Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1902-12-18 / 51. szám
arában felvitték szülei Silohba és At Eli főpap vette gondjaiba. Ez volt Annának legfőbb gyönyörűsége, mikor fiát az Urnák adhatta. A szent helyen Élinek segédkezett a gyermek s ez volt a legjobb nevelőiskola az isteni elhíváshoz és az Urnák szentelendő munkára. Hivsége a teendők elvégzésében s a parancsnak legott engedelmeskedés tette öt prófétává, úgy hogy oda állhatott a király elé s igy szólhatott: “Jobb az engedelmesség a véres áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérénéi.“ (15. r. 22. v.) Az, hogy készségesen eleget tett tanítója szavának, képesitette arra, hogy híven követte az Ur szavát is, midőn szólt: “Uram, szólj, jól hallja a te szolgád. “ Olykor hajlandók vagyunk kikelni a családi kör, az iskola vagy a foglalkozás fegyelmezése vagy lekötöttsége ellen, pedig a jellemfejlödésre mindezek behatással vannak. Nem mindenki van arra hivatva, hogy nagy dolgot hajtson végre: had vezér, szenátor, kormányzó vagy hires könyviró legyen. S még azok is, kikre ilyen teendő vár, alá vannak vetve ugyan annak a szabálynak, mint a kik kötelességeiket híven teljesitik bármily csekélységekben is. Nem történhetik meg semmi az otthonban vagy az iskolában, vagy a gyülekezetben, a minek a fogékony gyermeki lélekre hatása -ne lenne. A gyermek elméje a legtermékenyebb kert, melybe mindenféle mag esik. Milyen fontos hál jó magot vetni! A harmadik tényező volt a környezet. Ez hanyatló és romlott volt. Izraelben a bírák korabeli sok viszszásság keserű gyümölcse beérett. Mindenki azt tette, a mit saját maga előtt helyesnek talált. A romlottság a szent helyre is bejutott. Mily rosszul hangzott az a kérdés a főpap szájából, mikor a mélyen imádkozó nőhöz, Annához, igy szólt: “Meddig részegeskedel?“ Mintha egész természetes dolog lett volna, hogy ittas oK.ec; a lupcip OZiU ■ «.v ---az erkölcstelen korszakokban. Magát Elit is megfeddette hanyag magaviseletéért egy próféta, de Idában! Ma ga a vallás merev ceremóniává siilyedt le a vezetők szemében is. Csak oly házakban élt még az igaz vallásosság, mint a Sámuel szüleinél. Ezért hívta el az Ur Sámuelt, hogy újra élövé tegye az erkölcstelenségben megholtnak látszó nemzetet. Ez elhívás úgyszólván a földből hangzott hozzá. Három Ízben Eli szavával tévesztette össze. Emberi hang által szólt hozzá az Ur. Ez általános élettapasztalat. Ha valami társunk sza va; intése által szokatlan fordulat áll be életünkben, azt mondjuk: ez az Isten ujja. Az egyptomi király leányt ez vezérli a Nílushoz, hogy Mózest megmentse népének. Az Ur küldötte az ágak közt fennakadt kost, hogy Izsák helyett megáldozza Abrahám. Ha tehát az Ur szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti sziveiteket. A szó nem a jövendőből, hanem a múltból, a tapasztalásból szól mi hozzánk. Sámuel készséggel engedelmeskedett. Hajlandó volt végezni teendőjét, ezt mondván: “Szólj Uram, mert Palija a te szolgád.“ Az, a ki engedelmes azokhoz, kik mintegy Isten képmásai e földön, a szülékhez s tanítóihoz, abban megvan az engedelmeskedés lelke; hogy legyen engedelmes isten iránt bárminő körülmények között is. A Sámuelnek szóló izenet megjelentette, hogy elitéli az Éli házát mindörökre a gonoszság miatt, a mit ö jól tudott és nem akadályozott meg. így adta tudtára az Ur az ö ité letét Élinek a főpapnak, egy kis gyermek által. A gyengeséget s gyár lóságot igy íeddette meg egy gyermek ártatlansága és őszinteségé ál tál. Ezen híradás szigorú és komor volt, a milyen nagy volt az Ur ellen elkövetett bűn: “miként teszik vala magokat utálatosakká az Éli fiai és ö nem akadályozta meg őket.