Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-12-11 / 50. szám

■v

— 41 —

_^.Ezt az állást Burnsnak adta. A másiknak egy nagy ban szerzett helyet. Kocsis lett nem messze a felépítvén A Szentlélek iéy kezdette meg az ujjászülés nagy ját ebben a két bűnös emberben.

Azon a délután, a mikor Burns elfoglalta helyét s n géd házmester tisztogatta a telepitvény külső lépcsözetl percre megállóit s szünet közben körül nézett. Az első, meglátott, egy sör mérő helyiség cég táblája volt, éper ben a telepitvónynyel. Csaknem megérintette sepröjév utca másik oldalán két nagy korcsma volt s kissé lejeb három.

Az egyik korcsma ajtaja hirtelen benyilt. Egy embe be azon. S ugyanakkor kettő ment be. A sörnek erős Burnsig hatott, a mint ott állott a telepitvény lépcsözeté fogta a seprő nyelét s újra sepregetni kezdett. Még egy volt hátra. Lelépett, miközben folytatta a sepregetést. 1 kát izzadtság verte ki, bár fagyos, hideg volt a levegő, korcsma ajtó újra kinyilt. Három ember kijött, négy b Egy gyermek is jött. Egy sörös edény volt nála s egy ] később már kijött. Az edény sörrel volt tele. A gyermek mellette ment el s a sörnek szaga egészen áthatotta. Ism lépcsőn ment lejebb, de még mindig sepregetett. Az ujj; szén megkékiiltek a mint a seprő nyelét megszorította.

Hirtelen feljebb lépett egy lépcsövei s leseperte újra. belépett a folyosóra s annak egy távoli szögletében sirni ke — Oh Istenem, csak a püspök vissza jönne már! A p elment Dr. Bruceal valahová s az egész telepitvényen nen senki, a kit öt ismerte volna.

A szögletet sepregette két-három percig; arcán látszó nagy belső harcnak a jelei. Ismét kiment s lassan lement csőn. A járdán megállóit, vissza nézett s akkor látta, hog lépcsőt se})rétién hagyott. Ez elég indoknak tűnt fel e hogy lemenjen s bevégezze a sepregetést. A járdán volt, í gette az utolsó lépcsőt. Arccal a telepitvény felé fordult s tál volt a korcsma felé, a mely átellenben volt. Sepregette lépcsőt tizenkétszer is. Izzadtság gyöngyözött a homlok nagy cseppekben gördült le az arcán. Érezte, hogy fokoi

i

— 44 —

;en, emlékszem.

8 nem tudja ön, hogy mennyit szenvedtem már én az- e tekintetben nem tartottam meg Ígéretemet. Az a helyiség, az ördög kisértése volt rám nézve. Az a legset minden befektetéseim között. És csak egy x>erccel amikor ön érkezett, épen nagy harcot folytattam al azért, hogy egy kevés földi haszonért megtagadom sztnsomat, a kinek én megígértem, hogy követni fotudom, hogy ö soha se adna bérbe egy helyet ilyen ícs már szükség arra,hogy többet szóljon kedves doktor, on feléje riyujtá kezét s Dr. Bruce megfogta és kemérázta. Kevés idő múlva eltávozott. De csak sok idő nerte meg azt a harcot, a mit Clayton folytatott. Az volt a Nazareth A vei temxdom ama történetének, a keltje össze függ ama reggellel, a mikor a Szentlélek ■a többen megígérték a Krisztus valódi követését. Sem sem Dr. Bruce nem tudták, hogy mennyin vannak e )sban, a kik várják, óhajtják, hogy a tanítványok ö.ivják a szenvedésre, az áldozásra s hogy megindítsák negkeményedett sziveiket. A püspök és Dr. Bruce pitvény eddigi rövid életében is nagyon sok csudálaláttak. Most hogy tovább tekintettek, az isteni keí több lelkesítő kijelentését látták, mint a mennyit Drban lehetségesnek tartottak.

hónap múlva a telepitvényhez legközelebb eső korcsdott. A korcsmáros kötvénye lejárt s Clayton nemta a Korcsmát, hanem az épület használatát felajánspöknek és Dr. Brucenak, a kiknek munkája már o- 3 körre terjedt, hogy a régi épület nem volt elég nagy ! kéz müipar folytatására, a melyeknek életbe léptezték. Ezeknek egyike volt a tiszta ételek előállítása, ;ia hozott javaslatba.

gy hónap múlva, hogy Clayton bezárta a korcsmát, a működött azon a helyen, a hol azelőtt lelkek veszolt a feje nem csak a főző iskolának, hanem ama tanis, hol azok a leányok tanulták a háztartást, a kik i akartak menni.

