Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1902-09-25 / 39. szám
2 Imádság és egyházi beszéd KOSSUlh LQji Irta,: Kalassay Sándor. Felséges Ur! Népeknek és nemzeteknek hatalmas Istene! Te adsz léteit, életet a népeknek és nemzeteknek. Akaratod nyomán népek merülnek fel és tűnnek alá a világnak történetében s hatalmas karod irányítja az emberiség történelmének eseményeit! Gondviselő oltalmad, atyai bölcseséged és jóságod sugárzik ki a mi édes hazánk történetének minden lapjáról. Azt a népet, mely a Tisza s Duna terein lakik ezer esztendő óta már, te védted és övezted dicső karoddal. Idöröl-idöre adtál neki bölcs férfiakat, kik akaratod tolmácsolói, törvényeid végrehajtói legyenek. Adtál neki férfiakat, a kik a napfény idején okosan gazdálkodtak a magyar nemzetre bizott talentumok kai s a bánat, a csapás, a veszedelem idején pedig a reménységnek hajnalát, a tetterőnek csillagragyogását tudták felmutatni a csüggedő nép előtt! Egy ilyen férfiú volt az is, a kinek emlékezetét most ünnepeljük. Oh vedd kedvesen a mi ünneplésünket, Atyánk, fogadd szívesen hálás szivünk áldozatának láng lobogását e reánk nézve oly nagy emléknapon. Te voltál az jóságos Isten, a ki az embervilágot szabadságra hívtad, egyenlővé teremtetted s a testvériség érzelmeit plántáltad be a képed mására teremtett emberi szívbe. De az ember a szabadságból a zsarnokságra lépett, az egyenlőség helyén osztályokat teremtett s a testvériség érzelmei helyett a gyülölség, a viszszavonás érzelmeit ápolgatá. De a te végére mehetetlen bölcseséged megelégelte a ferde irányban való fejlődést. Lángra gyujtá a rég szunnyadó, az ősidőktől fogva elnyomott eszméket. A föld megrengett az eszmék újra ébredésekor, vihar reszketteté meg a világot: oh de a forrongás helyén nyugalom támadt s a vihar megtisztitá a levegőt. Ezeknek az újra ébredt szent eszméknek a prófétája, az apostola volt az, a kit száz évvel ezelőtt küldöttéi a mi nemzetünkhöz. Te adtál lángszót ajakára: hogy lángra lobbantsa a közönyben élő sziveket. A kettős pünkösti nyelvekkel ihletéd meg az ö ajakát, hogy fel tudja rázni a keményszivüeket s a kemény arcuakat is tettre hívja. Próféta volt ö, de szava nem hangzott el hiába a pusztába. Elhallatszott az mind e világnak határáig s nyomán dicső tettek emléke ragyog. Áldott, oh áldott a te neved felséges Ur, ki prófétául öt adtad nekünk! Add áldásodat továbbra is a mi nemzetünknek. Itt távol az édes ha zától oltárod előtt leborulva kérünk. Szánd meg Isten a magyart, kit vészek hányának.. Nyújts feléje védő kart, tengerén kínjának.. Balsors a kit régen tép, hozz rá vig esztendőt, megbünhödte már e nép a múltat s jövendőt..! Igen, atyánk, hozz a mi édes hazánkra vig esztendőt! Cselekedd meg véghetlen hatalmaddal, hogy azon eszmék, melyekért a próféta küzdött, éljenek, virágozzanak a magyar nép kebelében is. Csituljon el a haza java és boldogulása előtt minden egyéni érdek és hiúság s váljon valósággá a költő óhajtása: A haza minden előtt! Áldott hazánkat te adtad nekünk. Oh áld meg azt minden áldásaiddal. Határiban lakozzék egyesség, békesség, szeretet s a te nevednek félelme töltsön be minden szivet ott. Te veled járva boldog lesz útja majd, nálad nélkül végpusztulásra jut. Küldj, oh küldj most is prófétákat a néphez jó atyánk, a kik közöljék vele a te bölcs céljaid! Ezért esd, könyörög előtted ime most is az a töredék, mely bár elhagyta is a hármas halom és négy folyó hazáját: lelkében azzal együtt él s a szive érte dobog! Halld meg, oh halld meg imánkat édes Istenünk! Áldásodat, kegyelmedet kérjük a földre is, a hol nekünk lakozást engedtél! Áldd meg e földet minden áldásaiddal, e szabad haza legelső polgárát bölcseséggel, tanácsosait igazságérzettel, hogy