Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-09-25 / 39. szám

3 lében több olyan kiváló alak, a ki olyan egyetemes hatást keltett vol­na, mint Kossuth Lajos. Tagadhat­­lan, hogy neki is voltak ellenségei, tagadhatlan, hogy ö is hibázott. Hi­szen ember nincs hiba nélkül. De a a kunyhóktól a paloták honáig min­denütt tiszteletben, becsületben ré szesiilt. Miért? Mi volt Kossuth egyetemes hatásának a titka? Nem más, mint az a körülmény, hogy ö azokat az óhajtásokat jutat­ta kifejezésre, a melyek a magyar emberrel vele születnek. Dicső kor volt az, mikor az ősi sza­badság újra lángot vetett s a honsze­ret dt egyesitett minden szivet. Vol­tak az előtt is bajnokai magyar föl­dön a szabadságnak, de a szabadság után való vágyakozás nem volt kö­­y.ös óhajtás s igy csak részben tudtak hatást kelteni. De most minden szivet átjárt a sza badság szellőjének fnvalma; minden kebelben feltámadt a vágy: szabad dá tenni a hazát a Kárpátoktól le az Aldunáig, mikor hazánk ellen tá madt a büszke ellen, fegyvert fogott a próféta szavára mindaz, a kinek erében az ősök vére csörgedez......... És jött a harc. A háromszinü lobo­gó fennen lobogott. A maroknyi u­­jonc sereg csudákat müveit. De a győzelem nyomán irigység, vissza­vonás támadt s a trikolór meghaj­lott a zsarnoki zászló előtt! És a próféta ekkor is prófétáit to­vább. Szavait isten igéi gyanánt fo gadta a gyászba öltözött ország. Re ményt keltett minden szózata s a csüggedés helyét a tett vágy foglal­ta el. S az elnyomatás szomorú éjsza kájában is fel tudta mutatni: a haj­nalnak fénylő sugarait. Kossuth Lajos hatása tehát, édes testvéreim, nem csak abban nyilat kozott meg, hogy a mig kezében tar­­tá a vezetést, addig szavával, tettei­vel, személyes megjelenésével lelke­­sité a nemzetét, hanem abban is, hogy még akkor is. a mikor a szám­űzetés keserű könynvel áztatott ke­nyerét ette, ö volt a vezér, habár tá­vol élt is a hazától. Az a sokat szenvedett nemzet, a melynek szivéből zsarnok erőszak a­­karta kiirtani a legszentebb, a leg­felségesebb jogokat: reá függesztette tekintetét stöle várta a szabaditást. És Kossuth hitte, hogy a szabadulás még mindig lehetséges azokon az a­­lapokon is, a melyeket ö a nemzet boldogulására lerakott. Óriási mun­kával, bölcs előre látással, az euró­pai politikai események bölcs kihasz nálása által igyekszik célját megva­lósítani. Azért jön ide is a szabadság egyenlőség, testvériség honába, hol testvér gyanánt fogadja öt a hivata­los Amerika: oh de segítség nincs már sehol! A békételenség, a vissza­vonás nyomán áldás nem fakadha­tott; s a honmaradt nemzedék bár tiszteletben tartja Kossuth munkál­kodását, többet megtart az általa lét­re jött alkotásokból: mégis más i­­rányban keresi a boldogulást, s hogy nem találta fel, igazolja az, hogy a látszólagos fejlődés dacára a szép, a gazdag Magyarország folytonos a­­nyagi bajokkal küzd s a népek ezre veszi a kezébe a vándorbotot, mert az óriási közterhek súlya alatt meg­élni se bir! Kossuth Lajos hatását azonban az uj viszonyok, az uj államalakulás se szüntette meg egészen. A neve hata­lom volt haláláig, hatalom ma is, mikor fáradt teste már hazai földben nyugoszik. Egy kisded töredék, de a szine-java magyarság az ö eszméinek a letéteményese és harcosa. S a Ke­repesi úti temető olybá lett az igaz magyarságra nézve, mint a hithü mohamedánra nézve Mekka, az örök város! Neve, munkálkodása élni fog nem csak a magyar, hanem minden sza­­badságszeretö nép előtt, -mindaddig, mig az emberi szívben a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméi élni fognak. Ki ne látná be a fentebbiek nyo­mán, testvéreim, hogy mikor ezelőtt 100 esztendővel a monoki udvarház­ban íiu született: az isteni gondvise­lés nyilatkozott meg a magyar nem­zet iránt. Kossuth nélkül soha nem jutott volna, vagy legalább nem olyan lán­golón jutott volna kifejezésre a ma­gyar nemzetnek a szabadság, egyen­lőség és testvériség iránt való