“ Nagy feladat várt Sámuelre: még mint TÁRCA. ADVENTI NAPOKBAN. Melyek a világi gondoknak sirt ásnak: Jöjjetek, napjai szent várakozásnak! Lobogjon elménkben e szent napok alatt S töltse bé lelkűnket csupán e gondolat: Kire a hajdankor szent bölcsei vártak, Üdve és yáltsága lett már a világnak; Názáreth, Betlehem és benne a jászol, Emléked fénye ránk a mnltból világol! Boldogok, kik látták isteni Orcádat, Bűnösök barátja! s körödben tanyáztak, Hallhatták Ajakid szózatos igéit, Melyektől kigyuladt szivükben a mély hit! Kik előtt csodáid sorra végbementek, Kik veled vannak már, mint idvezült szentek: A lelkes hívőknek bátor kis csapatja —• Elménket sasszárnyon a múltba ragadja. Ott vagyunk Kálad, a bölcsekkel imádva, Istennek szeiit Fia, egeknek Királya! Minket is rabul ejt a néma csodálat S arcodnak mosolya mi reánk is árad. Láttunk, mint gyermeket, papokkal vitázva: Mint gyulád a fény a templomi homályba! Látjuk a hű Anyát aggodalma szűntén, A’mikor Rád talál, mély bánata szűnvén. Latunk a kánai lakodalmas háznál: Nyugodtan állasz ott az első csodánál; Isteni voltodnak emez első jele Oly titkos .... megnyered a sziveket vele! Látjuk a sántákat ruganyosán járni, Született vakokat kinyílt szemmel látni. Betegek ágyukból épségben kikelnek, Szavaid holtakba életet lehelnek! És hová képzelműnk ragadtatva megyen: Látjuk dicsőséged odafent a hegyen; És szólunk Péterrel: “Oh mi’ jó itt nékűnk! Engedd meg, hogy itten hajlékot építsünk!” Követünk a kertbe, gyötrelmid helyére, Aztán a fájdalmas Golgotha hegyére, Kereszted aljánál, melyen fűggesz halva El a lél szivünk a szörnyű fájdalmakba! Majd némán állunk a pecsételt sírboltnál, Amely a világért áldozati oltár; Í S harmadnap múltával, örömünk mennyei: ! Látunk az élők közt Téged megjelenni; ! Elmegyünk Veled az Olajfák hegyéig, i Hol a mi égi: a földtől visszakérik, t A hol szent vallásod a szivünkbe vésed; Látjuk ott a menybe — fölemelkedésed! . .Boldogok mi, a kik Rólad neveztetünk S szent hited vallhatjuk, isteni Mesterünk! Mert tudjuk, kik Téged igazán szeretnek, Élvezik hasznait idvezitésednek! Óh, e szent napokban légy lelkileg nálunk A kik most Előtted hivő keblet tárunk; | Maradj benn örökké, hogy afemmi ne ártson, — | Mig el jő lelkűnkre az örök Karácsony! Jámbor Lajos. _ZL “MX7ECZI.” Tudni iliik igy neveztetödik erre mi felénk a bor csecsemő korában. Mert hát hasonlatos is a kis gyermek ahhoz, hogy édes, gyönge, magával tehetetlen s fejlődésben levő. Abban ellenben különbözik a kis gyerektől a murci, hogy öt nem fürösztik vízben s nem keresztelik meg sem. Ámbár hiszen úgy fordulhat a dolog, hogy ebben sem különbözik. Akadnak jólelkü keresztyének, kik annak a bornak, a mit eladásra szántak: — a kártékony hatását szelidite ni törekesznek. Az Isten fizessen meg nekik ezért a humánus eljárásért. Mert ebben az esztendőben bizonyára fölösleges azt szelídíteni. A tavaszi ébredezéskor egy kicsit meg is fagyott, a mi egész évben meglátszik a szőlő ábrázatán. Azután az érés idején, szeptemberben a Kárpátokról leszolgált a hideg az egész országra s attul a Kadarkák úgy meghívta az emuei i, érdekében, hogy föláldozza magát s meghaljon ö érette. Sámuel nem oly könnyű és gyönyörökbe merült életet élt, mint Éli fiai. Gyermekkorától megszokta a nazireus életmódot; arra tanították, hogy dolgozzon a szent hely körül s ime megkezdte tusakodását a papok ellen, királyok és nép ellen. Ez igy tartott halálig. Gondoljuk meg csak azt, hogy keveseknek jutott a gondtalan élet teljes jólétben. Ábrahámnak el kellett hagyni szülőföldjét s vándorolt ide s tova. Jákob életét végnélküli szorongattatás és bánat közt futotta meg. Mózes úgyszólván harcolt az utért a Nílustól a Neboig. Jozsué nak az volt megparancsolva, hogy menjen és foglalja el az ígéret földjét. Az istenes élet a tevékeny élet. Ez nehéz munkával, sok csalódással, vereséggel, keserű í'eddözéssel jár. De végre el jő a megígért, a biztos diadalom. Virág István. Egyházi és egyleti élet. Gyászjelentés. Az amerikai magyar ref. egyesület vezértestülete szomorodott szívvel tudatja Semetkey Annának atrentoni osztály ut ján volt tagtársnak 1902 évinov. 