itt örökké éljen a szabadság, az egyenlőség és testvériség. Legyen e föld vezére örökkön örökké a nemzeti boldogulásnak, a világosságnak és az igazságnak, hogy reá tekintve lássák mindenek, hogy minő boldog a nép, amely Isten imádása s az emberi jogok tiszteletben tartásába veti reményeit! Minket is Atyánk, kik áldásodért hálaimát rebegünk, végy oltalmadba s kegyelmedbe s cselekedd meg, hogy Kossuth Lajos emléke éljen keblünkben mind az időknek végéig! Amen. "beszéd.. Alapige: Ezékiel III: 10—13. v. A ki látó szemmel vizsgálja a népek történetét, az meg fog győződni arról, hogy az emberiség története az isteni gondviselésnek a tanúbizonysága; meg fog győződni arról, hogy ama legfőbb lény igazságos kormányzása alatt állanak minden népek és nemzetek! Valóban igen szépen és bölcsen ének li egyik dicséretünk: E világnak történeti, Lesznek akaratából. Nem a szerencse vezeti Azokat csak vaktából, Hanem igy mennek végbe A földön és az égbe, A mint szájából kijönnek Az egy fő gondviselőnek. Az Ur, a mindenség teremtöje, fen tartója és kormányzója, nemcsak az egyesek sorsát, hanem az egész világot igazgatja és kormányozza. Az isteni bölcs gondviselés sugárzik a magyar nemzet történetéből. Nemcsak az örömnapokban, mikor a nap fényesen ragyog a magyar nemzet életének az egén, hanem a bánat sötét éjszakájában is a gondviselő Isten őrködik a magyar nemzet felett. Most diadalt ad a fegyvereknek, a dicsőség koronáját adja a magyar nép vezéreinek, majd midőn a nemzeti hiúság, a nyert csaták feletti győzelmi mámor elfordítja az úrról a nép tekintetét; kereszteket bocsát az erős vállakra s azt mondja: Megostorozlak, de el nem veszítelek! Igen testvéreim! A magyar nemzet ezer éves története fényes tanúbizonyság a mellett, hogy nagy céljai elérésében mindig őrködött felette az isten, s cselekedte, hogy “megfogyva bár, de törve nem, él nemzet e hazán!” Hiába támadt fel az öspogányság* a keresztyénné lett Magyarország ellen, hiába lepi el és pusztítja el a tatár a fejlődésnek indult Magyarországot, hiába száguld rajta győzelmi dalt énekelve a török; hiába tiizi ki ös Budavár magas tornyára a félholdat a győztes mohamedanismus; hiá- I ba támad testvér testvér ellen a magyar haza földjén; hiába feledi el még nyelvét is a magyar: az Ur mindig, még akkor is küld hozzája egy szabaditót, mikor önkezével ássa sírját! Oh sokszor hangzik fel a magyar nép történelmében is az a szózat, a mely Izraelnek legválságosabb napjaiban prófétát adott: “Embernek fia__stb...” És a magyar nép meghallotta az Isten embereinek a lángra gyújtó hazafias tettekre buzdító szózatát s felhangzott minden ajkon az ének: Áldott az Urnák dicsősége. István fáradsága nem volt hiába való; IV. Béla az elpusztult országot helyre állithatá;a Csele patakba fuladt király alatti veszteséget is átélte a magyar, s mikor önkezével ásta sírját, a nemzeti tespedés korában is meghallotta az intő, a figyelmeztető szót s megtanulta, hogy “nyelvében él a nemzet.” Szerintem csekély jelentőségű kérdés az, hogy vájjon a nagy férfiak csinálják-e egyes korszakok történetét, vagy a korszak szüli a nagy férfiakat?! Isten igazgatja a világ történetét s Isten szól igy a kiválasztott férfiakhoz: Embernek fia, menj el a te néped fiaihoz! S az ember engedelmeskedik a léleknek s tettei nyomán fel hangzik az ének: Áldott az Urnák dicsősége! * * * Az isteni gondviselés nyílt tanúbizonyságának tartom azt is tehát testvéreim, hogy ma száz esztendeje gyermek születők, fiú adaték Magyarországnak s hogy ez a gyermek, ez a fin Kossuth Lajos volt. A mozgalom már megindult. A sir pedig, a melyet önmagának ásott a magyar, már beomlott. Az édes ha zának minden hü fia tisztába kezdett J jönni azzal a hivatással, a melyet