Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1902-02-06 / 6. szám
■«' -111. évfolyam. Bridgeport, Conn, és Pittsbnrg, Pa.. 1902 Február 6-án. 6. 8J5ÄBI. Felelős szerkesztő: K íLIjASSAT S_zL2nTI30:R, bridgeporti ref. lelkész. A lap szellemi részét illető minden közlemény az ő cimére: Cor. Howard Ave. & Pine Street, Bridgeport, Conn, küldendő. EDITOR: SZ&ir. JS-1 err. IKalassay, Pastor of the Hungarian Ref. Church, Cor. Howard Ave. & Pine st. Bridgeport. (Hungarian=American Reformed Sentinel.) Kiadó és társé» ’tu . StB: \g> A. Xa, pittsburgl ref. Előfizetési és hirdetési pi. \ ; és mindennemű jelentések az ő címére: Bates st. Ref. Church, Pittsburg, Pa. küldendők. Associate Editor: lE^e-sr- P íLTDTj KOWTUiL, Pastor of the First Hung. Ref. Church, Bates Street, Pittsburg, Pa. üvdleg’äelerL rri.IrLd.e:n. csötörtölsön.EHSfi-zetési ár egy éne: -S.m.erilsá'toa, $2. Ivtagyarországra $2.50. Az Amerikai flagyar Ref. Egyesületnek hivatalos lapja. A lap tiszta jövedelme amerilcai magyar ref. egyházi célokra fordittatik. , Published every Thursday hy the liioiii-ieilM Sentinel Piisli emu," Cor. Howard Ave. & Pine st., Bridgeport, Conn. ENTERED AT THE POST OFFICE AT BRIDGEPORT, CONN. AS SECOND CLASS MAIL MATTER. ’ # • •• Örvendetes jelenség. A ki figyelemmel kíséri lapunknak az életét, az örvendetesen fogja tapasztalni, ha barátunk, hogy az uj esztendő beköszönése után a ref. jel légii egyletek, egy pár kivételével, lapunkban teszik közzé kalauzaikat. A mit sürgettünk, valóra vált, a mi után vágyakoztunk, ime betelt. Testvéreink ide nyújtották a baráti jobbot s ebben a kéznyujtásban nemcsak segitség, hanem buzdítás is rejlik a jövőre nézve! Istennek hála: uj időket élünk. Egyházi életünk és tevékenységünk minden fázisát a békés együttérzés és munkálkodás jellemzi! Bár soha semmi sem zavavná ezt az egyedüli biztos utat! Hiszen az aratásra való gabona még olyan sok sf az arató pedig olyan kevés. Kell-e, hogy körvonalozzam a reánk Váró magasztos célokat és feladatokat! Kell-e, hogy feltárjam a te ■endöket azok előtt, kik hit s szeretet dolgaiban munkások? Nem, nem teszem, csak arra kérek minden munkást, ki már ráveté kezét az eke szarvára, hogy az urnák nevében előre! Számbeli kicsinységünk, az anyagiakban való szegénységünk ne legyen akadály a reánk való nagy célok megvalósításában. Sokszor bizonyságot tett már a mi népünk áldozatkészségéről s ez áldozatkészség nek alkotásai a legdrágább kincseink ebben az idegen világban. Ez az áldozatkészség jön most segítségére, támogatására lapunknak, a mely őseink vallásához való törhet len ragaszkodása, bátor igazságmondása s arra való törekvésénél fogva, hogy a szórakozást a hasznossal kösse egybe, immár állandó szállást kezd venni az amerikai protestáns magyarság házaiban. E mellett az örvendetes jelenség mellett azonban lehetetlen észre nem vennünk az árnyat is. Az első árnyat az mutatja, hogy hitfeleink, testvéreink, kiknek számát 50 ezerre kell becsülnünk, még ma sem állottak zászlónk alá a megfelelő arányban. Bátran merem állítani, hogy ha minden hittestvérem úgy átérezné hivatását, kötelessége it, a melyekkel egy olyan lap iránt tartozik, a mély a lelki dolgokban kalauz dni akarja: úgy* e lap előfizetőinek meg kellene haladnia tízezret. Álom ez számítás csak, fogják mondám sokan. De valóra váltható álom, állítom én, a ki tudom, hogy a protestáns magyarság már eléggé ki van nevelve