— 48 —

dig szomorúságot láttak maguk körül. A püspök gyakran kijelentette, hogy a humor az Istennek épen olyan adománya,, mint más egyéb tehetségek s az ö életében egyedül ez a tehetség volt az erősség, máskülönben össze roskadt volna már a reá szakadt nagy terhek miatt.

E reggelen a püspök egy reggeli lapból olvasott fel. Hirtelen megállóit. Az arcát felhők borították be. Szomorú lett. A többiek megdöbbenve néztek reá.

—Agyonlőtték, mikor egy vasúti kocsiból szenet lopott. A családja már majd megfagyott s neki nem volt munkája hat hónap óta már. Hat gyermeke és felesége a nyugati oldalon laknak a legnagyobb nyomorban egy kis kunyhóban. A gyermekek rongyokban járnak.

Ez volt a cime egy cikknek, a melyet a püspök lassan olvasott. Elolvasta szóról-szóra a lövés részleteit, a tudósitó látogai tását abba a házba, a hol a család lakott.

Mikor elvégezte az olvasást, az asztalnál ülök elcsendesültek. A jókedv tova szállott . Az emberi életnek egyik szomorú játéka volt ez a cikk. A nagy város már életre ébredt a telepitvény körül. Az emberi nyomor olyan nagy volt, hogy ezek, a kik annak enyhítésén fáradoztak, csak egy milliomod részét gyógyíthatták meg. Ezren és ezren vesztek el a bűnnek a forgatagában, elvesztve legutolsó reményüket is s meghalnak éhen, elpusztulnak a nyomorúságban ezen a földön, amely tejjel és mézzel folyó ország. Elpusztulnak azért, mert nekik nem jutott rész ebből a földből.

Az ügyhöz sokan hozzá szóltak a lakók közül. — Az újabb települök közül egy fiatal ember, a ki papnak készült, azt mondotta:

— Miért nem fordult ez az ember valamelyik jótékony társulathoz vagy magához a városhoz ? Lehetetlen az, hogy egy ilyen város, a hol annyi keresztyén lakik tudva éhen halni vagy megfagyni engedni valakit.

— Nem, nem hiszem, hogy ezt engedné — felelt Dr. Bruce. — De mi nem ismerjük ennek az embernek a történetét. Lehet, hogy mielőtt lopott volna, kért, könyörgött segítségért, mígnem a végelkeseredés pillanatában elhatározta, hogy úgy segít magán, a hogy tud, én már tudok ilyen esetet.

— 45 —

Most már a telepitvényben lakott Brucenéval s más ifjú nőkkel, kik a városból ide jöttek lakni. Mártiin ott maradt, a hol a püspök találta őket, de néhány estén mindig át jött a telepitvényre, a hol zene leckéket adott.

— Felicia, mond el most már egészen a tervedet — szólt a püspök egy estve, mikor Dr. Bruce és ö a napi munka után átjöttek a másik épületből.

— Nos, régóta foglalkozom már a cseléd leányok helyzetének a megoldási módjával. Dr. Brnce mosolygott, mikor ezt a szép, életre való leányt látta, kit egészen uj teremtménynyé alakitotta át az az ígéret, hogy úgy fog élni, hogy a Krisztus nyomdokain jár.

— Es néhány olyan következtetésre jutottam el, a melyről önök férfiak, még álmodni se tudnak, de Brucené meg fog engem érteni.

— Elismerjük gyarló voltunkat Felicia. Folytasd tovább— szólt a x>üspök.

— Nos ime a tervem. A régi korcsma ház elég nagy arra, hogy több olyan lakásra osztassék, mint a minőnek kell lennie egy közönséges lakóháznak. Itt tanulják meg a leányok a főzés és háztartás titkait. Meg fogom őket tanítani az egyszerű főzésre, a tisztaságra, a gyorsaságra s a munkának szeretetére.

— Megállj Felicia — vágott közbe a püspök—ez a kor nem a csudák kora.

— Úgy azzá teszem — felelt Felicia. Tudom, hogy ez szinte lehetetlennek látszik, de megpróbálom. Már tudom, hogy nehány leány szívesen belép a tanfolyamra s igy mindjárt alkothatunk valami olyat, a mi az u. n. testületi szellem lesz a leányok között s biztos vagyok benne, hogy ez nagy hasznunkra leend.

— Felicia, ha csak felét fogod is megvalósítani annak, a mit tervezel, az áldás lesz az egész társaságra — mondta Brucené. — Nem tudom, hogy fogod ezt megtenni, de azt mondom, az Isten áldja meg a próbát.

— Ezt mondjuk mindnyájan — szólt Dr. Bruce és a püspök egyszerre. És Felicia teljes buzgalommal fogott tervének a megvalósításához s azö tanitványsága napról-napra gyakorlatiasabb lett s igy igen-igen sokat használt.