a magyar nemzetnek be kell töltenie ! az emberiség történetében. Volt már I egy felső-bükki Nagy Pálunk, volt már Széchenyi Istvánuuk, a kik az alapmunkálatot Magyarország nagyságához teljesen elvégezték: de szükség volt egy Kossuth Lajosra, ki elmenjen a népekhez, a foglyokhoz s azok előtt is felmutassa a nemzeti törekvések jogosságát, a kik eddigelé teljesen kiestek a számításból! Szükség volt arra, hogy legyen egy férfiú, a kit a zsarnoki önkény nem gátolhat meg abban, hogy tolmácsolója legyen a magyar nemzet amaz eszméinek, a melyek évszázadok hosszú során majdnem a feledés tengerébe merültek. Ezek az eszmék a szabadság, egyen löség és testvériség szent eszméi! A nagy francia forradalom után sok lélekben viszhangot keltettek e-* zek az isteni felséges eszmék: de miután francia földön a szabadság, egyenlöség, testvériség kipattant bimbóját a zsarnokság szele fagyasztotta meg: nemzetünk vezérei félve, csak fokozatosan akarták megvalósítani mindazokat az alkotásokat, a melyek ezeknek az eszméknek szükségképen való következményei! De a szél fu és oda megyeri, a hova akar! A hógörgeteg mindent elsodor, a mi útjába áll s a rohanó árt senki fel nem tartóztathatja az emberek között. Az eszmék fejlődésének gátat senki sem vethetett; nem főként azok, a kik annak elöharcosai voltak. De minden mozgalmat irányítani kell s e mozgalom irányítására, -vezetésére küldte az ur azt a férfiút, kinek emlékezetére ma ünnepet szentelünk, Kossuth Lajost. Az emberiség megváltója a legalacsonyabb sorsban, a bethlehemi jászolbölcsöben születik, de angyalok adják tudtul születését azoknak, a kiknek szabaditására jött s a bölcsek lerakják előtte ajándékaikat, a mész. szó földről hozott aranyat, tömjént és mirhát: a magyar nemzet édes atyja pedig a monoki udvarházban lát napvilágot. Születése alkalmával semmi csuda nem történik, de élete, működése s a népre gyakorolt hatása csuda számba megyen. Igen, igen, testvéreim, az ur szól ö hozzá: embernek fia, menj el, menj be a foglyok közé, menj el a te néped fiaihoz és szólj nekik és mondjad nekik: így szól az ur.... Ébredj magyar nép! És a magyar nép megtudta, hogy prófétát küldött hozzájuk az Ur és meghallotta a hivó szót. Avagy van-e Kossuth életében csak egyetlen jelenet is, a mely bizonyság ne volna a mellett, hogy az Ur adta öt nekünk, s benne próféta jött a magyar neihzethez! Nincs! íme nézzétek, már if jan oda áll azok közé, kik a nép javát, sorsát viselik szivükön s a kik egy független szabad Magyarországról álmodoznak A szava, beszédje lángra gyújt, de ha a láng ott csap fel, a hol pusztulást okoz, szavára lehűl a szenvedély s elnémul a harag, békesség és testvéri szeretet tölti be az emberi szivet. ... A hatalom korán felismeri, hogy benne emberére akadt. Zsarnoki mód ra próbálja megtörni Öt. Oh de a neve már ekkor is hatalom s a fogság, a mit szenved; csak hasznára válik s az ur ebből a keserűségből is édeset hoz ki az ö és a haza javára. A tolla éles fegyver, mely számtalan sebet fakaszt, de a lelke, melyet betűibe önt, Gilead balzsama a régen fájó nemzeti sebekre. Igazságos, nyílt, őszinte, a bajt nem leplezi, az igazságért kész elszenvedni a töviskoronát s őszintesége, nyíltsága még ellenfeleinél is tiszteletre talál.... Egyéni érdek, hiúság nem vezérli, nemzete java, népe boldogsága a cél, a melyért testet, lelket emésztő, fárasztó munkát végez s a mikor nemzete bizalma a vészek kö zött benne öszpontosul: bátran veszi magára a felelősséget, az országos gondokat s hogy a harcban nem ö volt a vesztes: azt igazolja az a kegyelet, a melylyel iránta ma is minden igaz magyar viseltetik s az a tisz telet, a melylyel nevét a világ összes népei környezik. * * * Alig van a magyar nemzet történe-