arra, hogy önmaga is igyekezzék műveltségét olvasás, tanulmányozás által előmozdítani. Vallásunk a haladás, a világosságra való törekvés vallása! E vallás minden egyes tagjának szükségképen arra kell törekednie, hogy a min dent éltető evangyeliomi világosságból mennél többet tegyen sajátjává. E célt munkálja lapunk, és mint ilyennek méltó joga van olvasói között keresni mindazokat, a kik szeretik a világosságot! A második árnyat az a szomorú tapasztalat mutatja, hogy olvasóink egy tekintélyes része úgy bánik la púnkkal is, mint más lapokkal, t. i elolvassa, de nem fizet érte. Hát ez nem jól van igy. Lapunk nem üzleti vállalat. E lap tiszta jövedelme, ha valaha eljön az az idő, hogy ilyet fel tadunk mutatni, egy vagy más egyházi célra leend fordítva. Tessék csak elképzelni, minő felséges kép bontakozik ki a gondolko zó előtt: tízezer előfizetője van a lapnak (bár én megelégedném a felével is). Ez befizet évenként 20 ezer dollárt. Ebből a lapfentartás bele kerül 10 ezer dollárba. A másik 10 ezer dollár pedig tessék t. new yorki egyház, mert mellesleg legyen mondva, most ennek volna a legnagyobb szűk sége rá, az Am. Ref. Lapja olvasóinak ajándékából vegyél egy házat, alakítsd át templomnak, oh mert égetö szükség ez! De hát mindez csak álom.... s a new yorki aknak sokáig kellene várniok, ha ezt várnák! Pedig lehetséges, nfiég utazó ügynökök nélkül is. Ha van 2000 olvasónk, csak minden olvasó szerezzen egy előfizetőt, a szám már megkétszereződik. Az uj előfizetők ismét tegyék meg, ami rájok várakozik, igy még karácsonyiajándék gyanánt együtt lehetne 10 ezer előfizető. Próbál juk meg. Ez lenne aztán az igazi örvendetes jelenség! Egy hatalmas lap — ilyen hatalmas olvasó közönséggel. Van-e, a ki nek a szive nagyot ne dobbana ennek hallatára?! y—r. Jézus tanitíányai. «/ Izrael országa haldokolt, már csak napjai voltak hátra a világtörténelemben. A szent városban már proconsul osztott parancsokat s az idegen hatalmasság légiói mindig kész’en állottak, hogy a. kegyelemdö fést megadják ennek a szegéáy, sokat hányatott országnak. S az még nem volt elég, hogy az ellenség, mint valami óriási gyűrű, mindig összébb-összébb vonta magát, hanem az ádáz visszavonás is hozzájárult a fenyegető bajhoz. A közös isten-fogolom mellett, a mely éppen egykori hatalmukat és mostani szívósságukat adta, különböző szekták %keletkeztek s küzdöttek egymás ellen a legerősebb, soha el nem kopható fegyverrel: az emberi nyelvvel. A sir tehát már meg volt ásva a zsidó nép számára s a romai légiók vezére már csak alkalomra várt, bogy a bekam tolt sir felett győzelmi ünnepet ülhessen. Mielőtt azonban a sírba szált volna még egy fényes eseményt, egy egész világtörténetet kellett végig csinálnia. A fáklya fény utolsó lobbanása volt ez. De a zsidó nép kialvó fényé böl oly világosság támadt, a mely az emberi fogalom örökkévalóságáig meg fogja világítani az emberiséget s jótékony melegséget áraszt az egész világra. A fáklyának ez utolsó Jellobbanása volt a Jézus születése, élete és dicső: égés halála. Izrael boldog, arany korszakát látjuk visszavarázsolva abban a pár évben, a melyben Jézus működött, azt a kort, midőn a nagy próféták siettek megmenteni a népet attól, hogy ne önkezével ássa meg saját sírját. Mennyire el kellett e népnek vakulnia, hogy ne lássa végzetét; mennyire alá kellett sülyednie a képmutatás örvényébe, s mennyire a farizeusok, Írástudók és