Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1902-12-11 / 50. szám
— 47 — nyen adhatnak. Ezt a legkevésbbé se érzik meg. Mikor következik el az áldozat korszaka''! Vagy ilyen a Jézus valódi követése ? Ezek ö vele járnak-e ? Ö maga volt az ö előbbi fényes, arisztokratikus gyülekezetének néhány tagjánál s látta, hogy ezek egyáltalában nem szenvednek az emberiségért. Az ilyen jótékonyság csak amolyan viselt ruha. Mi az a tiz dollár, a mit a gazdagok adnak egy-egy lá togatónak vagy egyik másik jótékony intézet titkárának. Soha se fogják már az emberek felkeresni a nyomort és önmaguk segiteni ott, a hol kell? Hát soha se fogják a gazdagok belátni azt, hogy fogadó estélyeiket s más mulatságaikat abba kell hagyniok s érintkezésbe kell lépniök a bűnös, a beteg, a szenvedő emberiséggel a nagy világvárosban ? Vájjon kényelmesebb és könnyebb-e a jótékonyságot egyes szervezetek által gyakorolni f Lehetséges e az érzelmeket a társulat által teljesen kifejezni ? Mindezt a püspök kérdezte, a mikor mind mélyebben elmélkedett a kemény tél bűnei és szomorúságai miatt. Örömmel viselte az önként felvett keresztet. De a szivére sötét felhőt borított az a tudat, hogy olyan sok emberből hiányzik a személyes szeretet. A Szentlélek pedig egész csendben munkálkodék. Hatalmasan megragadta még az arisztokracia lelkét is, a gyülekezetek gazdag, könnvüvérü tagjait, a kiket a társadalmi problémák olyan iszonyattal töltének el azelőtt, mint a ragadós betegségek. Ezt a tényt tapasztalta a püspök és munkatársai egy reggel alkalmával. Talán egyetlen egy esemény se mutatja jobban, hogy minő hatalmas arányokat öltött az a mozgalom, a mely a NaSareth Avei templomból indult ki s a mely a püspök és Dr. Bruce munkálkodása nyomán fakadt s abban az Ígéretben nyert kifejezést, hogy e mozgalom tagjai úgy cselekesznek, mint Jézus cselekednék. A telepitvény lakosai mint egy családnak a tagjai a reggeli alkalmával együtt szoktak étkezni. Ez naponként megújítása volt a testvéri szeretetnek. A legtisztább öröm, jókedv uralkodott s nem egyszer sziporkáztak a humornak szikrái is. A püspök volt a legjobb elbeszélő, Dr. Bruce pedig a legjobb adomázó. A tanítványok e csapata állandóan jókedvű volt, bárha min— 42 — a a vágy a korcsmához. Érezte a sörnek és a pálinkának it. Ez a szag vette körül. A pokol bűze volt s ez megras óriási erővel vitte a forráshoz. Már a járda közepén még mindig sepregetett. Elseperte a telepitvény előtti , sőt a vízfolyást is kitisztogatta. Kalapját levette, arcát tokát inge ujjába törölte. Ajkai égtek. A foga szinte va- Egész testében remegett s már olyan volt, mintha réitt volna, habár nem is ivott. lelke megrendült. Átment a szoros utón s már ott állott sma előtt, nézte a cégtáblát s az ablakba kirakott különalokat. Égő ajkait nyelvével enyhítette. Egy lépést lépett Körül nézett. Az ajtó hirtelen kinyílt, egy ember jött ki jsmából. A pálinka bűze arcába csapott s ismét egy lépést korcsma ajtó felé, a mely csak az imént csapódott be az >zott ember után. Már rátette kezeit a kilincsre, a mikor agy, magas parancsoló alak tűnt fel a szögleten. A püsolt. l püspök megragadta a Burns karját s vissza vonta a ra. Az italért reszkető embert düh szállotta meg s a püst megütötte. Kétségtelen, hogy tudta, hogy ki az, a ki i akarja tartani, de nem törődött már semmivel. Az ütés a ök arcát érte s mély sebet ejtett azon. •íem szólt egy szót se, de az arcán felséges szomorúság volt. st karjaiba ölelte, mintha egy gyermek lett volna s bevitte jpitvénybe. A folyosón tette le s hátát az ajtónak vetette. 