Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-02-06 / 6. szám

2

'■'l <*,

len volt hajóra szállani és onnan hirdetni az igazságra vezető utat. Ezek a kiket az evangéliumok igy kiemelnek, azok voltak, a kik együtt éltek ő vele. Ezek azok, a kiknek joguk volt arra is, hogy kérdéseket intézzenek Jézushoz, a kiknek meg volt adva az isten országának a megismerése. Ök azonban sokszor nem tudtak felemelkedni arra a magaslatra, a melyen Jézus állott s gyakran kérdezősködtek egy-egy meg nem értett példázat értelme felöl és Jézus mind annyiszor szives készséggel felelt ne kik. Őket a. legegyszerűbb emberek köréből emelte Jézus magához, hogyan tudták volna tehát, helyesen érteni azokat az ölök szépségű példázatokat. Az ö foglalkozásuk halászat, vámszedés s más ilyen volt, hogyan tudtak volna hát mindjárt felemelkedni azoknak az igazságoknak a szinvonalára, a melyek a keresztyén vallásnak alapkövei.

Az a kérdés merülhet fel itt. hogy miért nem a műveltebb elemből választott Jézus magának tanítványokat, hiszen voltak a% ö hallgatói között ilyenek is éspedig sokan? Egyszerűen azért, mert ezek csak hallgatói voltak és nem hivei. Ezek bizonyára nem tudtak volna megválni, legalább könnyen megválni előbbi tudományuktól, pedig az ö tudománya összeférhetlen volt a farizeusok, Írástudók, sadduceusok s más szekták tudományával. Neki romlatlan szivek kellettek, a melyek nem voltak még úgy áthatva a törvény sze.ietetótöl, hogy lemondani ne tudtak volna róla. Már pedig ha valaki Jézus hívének vallotta magát, a törvényt el kellett hagynia. A szombat napon való jó cselekvés a szombatnak megsértése volt: a publikánilsokkal való együtt étkezés, a böjtölés s mosakodás, és az áldozatok elleni nyilatkozatai Jézusnak, mind a fenálló törvény elleni agitátiónak tűnt fel a törvény sérthetetlenségét hirdető zsidók előtt. De Jézus hemcsak a szertartási törvényeket nem acceptalta, hanem a legsarkalatosabb törvényeket is módosította s a tizparan csokidnak összes pontjait ebbe foglalta össze: -Szeresséd a te Uradat, Istenadet teljes szivedből, teljes el"tárca.

Néprege Petőfi Sándorról.

Petőfi Sándorról, a halhatatlan költőről sok rege maradt fenn, a melyek közül Péterfi Tamás után elmondjuk a következőket:

Egyszer egy sötét zivataros éjszakán csodálatos vendége érkezett az öreg molnárnak, ott len a “Székelykö” aljában.

Kopogtattak az ajtón, semmi választ nem adott.

Kopogtatattak másodszor is erősebben, de semmi választ nem adott.

Harmadszor is kopogtatnak az ajtón s megszólal valaki.

“Nyissonajtót édes apám!”

Az öreg molnár csak hallgatózott elébb, mert nagyon félt a rabló oláhoktól, kik elpusztították volt Enve den és Abrudbányán még a kis gyér mekeket is.

“Nyisson ajtót édes apám!“ szólt hangosan másodszor.

De az öreg molnár még akkor is félt beengedni. Hanem közelebb humédböl és teljes erődből és szeressed felebarátodat, mint magadat. Oly törvény, melynek párját soha fel nem találja az emberiség.

