Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1902-12-25 / 52. szám
— 68 — vele egy időre. Az ének, a inig tartott, munka, melegség s feleségével és gyermekeivel való egyesülés volt számára. Az az ember, a ki olyan hevesen támadta a templomokat, a papokat, elöbb úgy volt, mintha ellent akart volna állani annak, a mi összeköttetésben állott az egyházzal s annak isteni tiszteleti formájával. De lassan meghódolt az előtt a hatalom előtt, a mely betöltötte az ott levők szivét; szomorú gondolatok tükröződtek az arcán. A püspök azt gondolta magában, mig Rachel énekelt, hogy az evangyelium akkor gyógyítaná meg igazán ezt a bűnös, beteg világot, ha a nagy énekesek és énekes nők úgy használnák fel hangjukat, mint Rachel. Ez által gyorsabban megvalósul itt a földön az istennek országa, mint bármi más által. Mié oh miért van elzárva a szegényektől az a nagy kincs, a mi emberi hangban van \ Miért használják fel ezt a talentunu azok, kik kapták pénz csinálásra inkább, mint az Istennek szolgálatára ? Vájjon nem lehetnének-e ezek is vértanuk ? Miért ne lehetne felhasználni ezt az ajándékot is úgy, mint másokat 1 m Maxwell Henrik újra és.újra vissza gondolt a Rechtanglera s arra a hatásra, a melyet ott gyakorolt az uj tanitványság. A mit a telepitvényben látott, arról győzte meg, hogy a nagv városok problémája is megoldható volna, ha a keresztyének igazán követnék a Jézus parancsolatait. De ime az emberiség nagyobb része, az az elhanyagolt, bűnös nép, a melynek megmentésére jött a Megváltó, sok tévedéseiben, nyomorúságaiban, vesztett reményeiben: ellenségévé lesz az egyháznak. Ez égette a lelkét a legjobban. Hát oly messze távolodott már az egyház a Mestertől, hogy a nép nem találja fel az egyházban a Jézust ? Hát valóban igaz, hogy az egyház elvesztette a népvaló befolyását, a mi az apostoli korszakban a legjellemz tulajdonsága volt ? Van-e valami igazság abban, a mit az a sí ciálista vezető moudott, hogy az egyházaktól hiába várunk r formokot.mert tagjai önzők,elzárkozottak ée arisztokratikusol Mindinkább érezte e dolog igazságát, mert azok, a kik el ben a teremben voltak, kiket most Rachel hangja enyhitgetett, csak amaz ezrek képviselői voltak, kik előtt nem az egyház és a — 62 — minden reformnak s ezek a bíróságok és az egyházi szervezetek. Mikor ez befejezte beszédjét, egy olyan ember állott fel, a kiről meglátszott, hogy utca seprő s hevesen támadta az egyes társulatokat, főként pedig a trusztokat. Utána egy magas ember beszélt, a ki magát fémmüvesnek mondotta s ez azt fejtegette, hogy a társadalmi bajokat a munkások egyesülése fogja orvosolhatni. Ez több dicsőséget hoz a munkásokra, mint bármi más. A kővetkező ember azt próbálta fejtegetni, miért vannak olyan sokan munka nélkül s kárhoztatta a találmányokat s azt mondotta, hogy minden találmány az ördög munkája. Sokan megéljenezték ezért a beszédért. Végre a püspök felkérte Kachelt, hogy énekeljen. W inslow Rachel egy erős, egészséges, de alázatos keresztyénné lett az alatt a csudálatos év alatt, a mely attól a vasárnaptól telt el Raymondban, mikor megígérte, hogy úgy fog cselekedni, mint Jézus cselekednék s nagy tehetségét egyedül a Mester szolgálatára ajánlotta fel. Mikor a telepitvényben ezen a gyűlésen énekelt, soha se imádkozott buzgóbban, mint most, hogy legyen valami hatása a hangjának, annak a hangnak, a mely az Idvezitöé s egyedül az Ö szolgálatára használtatik. Imája meghallgattatást talált, a mig énekelt. És énekelte: lm! Jézus hangja hiv, Kövess, oh engem kövess. Maxwell Henrik a rechtanglebeli első estére emlékezett vissza, a mikor Rachel először énekelt a nép előtt. A hatás itt is az volt. Minő csodás hatalom van abban a hangban, a mit a Mester szolgálatára fordítanak. Kachelt a természet csodás adománya korának legnagyobb opera énekesévé tehette volna. Hallgatósága bizonyára nem hallott még ilyet. Hogy juthattak volna ehez ? Ezek az emberek soha nem gondolhattak ilyen élvezetre. Ezért két-három dollárt kell fizetni másutt. A szép, csengő, üde hang betöltő az egész termet. Üdvességre vezető hang volt'ez. Carlsen a nagy szakálu nemzetének kiváló zenei szeretetével merült a ritka élvezetbe, köny szökött szemeibe, lefolyt az arcán, a szakállán. De mit bánta most ezt ? Az az ember, a ki azt kérdezte, hogy mit tenne