Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1902-09-11 / 37. szám
III. évfolyam. 87. szám. Felelős szerkesztő: TES-B-ESS-S-TT S_á_:bTEOB, bridgeporti ref. lelkész, j A lap szellemi részét illető minden közlemény az ő címére: Cor. Howard Ave. & Pine Street, Bridgeport, Conn, küldendő. EDITOR: Eerr. -Elerr. Kalassay, Pastor of the Hungarian Ref. Church, Cor. Howard Ave. & Pine st. Bridgeport. Bridgeport, Conn.. 1902 Szeptember 11-én (Hungarian=American Reformed Sentinel.) ♦ ----------------------------FIGYELEM!-ff ________________ JF’örevw.M.lsa.társa.ls: KUTHY ZOLTÁN new-yorki I , és f lelkészek VIRÁG ISTV- N trentoni ref.) Az előfizetési pénzek, cim változások s mindennemű a lapot illető jelentések a szerkesztő címére küldendők. Cor. Howard Ave. & Pine Street, Bridgeport, Conn. Ibv'Eeg'jelen. 32a.irLd.en. cgötörtölrörL. Előfizetési ár eg^r érrre: E-merilcáToa. HvTa-gnsrarországra, $2.50. Az Amerikai flagyar Ref. Egyesületnek hivatalos lapja. A lap tiszta jövedelme amerikai magyar ref. egyházi célokra, fordittatik. Published every Thursday bv the lilMri« Sentinel Misig cm.,” Cor. Howard Ave. & Pine st., Bridgeport, Conn. ENTERED AT THE POST OFFICE AT BRIDGEPORT, CONN. AS SECOND CLASS MAIL MATTER. Kun Benin pisi levele o pislul isi remisei;. Habár a youngstowni magyar ref. egyház elöljárósága nem közölte is velünk ezt a levelet, még is hozzá jutottunk s az egész amerikai magy ar reformátnsság okulására ime közzé tesszük. Sok tanúságot rejtő igazság vagyon ebben a levélben. Elmélkedjék felette ki-ki, mi azonban már a levél végén megtesszük észrevételeinket. Szeretett liitsorsosim! Nagyrabecsülöm és megbecsülöm azon bizalmatokat, melylvel távol szülőföldetektől, Magyarhontól, lelkészküldés céljából hozzám folyamodtatok. Dicsérem és magasztalom azon nemes törekvéseteket, hogy letelepedési helyeteken, uj hazátokban is főcélul tűztétek ki azt, hogy Isten dicsőségére, vallásos erkölcsi életetek fentartása és tökéletesítése végett, egyházat, magyar református egyházat alapittatok. Kívánom szivemből, hogy legyen ez állandó, virágzó és üdvhozó részetekre. Örömmel tölti el lelkemet azon értesítésiek is, hogy az egyház alapításban, mint Írjátok, az angol református testvérek és az ott székelő foelmissziói társulat hathatósan segített titeket: jckész templomot, díszes paplakot ajándékozott és a lelkész fizetését évenkinti 800 dollár felajánlásával biztosította. Nagy hálára vagytok ez által kötelezve, legyetek is és hálátokat bizonyítsátok be, kedves hitsorsosim az által, hogy legyetek oly vallásosak, hitben erősek, kegyességre törekvők, mint az angol hittestvérek.; ■ Én, hogy lelkészetek legyen, kivánságtok szerint igyekeztem megbizástokban eljárni; kerestem, felhívtam ifjabb lelkészeink közül többeket arra, hogy vállalkozzanak a hozzátok való menetelre, bár ma gunk is sziikiben vagyunk a lelkészeknek, de bizony eddig még egy sem vállalkozott, melynek oka leginkább az, hogy ahhoz kötötték a lelkészküldést, hogy az, a kit küldök, három nyelven beszéljen, a magyar nyelven kívül, latinul, tótul és németül. Ilyen lelkész aligha találkozik, mivel református lelkészeink tisztán magyarok, — különösen idegenkednek a tót nyelvtől, ezt nem beszélik, sőt nem is értik. De oka ennek az is, hogy református lelkészeink hü magyarok, erősen köti dket a magyar földhöz forró és igazi hazaszeretetük. Azonban, bár eddigi utánjárásom nem sikerült, mást próbálok erre nézve, hírlapok utján hívom fel lelkésztársaimat a vállalkozásra, talán