Ilyen és ehez hasonló magasztos elveket hirdetvén Jézus, tanítványai bármennyire is ragaszkodtak is ö hozzá, öt életében megérteni nem tudták. Ök Jézusban, mint a zsidó nép általában, földi szabaditót vártak, a ki éltre áll egy újabb nemzeti forradalomnak és le fogja verni a gyűlölt idegen hatalmasságot és Zsidóország aranykorát újra visszavarázsolja s a választott nép uralkodni fog a föld minden nemzetsége felett. Semmi sem igazolja inkább a tanítványoknak ezt a naiv hitét; mint az, hogy Péter ezt a kérdést intézi Jézushoz: íme, mi mindeneket elhagy tunk és követünk téged: mint lészen ezért dolgunk? A Zebedeus két fiának anyja pedig már arra kéri Jézust, “parancsoljad, hogy az én két fiaim üljenek le. a te országodban egyik jobb, másik bal kezed felöl”. Egész a tizenkettedik óráig azt hitték, hogy ö az Isai törzséből fakadt vesszöszál, a kit a próféták megjósoltak. De aztán, miko~ meggyőződtek arról, hogy tévelvegtek, azonnal megváltoztatták gondolkozásmódjukat s a legtöbben meg is haltak a Mester tanaiért. Ha akkor, mikor csalódtak messiási reményeikben, el széledtek is, ismét összehozta őket egy közös gondolat, egy halvány sejtelem: hátha mégis Jézus volt a Mes siás? Ök, a kik közvetlen közelében éltek a Jézusnak, csak halála után látták be, hogy ó testamentomi jóslatuk a legnagyobb mértékben ráillenek a Jézus életére és hálájára. Ili tök erőt adott nekik s ki mertek állania nép elé, és hirdetni kezdték, hogy a kereszten elvérzett Jézus, a Messiás, ö az, a kiről a zsoltáriró mondja: “Nem hagyod Jsten az én telkemet a Ssolban és a te szentedet nem engeded, hogy rothadást lásson.” Jézus vissza fog térni, hogy megalapítsa az Isten országát s csak azárt kellett kereszten elvéreznie, hogy az Írások beteljesüljenek, ez a hit mentette meg a keresztyénséget. Ez a hit teszi nagygyá az apostolokat. Ök csalódva állottak a golgozódottaí ajtóhoz, hogy hangját meg ismerje bizonyosan.

“Nyisson ajtót, édes apám, én vagyok a fia Manasse! Egy haldokló honvédtisztet hoztam!”

Az öreg molnár nem kételkedett többé. Merttudta, hogy olyan jó lelkű. g ki sebesültet hoz, az csak a fia lehet.

Meggyuj tóttá elébb a fagygyugyertyát. Aztán kinyitotta az ajtót, hogy ki világosítson az udvarra.

Ott állott a fia honvédruhában, fölfegyver^ezve s a felhőszakadástól csurgó viz vala, de azért el nem engedte a ló kantárszárát, melynek hátán köpenyével letakarva egy ember feküdt.

“Segíts levenni édes apám. Azt hiszem már meg van halva. Segesvárról hozom. Elveszett minden. A muszka győzött!

Az öreg molnár csöndesen mormogta imáját, mialatt feloldozta a honvédtiszt kötelékeit. Oda kellett kötözni a paripa hátára, hogy le ne forduljon a nyeregből.

Az oldalán vérfoltok látszottak. Meg volt sebesülve, s a vér még folyt csendesen.

thai kereszt alatt, majd megrettenve futottak szerteszét, hogy a nép dühe elöl meneküljenek s könyeiket is csak titokban hullathatták, de aztán vérök hullásával is készek voltak bebizonyítani, hogy ök apostolok.

(Vége köv.

Vasárnapi iskola.

A Szentlélek kitöltetése Apóst. Cselek. 2 r. 1—21 v. Felosztás: I. Előkészülés. (1 v. i II. A Szentlélek kitöltetése. (2—3 v.)

III. Ennek hatálya. (4—21 v.)

“Néktek lett az Ígéret és a ti fiaitoknak.” Így prédikált Péter ápostol az első pünkösd napján, mit azsi dók harmadik nagy nemzeti ünnep gyanánt ültek meg, vagy a törvénykiadás emlékezetére, vagy hálából a föld első terméséért. Mindkét esetben valódi ünnepnap, jelezve a keresztyén egyház kezdetét a Szentlélek által, mivel ez uj élettörvényt a a szívbe irta be, s ama lelki aratás el sö termését gyiijté össze.

I. .Előkészülés. Bár hirtelen szállt alá a pünkosti lélek, de hosszas előkészület előzte meg a százhúsz tanítvány szivében. Mivel ez a lélek erőszakkal nem akarja elfoglalni az emberi szivet, az embernek magának kell kinyitnia az ajtót s felhívni a belépésre. A Jézussal való társalkodás s az ö tanítása A'olt az első előkészület. Az igazság igéjét nyerték Jézustól. Ez, mint a mag, szivekbe volt elvetve.

Már ott élt b'ennök a mester lelke a vele való társalgás folytán. Majd ama lélek erejére, amaz élet erőre kelt s felnövekedett. Emez igazság s az ige ereje nélkül nem tehet vala csodákat ama lélek. A gyermeknek vagy a felnőttnek is előbb tanulnia kell az evangyéliomot s csak aztán érezheti a pünkösti lélek ama hatályát. Az ige megvilágósitása nélkül a lélek hatása valami biivészies lehetne, szerintünk, mint a természetben s az ember életében is van tavasz, előkészület, igy van ez a lélek életében is. Azért kövesd Jézus tani

Az öreg molnár legelébb a sebesült tiszt szivéhez tartotta fülét. Majd leemelték a paripáról.