3urns térdre rogyott. Sirt és imádkozott. A püspök ott álelmélkedett. Burns nem volt nagy ember, a püspök pedig férfiú volt most is. A püspök mélyen meg volt indulva. — Imádkozz, Burns! Imádkozz, mint soha azelőtt! Semmi meg nem fog menteni! — Oh Istenem! Imádkozzék ön is velem. Mentsen meg, óh tsen meg a pokoltól! S a püspök letérdelt mellé ott a folyosón s imádkozott a is emberért. Mikor az imát bevégezték, Burns szobájába t. Este úgy jött onnan ki, mint egy alázatos gyermek. A )ök tovább haladt az utón, most már ott volt az arcán a ztus keresztjének egy jegye. Most tanulta meg valójában, j mit jelent az ö nyomdokain járni. i — 46 — Ki kell jelentenünk, hogy a Felicia terve kivitelben minden várakozást felülmúlt. Nagy buzgalommal és sok eredménynyel tanította a leányokat arra, hogy minden házi munkát gyorsan és ügyesen végezzenek el. Kevés idő múlva azok voltak a legkeresettebb leányok, a kik a Felicia iskolájából ke^ rültek ki. De ennek leírása már túl haladná e történetet. A telepitvény története még nincs megírva. Mikor ez megtörténik, akkor fog kitűnni az, hogy Felicia milyen nagy szerepet játszott itt. A tél közepe tája Chicagóban a keresztyénség szeme előtt, mint más nagy városokban is a legkiáltóbb ellentétet tüntette fel a gazdagság és szegénység, a műveltség, a finomság, a fényűzés, a kényelem s a müveletlenség, a durvaság, a nyomorúság s a kenyérért való harc között. Kemény, de vidám 'tél volt. A társas összejövetelek, fényes bálok, házi mulatságok, ebédek, bankettek nagyon megszaporodtak. Az opera és színházak soha se voltak úgy megtelve, mint ezen a télen. A színház látogató előkelő közönség fényes ékszereket viselt s drága ruhába öltözködött s kocsikon járt. A szegénység nagy szükséget látott, tömérdeket szenvedett s igy a bűnök is megszaporodtak. Soha se fújt. olyan fagyasztó szél a nagy tóról s a telepitvény körül levő olcsó lakások vékony falazatát is áthatotta. Az élelmi szerek, a fütö anyag s a ruházat soha se volt szükebben, mint e télen s a nép most érezte a legnagyobb szükséget. A püspök, Dr. Bruce és segítő társaik éjröl-éjre kint jártak, hogy segítsék azokat, a kik már végveszedelembe jutottak. Az egyházak s ezek tagjai sok ruha nemüt és pénzt adtak erre a célra. De segítettek más jótékony intézetek, süt a polgári hatóságok is. De a keresztyén tanítványoknak nagyon nehéz voll; a személyes érintkezést megszerezni. Hol volt a tanítványok e serege a Mester ama parancsának a meg valósításától, hogy önmaguk menjenek a szegények felsegélyezésére s hogy igy önmaguk adván az ajándékot, annál nagyobb értéke legyen annak ? A püspök szive nagyon elszomorodott. Ö látta a dolgot tel: jes valójában. Az emberek adnak pénzt, de önmagukat nem adják. S a pénz a mit adnak, nem jelent semmi áldozatot, mert nem nélkülözik az adakozók. Annyit adnak, a mennyit köny— 43 — De az a korcsma, az ott állott s más több is, a mely kisértetbe hozhatják Burnsot. Mennyi ideig állhat ell< ember a p>álinka bűznek ? A püspök a lépcsőn állott s u te, hogy az egész város levegőjét a sörnek szaga tölti be — Meddig, óh meddig még uram ? Dr. Bruce is kijött és a két barát együtt beszélgette Burns esetét s a kisértést. — Tudakozódtál-e valamikor ezeknek a szomszédos nak a tulajdonjogáról ? — kérdezte a xnispök. — Nem. Nem is volt időm rá. De meg teszem, ha dolod, hogy ez valamit használni fog. De mit tehetünk nagy város összes korcsmái ellen. Olyan erősek ezek, templomok és a politika. Miféle hatalom tudná me; ezeket. — az Isten el fogja ezeket is pusztítani annak n mint véget vetett a rabszolgaságnak is. Azt hiszem, mindenesetre meg kell tudnunk, hogy kik a korcsmái tulajdonosai, a melyek itt a telepitvény körül vannak. — Meg fogom tudni — szólt Dr. Bruce. Két nap múlva a Nazareth Avei templom egjik ta hivatalába ment s kérte, hogy néhány percet szentelj* Régi hive szívesen fogadta, behívta szobájába s kije hogy szivesen áll rendelkezésére bármennyi ideig. — Azért jöttem önhöz, hogy egyet-mást meg tudja birtokról, a mely a telepitvény szomszédjában van, a 1 pök és én most működünk, a mint ezt ön is tudja. Ny gok beszélni, mert az idő rövid s mindkettőnkre nézve mes habozni ilyen fontos tárgyban . Clayton, gondolja helyes dolog, hogy azt a házat korcsma részére adja f Dr. Bruce kérdése olyan egyenes és elhárithatlar minőnek ö akarta feltenni. Az egyháztagra gyakorolt pedig eltitkolni nem lehetett. A férfi arcába vér szökö ott ült e nagy város üzleti tevékenységének a közép Majd elhalványult, kezébe hajtotta fejét s mikor újra tett Dr. Brucera,ez meglepetve látta, hogy egy könycs alá a régi egyház tag arcán. — Doktor, tudja ön, hogy én ama reggelen a t ígéretet tettem ön előtt.