igy jobban fog sikerülni a lelkészküldés. Legyetek ezért béketüréssel, mig fáradozásomnak sikerülni fog hozzátok alkalmas lelkészt küldeni és ha ez megtörténik, azt ajánlom nektek, mint Amerikába kivándorlóit más testvéreink az egyház alakítása után már teljesítettek is, tudniillik tartsátok fenn a magyar hazabeli ev. ref. egyházakkal az összeköttetést. Ök alakulásuk után csakhamar Írtak hozzánk, egyházi főhatóságunkhoz, a konventhez s ez kinyilatkoztatta nekik, hogy örömmel létesíti a velők való összeköttetést. Meg is küldtük nekik egyházi törvényeinket, melyekben egyházi szervezetünk egész rendszere benfoglaltatik. Szivökre kötöttük, hogy maradjanak mindhalálig hívek azon vallásos hithez, honszeretethez, melyet még itthon, az édes magyar hazában, az anyai tejjel magukba szívtak. Szeretjük azonban mi, honmaradt testvéreitek hinni azt, hogy habár a szükség kényszeritett is titeket más hazát keresni, és ez bővebben is adja nektek a mindennapi kenyeret, mint az édes magyar haza adta: de nem jobb izü az a mienknél, melyen ti felnőttetek; tehát nem feledkeztek meg e hazáról, ennek termékeny, szép rónáiról, bérces vidékeiről, nem felejtitek el ennek szép hangzatos nyelvét, megtanítjátok erre távolban születendő gyermekeiteket is és ha a jó Isten megáldja nehéz munkátokat, melyet hogy áldjon is meg, szivünkből kívánjuk, — visszatértek szülőföldetekre, követvén a vándormadaraknak honszeretetre tanító pél dáját—a melyek vissza-visszatérnek azon vidékre, a hol vidám tavaszt s áldásos napfénynyel ragyogó nyarat élveznek. Ezen hitben, ezen reménynyel eltelve Írom nektek ezen sorokat, Ígérvén, hogy kivánságtok szerint azon leszek, hogy küld hessek nektek o lyan lelkészt, a ki ezen általam fentebb említett tulajdonságokra, erényekre oktassanak, vezessenek, az ezeket szivetekben sugalló honszeretetben titeket erősítsen. Ezek után az Urnák kegyelmébe és szeretetébe ajánlván titeket, kedves hitsorsosim, vagyok a távolban is szerető atyátokíia Miskolcon, Borsodmegye székhelyén, 1902 augusztus 6-dikán. Kun Bertalan, ev. ref. püspök. Ez a levél tehát világosan igazolja, hogy Magyarországból nem olyan könnyű lelkészt kapni, mint a hogy azt némelyek gondolják. Teljességgel nem helyes azért az olyan cikkezés, mint a minő a “Szabadság”-ban pár héttel ezelőtt egyik lelkész tollából megjelent. Ez 40—100 lélekkel biró kolóniáinkat hivja fel, hogy csak szervezkedjenek s ö fog hozatni papot, építtet templomot. S mig ezt mondja, addig a saját templomára jár gyűjteni s engedi, hogy a’wilkesbarrei egyház gondnoka feleségének a koporsójánál a fia mondjon beszédet. A szóval nem szabad játszani. Majd eljön az idő, a mikor még több helyen is lesznek rendes lelkészeink: a födolog az, hogy ne evangyelisták foglalják el a lelkészek helyét. — A youngstowni testvérek ama lépését, hogy püspökünkhöz fordultak lelkészért, nagyon helyeseljük, mert ebből azt látjuk, ha más felekezet segélyezi is őket: ök hívek s velünk akarnak működni s nem ellenünk dolgozni. A közel jövőben lesz alkalmunk mindezeket a dolgokat megbeszélni s végre valahára megegyezni azokra a kérdésekre nézve, a melyeknek a megoldása reánk várakozik. Ma már mások a viszonyok, mint hat esztendővel ezelőtt s reméljük, hogy azokat az ígéreteket, a melyeket az ország ezredéves fenállásának esztendejében kaptunk: a legközelebb összeülendő zsinat be fogja váltani s az anyaegyház és amerikai egyházaink között létre fog jönni a feltétlenül szükséges összekötő kapocs. Mellöztetésünk. Nagyon, de