lelke­sedése. Kossuth nélkül talán még ma sem j ütött volna el a magyar nép amaz erőnek a tudatára, a mely ben­ne rejlik, s a melyet részint dédel­­getéssel, részint erőszakkal igyekez­tek a múltban teljesen kiirtani, meg semmisíteni. De a rut szybarita vázból, a mely megtagadta ősei nyelvét: önálló, ha­talmas alak fejlődött ki. Áldott legyen az ur, ki megmuta­­tá nekünk orcájának világosságát, mikor Kossuth Lajosnak szólt: menj el a te néped fiaihoz! Oh halljuk meg mi is a szót, a mit ö általa szól nekünk az Ur... A leg­szentebb eszmék védelme hallatszik az ö ajakáról. Szól, a mint a lélek ad neki szólani s akemény szivü nem­zetség szive enged szavának halla­tára: s az ellenség is tudja, hogy pro féta jár a magyar nép között. Nekünk, kik itt távol élünk attól a helytől, hol bölcsőnk ringott, kik itt a szabadság, egyenlőség és test­vériség földjén igazán tudhatjuk megbecsülni Kossuth Lajost: százszo­ros kötelességünk az, hogy hozzá és e jzméihez mindenkor hivek marad­junk. Szent emlék gyanánt él az ö neve itt. Fényt vet reánk is a törpe u­­nokákra. Legyen azért áldott az ö neve közöttünk s szálljon az Ur nevé­re dicséret és hálaadás, ki nekünk adta öt. Amen. Zászló szentelések. Monongahela Cityben. Monongahela City magyarsága fényes ünnepet rendezett e hó 8-án. Ez a nap feledhetlen emlékű leend az egész környéki magyarság törté­netében. Ekkor szenteltetett fel u­­gyanis a Pittsburg s vidéki Ref. Be tegsegélyzö egylet Monongahela City beli fiókjának igazán remekbe készült magyar nemzeti szinü zász­lója. A zászlón a remek munkát Wé­­ber és Erickson jó nevű pittsburgi cég végezte. A kis város magyarsága élén az ünneplő egylet elnökével mindent elkövetett, hogy az ünnepély szépen és jól sikerüljön s hála a fáradhat­­lan rendezőségnek, ezen az ünnepé­lyen az apostol szerint mindenek é­­kesen és szép renddel folytak le. Az idő is nagyon kedvező volt. A kéklö égről szelíden sütött az ősz elejei napsugár. A gyülekezés a Pennsylvania vas­úti állomásnál történt, hova az ün­neplő egylet már d. e. 8 órakor ki­vonult, hogy fogadja a vidékről ér­kező vendégeket és egyleteket. A menet is itt alakult meg s innen in­dult az angol baptista templom felé. A menet nagyon szép érdekes lát­ványt nyújtott s az angolság alig győzte dicsérettel a festői képet, a melyet a menet mutatott fel. A me­net élén az egylet nagy tevékenysé­gű, buzgó elnöke Nagy Imre haladt, hűséges jegyzőjével, Revák Ferenc­cel lóháton. Utánuk lovas legények jöttek borsodi magyar népviseletben lobogós ing, hatszél gyolcs gatya, pity kés lajbi, arany rojtos magyar nyakkendő, pörge kalap, mellette árvalányhaj s sarkantyus csizma, névszerint Béres István lapunk kép­viselője, Kacsinkó László, Bacsó Mi­hály, Revák András, az egylet ifjú tagjai. A lovas legények után Kony­ha Pál, lelkész, S. Veres András, Drótos Ferenc keresztapák és Revák Ferencné s Remiás Mihályné kereszt anyák s a Monongahela city beli ma­gyar nők kocsijai. A kocsik után egy rézbanda jött, a mely a párosával haladó koszorús leányok számára muzsikált. A ko­szorús leányok magyar népviseletbe voltak öltözve s névszerint a követ­kezők voltak voltak: Markotány Magdolna, Képes Mária, Galambos Mária, Galambos Johanna, Németh Mária, Zurda Póli, Kondás Ilona, Soltész Mária, Remiás Terézia, Brez­­niák Borbála. A leányok csoportját Nagy István követte, az elmúlt esztendőben ké­szült amerikai zászlóval s mellette jött Magyar Pál a még ki nem bon­tott, de szépen felékesitett magyar zászlóval. A zászlóra kötött csaknem a földig érő nemzeti szinü szallago­­kat a zászló jobb és baloldalán hala­dó Nagy Mariska, Kovács Mariska, Bendik Zsuzsika és Rémiás Mariska 5—7 éves kis leányok tartották. A kis leányok magyar nemzeti szinü öltözeteikben nagyon csinos képet! mutattak. Ezt a képet még teljeseb- j bé s impozánsabbá tette a zászló ma­gyar ruhás diszörsége, a mely a kö­vetkező egyénekből állott: Veres Mi­hály, Hornyák Ferenc, Hornyák