Jézus az ö esetében, bámulva ült s csodálta, s saját baját is elfeledtette . — 68 — voltam. Soha se volt alkalmam arra, hogy vissza fizessem. New Yorkba költözött, miután az üzlet vezetőségében változás állott be. Ez a munkától megfosztotta és én soha nem láttam öt. Mikor a linotype gépek használatba jöttek, én is munka nélkül maradtam épen úgy, mint ö. Azóta csaknem állandóan munka nélkül vagyok. Azt mondják, hogy a találmányok hasznosak. Én ezt nem mindig tapasztaltam. De tegyük fel, hogy előítéletes vagyok. De az igaz, hogy mindannyiszor, valahányszor uj gépek jönnek használatba, egy-egy ember elveszti a munkáját. A mit a mostani keresztyénségröl mond, az mind igaz. Én az egyház tagok részéröl alig láttam meg valami áldozatot. Az egyház tagok épen olyan önzők és pénz vágyók, mint bárki más. E tekintetben a püspök és Dr. Bruce s még nehányan kivételt képeznek . De bizony én nem sok külömbséget látok a világi emberek és az egyház tagok között, mikor üzletről s pénz szerzésről van szó. Egyik.olyan, mint a másik. Kiáltások hallatszottak. Igaza van! Természetes! S mikor a szónok leült, már ketten is állóitak s egyszerre kezdettek beszélni. A püspök rendre utasitotta őket s megjelölte,hogy kit illet az első szó. S az, a ki állva maradt, nagy hévvel kezdett el beszélni. — Most vagyok itt először s lehet, hogy utoljára is. Tény, hogy már egészen kifáradtam a küzdelembe. Bejártam az egész várost munkáért,de most már elbetegesedtem.Sok barátom van! De valamit szeretnék kérdezni a szónokló lelkésztől. Lehet ? — Erre Maxwell ur fog felelni — szólt a püspök. — Mindenesetre — felelt gyorsan Maxwell Henrik. — Természetesen nem Ígérhetem meg, hogy olyan feleletet fogok adni, a mi a kérdezűsködöt teljesen ki fogja elégíteni. — Azt kéi’dezem. — S az ember előre lépett; kiterjesztette kezeit, bizonyos drámai erő volt mozdulataiban, a mely az ember helyzetét tekintve, teljesen természetesnek tűnt fel. — Azt kérdezem: mit tenne Jézus az én esetemben. Két hónap óta semmi munkám nem volt. Van feleségem, három gyermekem s úgy szeretem őket, mintha millió dollárom volna. E két hónap alatt kevés megtakarított pénzemből éltem. Ezt a kiállítás alatt ta— 59 — karitottam meg. Mesterségemre nézve ács vagyok s megpróbáltam, hogy minden uton-módon munkát kapjak*. De nem sike - rült. Azt mondja ön, hogy legyen a jelszavunk: Mit tenne Jé - zus ? Nos, hát mit tenne Ö, lia nem volna munkája, mint ne - kein nincs ? Ha más nem kérdezi ezt meg, megkérdezem én Dolgozni akarok. Nem tudom mit adnék azért, ha újra kifá radnék a tiz órai munkában, mint azelőtt. Vájjon azért szén védjék én, mert nem tudok munkát keríteni a magam számára Nekem élnem kell, mert van feleségem és gyermekeim. De hogyan. Mit tenne Jézus ? Ön azt mondja, hogy ezt a kérdést kel" feltennünk mindnyájunknak. Maxwell Henrik megilletödve ült s úgy tetszék neki, liogj erre a kérdésre szinte lehetetlen a felelet. —Oh Istenem! — így imádkozott. Olyan kérdés volt ez, a mely az emberi társadalom válságát s annak összes bonyodalmas kérdéseit felszínre vetet te, azokkal az igazságtalanságokkal együtt, a melyek a jelenben feltalálhatók s a melyek ellentétben állanak minden embe- - ri lénynek a kívánságaival. Lehet-e valami borzasztóbb, mint .3 az olyan helyzet, a mikor egy ép, egészséges ember, a ki vá •gyik dolgozni s a ki másként megélni se tud, mint ha dolgozik s nem képes munkát találni s három dologra van kárhoztatva: vagy segítségért könyörög, vagy öngyilkos lesz, vagy éhen hal. Mit tenne Jézus ? Ez nagyon világos kérdés. Ez az egyedüli kérdés, a mit fel tehet, ha a Jézus tanítványa. És ezt a kérdést kell feltennie mindenkinek, a ki hasonló körülmények között van. • Mindez ónsulylyal nehezedett Maxwell Henrikre. Mások is érezték a kérdés súlyos voltát. A püspök arcán olyan szomorúság ült, hogy nem volt nehéz kitalálni, hogy a kérdés nagyon megindította. Dr. Bruce lehajtotta fejét. Az emberi élet soha sem tűnt fel előtte olyan tragikusnak, mint most, a mikor elhagyta fényes gyülekezetét, hogy belépjen a telepitvénybe. Mit tenne Jézus ? Iszonyatos kérdés volt ez. És az az ember ott állott, mint egy fenyegető kérdő jel. A karjai szét voltak tárva a kérdés hevében. A helyzet fontossága minden szempillantásban növekedett. Végre Maxwell Henrik megszólalt.