nagyon sajnáljuk, hogy a new-yorki lélekemelő szép ünnepély után panasz szóval kell lapunk olvasó közönségéhez fordulnunk, hogy felmutassuk, hogy még Amerikában, a szabad vallásgyakorlat hazájában is mellöztetésnek van kitéve az a vallás felekezet, a mely hez az Egyesült Államok jelenlegi elnöke is tartozik. A diszzászlót, a mely Magyarországból jött, a szabad vallásgyakorlat, a vallási egyenlőség elvének megfelelöleg három lelkéáz szentelte fel, illetve áldotta meg uj hazánk földjén. Gör. kath. lelkész és lutheránus nem vett részt az ünnepélyen: bizonyára az ismert politikai okoknál fogva. Ha már a diszzászlót ilyen szép egyetértéssel lehetett megáldani: nem lehetett volna-e ugyanezt megcselekedni a Szövetkezetnek ajándékozott zászlókkal is ? Vagy a bridgeporti Szövetkezetnek nincsenek református tagjai s nem járultak-e ezek is a Szövetkezet fejlődéséhez s nem adták-e oda filléreiket a zászlók beszerzésére ? ! A Szövetkezetnek sok református tagja van, a kik szeretik a Szövet kezetet s mikor a zászlókat a rendező bizottság csak a római katholikus lelkésszel áldatta meg: megsértette jogaikban a szövetkezet református, lutheránus tagjait s megsértette a vallás egyenlőséget, a melynek pedig első és legfőbb szószólója a bridgeporti Szövetkezet. Nem tudjuk kinek a hibájából és intézkedése folytán lett ez a mellöztetés elkövetve: de feljegyezzük, mint nyilvános tanúbizonyságát annak, hogy itt a vallás egyenlőség hazájában és minden egyes ilyen alkalommal előtérbe tolják a római katholicismust. Feljegyezzük ezt a tényt azért, hogy hittestvéreinket felhívjuk, hogy nyilvánvaló jogaiknak minden ilyen alkalommal igyekezzenek érvényt szerezni és ne szenvedjék el szó nélkül az ilyen arcul csapásokat. A ki hitét, vallását igy megtapostatni hagyja s szó nélkül elnézi a mellöztetést: az nem is volt soha igaz, hű tagja a protestáns egyháznak! Protestálunk az ilyen jog csorbítás ellen s kijelentjük, hogy minden egyes alkalommal résen leszünk, hogy protestáns véreink jogai csonkolást ne szenvedjenek. Kalassay Sándor. A vérszomjas fii ilkisi lléiielil. A kegyetlen fejedelmek népes légiójában az összes emberiség története sem képes II. Fülüp spanyol királynál kegyetlenebb vérszopót fölmutatni. Halálos ágyán, midőn az orvosok arról tanakodtak, nem volna e célszerű vért bocsátani ereiből, a kegyetlen király igy szólott: Azt hiszik önök, hogy egy oly király, ki annyi vért ontott, hogy az elég lenne folyamok medrét megtölteni, fél attól, hogy testéből vért ereszszenek? Nem. Vágjanak eret rajtam. Adják vissza egészségemet, hogy elvégezhessem azt, a mit elkezdtem: hadd irtsam ki az utolsó eretneket is. Ez az óhajtása azonban — hála Istennek — nem teljesült. Uralkodása alatt a vallási inkvizíció vadabb dühvei működött, mint a döghalál. Ö sürgette Rómából azoknak a pápai bulláknak kiadatását, melyek ráparancsoltak a papokra, hogy tudják ki a fülbegyónóktól a legféltettebb titkaikat, s aztán jelentsék fel a gyónási titkot; ö ítélte tüzhalálra azokat a könyvárusokat, kik az inkvizíció által eltiltott úgynevezett eretnek könyveket árulták; ö rendezte évente azokat a szent katholikus ünnepeket, a mikor az inkvizíció börtönéből a szerencsétlen foglyokat, eretnekeket elöhurcolták akár éltek, akár már kilehelték lelkűket, hogy a máglyákon megégessék. Az inkvizíció az államban egy másik államot alkotott. Serege, az inkvizitorok, “szent sereg” volt. A ki utjokban állt, ? azt azonnal eretnek nyilvánították. Ki mert volna
