban idvessóg mert nem is adatott emberek között, ég alatt más név, mely által kellene rekünk megtartatnunk . “ “Engedj veled menni vérutadon engem Megváltó megváltottadat, hogy újuljon meg lelkemben viszont e nagy napokban híven a te képed- Istennek szentelt életed folyása, ianodnak hívet hóditó világa és szenvedősid megható hatalma! Gyötrel, mesvolt pályádnak végszaka, de rajta bátrak voltak lépteid, halálos gy ü lölettel üldözőnek ellenségid, de védő vért gyanánt ártatlanság szivedben, arcodon az égi béke szent nyugalma volt! Tövis foná körül szent homlokod, s dicsőségednek koszorúja lett; gyászfán csüggött tested, de a kereszt királyi székké változott, hová imádni járnak téged milliók, melynek ma is minden térd meghajol dicsőítő dalt zengve zsámolyán.” (Székács.) * * * A diadaluthoz olyan közel a szenvedés Kálváriája, a melyre a Golgotha kereszt je vett sötét árnyékot. Látjuk a gyalázat fájára hurcoltatva együtt a hitet, az alázatosságot, az irgalmat, igazságot, ártatlan ságot, a szeretetet: Jézust! Előttünk a véres kereszt! Álmomban éjjel, elmélkedve nappal, Kerestem arcát, végre löllelém! {Reviczky Gy.) S fenséges tulajdonságait a halál nem tudta megölni. Ember meghal barátjáért: de csak az Isten fia halhatott meg az ö ellenségeiért. Ez azon utolérhetetlen, felséges isteni szeretet! Te mit tennél embertársam, ha csendes hajlékodba bezörgetne az üldözött, kit a törvény halálra keres s te ösmernéd ennek a menekültnek a vétkeit, hiszen még ott van kezén az ártatlan vér nyoma? Ha kérne téged, hogy vedd fel az ö ruháját s ha kell, szenvedj ö érte, el tudnád-e viselni a gyalázatot, úgy mint Jézus? “Mint a bárány, mely mészárszékre vitetik és nem nyitja meg az ö száját. “ Ez az a szeretet, mely Nazarethben támadt, mely annak is meg tudott bocsátani, ki megtagadta öt. Ez az a szeretet, mely ellenségeiért most fizeti le a bűn zsoldját, holott álnok ság az ö szájában nem találtatott, megsebesittefett a mi álnokságunkért, megroutatott a mi bűneinkért; a mi békességünknek veresége vagyon ö rajta és az ö sebeivel gyógyultunk meg. íme ott van ö, s a kereszt kínjai közt is ellenségeiért imádkozik; elvégzett munkájára visszatekintve nyugodtan sóhajthat fel, hogy a váltság elvégeztetett! Ez az ö önakaratából halálig való engedelmesség Isten akarata iránt a bűnös emberért: ez végtelenül felette áll minden emberi szenvedésnek és szeretetnek. Ez az, a mit Pál após tol olyan találóan a “kereszt bolond ságá“-nak nevezett, — “bolondsáj azoknak, kik elvesznek, neküi dig, a kik megtartatunk, Iste hatalma.” (I. Kor. 118) Mi azért prédikáljuk a megft tett Krisztust, ki lett nekünk Isi töl bölcseség, igazság, szentség váltság. (I. Kor. 1. 23—30) Egyedül Krisztus lehetett az, a átszűrt kezeivel birodalmakat eme fel sarkaikból; a ki fegyver nélki tette meg útját a világtörténeten ke resztül, máglyák lángjai, gályá1 láncai között a világ összes fegyvi reivel szemben. Oh legyen áldott ez a végtelen sz< retet! Imhol a Golgothán kiszenvedett j pásztor, ki életét adta juhaiért. He zsánna neked Istenem! Hozsánna ne ked Dávid fia, megfeszített Kriszti] som! Elvégeztetett! Meghalt tehát! De feltámadotl Szent teste meg nem rothadott. Vi lósággá vált jóslata: rontsátok el templomot s harmadnapon felép tem azt. Birt az élet és halál kulcs? ival. S feltámadásával nekünk i biztos zálogot adott. Jézus él, mi i élünk, a haláltól nem félünk. És Imii reám csodálatos melegség Lebűvölően a szivet, velőt.... És arccal ott a földre leborulok A nyitott sir, a nyitott menny előtt. A felkelő nap ott talál a porban, Dicsérve téged hosszan, végtelen, Kié a halál és kié az élet, Én jó atyám, én édes istenem! SZABOLCSÉ. Virág István. “Állok merengve, hosszan, áhítattal. Ez Ö. Ilyen volt. így képzeltem én,