25-én történt gyászos elhunyták Legyen álma csendes, ébredése édes. Cleveland, O. 1902. dec. 10 én. Csutoros Elek, Papp István, v. t. elnök. v. t. jegyző. Szétiretés-A trentoni, N. J. osztály utján volt tagtárs, Semetkey Annának haláleseti segélyét és temetési költ| keményítették magukat, mint egy osztrák miniszter. A szüreteléskor Tompa Mihályijai szavalhattuk, hogy: “Nem sajtó kell ennek, de kótis Es sirva vigad még a tót is A bor mellett, mely itt terem.” Továbbat közvetlen a szüretelés e lőtt rájött az őszi eső, a mely olyan tartós, mint jó módú háznál a lakó 1 dalom: se vége, se hossza. Az emberek káromkodtak is — a mi kész os tobaság; — panaszkodtak is, — a mi sikertelen. —mert soha se ajánlatos ! a panaszkodás égi hatalmakkal szem ben. Az eredménye a sok esőnek az I lett, hogy a karcsú “Hárslevelű” s a szemérmes “Mézes” egész kéjjel adták át magukat a rothadásnak. | Egyfelől éretlen, másfelöl rothadt szőlőből bizony nem lehet valami fájintosat várni. Azért fölösleges a jólelkü keresztyén polgártársaknak azt még szelídíteni. íme a vendéglős nem ad literjéért többet tiz krajcár nál s mikor ö nála issza meg az, a kit sorsa arra kárhoztatott, ö méri 28—30 krajcárért. Az Isten adjon ne ki jó egészséget. Mert igy teszik csúffá búzában, borban a magyar agráros embert ezek a merkantilisok. Egy év alatt akar meggazdagodni mindenik. Pedig az olasz példabeszéd azt mondja, hogy: “aki egy esztendő alatt akar meggazdagodni, megérdemli, hogy félesztendö alatt felakaszszák.” Azonban akármilyen éretlen és rohadt szőlőből szüremkezett is a murci, azért meg kell inni, hiszen Pál apostol szavai szerint: “Az Istennek jük s szeretettel Kerjiuv <A/u UOz. uuj w tisztviselőit, hogy ezen fent érintett eszeget a tagoktól beszedvén, legkésőbb jövő óv január 25-óig a vezértestületi pénztárba beszállítani szíveskedjenek. Cleveland, O. 1902 dec. 10-én Csutoros Elek, Papp István, v. t. elnök. v. t. jegyző. Karácsonyi számunk. Karácsonyi számunk a múlt esztendőben érthető érdeklődést keltett mindenhol, a hová csak eljutott. Az idén hasonló terjedelemben és szép kiállításban fogjuk lapunk karácsonyi számát kiadni. Előre is felhivjuk reá olvasóink figyelmét. A ki haza szép karácsonyi ajándékot akar küldeni, lapunk számát küldje haza szeretteinek. Ez azt is fogja bizonyitani. hogy itt is élünk, itt is mozgunk. Minden jó reformáiush,oz. Az év vége felé közéig, a jó gazdának nem sokára elő kell vennie szám adásait, hogy számot vessen önmagával és dolgaival. Nekünk is össze kell hasonlítani számadásainkat és beküldeni azokhoz, a kik velünk együtt fáradnak, küzdenek, szegénykédnek az amerikai magyar protestantizmus felvirágzásáért. Mi egy szép eszméért küzdünk s csudálatos, hogy az amerikai protestáns magyarság még ma se akarja belátni azt, hogy e zászló alá sorakozniok kell mindazoknak, a kik őseiknek drága véren megszerzett vallását becsülik itt ebben az idegen világban is. Most az advent napjaiban, az újév közeledtével újra és újra felkérjük lapuuk olvasóit, hogy barátjaikat, rokonaikat, ismerőseiket ösztönözzék arra, hogy a lapot megrendeljék, olvassák és tovább terjeszszék. Egyik katholikus lapban látjuk, hogy vastag hetükkel van kinyomtatva ez a kérdés: hány előfizetőt szereztél minden teremtett állatja —azaz minden adománya jó és semmit nem kell megvetni, de csak úgy -—teszi hozzá az apostol — ha hálaadással élnek azzal. “ Azonban mig a murci hatása meglátszik az embereken, a hálaadás bizony elmarad. Az időjárásnak utálatos téli hajlamai vannak. Az égen keményen vágtatnak és egymást eszik a felhők, egymást kergető felhőben és ágról szakadó falevélben mindig szó moruság van. Ez ellen a gazdák a présházba óvakodnak és benső viszonyt kezdenek a murcival. Az iparosok ellenben a kávéházba. Mikor vasárnap délután piros nyakkendös iparos legényt látok, a mint cigarettázva. billeg a járdán, minden fejtörés nélkül kitalálom, hogy az “Édes lik“-ba igyekezik, mert ezen a költői néven tisztelik az iparosok kávéházát. Fújja a legény a cigarettából, bőven omló füstöt, azonfelül a pálca a kéziben, niksz a zsebiben. Mindamellett éjfélig is elmulat a kávéházban, aholott is citerás banda muzsikál — az Isten panaszkép ne vegye. — Mert vagyon a tulajdonosoknál az iparosok számára hitel, mely ‘ ‘ápol s eltakar. ‘1 Ezek igy mulatoznak. A murci szivükben összegyűjti az érzéseket s le tolja fejükről a kalapot. Még másnap is derült hangulat ringatj a őket az ölében, a mely másnap törvényes nyelven “blau Montag “-nak neveátetödik. Ellenben Bárány Andrásnak nagyon szomorú hangulata kerülközött a murci miatt súlyosbítva három napi börtönnel. Ez a Bárány András