Még élt.

Ketten fogták, mert a paripa mint ha tudta volna — meg sem mozdult azalatt.

Nem jajgatott nem sziszegett a sebesült, csak az arca volt oly nagyon halovány. Hosszú haja ráborult a sápadt arcra s az öreg molnár minduntalan hátra simította.

Bevitték a malomházba.

A fagygyugyertya azalatt a küszöbről terjesztette a kísérteties, sárga világát a működökre, kívül pedig pokoli sötétség feküdt az udvarra, hogy megborzongott teile, a ki látta.

Busan nyerített a paripa, mintha csak gazdájától akarna búcsút venni s oda fordította okos szemeit a sebesült tiszt felé s mikor már bevitték, még azután is mind az ajtóra nézett s nyerített. Talán azt akarta megtud ni, hogy él-e ? vagy meghalt ?

A sebesült tiszt nem válaszolt. Nemcsak ajkai, de szempillái sem mozogtak. Úgy nézett ki, mint egy halott.

tását s úgy várhatod az ö lelkének amaz ajándékát.

Az előkészületben második mozzanat az, hogy egy helyen egy akarattal együtt voltak. S állhatatosak voltak a könyörgésben s bizalommal várták az igéiét beteljesedését. Engedelmeskedtek a Jézus meghagyásának. Egy akarattál valának. Eleget tettek a feltételeknek, a melyek után várhatták az ígéretet. Elméjök ben forgatták az úrtól hallottakat, imádkoztak s ezek ama kellékek: az ige prédikálása. a. mely által juta szívbe az igazság lelke s a buzgó kö nyörgés s az atyafiak egyetértése s egyakarata a közös cél érdekében készíti elő amaz ígéret beteljesedését.

II. A Szentlélek kitöltetése. Sebesen zugó szélnek zendülésében szállt le, kettős tüzes nyelvek alakjában. A szél az ur lelkének a jele az ó-testamentomban. Jézus is a szélhez hasonlitá a lélek működését. A szél tisztítja a levegőt, ama lélek is a lelki életet. A tüzes nyelvek jelképezik, hogy ama léleknek a nyelv a csodálatos eszköze. A tűz világit, tisztit, melegít, és vigasztal: ép igy a Jézus evangyéliuma is, ha a lélek erejével prédikáltatik. . Ama tüzes nyelvek nemcsak az apostolokra szálltak, hanem a, többire is ama 20 tanítvány közül, hogy legyenek tanúi mindnyájan Jézusnak s hirdessék istennek nagyságos dolgait.

Ili. Átélek kitöltetésének a, hatálya. A#tanítványok kezdtek szólani más nyelveken. 2. Az ünnepre mindenfelől összejött nagy sokaság zavarba jött, midőn ezeket a saját nyel vén hallotta beszélni. 3. Péter védi őket mintha, édes bortól megrésze gedtek volna skijelenti, hogy az ótestamentomi prófőtálások mentek' ime teljesedésbe. 16 nemzetség volt ott képviselve. Úgy tetszik, hogy emez idő még inkább teljesedésbe megy, midőn mindenik nemzet hallja liirdettetni ős olvashatja az evangyéliumota saját anyanyelvén.

A bábeli nyelvzavart megszűnteié a pünkösti lél k kitöltetése. Ennek eredménye lett ama töprengő kérdés: mit cselekedjünk atyámfiai, fér fiák? “Térjetek meg s veszitek a Szentiéleknek ajándékát.” /

Virág Istvánt.

Mikor fölébredt a második hosszú álomból, akkor az öreg molnár már úgy siratta fiát, mint halottat. Halálhírét hozták a csatatérről.

Enni és inni kért a beteg. Azután az öreg molnárt vigasztalta, hogy ne búsuljon, mert itt van ö. Fogadja el Manassé helyett fiának! Nevezze öt Manassénak.

Az öreg megkérdezte a beteg tiszt nevét, az igazi nevét, de nem emlékezett vissza. Még csak arra sem, hogy ö honvédtiszt volt.

Hiába mondogatta az öreg, hogy nagyrangu tiszt volt, mikor idekerült. Az ifjú épen semmire sem emlékezett. A ruháit nem mutathatta elő, mert azokat Manassé fölvette, a lovára fölült, s úgy nyargalt vissza Segesvár felé.

Aztán eltévedt. Sötét volt s az előre nyomult muszkák leszúrták Segesváron túl. Úgy temették el tiszti ruhában másnap délelőtt s többen felismerték a ruhárul meg a paripáról Petőfi Sándort, a ki valójában az öreg molnár fia volt, Manassé.

Öt temették el másnap délelőtt, a

V.

s