Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1902-09-04 / 36. szám
III. évfolyam. Felelős szerkesztő': isi-s.nij.s-ss-íi.'sr bridgeporti ref. lelkész. A lap szellemi részét illető minden közlemény az ő címére: Cor. Howard Ave. & Pine Street, Bridgeport, Conn, küldendő. EDITOR: !R,e-sr- -S-lenc. lE^a.lassa.37-, Pastor of the Hungarian Ref. Church, Cor. Howard Ave. & Pine st. Bridgeport. Bridgeport, Conn.. 1902 Szeptember 4-én iLMEEIZIÜI (Hungarian=American Reformed Sentinel.) %% — 36 ► FIGYELEM! '. "’öm-ankatársal Zf ZOLTÁN new-yorki és VIRÁG IST Vi N trentoni ref. Az előfizetési pénzek, cim vált mindennemű a lapot illető jelei szerkesztő címére küldendők. Cor. Howard Ave. & Pine Bridgeport, Cour. livdleg'j elen. minden csötörtöHsön-Előfizetési ár sg~y érrre: .S.na.eri3sá/foa $2. , Avüa.g'^rarországra. $2.50. Az Amerikai Magyar Ref. Egyesületnek hivatalos lapja. A lap tiszta jövedelme amerikai magyar ref. egyházi célokra fordittatik. Published every Thursday by the Malii áléi Pulii Mi Cor. Howard Ave. & Pine st., Bridgeport ENTERED AT THE POST OFFICE AT BRIDGEPORT, CONN. AS SECOND CLASS MAIL MATTER. A nagy nemzeti ügyek mellett, minő a Magyarországból küldött zászló fogadása és a Kossuth szobor felállítása Clevelandban, nem szabad megfeledkeznünk a saját dolgainkról sem. Mi is nagy dolgokhoz készülünk. Egyesületünk, a mely ma egyik dicsekedése az amerikai ref. magyarságnak, New Yorkban október 6-án s következő napjain tartja közgyűlését. A közgyűlés nagy jelentőségű lesz egy részről azért, mert együvé esik a new-yorki magyar ref. templom felszentelésével, más jászról pedig azért is, mert a múlt évi clevelandi közgyűlés óta egyesületünk tagjainak a száma megkétszereződött, a mi nyilván igazolja, hogy testvéreink körében az érdeklődés e nemes célú egyesület működése iránt nemcsak csökkent meg, hanem örvende tesen megnövekedett. De Egyesületünk meg is érdemli minden igaz református, sőt bátran mondhatjuk minden igaz magyar ember pártfogását és támogatását. Igaz, hogy vallásos jellegű, de tiszta magyar jellegű Egyesület ez. Ez az Egyesület is, mint minden úgynevezett kálvinista intézmény, magán hordja a magyarság bélyegét s egyik erős vára az amerikai magyarságnak! Ott állottunk a bölcsőjénél, tudjuk, hogy miféle eszmék, gondolatok hozták létre s szeretnénk látni, ha végre valahára ezek az eszmék mind megvalósulnának Egyesületünk kebelében. A mig csak egyet, a segélyezésnek olyan mérvű gyakorlását teljesítjük, a mely ma gyakorlatban van Egyesületünk kebelében: addig bátran és jogosan mondhatják ránk mások, hogy a 10 év éta fenálló Bridgeporti Szövetkezetnek versenytársai vagyunk! Pedig én tudom, hogy ez az Egye sülét nem azért alakult. 1896 tavaszán boldogult emlékű Ferency Ferenc huzamosabb időig nálam időzött. Az önagy lelkét mind ig az a kérdés tartotta elfoglalya: miként boldogulhatna Amerikában is az amerikai ref. magyarság! ? Világosan állott előttünk nagy és sok töprengéseink között: hogy itt eb- j ben az idegen világban semmi más nem segit rajtunk, mint az összetartás, az együttérzés és az együtt cselekvés. Megállapodtunk abban,hogy egy alapszabályt dolgozunk ki, a melyet az 1896 Julius havában Mt.Carmelbe összehivatni szándékolt gyűlés elé terjesztendtink. Az ezeréves évforduló alkalmával Januárban tartottuk az első értekezletet Pittsburgban s ekkor határoztuk el, hogy nálam jövünk újra össze s ez alkalommal világi képviselőket is