Ist­ván, Kelemen András. A délceg lla­kok olyan jól festettek a festői nép­viseletben, hogy az utón itt is ott is, felhangzott a dicséret szava: “That is beauiifull”. A zászlók és a kiséret után egy rézbanda jött, a melynek hangjai mellett a következő egyletek jöttek katonásan, szép renddel: amilleniu­­mi magy. bányász egylet belleverno­­ni, bronsvillei osztálya. A pittsburgi s vidéki magyar ref. egylet, anya­osztálya, willocki osztálya, a whit­­setti, vanmeteri, homesteadi, shire­­oaksi osztály képviselői; a Verhovay egylet bellevernoni osztálya; a Pitts­burg és vidéki Szent József egylet Monongahela City osztálya s az ün­neplő egylet több mint 80 tagja. A menet szép rendben ért el a templomhoz, a melyet az ünneplő és érkeklödö közönség sziniiltig meg­töltött. Jól esett látnunk az angolok igaz és meleg érdeklődését. A temp­lomban való elhelyezkedés után a gyülekezet rázendítette azl. dicséret 7-ik versét: “E gyülekezeten, mely e helyre telepedett stb.” Ennek el­hangzása után Konyha Pál pittsbur­gi lelkész mondotta a felavató imát. A mikor az imát berekesztö amen el­hangzott, a zászlót kibontották és megkoszorúzták s a lelkész elmon­dotta a felavató beszédet és megáldó imát. A templomi szertartás a 75-ik dicséret 3—4-ik verseinek az elének­­lésével ért véget s az összes jelenvol­takra nagy befolyást gyakorolt az egyszerű szertartás. Az isteni tisztelet után a menet a város főbb utcáin a Marquette Hall­ba vonult, hol a Hymnust énekel­ték, a melyet a zászló szegek be veré­se követett. Ekkor a zászló költsége­inek fedezésére a következő szives adományok folytak be: $10—10. Milleniumi magyar bá­nyász betegsegélyzö egylet browns­­villei fiókja, Lazzari Péter, Kosztyó János és neje. —$7—7.00. Magyar Pál zászlótartó. 5 dollárjával Konyha Pál lelkész, Pittsburg s vidéki ma­gyar ref. segélyzö és egyházi egylet anyaosztálya, whitsetti osztálya, van meteri osztálya, homesteadi osztálya willocki osztálya, Milleniumi ma­gyar bányász betegsegélyzö egylet pricedalei (Bellevernon) osztálya, Pittsburg s vidéki Lorántffy Zsu­­zsánna ref. női egylet, Nagy Imre monongahela-city-i osztály elnöke, Vadászi János alelnök, Nagy István zászlótartó, Veres Mihály, Kertész S. István, Homestead, Revák József, S. Veres András, Rémiás Mihály és neje. 4 dől. Lazzari Lajos, 3—3 dől. Tóth József, Willock, Zákány Ist­ván, az anyaegylet pénztárosa, Illés Károly az anyaegylet főjegyzője, Csa bay Lajos, Nagy Imréné, $2.50—2.50 Revák Ferenc, Revák Ferencné, Dob rovicky János, $2.00—2.00 Motskos Gábor, Lenkey Lengyel János, Csu­ha István, Hornyák András, Mok­­csay Béla, Tomcsányi József, Görög Mihály, Ruszkay Gergely, Veres András, Dobi János, Benz András, Alexander András, $1.50—1.50 Haj­dú István, Kelemen András, $1.00- jával Turcsányi János, Markotány János, Csabay La jos, Szabó János, Lemper János. A szögek beverése után Illés Ká­roly az egylet központi jegyzője mon dotta el szép beszédét s majd a kö­zönség elénekelte a “Szózatot”. S ekkor kezdetét vette magyar szokás szerint a bál, a mely szép rendben folyt le s az egyletnek nemcsak bő­séges anyagi hasznot, hanem erköl­csi tekintélyt is szerzett. Adja. Isten, hogy az egylet az uj zászló alatt mind az időknek végéig éljen, gyarapodjék, hogy még sok, nagyon sok jót cselekedjék. TUDÓSÍTÓ. Zászlbszentelés Homesteadon. A homesteadi I. m. b. s. e. szep­temberhó 15-én tartotta fenállásá­­nak tiz éves jubileumát és ezen al­kalommal avatta fel megfelelő ün­neplések között magyar zászlóját. Az ünnepélynek kiváló jelentősé­get adott az a körülmény, hogy az O. N. Sz. ajándéka, a szeptember 1- én kibontott magyar zászló ez alka­lommal jelent meg először a pánszlá­vizmus föfészkében. A pánszláv vezé­rek nem átallották azt sem, hogy zendülésre bírják a népet s előre ver­ték a mellüket, hogy lesz harc és háború. De a nép okosabb volt és nem ment a vak vezérek után, ha­nem maga is örült a szép magyar ün-

Next

/
Thumbnails
Contents