sadduceusok hatalmában kellett len nie, hogy ne lássa Isten kegyelmét és ne ismerje meg Jézust, a ki valóban Messiás volt. De azért a zsidó nép története soha sem lesz kitörülve a népek és nemzetek történetéből nem, mert ennek a népnek kebeléből támasztott isten megváltót e világnak, s ennek a népnek a .köréből adott Jézus mellé tanítványokat, a kik, ha a nagy mester életében méltók voltak a tanítvány névre, halála után számtalan példával bizonyították be, hogy méltók arra a névre, a melylyel őket koruk megtisztelte, mert igazán apostolok voltak. Egy olyan munkához, a milyet Jézusnak végre kellett hajtania, az isten országának a felállításához okvetlenül kellett segítőket vennie ma gához, a kik aztán vállvetve munkálják isten országának a felállítását, megszilárdítását s aztán» biztosítsák annak fennmaradását. Ez volt a cél és ok, a miért Jézus követői kő zül tanítványokat választott magának. Jézus alig, hogy fellépett, mint ta nitó, azonnal számtalan követője akadt, s minél tovább tanított, annal inkább nőtt követőinek száma is é» már csak a nagy számú követők gondozása végett is szükség volt arra, hogy némelyek közvetlen közelébe* legyenek s vele együtt éljenek. Az ide vonatkozó evangyéliumi adatok nagyon eltérők egymástól, még a tanítványok nevére nézve is. Éppen azért a kapott anyagot csak combinálva lehet felhasználni s az egyes iellemképek kidomboritásánála kapott anyagot csak alapul lehet felhasználnunk, de ez az alap aztán egészen biztos. A későbbi korra nézve sem vagyunk kedvezőbb helyzetben. Az apostoli cselekedetekről írott könyv volna az, a mely némi vi lágosságot nyújthatna, de ez, mirt a zsidó és pogány keresztyénség közvetítő irata: tendentiózus mü s igy forrásul csak szigora kritika után használható. A synoptikusok után az bizonyos, hogy Jézus csak hosszas előkészület után lépett fel, mint tanító. Tizenkét éves korában történt jeruzsálemi szereplésétől harminc éves koráig mit sem tudunk róla. Ekét időpont közötti időt valószínűleg előkészületre fordította s nem lehetetlen, hogy a Keresztelő János tanítványai sorába tartozott. Harminc éves korában kezdette hirdetni azokat az igazságokat, a melyek nemcsak a zsidóságot megrendítették, hanem az egész világ képét átalakították. E nagy munkában segítő társai voltak: Péter, ki már Jézustól kipta a Péter vagy Kefas nevet, mivel azelőtt Simon volt az ö neve: András, a Péter testvére, előbb a Keresztelő Já nos tanítványa: Jakab, (az idősebb) a Zebedeus fia; János, az idősebb Ja kab testvére: Filep, Bertalan, Tamás, a kétkedő; Máté, a vámszedö; Jakab (kis) Alfeusnak a fia; Labbeus, a ki más néven Thaddeusnak is mondatik; Simon Zelotes, a kánai s Jadás Iskariotes, az áruló, a kinek helyébe az apostolok Mátyást válasz tották. Ezeknek tanítványokul választását az egyes evangyéliumok különfélekópen adják elő s esak az az egy bizonyos, hogy az úgynevezett hegyi beszéd tartása után egészítette ki Jézus közvetlen tanítványainak számát tizenkettőre, s mely rzám iránti előszeretete az 6-testamentum tanulmányozásából érthető. Kétségtelen az is, hogy Jézusnak volt több tanítványa, is. Hiszen sokszor oly sokaság vette öt kőiül,, mikor tanításra nyitotta ajkait, hogy kónyte-Pénzküldemények és hajójegyek. — Bank és váltó üzlet. ÉLET ÉS TŰZ BIZTOSÍTÁS. Topplcizier Ilcornél NYILVÁNOS KÖZJEGrYZÖ ÉS MAGYAR ÜGYVÉDI IRODA. Ma: 47 JOHN STREET, FióKMa. 409 Hancock Ave. ^rlci^epOTt, Ot■