kérünk az egyes egyházakból. A gyűlés nem történhetett meg nálam s igy ez Trentonba hivatott össze. Ezen a gyűlésen az alapszabály tervezet felolvastatott. De mivel ez a segélyezés munkáját az egyház-községekkel együttesen akarta megvalósítani s határozottan körvonalozta az egyes missioi körök jogait és kötelességeit: teljesen átalakíttatott s az Egyesület mai alapszabályának a magvát ma is ez képezi! Vájjon nincs e itt az idő, hogy némi részben visszatérjünk az eredeti tervezetthez ?! Egyesületünk ma nem egyéb,mint egy haláleset ellen biztositó intézet! így feladatát csak félig tölti be! A szeretet munkáját gyakorolja, de a hit élet fejlesztésére semmit nem tesz. E kettőt pedig egymástól elválasztani nem lehet a nélkül, hogy úgy egyik mint másik irányban viszszahatás ne történjék. Látjuk, hogy még ma hat év múlva is csak alig másfél ezeren sorakoztak zászlónk alá. Holott legalább is 10 ezer tagunk lehetne! Azt fogják rám mondani sokan: álmodozó! Elismerem, hogy az vagyok. De Bákossy Jenövei tartok, ki 30 millió magyarral csudákat tud na teremteni magyar földön. Tízezer hü egyesületi taggal mi is csudákat tudnánk elérni! Nem volna szükség akkor arra, hogy idegenek segítsenek bennünket, sőt hálás szivünk áldozataként egyházunk oltárán is bemutathatnánk áldozattételünket! Szinte megdöbbenve vettük észre, hogy Egyesületünk most, mikor már tehetné, kénytelen visszahúzódni a jótékonyság gyakorlásától. A közel múltban történt, hogy a new-yorki ref. egyház uj templomának a felépítésére segélyt kért az Egyesület vezértestületétöl. De adni nem lehetett. A vezértestület keze meg volt és meg van kötve. Ezen a dolgon változtatnunk kell s az egyházat és egyesületet egy vagy más utón és módon szoros kapcsolatba kell hoznunk! Egyik a másiknak legyen a védbástyája. A kettő között legyen valami szerves összefüggés: igy fogja betölteni igazán egyházunk is. egyesületünk is nemes hivatását! Egyház és egyesület együtt szoros kapcsolatba hozva! Ez az én álmom! Be fog-e teljesülni egykor! Kevés jóakarattal, egyetértéssel és szeretettel minden lehet! Mondja el ki ki az Egyesületre vonatkozó véleményét s úgy az októberi gyűlésen jó munkát végezhetünk. * Kalassay Sándor. Lapunk múlt számában megirtnk, hogy We Windt Harry, egy francia eipber szerencsésen át jött Európából Amerikába száraz földön. Most egy hazai lap után, útját a következőkben ismertetjük s sok nyomorúságnak a megismertetésére egy francia újsághoz írott levelét is közöljük. Olvasóink meg fogják látni, hogy az ember előtt még egy egész világ áll ismeretlenül s minden keresztyén embernek az legyen a fö célja, hogy ha bár olyan nehézségeken kell is átmennie, mint ennek a bátor utazónak: haladjon az örökké valóság országa felé. Ha ennek az utazónak lelki megnyugvást ad az, hogy megmutatta az Európából A- merikába vezető szárazföldi utat az emberiségnek: mennyivel megnyugtatóbb lehet az a tudat, a melyet a keresztyén erények betöltése ad. Egy bátor fölfedező, De Windt Harry arra a kísérletre válalkozott a múlt év végén, vájjon nem lehetne-e szárazföldön eljutni Európából Amerikába. Ez úttal azt akarta megtudni, miként lehetne a Szibérián keresztül menő nagy vasutat összeköttetésbe hozni Amerika legéjszakibb vasutjával, a klondykei vasúttal. De Windt a múlt év decemberében útra kelt és a szibériai vasúton Irkutskba érkezett. Innen tovább utazott óriási jégmezőkön át Jakutsk felé iram szarvasoktól és kutyáktól vont szánokon. Óriási kerülő utakat kellett megtennie, a mig a befogyott Lena folyón átkelhetett és végre elérte az Éjszaki Jeges tengert, melynek partjain a vad csukcs törzs lakik. A Behring szoroshoz érve, a mely Ázsiát Amerikától elválasztja, hoszszabb időt kellett töltenie a vad törzsök között, mig végre a “Thétisz” nevű amerikai birka felvette, a mely átvitte Alaska legéjszakibb pontjára. Sikerült tehát neki az a me rikai világrészbe átjutnia. Mint ez előzményekből megérthető, De W indtnek lehetetlen volt a Behring szoros jegén átmennie. E 40 kilométernyi utón, bármily csekély volt is a megtett úthoz képest, De Windt nem valósíthatta meg tervét azon egyszerű okból, mert a jég nem volt eléggé szilárd. Egy párisi újság most közzétette a bátor utazónak egy levelét, mely most érkezett Parisba az Éj szaki fokról, az éj szaki jegQS tenger mellékéről. A levél tartalma a következő: Éjszaki-fok, 1902 május 4. A csnkcsok országának nagyon rósz hire van Szibériában'. A szibériai lakosok csupa gyilkosoknak tekintik a csukcsokat. Legújabban is egy orosz lelkészt gyilkoltak meg e kegyetlen éjszakföldi vad emberek. Vezetőink nem akartak b< két éjszak-kelet felé tovább 1 mint Erktrickig, mely hely csukcsok földjének határán fe Itt néhány csereárut szere be. Fagyott hallal egészitettü élelmi szereinket. Eleségiink 1 gyobb részét elfogyasztottuk n mérhetetlen utón. Az utolsó há melyet láttunk, egy féliga süppedt, nyomorult orosz viskó De később úgy emlékeztünk vissza, mint egy pompás palotái végtelen hosszú utón annyira fogytunk mindenből, hogy has< tottunk az olyan emberekhez, a télviz idején egy ingben mennek csavadászatra. Alig hagytuk el a Kolyma fob a midőn április 6-án egy “poorg azaz éjszakföldi vihar zndult reá E vihar elöl nem lehet menekül még futással sem, mert a szánok fogott megrémült kutyák a hasul fekszenek és többé nem mozduln helyükből. Két nappal később gj mis hóhalmot találtunk, némi laj tolás után egy megfagyott erűbe találtunk több kutyával, mely< egy szánkó elé voltak fogva. Ismét folytattuk utunkat. A bef; gyott tenger partján haladtunk, k rülöttünk a végtelen hómezövéi, mi lyen úgy vonultunk előre, mint kisértetek. Olykor iszonyú köd • rés kedett reánk, mely betakarta . tengert és a hómezöket. Ilyenko meg kellett állnunk. Máskor a hal váriy napot láttuk csillogni a hal ványkék égboltozaton. Képzeljen egy oly terjedelmű földet, mint Calaistól Szent-Pétervárig, mely oly terméketlen, mint a Sza hara, egy területet, mely hóval van boritva és melyen 450 kilométernyi utunkon egy élő lénynyel sem találkoztunk, ezután pedig oly teremtő sekkel, kik kétségkívül a világ leg piszkosabb lényei. Minden reggel hat órakor elindultunk és megállás nélkül mentünk estig, vagyis inkább szürkületig, mert itt nincs éjszaka! Ekkor is tá bort alakítottunk, sátort állítottunk és bundás zsákunkba bújtunk, hogy aludjunk. A külső hőmérséklet lótól 40 fokig változott Fahrenheit szerint zérus alatt. Egy egysz -m ü lámpa elegendő lett volna, hogy sátorunkat megvilágítsa ős bemelegítse, de a Kolyma vidékén sehol sem kaphattunk égésre alkalmas szeszt. Azt a néhány palack pálinkát pedig, melyet magunkkal hoztunk, drága ajándékként őriztük a csukcsok számára. Tüzrevalóban is szűkölködtünk, mert csak nagy ritkán találtunk itt-ott egy-egy száraz bokrot, melynek gályáit értékes anyagként vittük magunkkal; alig voltunk képesek bográcsunkban az ételt felmelegiteni. Takaróink éisr
